Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-09 / 58. szám
1968, március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? A háborús kormány már a rézkilincsek rekvirálását is elrendelte azzal, hogy a középületek vas, a magánépületek fakilincset kapnak helyette. ,,Elénekelhetjük majd: Fából van a kilincsem, madzag a húzója... De mégse! Madzag sincs már tán a világon se!” írja a Függetlenség. Nem csoda, ha a 48-as Alkotmány párt kormánytámogató politikáját a szabadságharc eszméit őrző Szolnok megye nem tudja megemészteni. Az Egyetértési Köt ben (az Alkotmány párt szerve) értekezlet volt, amelyen kiderült, hogy a tagok közül sokan elégedetlenek a párt politikájával és Károlyival szimpatizálnak. Szervezkedés indult meg azok között, akik az Alkotmány pártból ki akarnak lépni. A városházán kipattan a botrány a két héttel korábban tárgyalt ötmilliós kölcsönnel kapcsolatban. A Függetlenség megírja a városi közgyűlésről szóló tudósításában, hogy a kölcsön célja „a város pénzügyi viszonyainak rendezése és a háború befejezése után (amikorra még jobban csökken a pénz értéke!) végrehajtandó beruházási tervezet foganatosítása.” Kölcsönző a Magyar Jelzálog Hitelbank, kamat: 5,23%. A botrány: indiszkréció és feltehetően korrupció. — Ugyanis az előző ülésen már elfogadták a Belvárosi Takarékpénztár lényegesen kedvezőbb ajánlatát, azonban a mostani közgyűlés napján a Jelzálogbank új javaslatot tett. ami 0.01%- kal kedvezőbb a Belvárosi Takarékpénztár ajánlatánál. Merész dolog elképzelni. mi indította az intézetet újabb ajánlatra akkor, mikor előtte való nap a Belvárosi Takarékpénztár ajánlata már elfogadtatott.” De más vonatkozásban is megrója a Függetlenség a képvselőtestületet: „Szolnok város képviselőtestülete a legközelebbi közgyűlésen csakugyan megszavazta az öt millió kölcsönt. Ügy tessék érteni, hogy ezt a kölcsönt nem Szolnok városa adja, hanem — felveszi. Eddig csak valami hétmilliónyi kölcsön alatt szegény- kedtünk, most már tartozunk tizenkét millióval. Háború alatt nem tudtunk ugyan mit csinálni ezzel a sok kinccsel, de azért itt vagyunk mi, akik felvesszük, van pénzintézet, amely adia..." Hogy pénzügyeknél maradjunk: a Jászapáti Ka- tholikus Tudósító beszámolót közöl a jászapáti plébánia vagyonáról: a plébániatemplom vagyona 22.2Ü9 K. további más kisebb (350—SpOO K-ás) alapok enyüttesen másik 15.337 K. Egy kegyes adomány .,100 K-t ajándékozott a Polgári Leányiskola Mária Kongregációjának zászlóalapja javára Kovács Béláné úrh itgy Csikszentkirdlvról.És eay másik: A Rám. Kath. Nö- eoulet” választmánya az elöljáróság előterjesztése alapján 12 K segélyösszeget állapított meg 1—I szegény hadiárra számára.” A Haladás leleplezi az orosz hadifogoly-munkások foglalkoztatásával kapcsolatos visszaéléseket. Leírja, hosv a munkára kiadott hadifoglyok élelmezése a kis- és közénparaszti gazdaságokban jó, a nagybirtokokon azonban lehetetlen állapotok uralkodnak. Reggel és este cukomélküli. teának nevezett melegvizet kapnak, az ebéd ..sóval leöntött káposzta” vagy kása, esetleg vasárnap egy falás hús. Ilyen körülmények között 50 fogoly napi ellátása 10 K-ba sem kerül, míg 50 magyar munkás bére 1000 K lenne. A megye iparosodásának kérdése ismét napirendre kerül a lapokban: Örömmel adják hírül, hogy több tőkepénzes kereste fel a várost, hogy érdeklődjenek gyárak háború utáni létesítésének lehetőségéről. — „Jászberényben pedig most ismét egy vasút építésének tervezete kísért. Szeretjük reményleni, hogy ez alkalommal az új tervezet nem kerül ismét mellékvágányra, — mint már annyiszor.” n n Aknamunka a kereskedelemben Az utóbbi három év alatt az árukapcsolatok lényegesen megváltoztak. Felszabadultak a rajon határok, így a kiskereskedők már nemcsak a területileg illetékes nagykereskedelmi le- rakat.tól vásárolhatnak, hanem az orszá® bármelv