Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

I 1968. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei gazdásznap Szolnokon Búzakalászos meghívó érkezett szerkesztőségünk­be. A megyei gazdásznap rendezőbizottsága küldte. Négy év után újra talál­koznak a megyeszékhelyen a Szolnok megyei mező- gazdasági szakemberek. A program gazdagnak ígér­kezik. Március 2-án dél­előtt a Sngvári Endre me­gyei művelődési házban a Ki tud többet a mezőgaz­daságról? vetélkedő me­gyei döntőjén derül ki, kik hogyan állnak a tudo­mánnyal, s kik érdemesek a jutalmakra. Délután pe­dig dr. Soós Gábor minisz­terhelyettes tart előadást az agrárszakemberek sze­repe és a fejlődő falu éle­tében címmel. Ezután kö­vetkezik a gazdászbál a Tisza Szállóban. Szóval kellemes farsangi rendezvénynek ígérkezik. Mégis több annál. A ma­gyar mezőgazdásági szak­embereket Európa szerte tisztelik, nagyra tartják szakmai körökben. Becsü­lik őket azért a gyors fej­lődésért, amely néhány év óta jellemzője a magyar mezőgazdaságnak. Felszabadulás előtt me­gyénkben néhány uradal­mi intéző, ispán működött csupán. Ma ezer agrármér­nök, technikus dolgozik a megyében. Szinte hihe­tetlennek tűnik. Pedig nél­külük már el sem lehetne képzelni a mai falut. S ők sem tudnák elképzelni életüket a falu nélkül. — Megtelepedtek, beillesz­kedtek ott. A falu népe tudásuk után kicsit lám- náeoknak is tart;a őket. Fáradságos munkájukat tisztelet, megbecsül 's övezi. Társadalmunkban szokás egy-egy szakma napját megülni. Van pedagógus nap, vasutas nap, építők napja. Gazdásznap nincs. Ezt is helyettesíti a me­gyei rendezvény. Kíván­juk, érezzék jól magukat. b. 1. Sok szakmunkást várnak Szakember utánpótlási tervet készítettek a mező­túri termelőszövetkezetek. A város szövetkezeteiben jelenleg négyen vannak, akik egyetemet, s ugyan­annyian, akik felsőfokú technikumot végeztek. A továbbképzés és utánpót­lásról szóló terv értelmé­ben tizenegy szakember­nek egyetemi, tizenhétnek pedig felsőfokú, illetve kö­zépfokú technikumi vég­zettséget kell szerez­nie 1975-ig. Ojabb tizen­nyolc egyetemet, tizenhat felsőfokú, és tizenegy kö­zépfokú technikumot vég­zett fiatal fogadására is szükség lesz a közös gaz­daságokban. Szakmunkásokból is sok­kal többre van szükség a jelenleginél. Színesebbé kell tennünk a szövetségi munkát Beszélgetés Vass Lajossal, az MHSZ megyei titkárával Szolnok megyében is be­fejeződött a Magyar Hon­védelmi Szövetség szerve­zeti átállása, az aktívák minden községben, város­ban az elmúlt hetekben taggyűléseken vitatták meg a szervezet- előtt álló fel­adatokat, a közös tenniva­lókat. Felkerestük Vass Lajost, az MHSZ Szolnok megyei titkárát, hogy vála­szoljon néhány kérdésünkre. — Hogyan sikerült a megyében a szervezeti átállást lebonyolítaniuk? Milyen gondolatok fog­lalkoztatták az aktivis­tákat leginkább a kö­zelmúltban megrende­zett taggyűléseken? — A Politikai Bizottság és a kormány határozatá­nak megjelenését követően figyelembe véve országos központunk utasításait, ha­tározatait is, felmértük a megyében, hogyan tudjuk szélesebb alapokra helyezni az MHSZ tevékenységét. Abban a szerencsés hely­zetben vagyunk, hogy Szol­nok megye mind a 69 köz­sége ezer lakoson felüli, így mindenütt lehetőség van a korábbi alapszerve­zetek helyett klubok létre­hozására. Ügyszintén min­den ötszáz munkásnál töb­bet foglalkoztató üzemben is meg tudjuk alakítani az MHSZ klubokat. A szerve­zeti átállás megtörtént. — Milyen klubokat I hoztak létre, bővült-e a társadalmi munkások száma? — Tagjaink hét fajta klubban tevékenykedhet­nék. Legtöbben a lövész­klubban és a tartalékos tiszti klubokban dolgoznak, A technikai klubokon belül lehetőség van a rádió, a modelleződ a vízi és az ál­talános technikai klubok fejlesztésére. Jelenleg 228 klubunkban 4800 MHSZ- tag dolgozik. Ez a szóm azonban még nem végle­ges, mert a gyors átállást követően már újabbak je­lentkeztek szervezetünkbe. Az elmondottakon kívül van még egy repülő és ejtőernyős klubunk, amely két kihelyezett szakosztály­ival működik a megyében. Továbbra is iskolarendszer­ben foglalkozunk a sorkö­teles fiatalok gépjármű ki­képzésével, s a lehetősé­geinkhez mérten helyet kap munkánkban a személygép­kocsi és a motorkerékpár­vezetői képzés is. Törvény­szerű egyébként nálunk, hogy a tagok száma növe­kedjen, mert megnőttek feladataink is. Jelenleg az MHS/J-ben 20 százalékkal több aktíva dolgozik, min* korábban az MHS-ben. — Szeretnénk, ha ' szólna a megnövekedeU feladatokról is. — Feladatunk kettős: ele- f get tenni az MHSZ-en- be­lüli kötelezettségeknek, ezenkívül segíteni az álla­mi, a társadalmi szerveket a honvédelmi nevelő mun­kában. Tehát a szövetségi munkát sokoldalúbbá, szí­nesebbé kell tennünk, biz­tosítanunk a feltételeket a klubok eredményes műkö­déséhez. Minden fiatalt ka­tonai előképzésben kell ré­szesítenünk, s erre a nagy feladatra fel kell készül­nünk. Biztosítani a kikép­zési anyagokat, az oktatói gárdát, hiszen több ezer fiatal rendszeres oktatásá­ról lesz szó. Az utóképzés­re vonatkozóan: továbbra is tájékoztató oktatásban kell részesítenünk a tarta­lékos tiszteket, tiszthelyet­teseket. s ha a feltételek biztosítottak lesznek, a tisz­tes és a honvéd állomány tartalékosait is. — Hallottunk arról, hogy a különböző álla­mi. társadalmi és tö­megszervezetekkel, a fegyveres testületekkel együttműködési terve­ket készítenek. Mire vonatkoznak ezek? — A honvédelmi nevelő munkában jelentkező közös feladatokat csak úgy tud­juk megoldani, ha e mun­kát koordináljuk, meghatá­rozzuk a közös feladatokat, így például a megyei ta­nács oktatási és művelődés- ügyi osztályával megálla­podunk abban, milyen kö­zös tevékenységet kell ki­fejtenünk ahhoz, hogy az általános- és középiskolák­ban, az iparitanuló-inteze- tekben megfelelően oktas­sák a honvédelmi ismere­teket. a KISZ-szel közös feladatunk, hogy a külön­böző táborokban lövészver­senyeket, összetett honvé­delmi versenyeket ren­dezzünk. — Ezenkívül különböző technikai szak­köröket hozzunk létre a fiatalok részére. A mi feladatunk az Ifjú gárda tagjainak oktatása az alap­vető katonai ismeretekre. Nekünk kel] biztosítanunk a tömeges lövészetekhez a technikai eszközöket. Nincs egyetlen olyan tömegszer­vezet sem, amellyel ne len­ne közös feladatunk. — Befejezésül szeret­nénk. ha ez évi prog­ramjaikról beszélne. — Tovább akarjuk bőví­teni a fiatalok és katonák találkozóit, honvédelmi be­mutatók számát, ismét meg­rendezzük az ÖVH-t, a tö­meges lövészet megyei dön-, tőit, a tartalékos katonák járőrversenyét. Egyébként ebben az évben jelentős objektumok átadására ke­rül sor. Nyáron megnyitja kapuit gépjármű iskolánk, a repülőtéren átadják ren­deltetésének az új hangárt, a Tisz-ligetben a víziklu­bot. E három objektum megközelítőleg öt millió forintba került. Van még egy problémánk. Az új lő- terünket szeretnénk olyan helyen felépíteni, ahol már a környezet is vonzó a fia­talok számára, ahol a kör- [ nyezet is méltó nagy, nem- 1 zetközi versenyek lebonyo­lítására. Reméljük, a vá­rosi tanács Szolnokon se­gítségünkre lesz abban, hogy a Tisza-ligetben, ahol egyébként már több objek­tumunk is létesült, meg­épülhessen a nagy, repre­zentatív lőterünk — fejezte be nyilatkozatát Vass Lajos. V. V. A toronyszálló a főváros budai oldalán, a Rózsadomb és a Szabadsághegy között emelkedik. A hengeralakú épület 19 szin­tes. Minden szobából panoráma-ablakok biztosítják az elragadó kilátást. Már az építkezést is sokan megcsodálták, új mód­szerrel, úgynevezett „csúszózsalus” meg­oldással haladt, állványzat nélkül. Alig két esztendei munkával adták át az építők. — A szép kilátáson kívül mivel várják a vendégeket? — kérdezem a szálloda titkárát. — Elsősorban a minden igényt kielé­gítő, figyelmes kiszolgálással. Attól a pil­lanattól kezdve, hogy felvesszük a telefon- kagylót, egészen addig, míg távozó ven­dégünk előtt udvariasan kitárjuk az üveg­ajtót. Természetesen a vendég szórakozni és étkezni is kíván, méghozzá kellemesen. A tetőteraszon fedett és nyitott presszó várja vendégeinket, éjszaka pedig han­Ilyen a hengerszálló lentről gulatos bár. Elsőrangú műsort nyújtunk, ismert énekesek fellépésével. — Éttermünkben egyszerre kétszáz ven­dég ülhet fehér asztalhoz. S hogy az éte­lek egyéni ízét biztosítsuk, Lukács Istvánt alkalmaztuk konyhafőnöknek, aki évekig a rotterdami magyar, vendéglő ínyencei­nek elismerését vívta ki. A bolthajtás alatt egy régmúltból itt­maradt hűvös borpince illata terjeng. Iga­zi „boros” hangulat. A falakat ágíona- tokkal burkolták be, langyos meleget áraszt a zalai népművészeti búboskemence. Szenzációs az 1773-ból fennmaradt sző­lőprés; az őszi szüreten még dolgozott az öreg masina... A legszebb göcseji nép- művészeti remekek hírnevét öregbítik az edények. A cseréppoharakból, a díszes mázos kancsókból jól esik az ital. Csúsz­nak is az egerkörnyéki borok a jó házi­szalonnára. Regős István A szálloda legfiatalabb alkalmazottja Mire megnőnek a fák Nagykörűben A nagykörűi cseresznye híre régen túlnőtt a me­gye, sőt talán az ország­határon is, hiszen évről évre a termés jelentékeny része exportra megy a Ti­sza-menti kis községből. A falunak hírnevet és a gaz­dáknak jó pénzt adó cse­resznyefák azonban eléggé kiöregedtek, a cseresznyés­kertek felújítása, rekonst­rukciója néhány év óta napirenden van Nagykörű­ben. Az ott gazdálkodó Haladás Termelőszövetke­A „lángszórós" lány Amikor levette a fekete védőszemüveget, nyomban cseftintettem egyet. Külső­re ennyit Magyar Editről. — Szerelme? — Egyelőre csak a he­gesztés. — Hogyan csábította el* — Gimnazista voltam és gyakorlati foglalkozásra jártunk ide, a Hűtőgép­gyárba. Akkor szerettem bele. — A gimnáziumhoz meg hűtlen lett, ugye? — Mit tagadjam, úgy el­hagytam, hogy a szívem se sajdult bele két év „isme­retség” után. — Tavaly lett szakmun­kás? — Igen. — Az ipari tanulók or­szágos versenyén kapta meg i bizonyítványt. — Sajnos csak hatodik lettem. Tudja, összekever­tem két vezetéket. — Szereti a munkáját? — Nem kifejezés. Imá­dom. — Nincsenek vele továb­bi tervei? — De igen. Tanulni sze­retnék, hogy technikus le­hessek. — Mondja, nőnek való a hegesztés? — Ideális női munka. Nem nehéz, és könnyű ke­zet kíván. — Tudom, hogy fiatal szakmunkás, de mégis ki­váncsi vagyok, mennyi a havi keresete? — Kétezren felül kere­sek itt az abszorpciós üzemben. Kétezerkétszáz, kétezerháromszáz forintot — Ne mondja! Akkor jó lesz vigyázni, mert a fiúk ostromolni fogják. Ilyen jó parti, mint Editke, kevés akad. — Nem félek, mert ha nagyon terhemre lesznek, elrepülök. — Rendben van, (el ne bízza magát!) nagyon csinos lány, de azért nem angyal, hogy szárnyai lennének. — Nem is úgy gondoltam — nevetett. — Az ejtőer­nyős sportot űzöm. — Már ugrott is? — Még nem, majd már­ciusban lesz az első. Addig elméleti kiképzést kapunk, és tornatermi edzéseket tartunk. — Nem fél, ha majd ug­rásra kerül a sor? — Azt nem mondom De nem fogom mutatni. — Sok szerencsét, Editke> — bognár — zet például 90 holdon te­lepít nagyüzemi gyümöl­csöst. Már a múlt őszön beültettek 30 holdat, leg­inkább cseresznyefával, — most tavaszon újabb 30 hold beültetését tervezik. S majd folyamatosan a hiányzó többi területet is „benépesítik” gyümölcsfá­val. A Haladás Tsz vezetői azonban nemcsak a kis fákkal törődnek, hanem azokra is gondolnak, akik a fát nevelik majd. Az a merész terv fogalmazódott meg Nagykörűben, hogy a szakmunkásképző iskola ki­helyezett osztályát nyitják itt meg. — Szeptemberre 25—30 olyan általános iskolát végzett fiatalt vár­nak a Haladás Tsz-be, akik kedvet éreznek e szakma iránt. A tanuló képzési idő három év. A terv nagyon szép, de mindjárt az első pillanat­ban kitűnt, hogy nagyon költséges is. Ezért való­színű mégis az a megoldás kínálkozik majd, hogy a termelőszövetkezet meg­szervezi a tanulócsoportot, szerződteti a fiatalokat, de azok Jászberényben a gyümölcstermesztő szak- isko’án kan­nak elméleti oktatást. Min­denesetre akármelyik út is lesz a járható, a szövetke­zet elgondolása igen jónak látszik. Mire felnőnek a fák a községben, kész szak­emberekké lesznek a cse­resznyéskertek gondozói is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom