Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-27 / 73. szám

1968. március 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Tejbo t — de mikor ? Jó szolgálatot tett koráb­ban a Vosztok úton levő vegyes élelmiszerbolt. Ki­csi volt. de volt. örültünk nagyon aztán az új ABC- áruháznak. amely decem­ber utolsó napjaiban nyílt meg. Ügy hallottuk akkor, a régi vegyesboltot tej­bolttá alakítják át. Naponta, munkába me­net és jövet hát érthető módon izgalommal figyel­jük a fejleményeket. Na­gyon is szükséges a nagy lakótelepen egy tejbolt — mondogattuk. A mi tejbol- lunk azonban csak ké­szül get, készülget. Fogal­munk s’ncs. mit alakítgat­nak rajta ilyen sokáig. S. I. Szolnok Ebédidő és forga’om Cipőt akartam venni Szolnokon, a Kossuth téri cipőboltban■ igen ám, csakhogy amikor odamen­tem, délben fél egykor, az üzlet zárva volt. Ebédidő van 12-től 3-ig. Vajon jó-e ez a bolt dolgozóinak, nem tudom. Annyit azonban én is sejtek, hogy most. amikor kez­dődik a szezon, amikor egyre több kit földi és bel­földi turista fordul meg a városban, akik uram bo- csá’ — még vásárolni is akarnak valamit — esetleg cgy-két pár cipőt —. nem fognak délután háromig várni, inkább elmennek a Centrum Áruházba, amely szerencsére reggel 8-tól este 6-ig egyfolytában nyitva van. Most azt is mondhatnánk, hogy a helyiek vá­sároljanak öt óra után. Csakhogy... Az asszonyok ilyenkor a vacsorának valót veszik meg, tehát kevés az idejük, nem szólva arról hxcy abban az üzletben sem tudnak egyszerre nagyon sok embert kiszolgálni. Mérlegre kellene tenni, mi legyen tehát. Tovább­ra is három órás ebédidő, vagy folyamatos nyitva- tartás a vásárlók érdekében, s talán egy kicsit a bol­ti doloozók érdekében is. A vállalat érdek"-ól már nem is szólok. K, V. Szolnok Kerek ez a zsem'e, nem fér az eszembe Az fmsz szolnoki, Kos­suth téri modern zöldség­boltja hamar népszerűvé vált, különösen a húsáru részleg közkedvelt, a házi készítmények miatt, a kör­nyékbeli intézményekből, hivatalokból nagyon sokan ott vásárolják meg a tíz­óraijukat, ebéd-pótlékukat. (Tekintettel egyes üzemi konyháink „mineműségé- re”.) Népszerű, jó kis bolt, de-­December, vevő; 15 deka füstölt kolbász... De jó lenne, ha tetszenének tar­tani zsemlét, vagy kiflit, nem kellene máshová men­ni.­Eladó: Lesz kérem, lesz. Március, vevő; 10 deka bácskait... De jó lenne, ha... Eladó; folyamatban van, kérem. Dilemma: folyamatban levő zsemlét hogy harap­jak a bácskaimhoz. Ha a kosárban lenne, akkor igen. A pulton. De a folyamat­ban.­Egy szolnoki vevő Nagyiváni fiafalok gondja Nyolc nagyiváni fiatal hetenként egy alkalom­mal Tiszafüredre jár konzultációra autóbusszal. Ha­vi bérletet iMtanak. s az a problémájuk, ha a bérlet lejár, s éPP akkor helyettesítő autóbusz megy, a ka­lauznál nincs nekik megfelelő bérlet, ilyenkor kény­telenek napi jegyet váltani, amelynek ára majdnem annyi (24 Ft), mint a havi bérletjegy (32.80 Ft). Szer­kesztőségünktől arra kérlek választ a nagyiváni fia­talok: a helyettesítő járat kalauzánál kell-e minden­féle bérletnek lennie. A 7. sz. Autóközlekedési Vállalat tájékoztatása alapján megnyugtató választ adhatunk tílvasóinknak. A járati autóbusz kalauzának, kalauz nélküli járat gépkocsivezetőjének a kérdéses bérletjeggyel rendel­keznie kell és azt kérésre a díjszabási határozmányok mellett minden korlátozás nélkül ki kell adni. Szemétdomb, vagy üzlet? A martfűi önkiszolgáló élelmiszer üzletben nem nagy gondot fordítanak a rendre. Sőt, talán nem túl­zók, ha azt állítom, hogy a gondozatlan eladótér mi­att nem is éreznek lelkiis- meretfurdalást a bolt dol­gozói. Március 22-én jár­tam ott, akkor a pultok, a gondolák között és alatt három-négy napos szemetet is találtam. Dicséretes az, hogy egy 120 ezer forintos forgalom lebonyolítására tervezett üzlet havonta csaknem 700 