Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

1968. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Húsz évről, húsz percben Húsz évvel ezelőtt szer­vezték meg a megyei ál­lami építőipari vállalatot. Ezt a küzdelmekben és eredményekben egyaránt gazdag két évtizedet sűrí­tette Németh István íro- rendező és Szabó Árpád operatőr húsz percnyi szí­nes riportfilmbe, amelyet pénteken délelőtt a szol­noki Tisza Moziban vetí­tettek először, A meghívottak, a megye és a megyeszékhely vezetői — Csáki István, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Csorna Kálmán, a városi tanács vb elnöke és a, vá­ros közéletének több más e vezető személyisége —. építő szakemberek, rokon szakmák képviselői, stb. néhány percre újból lát­ták a múltat. Azt, amikor a mi vidékünkön még fő­leg vályogból építkeztek. Visszaidézhették azt is, milyen volt Szolnok fő­tere apró, romos házaival, a mai Ságvári körút vége, a pocsolyával beterített kis viskókkal. Láthatták a főváros há­zain az ellenforradalom ütötte sebeket, amelyek­ből sokat a szolnoki épí­tők tüntettek el, a farkas- lyuki lakásokat, amelye­ket a mi építőink terem­tettek a bányászvidéken. Igazi otthonukban, Szol­nok megyében őrzi leg­több alkotás kezük mun­káját. Lakóházak, iskolák, kórházak, ipari és mező- gazdasági üzemépületek, strpndok, toronyházak, bölcsődék, tárházak a filmben mind-mind egy füzéren. Közöttük pedig az em­berek, vezetők és fizikai munkások egyaránt, akik­nek olyan jól kell érteni egymás, a gépek és az anyag nyelvén, akiknek annyi hozzáértését, erejét tükrözi minden alkotás. Húsz év legszebb épít­ményei — o karcagi kór­ház. a Szolnok Zagyva­parti lakóházak, a jövőt sejtető városnegyedek — villantak fel előttünk né­hány percre. A maradan­dó szépség, az alkotással járó gondok, kínlódások nélkül. Csak az, amit a jövőnek, az utódoknak meg akarunk őrizni. — borsi — Négy íöldesúr, meg az Megtoldotta a vasárnapot. Hétfőn is ott legénvke- dett Tiszaderzs egyszerű italbolttá előtt. Azután ment dr. Sárközi Emíliá­hoz. hogy utólagosan írja ki betegnek. Az orvosnő nem állt kötélnek. Ezért kapott panaszos levelet az Egészségügyi Minisztérium, miszerint „régen négy föl­desúr nyúzta d falu lakóit, most meg az orvosnő.’’ Fürge mozgású, fekete nő áz orvos. — Én, meg a földesurak! — sóhajt fel. A kétezer forintot t alig ha­ladja meg a fizetése, s az utóbbi időkben naponta hatvan—hetven betege volt. Nemcsak az influenza nö­veli a forgalmat hanem a parasztság SZTK-ba való bevonása Is. Gazdag község Tisza­derzs. A falu határát fel­ölelő Kossuth Tsz 47 fo­rintot osztott most is mun­kaegységenként. — A kulturált élet anya­gi fedezete megvan, — mondja az orvosnő — csak az* a baj. sok pénzt hagy­nak az italboltban. A söntés pultja, meg az ajtófélfa között függönyt feszítettek. A mögötte levő szöglet a „tárgyalóterem”. Jól megtermett, életvidám ember Oláh Benjamin, a kocsmáros. Beszélgetés köz­ben odaszól az egyik ven­dégnek; — Sör kell? Engedj ma­gadnak. A vendég természetesnek tartja a dolgot, kiszolgálja önmagát. A csapos nézi. — Laasan kezd megjönni az emberek esze. Február­ban tizennégyezer forinttal kevesebbet