Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
Makacs ügyfél A óéiban — Még nem tudom a startszámát, de a tempója fantasztikus! (A Schweizer Illusztrierte karikatúrája) Fifa Zsilinsxkajle x Könyvem megjelenése után (Olvasóim leveleiből) l. Nem találok szavakat, i amivel kifejezhetném lel- ! kesedésemet, ami eltöltött az ön „Szilvák és viharok” című könyve olvasása közben. Ez valóban szokatlan könyv. Egészen megrázott. Éppen ezért elhatároztam, hogy alaposabban megismerkedem önnel. Huszonkilenc éves vagyok, csípőbőségem 57 cm, mellbőségem 98 cm, hajam gesztenyebarna, lobogó. — Legjobban szeretem a világon a szarvasgombát, s ha van — a pezsgőt. Mindegy száraz, vagy félszáraz; Persze, legjobb a vörös, de a fehér is elmegy. Zsókával lakom a Ciprus utca 17-ben. Bemegy az udvarba, megkeresi a 2. ajtó balról, felmegy a a lépcsőn (a harmadik fok korhadt!). Ott lesz egy sárgaréz kilincses ajtó, meg egy csengő a következő felirattal: „Kérem megnyomni...” A csengő azonban nem működik, így háromszor ököllel dörömböljön. Ha nem én nyitok ajtót, akkor az csak Zsóka lehet. Mondja neki, hogy Fiijához megy, de ha azt kérdi, kicsoda ön, csak annyit mondjon: „Szilvák”; Minden eshetőségre számítva mellékelek egy térképet. fgyhát a közeli viszontlátásra, kedves! Csak ne halassza sokáig a látogatást, mert... különben maga tudja... Az ön nélkül unatkozó Fiija 2. Nagyon jól ismerem regénye főhősének prototípusát, Kaziszt. Pontosan olyan, amilyennek ön leírta. Csupán nem ötven éves, hanem huszonhárom; nem kövér, hanem soványka, nem beteg, hanem egészséges. És nem a tudományos — kutató intézetben dolgozik, mint laboráns, ahogyan a könyvében írta, hanem sertéstenyésztő a szomszéd kolhozban. Ezenkívül nem agglegény, hanem nős. — Négy gyermek apja, s esze •ágában sincs otthagyni a feleségét valamiféle Aldo- na miatt. Máskülönben minden stimmel. Ezt én mindjárt észre vettem, s nagyon megörültem, hogy ilyen jól sikerült mindezt megírnia. Kívánok önnek sok nagy alkotói sikert a többi ismerősöm megmintázásában. Türelmetlenül várom új regényét. Üdvözlettel: A. Plioplisz 3. Kedvei író Bácsi! Úttörők írnak önnek; Egész úttörő rajunk elolvasta a „Szilvák és viharok” című könyvét, mert az úttörő vezetőnk vitát rendezett belőle. A vita nagyon aktívan zajlott le. A vita után elhatároztuk, hogy kollektív levelezést kezdünk önnel. Az első levelet mi írjuk önnek. Kérjük válaszoljon rá. Akkor mi ismét írunk önnek és ön ismét válaszol nekünk. Aztán — mi, aztán — ön, aztán — mi... Addig is várjuk az ön 1. számú levelét. Úttörő üdvözlettel! 42 aláírás 4. Kolléga! Itt küldöm önnek- egy novellámat. Olvassa el, részletesen elémezze és haladéktalanul válaszoljon; Ezenkívül van még egy regényem és harminc elbeszélésem. Mindezt elküldöm önnek a közeli napokban. S a jövőben mindent, amit írok, elküldöm önnek, elolvasásra. Van egy barátom, aki szintén írogat, az ő műveit is megküldöm önnek. Nagyon érdekes ember, az egész családja ír. Megpróbálom rábeszélni a nővérét, hogy küldje el önnek műveit. Ezenkívül Vilniuszban lakik egy közeli lányismerősöm. ö is próbálgatja a tollat, de nincs senki, akinek megmutathatná alkotásait. Vasárnap felkeresi önt. Legyen otthon. A „Szilvák és viharók”- at még nem olvastam, mert egy új elbeszélést írok, amit hamarosan elküldök. A. Kaszperajtisz Molnár Sándor fordítása. A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 411. csípés Nehéz favágás. (Zs oldos Sándor rajza) Idefigyeljen apukám ! A minap egy férfi tért be a szolnoki halászcsárda borkóstolójába. Szétnézett a felsorolt borárak között, majd flegmán így szólt a felszolgálóhoz; ebből töltsön, anyukám! Idefigyeljen apukám! Ezzel a modortalanságával nemcsak az eladót botrán- koztatta meg, hanem a borkóstolóban tartózkodókat is. Tudja miért? Azért, mert miután a felszolgálónő nyugodt hangon kikérte az ön által használt hangsúlyt, ön elővette vállalati ellenőri igazolványát és ezzel hadonászva fennhangon hangsúlyozta, hogy tartsa meg a véleményét, mert én ellenőr vagyok. Az igazolványt nem azért kapta, hogy modortalansá- gát még fenyegetőzéssel is tetézze! Egy hajó névadó ünnepén szokás szerint eltörnek egy üveget, melyből ez alkalommal nem pezsgő, hanem valamilyen sötét folyadék ömlik ki. Valaki megjegyzi: — Ez nem pezsgő. — Persze, hogy nem az — feleli egy hölgy. — Nem mondták meg önnek, hogy egy iskolahajóról van szó? ☆ — Hogy őszinte legyek Önhöz, abban a kastélyban, melyet meg akar vásárolni, kisértetek vannak. — Semmi kifogásom nincs ellene, de fizetnek házbért? — kérdi a skót. ☆ Az öreg tengeri farkas a pincérhez; — Mi akar lenni ez a lötty? Morzsák — Leves, uram. — Na altkor 25 éven át levesen hajóztam anélkül, hogy tudtam volna róla. ☆ London külvárosában egy házaspár az olasz vendéglőben olvassa a menüt. Az asszony hirtelen meghök- ken és azt kérdi a pincértől: — Nem találja, hogy egy kicsit sok 24 font sterling egy üveg chianti- ért? A pincér nyugodtan válaszol: — Igaza van asszonyom, ezzel szemben ehet egy adag spagettit 4 font sterlingért. Egy montreali újságban a közgazdasági hírek között megjelent a következő hirdetés; „Az az ismeretlen úr, aki tegnap tévedésből az étterem ruhatárából elvitt egy nercbundát, kéretik, hogy legalább azt a szőke nőt adja vissza, aki a kabátban volt.” ☆ Camilo Cavour, aki nagy érdemeket szerzett Olaszország állami egyesítésében, mondotta: „Ha azt akarom, hogy valamit rendkívül gyorsan elintézzenek, olyan embert bízok meg vele, aki már fülig ül a munkában. Csak ezek az emberek megbízhatóak. Azoknak az embereknek; akiknek nincs sok tennivalójuk, többnyire idejük sincs”. „ILLATOS“ TÉMA — Kérek egy kiló fo— — Tessék inkább grap. fruitot, most kaptuk! Bementem egy másik üzletbe, lejjebb adtam; — Ha kérhetnék, egy fél kiló fo... — Kitűnő jugoszláv ételízesítőnk van... Tovább vándoroltam, már egy kicsit csüggedve, mint ama bizonyos hívők a sivatagban. — Szabadna kérnem, tízdeka fo... — A Pritamin mindent pótol, kéreimalássan! Sorsom egy maszekho* űzött; — Egy fejet, Nagyság, egy fejet-— Fokhagymát, ugye! Hogyne tessék, akár egy kilót, — 55 forint Nem vettem, ellenben 18 deka fokhagymáért elmentem a színházba, 12 dekáért megvettem Eluard verseskötetét, 25 dekáért megvacsoráztam, 19 dekáért megittam egy kávét és egy sört, — aztán még vettem egy csomag cigarettát az esti újságot borravalóval, elmentem autóbusszal a város másik végébe. — és még mindig maradt annyi pénzem, amiért igazság szerint vehetnék egy kiló folt- hagymát! Ha... De nem, mert be van ez osztva: tavalyelőtt a vöröshagymával volt „probléma” (fogalmazzunk kérem finoman), tavaly az uborkával, most meg a fokhagymával. Megyek azonnal kaprot vetni: hátha jövőre ez lesz a sláger. — ti —
