Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-28 / 74. szám
1968. március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP :t HAZAFELÉ... (Foto: Nagy Zsolt) Helyünk az asztalnál Ismerek egy éjjeliőrt, aki meghittebb körben gyakran mondogatja, félig tréfásan, félig komolyan: „Az igazgató után én vagyok a második ember a vállalatnál”. Amikor megkérdezik tőle, hogyan érti ezt, készen áll a felelettel: „A nap huszonnégy órájának egyik felében az igazgató elvtársra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek”. Ha némileg talán túloz is az öreg, de alapjában véve igaza van; Ez a beosztás is — csakúgy, mint más számtalan — becsületes helytállást, lelkiismeretes figyelmet követel azoktól a többnyire már nem éppen fiatal emberektől, akiknek az a hivatása, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Szándékosan használtam ezt a kifejezést: hivatás. Sokan ha ezt hallják, csak olyan foglalkozásokat tudnak elképzelni, mint orvos, pedagógus, katonatiszt, tudós, vagy művész. A felsoroltak valóban a legszebb hivatások közé tartoznak, ás talán ebből származik a tévedés. Két dolog keveredik itt: a szép és a fontos. Amit szépnek tartanak, azt hivatásnak, s ezért fontosnak is tekintik, amiről úgy vélekednek, hogy nem szép, azt legjobb esetben fontosnak tartják, de gyakran annak sem. Sokan vannak, akik ernaitt lekicsinylik, semmibeveszik mások munkáját, csendes, de megbízható szorgalmát. Csak azért, mert abban nincs semmi látványos csillogás. Ugyanakkor saját tevékenységükről ellenkezően vélekednek, bár a munkában „fogjuk meg és vigyétek” a fő jelszavuk. Többé-kevésbé ismerős ez a típus mindenki számára még akkor is, ha ismertető jegye különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagy okos”, a másikat úgy, aki „nem most lépett le a fajvédőről”* A harmadikat ott találjuk azok között, akik a legerőszakosabban reklamálnak, . ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutalmazásból; Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerést. több fizetést, több tiszteletet és bámulatot követelnek maguknak, akár mások rovására is. Ha ezt mégsem kapják, megtelnek sértődöttséggel. Maguk körül megkeserítik a levegőt, agresszívek lesznek, zavarják mások munkáját, ci- vódást. egyenetlenséget szítanak. Az ellenkező véglet sem ritka tünet. Ismerünk olyan embereket is, akik saját munkájukat tekintik tizedrangú feladatnak. Ügy érzik, a világ egészen jól meglenne az ő szorgoskodásuk nélkül. Emiatt kelletlenül, örömtelenül, félszívvel dolgoznak és néha keserű irigységgel gondolnak azokra, akiknek szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ismert megállapítás: pótolhatatlan ember nincs. Ez megfelel a valóságnak, de csak any- nyiban, amennyiben egy- egy emberről, vagy egy- egy esetről van szó. — Egész más a helyzet, ha általában a munkára, a társadalom életében különféle funkciót betöltő emberi tevékenységre gondolunk. A hangsúly ugyanis nem azon van, hogy egy adott tevékenységet más is képes elvégezni, nemcsak az, aki éppen azzal foglalatoskodik, hanem azon, hogy valakinek mindenképpen el kell végeznie, — méghozzá rendesen, tisztességesen —, mert a kisebb, vagy nagyobb közösség számára az nélkülözhetetlen. Ami csak szépet, fontosat, érdekeset látunk magunk körül, az minden közös erőfeszítéssel, — ki tudja hány ember munkája révén — születik. A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és ezrek munkájának gyümölcsét használják fel. Vegyük csak el bármelyiket is, rögvest kiderül, hogy az bizony minden szürkesége, látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Szerény, de életfontosságú táplálékunk, a kenyér is ugyanezt példázza. Kié itt az érdem? A gabonatermesztőé, aki a vetőgépet vigyázta, a műtrágyát gyártó vegyipari munkásé, aki a termőtalajnak erőt adó szuperfoszfátot termelte, a kombájnosé, aki tikkasztó napsütésben learatta és elcsépelte az aranyló búzatengert, a sütőkemence mellett ve- rejtékezőé, aki megsütötte az illatos cipókat, vagy a hófúvásban kenyeret szállító gépkocsi- vezetőé? Természetesen valamennyiüké. Így vagyunk ezzel, bárhonnan is vesszük a példát. Nem árt ha néha gondolnak erre a hencegők, az önmagukat felmagasz- talók, a mások fáradozását lekicsinylők is. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanul. A reálisabb önértékelés minden bizonnyal megkönnyíti, hogy az asztal körül előbb, vagy utóbb mindenki az őt megillető helyet foglalhassa eh Gy. Z. Lakónia lánya Lakomában, az ókori Spárta tartományában röviden. tömören beszéltek az emberek. Eme örökre kimúlt szokás ellenére a még véletlenül előforduló ilyen beszédet manapság lakoni- kusnak nevezzük. Csakhát e szószátyár korban hol ían már ilyesmire példa. Szinte megújultam tehát, amikor a napokban összehozott a sors Lakónia lányával. ő tulajdonképpen kalauzkisasszony a vegyiművektől a Vosztok útig közlekedő 1-es járaton. Húsz forintot adtam oda, s ő pedig tizennyolcat visz- sza. De. Én egy darabban adtam a pénzt, 5 pedig millióban vissza. Négy 2 forintos kivételével a többi fillérekből állt. Megrémülr tem, hogy azt a pénzkupacot a zsebembe kell majd raknom. Pedig hát — akkor vettem észre — a kisasz- szony fiókjában papír tízesek is lapultak. — Kérem, legalább egy tízest adion. — Az kell nekem is. — De mit csináljak én ennyi aorópénzzel? — Hát én mit csináljak? Egyezkedni kezdtem. Na jó. úgy látszik, megszánt a kisasszony, elővett egy tízest. De a kétforintosokat adjam vissza De a fillérektől akarok szabadulni én is. Az neki nem kell. — Könvörgöm. de hiszen mind magától kaotam, látja, még el sem tettem. — Azért se adom. Tudniillik a papír tízest. Nem is adta. be is vágta, s nem is tárgvalt tovább velem. Belapátoltam a fillér-halmot , s e'oldalogtam a kocsiban, mielőtt még a hölgy a tessék előbbre húzódni helyett így kiált rám: mars be! Mert látnivaló. a rövid beszéd híve. Lakónia megkésett leánva. Hiába, csak akadnak még spártai jellemek. ___________— borzák — T etőfedő, bádogos, szak- és betanított munkásokat jó kereseti [ehetőséggel azonnali belépéssel felveszünk. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest, IX., Viola u. 45, sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. M ESSZIKER TI TAVASZ Megjöttek a gólyák. — Egyet akkor láttam a vándorok közül, amikor letelepedett régi fészkére, a ti- szaszentimrei határban. Tavasz van. S ez az idei megújhodás a napfénnyel, a zsendülő fákkal, füvekkel együtt új reményeket, bizakodást is költöztetett a messzikerti emberek szívébe. Hol van Messzikert? Térképen ne keressék, úgysem találják meg. Tiszaszent- imre község egyik külső települése. Valamikor dézs- más szőlőkért volt, aztán egy tenyérnyi kis szabad föld, menedék uraságokat kiszolgált cselédeknek. — Mert nagybirtokok ölelték körül valamikor ezt a 233 holdnyi területet. A Návay uraság többezer holdján, Schilling báró, a Bagiak és a Váradiak parancsoltak ezen a vidéken, de itt Messzikerten 200 négyszögölnyi kis területeken saját földjeiket művelték a parasztok. Gyümölcsöt termesztettek, meg kukoricát. Később divat lett a dohány. A század elején új nevet vett fel a település: Üjszentgyörgy ' néven emlegették hivatalosan, de az ittenieknek csak Messzikért maradt. Mindezt Lőrincz András tanítótól hallottam, aki feleségével együtt tizenöt esztendeje oktatja a csemetéket. s aki már a második ciklusban képviseli az emberek érdekeit a községi tanácsban, meg a járásnál. Kérdeztem tőle, mi tartja itt, ezen a világtól eléggé elzárt településen az embereket? A tradíció vagy a magasabb jövedelem? — Inkább a tradíció — válaszolta. — Soha nem éltek itt gazdag emberek. A termelőszövetekezetek szervezésekor itt alakították meg a faluban az első tsz-t, de csak az idei zárszámadáskor fizetett olyan jól az Aranykalász, hogy egy tag egy munkanapra 52 forintot kapott. Meg is látszik ez a határon. Minden talpalatnyi helyet felszántottak még az ősszel, s most mindenki bizakodva kezdett munkához. — Itt akarnak élni azok, akiknek apjuk, nagyapjuk is itt élt — mondta az asszony. — S ha nincs is meg az a kényelmünk, mint bent a faluban lakóknak, azért nem panaszkodunk. Nekünk is van már villanyunk, járdánk, s a televízió meg az újságok idehozzák a világot. Alig akartam elhinni, hogy ide. erre a településre, hol 144 lakásban százötvennégy család él, 164 napilap jár, 85 rádió, 24 televízió van. A gyerekek az iskolában azt is elmondták, hogy minden vasárnap együtt nézik meg a kincskeresőt a tévében, hogy nagyon tetszett nekik az Orion, meg a tenger enciklopédiája, s reklamálták, mikor lesz már újra Angyal. Amikor pedig mozivetítés van az iskolában, hát aki csak teheti, mindenki ott ül. Orosz János, aki itt született Messzikerten, s aki tizenegy esztendeje a tanácsi kirendeltség vezetője itt, beszámolt arról, hogy van vegyesboltjuk, egészségházuk, italboltjuk, postahivataluk, napközis óvodájuk. Az emberek többsége a helyi termelő- szövetkezetben. vagy az állami gazdaságban dolgozik. Ám hogy nem akármilyen település az Övék azt bizonyítja, épült 4 kilométer villany- hálózat, 3 kilométer járda. I Sőt. már eljáró munkások is vannak itt harmincha- tan. Ez utóbbit csak tréfásan említette, de ebben benne volt: azzal a gonddal küzd a külterület is, mint a falu. Több munka- alkalom kellene, hogy az emberek itt is egész éven át rendszeresen tudjanak dolgozni, pénzt keresni, mert az igények nőnek. Csakhogy az igények kielégítésének nemcsak a munkaalkalom hiánya állja az útját, hanem az is, hogy nélkülözni kényszerülnek a köves bekötőutat. A község már 800 ezer forintot költött az utóbbi években erre a településre (ez nagy pénz, különösen ha azt vesszük, hogy Ti- szaszentimre egész évi fejlesztési alapja 200 ezer forint), s még mindig sok sok pénz kellene. Elsősorban is az egy kilométer hosszú kövesútra, mert ősszel, ha leesik itt az első eső, már elsüllyed mindenfajta jármű. És az sem mellékes, hogy öt családnak van auíája, tizenkilencnek motorkerékpárja, akik télen is szeretnék használni járművüket. Egy vigasztaló: ígéretük van az útra, s hogy most tavasszal hozzákezdenek 600 méter járda építéséhez. Üjszentgyörgy — vagy másnéven Messzikert — élni akar. Ezért végeznek szívesen társadalmi munkát az emberek. És ezért fogadták örömmel a hírt, hogy a megyei tanács a fejlesztésre jelölt települések közé javasolta ezt a lakóterületet is. Számukra azonban már az. hogy felfigyeltek rájuk, reményt adott. Varga Viktória Rendelet az illetményföldekről A napokban látott napvilágot a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 12/1968. (III. 16.) MÉM. számú rendelete az illetményföld használatáról. Fontos és időszerű tennivaló volt az illetményföldek használatának ezen újbóli szabályozása, hiszen számos vizsgálat, ellenőrzés mutatja, hogy ekörül számos helyen nincs minden rendben Viszonylag magas azoknak a száma, akik ilyen, vagy olyan oknál fogva illetéktelenül használnak bizonyos földterületeket, vagy ha jogosultak is, több földet használnak, mint amennyi, jog szerint járna. Az új miniszteri rendelet pontosan meghatározza, kik részesülhetnek munkakörük alapján illetményföld juttatásban. A felsorolásban első helyen az államvasútak alkalmazottai találhatók. Ebben a pályaőröktől az állomásvezetőkig szerepelnek a jogosultak. A továbbiakban kimondja, hogy illetmény- földre tarthatnak igényt a Művelődésügyi Minisztérium alá tartozó oktatási intézmények dolgozói közül a tanítók, tanárok, szakoktatók és óvónők. Továbbra is jár az illetményföld a termelőszövetkezetek szerződéssel alkalmazott dolgozóinak, a MÉM felügyelete alá tartozó alsó- és középfokú oktatási intézmények tanárainak és tanműhelyi főnökeinek, valamint a diákotthon vezetőinek; a vízügyi szolgálat meghatározott beosztású dolgozóinak; az igazságügyminisztériumi célgazdaságok dolgozóinak és vezetőinek. Továbbra is mint eddig megkapják az illetményföldet az erdészek, valamint az állami gazdaságok mindazon dolgozói, akik legalább nyolc hónapra leszerződtek a gazdaságba. A felsoroltakon kívül a rendelet részletesen tartalmazza mindazokat a foglalkozási ágakat, amelyekben a dolgozók illetmény- földet kaphatnak. A gazdálkodás biztonsága szempontjából igen fontos a rendelkezésnek az a pontja, amely kimondja, hogy az illetményföld juttatás céljára fenntartott területeken kívül az állami szervek nem igényelhetnek újabb földterületet, sem termelőszövetkezettől, sem pedig állami gazdaságtól. Nem lehet megszüntetni az állami *tartalékföldekre vonatkozó haszonbérleti szerződéseket sem, illetmény- föld juttatás miatt A rendelkezés intézkedik arról hogy a földnyilvántartási szempontból rendezetlenül maradt földterületeket érintő kezelési változásokat. az állami földnyilvántartáson át kell vezetni. Ugyanakkor, ha az illetményföldekre jogosultak egyéb címen is használnak bizonyos nagyságú földterületet, büntetőjogi felelősségük tudatában ezt munkáltatójuknak 15 napon belül jelenteni kötelesek. Mindkét előírás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogv végre megszűnjenek a földhasználattal kapcsolatos visszásságok, amelvek nemritkán a korrupció határát súrolták. A használatba adott földterület nagyságát tekintve az elosztásnál szociális szempontok is érvényesülnek. így például a nagycsaládos dolgozók előnyt élveznek úgy az illetményföld nagyságát, mint a minőségét illetően. Az illetményföld területe az 1600 négyszögölet nem haladhatja meg Az elmúlt években gyakran tapasztalhattuk, hogy azok kerültek hátrányos helyzetbe az illetményföldek juttatásánál, akik leginkább rászorultak. Ugyanakkor, nem ritkán az érvényes rendelkezéseket kijátszva olvanok is jutottak illetményföldhöz, akik munkakörüknél fogva nem voltak jogosultak. Előfordult olvan eset is, hogy az ilyen illegálisan használt földek után azok. akik használták, adót sem fizettek, ilyenformán kétszeresen is megkárosították az államot. Az új rendelkezés na ívmértekben hozzá járul ahhoz, hogy legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld azokat szolgálta, akiknek arra törvényben biztosított joguk van. Ehhez természeteden elengedhetetlen a hűséges, pontos végrehajtás. K. I.