költöttek itt. mint tavaly ugyanabban a hónapban. Lehet, furcsán hangzik, hogy éppen a kocsmáros mondja ezt, de fgv gondolom, pedig az én érdekem az volna, hogy minél többet igyanak. Nyolc évvel ezelőtt az is­kola hivatalsegéde egvütt aratta az árpát az illet­ményföldön az egyik neve­lővel. Ebéd közben számol­gatták. hány motorkerék­pár van a faluban. Nem kellett sokat számolni, négy volt mindössze. Most nyolc személykocsi, s vagy ötven motortulajdonos van Tisza- derzsen. Az iparcikkek raktározá­sára nincs lehetőség. A ve­vő bemegy a boltba, előve­szi az árjegyzéket, s kivá­lasztja. milyen típusú, mi­lyen áru gyártmány kell neki. A boltos meg betele­fonál a nagykereskedelmi vállalatnak, s másnap már ott az áru. De nem fogy ám akármilyen. Ruházati anya­gokért például Egerbe kell menni az árubeszerzőnek, mert „Szolnoké"’, nincs kel­lő választék”. 4. A 601 házból 153-ban te­levízió s 482-ben rádió van. Nincs olyan gyerek, aki szabadideje jó részét ne a készülékek előtt töltené. — Az a baj, — mondja Gregor József iskolaigazga­tó —. hogy azt is megnézik, amit nem kellene. S amit látnak, azt sem értik min­dig. Jó lenne, ha egy-egv műsorszám mondanivalójá­ról beszélne nekik valaki. 5. A felnőttek általános is­kolai végzettség kielégítő a faluban. Amióta a nyolc- osztályos iskolát bevezet­ték, a tanul' 90—95 szá­zaléka el is végzi azt Anal­fabéta csak a cigányok % az öregek között van. Már vagy háromszor próbálkoz­tak a cigányokkal. Ha jól feleltek, szórakozhattak a magnóval. Ez serkentette őket. A tanfolyam elvégzé­se után azonban két év se telik el. s többségük min­dent elfelejt 6. Korszerűbb, ha úgy tet­szik. kulturáltabb lett a munka is az utóbbi évek­ben. Tizenhat traktor, négy kombájn, gépkocsik, mun­kagépek könnyítik az erő­feszítést a tsz-ben. A szom­szédban repülőgépről szór­ják a műtrágyát. Erre ők még csak legyintenek. „Sokba kerül, s az embe­reinkét sem tudjuk foglal­koztatni” — mondják. Le­het. hogy holnap ők is másként vélekednek. A té­nyek ugyanis sok minden­ről meggyőzik az embert Az ellenforradalom után például volt néhány tsz- fcag, aki azt mondta; dol­gozzunk rosszul, akkor tönkremegy a csoport s egyénileg gazdálkodhatunk. De nem ment tönkre, ha­nem — a többségnek kö­szönhetően — egyre többet osztott. — A rosszul dolgoz'!? meg először elhallgattak aztán elkezdték megfogm a munka végét — derül a szövetkezet párttitkára, — s mondana csak előttük most rosszat a szövetkezet­ről. 7. A kulturáltabb életmód­hoz sok minden hozzátarto­zik. A lakáskultúra is. Nos. azon még van mit javítani. Igaz, most már egymás után padolják a szobákat, de — bármilyen furcsán hangzik —. lakni még so­kan nem tudnak. Jónéhány helyen megvan még a ház „kisvége” meg a „nagy­vége”, s inkább szoronga­nak, mintsem a „nagyvé­gét” használják. Bizonyos fokú idegenke­dés. a megszokotthoz való ragaszkodás más vonatko­zásban is tapasztalható Például ismeretterjesztő előadásokra — még egész­ségügyiekre sem — nem igen lehet hallgatókat to­borozni. — Az idén új művelődési ház építését készítjük elő, s jövőre felépítjük — mond­ja Oláhné, a községi tanács vb titkára. Talán akkor vonzóbb, nagyobb