részében. Az áru útja ma ésszerűen alakulhat, a merev ipar-nagykereskedelem-, na gykereskedelem-ki skeres- kedelem pilléreket aláaknázták. A kereskedő már nem köteles betartani a lépcsőfokokat. ha megtalálja számítását, akkor a termelő vállalatból vagy szövetkezettől közvetlenül is vásárolhat. „Ég'I manna“ helyeit Korábban, ha valamiből fogytán volt a készlet. — utánrendelési adtak fel, s várták, amíg az áru megérkezik. Nem is volt más lehetősége a kiskereskedelemnek. Egy éve azonban már másként is kiküszöbölhetik az átmeneti zavarokat vagv a tartós áruhiányt. Gazdaságilag is érdekeltek az fmsz-ek. hogy felkutassák a lehetőségeket, s csak a helyben be nem szerezhető áruféleségeket rendeliék meg a kömonti készletekből. össze ke'l tehát fogni a helyi vállalatoknak, kisipari. mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezeteknek. Ilyen szándékkal ültek össze már másodízben Karcag. Kunhegyes. Mezőtúr, Kunmadaras, Tiszafüred. Túrkeve és Kenderes termelő vállalatainak és fmsz-einek képviselői. — Ezen a helvi termelők aiánlatokat tettek. — az fmsz-ek pedig ismertették igényeiket. Az összejövetelek eredményeként több konkrét m°oáljanndás. illetve szerződés született. Azóta különösen élénk a kapcsolat a bűtorkészítő ktsz-ek és az fmsz-ek között Üi üzemekét. Illetve üzemrészeket is szakítanak ki az fmsz-ek közvetlen kezelésében. Épülnek szövetkezeti hizlaldák, a ken- deresi példa serkentő hatására. Karcagon pedig a hypo hiány enyhítésére töltőüzemet hozták létre. „Csavargó diszpécsert A megfelelő választék biztosítása azonban a gyárilag készített áruk beszerzésében is előbbre lépést kíván. Minden vásárlást megelőzően figyelmesen körül kell tekinteni a ..piacon”, tájékozódni a kínálatról. A legtöbb iparcikk szabadáras, ezért nem mindegy már az sem. hogy valaki kis tételben vásárol-e vagy nagvo^b menv- nyiségben. Az utóbbi esetben árkedvezményben részesülhet. Éppen ilyen meggondolásból kísérleteznek az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek közös árubeszerzési rendszer kialakításával. Több fmsz összefog, s a MÉSZÖV segítségével olcsó, jó minőségű árut kutatnak fel. s azt ajánlják a többi szövetkezetnek is. Az alkalmi eseteken túl úgynevezett beszerzési társulások is alakulhatnának, amelyek két-három szakembert foglalkoztatnának, akik árufelkutatás céljából rendszeresen az országot járnák. Zsenge a szomszéd zöldsége Zöldség-gyümölcs és egyéb konyhakerti növények beszerzésénél pont fordított a helyzet. Fölösleges volna messziről szállítani az árut. különösen pedig akkor, amikor a helyi adottságok a termeléshez kedvezőek. Ezért a helyi áruellátásban szinte kivétel nélkül már a legtöbb nagyközségben besegítenek a termelőszövetkezetek. pavilont nyitnak, ahol mindig friss terméket hoznak forgalomba. Az fmsz-ek árualapjukat a háztáii gazdaságoktól történő felvásárlással is gyarapítják. Petres Sándor t * A AAAAAAAAAAA AU44444444/ ! | 1 Öröm ♦ Ez a nap is úgy • 2 kezdődött, mint a J J többi. Korai kelés, j ♦ — gyorsan rend- 5 2 betenni a lakást, be- * 2 vásárolni mielőtt * J munkába megyek. A " 2 szolnoki Kossuth té- $ rí zöldséges boltban 2 megvettem a zöldsé- 2 get. a krumplit már 2 fizettem, amikor oda- « lépett hozzám egy ♦ fiatalember és udva♦ rias szavak kiséreté♦ ben szalaggal átkö- 2 ♦ tött két barka-szálat 2 | nyúitott át kis üd- « ♦ vözlő kártyával egye- 2 ♦ temben. Köszöntött 2 ♦ engem is és a bolt- « ♦ bán minden vásárió t 2 asszonyt ugyanilyen 2 2 kis csokorral a nem- * 2 zetközl nőnap alkal- * ♦ mából. I * Jólesett a figye- 2 lem, a kedvesség. És 2 már mindjárt vidá- 2 mabban kezdtem a 2 napot. * Köszönöm vala* mennyi nőtársam ne- vében a bolt dolgo- » zóinak kedves figyel- 2 2 mességüket. X 2 v. v. | ?♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* Melyiket a kilenc közül ? Melyiket adnám? A nagyok már támaszaim, s ők úgy is elmennek nem sokára. Ki férjhez, ki katonának. Pali és Karcsi, a két kisiskolás szinte a jobbkezem. Milyen sokat is könnyítenek rajtam. Bekészítik a tüzelőt, vizet hordanak, elviszik, hazahozzák a három kicsit a2 óvodából. Hogy válnék meg n három kicsitől? Pityuban saját magamat látom, pöttöm gyerekként, — pont olyan fekete szemű, sötét haiú, mint én voltam. Judit akár egy kis énekes madár, úgy dalol- gat itt körülöttem. Irénként pedig csacsog, mesél mi is történt az óvodában. Nem! Egyiktől sem tudnék megválni. Megszakadna a szívem értük. — Az édesapjuk a halottas ásván is azt suttogta: akármi történik is. a gverekekel ne engedd el magad mellől, Hogy szerették az apjuA kislány abban a korban van, " amikor az ismerős fiúk szeme is meglepődve pihen meg az addigi pajtáson: Nini, észre sem vettem, hogy a Margó (Zsuzsa, Ica, Erzsi stb. stb.) már nem kislány, hanem n ő! Izeg-mozog, fészkelődik a nagymama mellett, keze, szája folyton jár. Nincs az a közömbös tárgy, helyzet, amin ne tudna minden pillanatban jókorát kacagni. Csinos, izgékonyan bájos teremtés. Sötétbarna haja még természetesebben libeg, hull a homlokába, mint majd egy-két év múlva, amikor divathölgy is lesz talán. Szeme megvesztegető nyíltsággal villan férfira, nőre, ha az idősebb. A hasonló korú fiúkra azonban csak egy apró pirulással kísért villanás jut. Egyet gondol, felpattan a nagymama mellől, s kijön a vonatfolyosó ablakához. Nyúlánk alakja most van átmenetben a kamasz eset. lenségből a formák tudatos érvényesítéséig. Szürke twist-pulóvere finom kiegészítője sötétszürke bársony szoknyája hamvas színének. Fekete csizmácskáján halványan villog a harisnya világos visszfénye. Meg nem állna itt sem egy pillanatig nyugodtan. Mutatóujjával láthatatlan figurákat ..raizol” az ablaküvegre. Kuncog, válla fölött visszales a mamira, mintha az tudná, min derül az unoka. Nyikkan a csapóajtő. vasgyúró legényke lép a szakaszba. Nevetségesen szabályos kerek a feje, szőke haja szinte ragasztva simul koponyájához. Választva fésülte, így még szélesebb amúgy is telt arca. Tiszta farmernadrág, garbó nyakú pulóver van rajta. A nadrág „hajtókája” úgy alakult, hogy tenyérnyi szélességben fel van hajtva. Azonnal határoz, amint a kislányt meglátja. Kellemes bámulat ül gúnyoros képén, amikor szorosan a lány mellé könyököl a kapaszkodó fémrűdon. Mosolyog, s agresszíven kezdi. — Szép vagy, hallod-e?... Itt ültél? — Már hogy a fenébe ne. , — Lehetetlen. Ne láttalak volna, mikor már kétszer végigkószáltam FLÖRT a vonatot?... Merre utazol? — Arra — biccent a menetirányba a lány. — Haza? — Nem. — .Hány éves vagy? — Annyi. — Tizenhét, tizenhat? — Észnél légy. — Tizenöt? , — Még annyi se. — Hogy hívnak? Mari? — M-m. — Juli, Jutka, Sári?... Ügy se találnám el... Ne mondd, ha nem akarod... Suliba jársz? — Mit gondolsz? — Voltál már a Balcsin? — Voltam. A nyáron is. — Remek, mi? Van ott egy jó haverom, majd bemutatlak, — Jó? — Azt se tudod, megyek-e a nyáron, és hova? — Majd megmondod. — Hogy a fenébe ne. — Van fiúd? — Van. — Egy? — Nekem elég egy. — Majd megismertetlek egy bárral. Nem csak egyet kell kiismerni... Én tudom ám, milyenek. — Nekem elég ez az egy. — Te most szemtelennek tar- tassz, mi? — Te tudod. — Szeretsz táncolni? — Uhüm. — Én is. Van otthon oltári lemezjátszóm, klassz lemezeim. Ha olyan a hangulatom, felteszek egyet, s táncolok a húgommal... Még csak vele, mert isibe kell járni. Még ez az év. azután... — Mi aztán? — Megyek katonának. — Az nem árt neked. — Nem sajnálsz? — Én?! . — Klassz szoknyád van. Ilyen színű bársonyból szerettem volna nadrágot... Te, a húgom tizennégy éves és mini-szoknya kell neki. — Nem oltári? — Nem. — De csak legyek majd otthon, leszerelés után, nem engedem neki. Biztosan kiutalok pár pofont az öreglánynak. Mini-szoknya... Hh! Hogy ő is kínozza a fiúkat... — Még nem is vagy felnőtt, s már is ilyen hülye vagy?... Na, lekophatsz... A kislány visszaül a nagymamihoz. A legényke lassan megsimítja frizuráját. Míg odébáll, le nem veszi szemét a lányról... Aki már egy almaharapás mellől nyújtja rá a nyelve hegyét... Tóth István kát. Amikor hazajött a munkából, a kicsik úgy csüngtek rajta, mint a szőlőtőkén a fürtök. S az a nagy erős ember, egyszerre négyet is magához ölelt Most már csak én ölelhetem, csókolhatom őket az apjuk helyett is. Összetart a család — Az uram halála után e tanács vezetői megkérdezték, mit tehetnek értünk. Azt mondtam, ha tudnak, segítsenek a megélhetésben. Csak azt ne mondják, hogy a gyerekeim közül akár egyet is elvisznek. Tudom, aki azt ajánlotta, hogy adjam állami gondozásba a kicsiket. iószándékból tette. Segíteni akart. Nekem ez mégis nagvon fájt, hiszen mind a kilenc gyerekem egyformán kedves a szivemnek — mondta köny- nyes szemmel özvegy Szi- ráki Ferencné. — A férjem az utóbbi tíz évben az ÉM Csőszerelőipari Vállalatnál művezetőként dolgozott. A nyug. díjból, árvaellátásból beosztással megélünk. A nagyobb gyerekeim is segítenek. Erzsi már férjnél van, a többi viszont még az én szárnyaim alatt. — Margitkám tavaly végezte el Szolnokon az egészségügyi szakiskolát. Azóta a szomszéd községben. Jász- alsószen tgyőrgyön dolgozik a bölcsődében. Éva három évvel ezelőtt került el s Halásztelek! Állami Gazdaságba. Kertészeti munkás, s közben a kertészeti technikumot is végzi. Feri másodéves ipari tanuló a 7-es AKÖV jászberényi telepén. Autószerelő lesz. Most még csak 240 forintot kap, de azt is hazaadia. A két lány szintén a családi kasszába adja keresetét. Segítenek a falubeliek is — Jól esik az a tudat hogy nagy bajomban nem maradtam egyedül. Nemcsak azt kérdezik meg az emberek, hogyan élünk, hanem amiben lehet, köny- nyítenek is sorsomon. Tavaly a legnehezebb napokban, amikor még a nyugdíjam sem volt rendezve, 1200 forint segélyt kaptam a tanácstól. Az iskolai szünetben Ferit is alkalmazta a tanács. Egy hónapig dolgozott az építkezésnél. Én a tsz-be jártam napszámra. Palit és Karcsit is oda vették a szünidőben, napraforgót kapáltak, paprikát szedtek, mikor mi voll a munka. A keresetünkből futotta ruhára és arra is. hogy két sertést meghizlaljunk. — Az fmsz baromfifelvásárlója is megszól itott egyszer, miért nem viszek ki nevelésre libát, csirkéi és házinyulat. Előbb szabadkoztam, mert nem voit pénzem, aztán mégis rálettem, hogy igénybe veszem ezt a segítséget is. Jól jártunk vele. A libákat meghizlalva adtuk ej újra a szövetkezetnek. Már az idén is jegyeztettem napos libát. — Az is tavaly történt hogy váratlanul beállított hozzánk a rendőr. Nagyon megijedtem. Mindiárt arra gondoltam, valamelyik gyerekemnek történt baja. — Pedig csak azért jött, hogy n agmondja, megígérte a férjemnek, hogy figvelem- mel kíséri a gyerekek sorsát. Mások is így vannak. Palinak és Karcsinak a szülői munkaközösség vette meg a tankönyveket. A három kicsiért napi három forintot fizetek az óvodában, s ezért tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak. A iánoshidai Sziráki Ferencné sorsában megismétlődött annak a novellának a története, amelyben a szegény csizmadiának kellene kiválasztania kilenc gyereke közül azt. — akit a háziúrnak ad. Mint ahogv a novella hőse. úgy Szirákiné se tudná odaadni egyetlen gyerekét sem. S nem is kell. mert a Sziráki család életét az egész falu figyeli és a társadalom is segít az anyának, hogy felnevel ie gverekeit. Nagy Katalin IPARI TANULÓKAT szerződtetünk 1968/ 1969-es tanévben ács, bádogos, burkoló« festő, villanyszerelő, víz-gázszerelő és kőműves szakmában. — Kőműves szakmában szállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezés — előjegyzés: „Április 4” Magasépítő és Szerelőipari Ktsz Bp. VIII. kerület Auróra u. 23.