ezer forint értékű árut ad el, de ez nem lehet magyarázat a rendetlenségre, az alapve­tő higiéniai követelmények betartásának a hiányára. Már az ajtóban, a pénz­tárgépek környékén papír­hulladék-tenger, a gondo­lák mellett göngyölegben a sörös üvegek. Felnyitott papírdobozokból válogat­hatnak a vevők, holott nem mindenhol telített az áll­vány, hogy az áru elhelye­zésére nem volna hely. S ahol ez mégis megtörtént, ott pedig a papírhulladékot a polc alá hajították. Rendetlenség, felháborító látvány. A vevők, a bolt rendszeres vásárlói már nem egyszer szóvátették ezt. De válaszul mindig a nagy forgalomra hivatkoz­tak és minden maradt a régiben. Nem igaz az, hogy kissé nagyobb figyelemmel, lelkiismeretességgel, szorga­lommal nem lehetne az üzlethelyiséget mindig rendben tartani. És még egy! A KÖJÁL-t szigorú szervnek ismertük meg. Határozatai „törvényere- jűek”, néha talán kissé túlzásba is vitték a köve­telményeket. Éppen ezért számomra érthetetlen, hogy miért járultak hozzá a szeletelt alma árusításához. A rohadt almát a vállalat állatp+efésrp adia el, s ne a fogyasztóknak tálalja a n.artfűi élelmiszerüzletben; kosárban, a cementlapra helyezve! Ügy látszik, az üzlet dolgozóinak erre van idejük. Mármint az alma felszeletelésére! P. S. Hozzászólás cikkeinkhez Köztünk élnek a tragédiák okozói Lapjuk március 20-i szá­mában nagy érdeklődéssel olvastam a „Meghalt két fiatalasszony” című figye- temreméltó cikket. Itt élünk és dolgozunk abban a faluban, ahol a cikkben említett esemény történt. Ismeretes hát előt­tünk a két fiatalasszony tragédiája és beszélünk is róla. A cikk azonban egy­általán nem közli, hogy milyen intézkedés történt a további tragédiák elkerülé­sére. Nem hisszük, hogy a történtekbe bele kell nyugodnunk. Meg kellene vizsgálni, hogy kinek, vagy kiknek áll érdekében, hogy az ügyre fátylat borítsanak. Falunknak igen lelkiis­meretes és jó orvosa van. A felvilágosító munkában élen jár, mégis megtörtént a helyrehozhatatlan. Azok­nak. akik a tragédiákat e’öidézhetik, a felvilágosí­tás, a figyelmeztetés ke­vés. Hathatós intézkedése­ket várunk és követelünk. Nem szabad megelégedni a felszínes sírá-’^ozássel! Kuua Imre Bereczkj István Nagyrév Több emberséget! Érdeklődéssel olvastam a március 20-i lapban a „Se­gítséget remélt, de hiába” című levelet. Magam is rokkant vagyok, önhibá­mon kívül. Sajnos, gyakran tapasztalom az emberek közömbösségét, — sokszor lelketlenségét. Mindenkit érhet baleset — szól a mondás. Ez így is van. S utána? Egyikőnk így, a másikónk úgy kerül vissza a társadalomba. Ne­héz így élni. Néha úgy ér­zem, nem is érdemes. Kü­lönösen olyan helyzetben, mint amilyenbe a közel­múltba is kerültem. Háromkerekű önhajtóko­csim van. Ütközben elbom­lott. Majd megszakadtam, mire haza értem vele. So­kan látták kínlódásomat, de senki nem jött segítsé­gemre. Egy fiatal fiú — két lánnyal volt — szólt nekem: Néni, nehéz? Azt válaszoltam: Nem, álom­könnyű. Azt látom — mondta, s nevetve tovább ment a lányokkal. Arra kellene megtaní­tani az emereket, hogy se­gítsék bajba jutott társu­kat. Ne legyenek közöm­bösek, lelketlenek. Egy rokkant, Szolnok Az istálló egyelőre marad Lapunk január 24-i szá­mában— e rovatunkban — adtunk helyet Nagy Sán­dor pusztamonostori olva­sónk levelének „Istálló, trágyadomb — lakóházak között” címmel. A panasz­ra a Szolnok megyei Köz­egészségügyi Járványügyi Állomás válaszolt. A tájékoztatás szerint a Búzakalász Tsz lóistállója valóban lakott területen van, 28 lovat és 10 hízó­marhát tartanak az istálló­ban. A szarvasmarhaállo­mány azonban gümőkór- mentes. Az istállóból na­ponta kihordják a trágyát a művelés alatt álló földek végére. Egyébként — in­formálta szerkesztőségün­ket a KÖJÁL — az ér­vényben lévő, vonatkozó jogszabályok nem tiltják Január 24-én e rovatunk­ban közöltük Czifra Kál­mán kuncsorbai olvasónk sérelmét — „Palackcsere — gondokkal” címmel. (A túrajárat nem szállította ki a megrendelt gázpalackot.) Olvasónk jogosan rekla­mált. Bár január 8-án a járat indulása után adta le rendelését, január 15-én a járatkezelő mulasztása miatt maradt el a szállítás. A figyelmetlen dolgozót fe­lelősségre vonták. ☆ Február 14-én — ugyan­csak A szerkesztőség pos­tájából rovatunkban ad­tunk helyet Kolozsj Fe- rencné újszászi olvasónk panaszának. „A háztól há­zig szállítás furcsaságai” című írásban azt kifogá­solta: a címükre szállítan­dó árut a vasútállomáson rakták le, mégis a háztól házig szállítási tarifa sze­rint számoltak, meg fenti állatlétszámú is­tálló létesítését lakott te­rületen. Az ellenőrzés. idő­pontjában nem is találtak olyan közegészségügyi problémát, amelynek alap­ján a kitelepítést elren­delhetnék. Tudomásunk szerint fen­tiekkel a KÖJÁL megke­reste a községi tanácsot ebben az ügyben. Tény, hogy a nyár folyamán az istálló környékén lakóknak kellemetlen az állatszállás közelsége, közegészségügyi szempontból is jelentkez­hetnek esetleg problémák. A termelőszövetkezetnek viszont az idén már nincs pénze arra, hogy az istál­lót kitelepítse a község te­rületéről. Talán 1969-ben sor kerülhet erre? Mint a vizsgálat meg­állapította: a rossz út miatt nem tudták Kolo- zsiék lakására kiszállítani az árut, de erről elfelejtet­ték értesíteni őket. — A 10,— forint többletköltség felszámolását viszont nem felejtették el. — Ez a gyakorlatlan diszponens „bűne”. •Sr Február 15-i számunk­ban fényképpel illusztrál­tuk, hogy nem tudjuk: „Mikor jön a következő?”. Mármint a következő busz. Nos, március 15-ével oko­sabbak lettünk. (Eddig ugyanis minden megálló­helyen kifüggesztették a menetrendtáblákat.) Sza­ladjon tehát minden érdek­lődő a megállókhoz, ha még nem késő, s ízdbe ír­ja le a menetrendet. — Mert nézzük csak az AKÖV válaszát. Szomorú képet kapunk. Az illetékesek intézkedtek Három panaszra válaszolt az AKOV 1967-ben, amikor megre­formálták Szolnokon a köz­lekedést, minden megálló­helyen új tartókban ott lógott az új menetrend. De két hét múlva már hiányzott a háromnegyed része. A nyáron újból ki­cserélték a törött táblá­kat, illetve pótolták a hiányzókat. 1967. novem­ber 1—10 között ugyanezt megismételték. Egy hét múltán már csak egyhar- mada volt épségben. S még egy szám: 1967. május 22-től napjainkig mintegy 25 ezer forintot költöttek csak menetrendtartókra. Mit lehet erre mondani? Szerkesztői üzenetek Kovács Istvánná szolnoki olvasónk aziránt érdeklő­dik, ha az év folyamán nyugdíjba megy, kiveheti-e egész évi szabadságát. Ha az egész évi szabad­ságát kivette és munkavi­szonya nyugdíjazás címén szűnik meg, levonást béré­ből emiatt nem eszközöl­hetnek. Ha a szabadságot nem vette igénybe, a nyug­díjazáskor pénzben megvál­tani az évi szabadságot csak a munkaviszonyban töltött teljes hónapok ará­nyában lehet. F. A. és B. I. Karcag: Levelükben azt kifogásol­ják, hogy az utóbbi időben nem találják a lapban a karcagi mozi műsorát. B. I. még azt is írta: tanyán laknak, s a lapban megje- lenet moziműsort figyelem­mel kísérték, s ehhez iga­zodva mentek be eseten­ként a moziba. Észrevéte­lükre ezúton közöljük, hogy a lapban megjelent moziműsort a Moziüzemi Vállalat — vagy ahol a filmszínház a tanács ke­zelésében van, a tanács — hirdetésként megfizeti. A karcagi filmszínház ,-gaz­dái” ezt a költséget nem vállalták. Ebben az ügyben a közelmúltban tárgyal­tunk velük — sajnos, ered­ménytelenül. K. L.-né, Szolnok: A mun­kaügyi miniszter 3/1887. számú rendeletének 1. §-a szerint a gyermekgondozásra igénybe vett fizetés nélküli szabadság megszakításának akkor van helye, ha azt a dolgozó nő személyi, vagy családi körül­ményei indokolttá teszik. — Ilyen indok lehet a férj, Ille­tőleg az eltartó halála, vagy tartós megbetegedése, katonai szolgálatra történő bevonulá­sa, szabadságvesztés bünteté­se, az életközösség megszakí­tása, a nő újabb szülése, vagy tartós betegsége. Ha a dolgo­zó nő a szabadságot egyéb címen szakította meg és ké­sőbb folytatni kívánj a, a fi­zetés nélküli' szabadság továb­bi részére gyermekgondozási segély már nem illeti meg. A vállalat azonban egy alkalom­mal ilyen esetben is engedé­lyezheti a segély folyósítását. Levele szerint ön nem a fel­sorolt okok miatt szakított» meg fizetés nélküli szabadsá­gát. és így ha később foly­tatni kivánja azt. gyermek- gondozási segély csak akkor illeti meg, ha a vállalat en­gedélyezi. Ismét több fiatal olvasónk kérésének teszünk eleget, — amikor közöljük a Made in Hungary című tánczenei mű­sorban elhangzott „Mindenkinek van egy álma” című dalt, amelynek zenéjét Fényes Szabolcs szerezte, szövegét Sze­nes Iván irta. Mindenkinek van egy álma, Az enyém te lettél. Van egy nagy-nagy ideálja Az enyém te lettél. Egy bolondos ideája Az enyém te lettél. Mindenkinek van egy tévedése, Jaj, nehogy te légy. Vigyázz, hogy szerelmes álmaink Ne tépje semmi szét. Mindenkinek van egy tévedése. Jaj, nehogy te légy. Vigyázz, hogy szerelmes álmaink Ne tépje semmi szét. Ne tépje semmi szét. Ne tépje semmi szét. Tavasz, forradalom Irodalmi ént a Ságvári művelődési húsban Jobb későn, mint soha, mentünk el a március 18- án elmaradt és hétfőn es­te megrendezett Tavasz, forradalom című műsorra. Ha Major Tamás kétsze­res Kossuth-díjas, Kiváló művész nem ajándékozott volna meg bennünket há­rom döbbenetes szuggesz- tivitással előadott verssel, most azt írnánk: bár ne mentünk volna el... A meghívó irodalmi montázst ígért. Zrínyitől Soós Zoltánon keresztül Zelkig, — egy adott tema­tikán belül. A művelődé­si ház irodalmi színpadá­nak tagjai voltak hívatva a szerkesztői elképzelések, a jól, rosszul összeváloga­tott szemelvények tolmá­csolására. Három leány, három fiú birkózott megoldhatatlan feladatával, hogy a legkü­lönfélébb stílusú versek­ből, prózákból montázs le­gyen, hogy a két részes, elég hosszúra nyúlt, mű­sorral — a jóból egy élet is röpke perc — lekössék a közönség figyelmét. — Nem rajtuk múlott, igyek- vésűk dicséretes, szép elő­adásmódjuk néhányszor megragadó volt. Nem így a gondolatzu- hatag! Mert a montázs gondolatzuhatag volt, ép­pen ezért befogadhatatlan. Nem véletlen, hogy a legnagyobb előadóművé­szek is óvatosan bánnak a montázzsal, hiszen renge­teg tényezőre kell figyel­ni: a műből kiollózott gon­dolat önálló hatására — az idézet sokélű fegyver lehet —, a logikai kapcso­latokra, dramaturgiai funk­ciókra, stílus összefüggé­sekre és nem utolsó sor­ban a felvevő állomás ka­pacitására, — ez pedig a közönség. Sajnos a Tavasz, forra­dalom est montázsának szerkesztői nem tartották be ezeket az alapvető, tör­vény-rangú megfontoláso­kat. így nem érhették el a kívánt hatást. Kevesebb több lett volna! Megfontolandó az is, hogy ilyen formában cél­szerű-e öntevékeny vers­mondókkal együtt fellép- tetni az olyan kiforrott, nagy hatású művészegyéni­séget, amilyen Major Ta­más is. A kontraszt any- nyira éles, hogy ezen a leg­jobb szándék sem tudja túltenni magát. Major Tamás két József Attila és egy Ady vers el­mondásával brillírozott, a szó nemes értelmében. A filozófus József Attila gon­dolatait tolmácsolta és a szenvedélyes, a fiatalokat harcba indító Adyt. Szívesen hallgattuk vol­na még, de hát a temati­kus est ezt nem engedte, meg kellett elégednünk há­rom verssel, pedig Major Tamás repertoárja kifogy­hatatlan. A Tisza Táncegyüttes kedvtelenül. elég szétesően táncolta a Zorba kompo­zíciót (helyzetük ismereté­ben megértjük), bántóan naturalista zörejhatásokkal kísérve. A Csillagosok, katonák ígért vetítése elmaradt. Elromlott a vetítőgép. — ti —

Next

/
Oldalképek
Tartalom