hatású lesz a nép­művelés minden ága. S. B. Tantárgyi versenyek A Magyar Űttörők Szö­vetsége ez év február 7 és március 6 között rendezte meg a járási, városi tanul­mányi versenyeket az ál­talános Iskolák tanulói szá­mára. Szolnokon mind a tizen­három iskola úttörőcsapata benevezett. Előzőleg házi­versenyen dőlt el, hogy ki lesz az a két tanuló, aki tantárgyanként képviseli maid az Iskolát A városi versenyeket eb­ben az évben az iskolákban rendezték meg, hogy a ta­nulókat ne feszélyezze a tettesen Idegen környezet. A Kassai úti. a Ságvári körúti és az Áchim úti is­kolát dicséri a zökkenő- mentes iő rendezés. A versenyzőknek a tan­termi követelménveken túl­menően egyes tárgyakból olvasottságukat, általános tájékozottságukat ts be kel­lett bizonyítaniuk, például irodalomból és történelem­ből. Tantárgyanként az első há­rom helyezettet a városi ta­nács művelődésügyi osztálya könyvjutalomban részesített te. ők képviselik maid a várost a megyei döntőkön. A városi úttörő elnökség díszoklevelet adott az első hat helyezettnek. Egy tanuló legfeljebb hét tárgyból indulhatott. Néhá- nyan mindkettőben kiváló eredményeket értek él. A tallini körzeti iskola tanulója Bohuczky Anna­mária például magyarból első, matematikából máso­dik helyezést ért eL Or­bán Lóránt a Rákóczi úti iskolából és Borkő Rezső a Költői útiból egy első és egy harmadik helyet szer­zett Legjobban a Kassai úti, a Költői úti és a Be­loiannisz úti iskola tanuló' szerepeltek, de a résztvevők közül egyetlen iskola sem volt, emeljük ne nyert vol­na díjat. Rövid pihenő után ismét izgalmas napok várnak azokra, akik továbbjutot­tak. Március 13 és 28 kö­zött rendezik a megyei versenyeket SZAMUELV KATONÁJA Zagyvarékas, Bercsényi út 36. Takaros, fiatalos kis­ház, meghazudtolja a ko­rát akárcsak a gazdája. Kiss Lajos bácsi, Szamuely Tibor egykori katonája. — Hogy van az, hogy öregember, nem vénember! Nahát! — nevet és behör- pinti a szokásos reggeli kis háromcentes „fehéret”. — Megkérem, beszél, beszél... Tollforgató embernek minden nap le kellene ül­nie egy-egy ilyen őstehet­séggel. mint Kiss Lajos bácsi, mert tanulni lehet tőle, igaz fabulákat és azt, hogy milyen szép a mi nyel­vünk. — A 68-asol(nfil szolgál­tam. felesküdtünk a zász­lóra, vörös katonák let­tünk. Bennünk buddogott már régen ez az eszme, csakhát a parasztnak coki volt Akkor, 1919-ben aztán szint vallhattunk. A Direk­tórium keze ügyében mű­ködő Forradalmi Törvény­szék karhatalmi zászlóaljá­nak lettem a katonája. Em­ber kellett ám oda. mert össze-összesündörögtek a régi urak. szervezkedtek. Azt mondtuk, le kell vágni a kiayó fejét, mert ha nem, '1'"kor mar meg, amikor . ' is gondoljuk. — Volt rá példa bőven... — Április első felében .Jászárokszálláson fogtak el­lenünk fegyvert. Megtorol­tuk. Akkor nem lehetett ám sokat teketóriázni, érte- kezgetni. A Forradalmi Törvényszék ott a helyszí­nen kimondta az ellenfor­radalmárokra a halált. — A legnagyobb szabá­sú fehérgárdista zendülés Szolnokon volt 1919 május első napjaiban. A Forra­dalmi Törvényszék az ese­mények középpontjába ke­rült Biztos sok, érdekes új dolgot tud ezekről a na­pokról. — Május másodikán haj­nalban a szolnoki Hídfőpa­rancsnokság egy félre ér­telmezett parancs alapján — lehet, hogy Így akartákI — feladta Szolnok védel­mét. A hátvéd — sose fe­lejtem el egy olyan süvöl- vény legény-forma katona volt — az utolsó pillanatig fedezte a visszavonulásun­kat. Elég az hozzá, hogy Abonyig visszavonultunk. Azt már csak később tud­tam meg, amikor vissza­foglaltuk a várost, hogy alig húztuk ki a lábunkat, két ellenforradalmi csoport kezdett garázdálkodni: — Scheftsik György földbirto­kos és Turzó Lajos csendőr­főhadnagy parancsnoklása alatt. A téglagyári munká­sok megsúgták nekünk, még aznap délelőtt, hogy úgy jó nyolcszázan vannak. — A Vörös Hadsereg egységeit az Arky-csoport köré szervezték újra, Így jegyezte fel a krónika. — Másnap kapott pa­rancsot az Arky-csoport Stromfeld Auréltól, hogy vissza kell foglalni Szolno­kot. A parancs vétele után azonnal riadóztattak ben­nünket és egy pesti fiú a parancsnok, Steinbrück Ot­tó beszédet mondott: ,.Elv­társak.> Fiúk! Megindulunk, támadni fogunk. Szüksé­günk van területeinkre, le­vegőre. mert csak így tud­juk felépíteni a szocialista ■ Magyarországot. Most meg­indulunk, fiúk, s ha meg­indulunk, még az úristen is vörös lesz.” — Szamuely Tibor pán­célvonata is ekkor kap­csolódott be a városért fo­lyó harcba? — Délután 3 óra tájt úgy jó félkör alakban már be­kerítettük Szolnokot, ami­kor átdübörgőit az arcvo­nalon Szamuely páncélvo­nata és szétlőtte az ellen­séges géppuska-fészkeket. Amikor betörtünk a város­ba, mi azt a parancsot kap­tuk, hogy az állomáson je­lentkezzünk Szamuelynél. — Sikerült találkoznia Szamuelyvel? — Hát hogyne. Felsora­koztatott bennünket a pe­ronon, aztán azt mondta: „Katonák! Ebben a város­ban súlyos megtorlást kell alkalmaznunk: aki nem ér­zi magát elég erősnek. Imp­fen félre. De még most. Később gyáva katonát nem akarok látni, aki megfuta­modik, az árokban a helye!” — S ezután mi történt? — A MÁV gyári munká­sokkal együtt megtisztítot­tuk Szolnokot az ellenfor­radalmároktól, átadtuk őket a Forradalmi Törvényszék_ nek. amelyik ítélkezett fö­löttük. Én még egyszer a ra}vonalba kerültem Szol­nokért, de a Tanácshatalom közben elbukott. Internál­tak, majd kétévi börtön­büntetést kaptam. Nehéz volt, de kibírtam — És most? Látom na­gyon jól bfrja magát. — Tagja vagyok a ter­melőszövetkezeti ellenőrző bizottságnak, népi ülnökös- ködöm a szolnoki járásbí­róságon, van dolgom bőven — ti — SZOVJET HÍRADÓ­FÁKLYA Gácsi Mihály: Épül a kiskora vízlépcső A Szovjet Híradó szer­kesztősége helyt adott „ol­vasói kívánságának, meg­változtatta a lap címét. A folyóirat új címe: Fáklya. Március 10-i száma — az eddigi 24 helyett — 32 ol­dalon jelenik meg, ebből 10 oldal színes mélynyo­mással készül. Mindez ter­mészetesen növeli az előál­lítási költségeket, s ezért a lap új ára 3,— Ft. A fel­emelt oldalszám és a szí­nes felvételek lehetővé te­szik, hogy az olvasók több, érdekesebb olvasnivalóhoz jussanak- s egyéni kíván­ságaikat is jobban figye­lembe vehesse a szerkesz­tőség. A kedvelt színes mellékleteket ezután is megtalálják a lapban az olvasók. ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom