Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
1968. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NEB újabb | vizsgálatai Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálja a cipők rossz minőségének okait és a kifogástalan munka lehetőségeit. E vizsgálat még tart s máris két újabb fontos témát tűzött napirendre. Az egyik a mezőgazdasági termelőüzemek és felvásárló szervek szerződéses kapcsolatainak alakulása, az állat, tejtermék és szálastakarmány felvásárlása. Többek között választ keresnek majd arra. hogy a tenyésztési, hizlalási és értékesítési feltételek anyagilag érdekeltté teszik-e a tsz-eket; érvényesül-e az egyenrangúság; a felvásárlási árak, juttatások, költségmegtérítések ösz- tönzőek-e a termelő üzem részére; eleget tesznek-e a termelő üzemek a vállalt kötelezettséeüknek? A vizsgálat során 24 tsz- ben. 4 tejüzemben. 8 fmsz- nél és az állatforgalmi vállalatnál. valamint a MESZÖV-nél nézik meg mi az oka az anya- és elő- hasí kocaállomány csökkenésének : segítette-e az állatfor^lmi vállalat a hízottsertés és vágómarha árutermelés növekedését: a tejipari vállalat biztosítja-e a tsz-ek részére az árrést. A másik téma a vadász- társaságok gazdasági tevékenysége. Kiemelve ebből a vadgazdálkodásra vonatkozó rendeletek betartását. a MAVAD iránti kötelezettség teljesítését. a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét. Az utóbbi témával kapcsolatban gyakran érkezik bejelentés a NEB-hez és más szervekhez, ebben a rendelkezések megszegéséről. jogtalan előnyök élvezéséről írnak. A NEB jelenlegi vizsgálatának többek között célja az ilyen visszaélések leleplezése is. A két vizsgálat eredményéről. mivel azok közvetlenül is érintik a lakosságot. tájékoztatjuk majd olvasóinkat. Valamivel pótolni kellett Este azzal fogad elsős lányom. Képzeljem el, miről mesélt a tanár néni. — Tizenkét kőműves elégette és a mézbe keverte a másik feleségét. Kiigazítom, nem mézbe kislányom, hanem mészbe. Elmondja saját szavaival a gyönyörű székelv népballadát Kőmf- ves Kelemennéről. Csak azt nem érti, miért kellett a mestereknek a mész. Blokkos építkezés mellett jár a gyerek iskolába, elmesélem hát neki részletesen, hogy is volt régen a falrakás. Szomorú a lányom, de úgy látom, a magyarázatot érti. Kis gondolkodás után nagybúsan megszólal: — Biztos, apuka, azért kellett a kőműves feleségével építeni, mert még akkor nem volt daru. b. 1. KI KIÉRT ? A borravaló harmadik oldala — Érdekes szocialista üzem a maguké — mondta a gépkocsi tulajdonosa. — A másik próbamester mindig elfogadta. Nem tudia mit csináljon a százassal, teljesen tanácstalan. Többször is megkísérli a néevrét ha’tott „Piroskát” a fiatalember markába csúsztatni, de 5 — miiven ba'ga ember, gondolja a jólelkű ügyfél — ügyesen kikerül minden próbálkozást. — Ha nem. hát nem — ült be a kocsiba. — Remélem, legközelebb már nem lesz ilyen szégyellős — mondta indítás előtt. — El vérre maga is a piacról él. S elhajtott, a borravalóvak szánt százassal a zsebében. Nem hagyta azonban nyugodni a gondolat, honn „ szolnoki Autójavító Vállalat vróhnmestere miért nem fooadta el a pénzt. Hotározo*trn gvanús volt neki a dolog. Gyanakvóitn. túlélté a motor hangiát., később pedig, „mikor leállt a korsival, tüzetesen átvizsgálta a motort. N"m tudott szabadulni attól a gondolattól, hony kocsiián a szervizt felületesen, elnagyolva véaezték. ☆ A próbamester sokáig nézett a gépkocsi után. fey megy ez nanról napra. Üveg borok, sőt demizson borok, ötvenesek, százasok Miért? Mert az ügvfélnek karKantart’ák vaev megjr- vítiák a járművét. Tudásukhoz mérten a legjobban. Ezért kanták a bérüket Nem fakfr ő, neki is szüksége lenne a több pénzre, de ilven áron nem. Lát.tg, meddig sül’vedtek elődei. Először húszasért is mélyen meghajoltak: — Igen uram, nvugodlon meg, minden a legnagyobb rendben lesz. Masam fogok Orvéin! a kocsijára — Később a húszasért már csak biccentés járt. s az ötvenest csúsztató ügyfél is erre a sorsra jutott idővel, csak a százasnak maradt meg a varázsa. Ezután viszont elkerülhetetlen volt. hogy előbb-utóbb a leváltás sorsára ne kerül iön az illető. Ezt nem akaria ő. Először volt nehéz ellenállni. Most már semmilyen összeggel n°m tudiák meg- körriyékezni. Nem tudna pluszt adni érte. ☆ A szolnoki korszerű autójavítót tavaly novemberben helyezték üzembe. A szolnoki Vasivari Vállalatnál ezzel eoyidöben minimálisra csökkent a gépkocsi javítás és karbantartás. A vasipartól nagyon sok szakember került át az autójavítóba. — Sok baj volt a borravaló szemlélettel az első időben? — kérdeztem Szabó István üzemvezetőtől. — Igen. Véget akartam vetni ennek a szerintem nagyon erkölcstelen dolognak. Nem szabad kivenni a pénzt az ügyfél zsebéből, mert n borravalóért senki sem kap többet, csak amennyit anélkül is nyújtani tudunk. Higgye el. a szerelő és a kocsimosó sem végezhet a kifogástalan minőségű munkánál jobbat. Ez pedig a kötelessége. Akkor miért? Nincs igazam? — De igen. Beszéljen, milyen konfliktusok árán jutottak el idáig. Olvasókönyv gramofonlemezen Szokatlan tankönyveket — iskolások számára készült hangos olvasókönyveket — adnak ki Leningrád- ban. A mikrobarázdás lemezeken költemények, próza, színdarabrészletek, zenei művek részletei találhaáltalános osztályá- tartoztók, amelvek az iskolák I—VIII. nak tananyagához nak. Az irodalmi anyagot témák szerint válogatták össze. A hanglemezekre ismert ■ szovjet művészek előadásában vették fel a szemelvényeket, — Az első eset: ittasan találtam az egyik szerelő csoportvezetőt. Azonnal ha- zaküldtem. Utána fegyelmit kapott. A demizson bort az egyik állami gazdaság gépkocsivezetője hagyta a vezetőfülkében. A mezőgazdasági üzemek szokásos .,borravalója”, „prémiuma” ez. szigorúan megtiltottam, hogy bárki is bort hagyjon a kocsiban. — Kezdetben nagyon rosszul, kedvetlenül dolgoztak az emberek. Nem találták meg nálunk a számításukat, — tudtam. Vártam. mi 1 esz. Két ió szerelő felmondott, visszamentek a vasiparihoz. Az egyik nem, de a másik őszinte volt• ..Nézze igazgató elv- társ. nekem a régi helyemen ■ naponta átlaqban százötven, kétszáz forint külön pénz ütötte a markomat. Ez az iqazság. Hiányzik. Megérti?” — Ezután lent jártam a kocsimosóban. Az* mondja a Gábor; „Tudja. hogy eleinte milyen rosszul mostunk? Azt akartuk, hoov az üaufelek reklamáljanak és kiharcolják azt. hogy bejöhessenek a mosóba. Biztosan leesett volna tíz, húsz forint. Amikor láttuk, hony S~abó elvtárs nem enged a huszonegyből, melózni kezdtünk. Űrm gondolom. az utóbbi időben nincs kifogás ellenünk.” — Az év eleién sok panaszt hallottunk n munka minősége és a hosszú vállalási idő miatt. — Valóban. Eleinte sok nehézségünk volt az el'a- nuott vízcsapokkal, az akadozó sűrített levegővel. Közben, üldöztük a borravalót is. Tudom, sok ügyfelet elsrglajtottunk, erníatf, A kollektíva azonban lassan összeszokik, eavre nagyobb feladatokra lesz kp pes. Vissza akariuy hódítani a bizalmát vesztett szolnoki autósokat. ☆ Dr. Zsmurin Lajos, az Autóklub Szolnok megyei elnöke elmondotta, tárgyalásokat folytatnak az Au- tóiavító Vállalattal. hogy tegyék lehetővé a klubtagok karbantartott vagy ja vított gépkocsijainak szúrópróbaszerű ellenőrzését, megfelelő szakember bevonásával. Ezzel szemben a klub tagjái rendszeresen a szolnoki autójavítóban szervizeltetnék a gépkocsijaikat. különösen akkor, ha a vállalat egv csekélyke árengedményt is adna. •ár — A szerviz és javítási költség elég tetemes. Ha az ügyfél kifizeti. becsületes és tökéletes munkát kell adnunk érte — mondta Szabó István üzemvezető, — Ezenkívül nem engedem, hogy n borravalózás megrontsa üzemünkben a munkafegyelmet, eoumás ellen uszítsa az embereket. ÍV Különös dolog a borravaló. A legtöbb ember abban a reményben adia. hogy különös elbánásban, kiszolgálásban részesüljön. Sokszor gondot is okoz, hogy a hivatalosan járó ősz- szegen felül az ötvenest vagv százast kiszorítsa. Mégis, amikor nem adhat, szinte megsértődik és gva- nakvővá válik. Állampolgári jogának tartja, hogv borravalót adhasson. Adhat. Annak, aki elfogadía. Sok emberrel beszéltem erről, példákat is hoztak. Az egyik hölgvismerősöm mondta, 5 is ellene van. Fgvszer nem adott a fodrásznak borravalót. Megnézhette magát utána — mondta. Persze nem azért kapott elfuserált frizurát, mert rém adott borravalót, oh, dehogy azért — Miért pem szólt az üzletvezetőnek? — Ö csinálta a frizurámat. ■fr Lasrnr ő- ^Unrtóan gyökeresedett meg bennünk I az a tudat, hogy mi va- 1 gyünk mondjuk a vendéglátóipar miatt és sokszor szégyelltük, hogy az étteremben jelenlétünkkel és oktalan kéréseinkkel zavarjuk a pincért. Aki már járt zaciban. annak éreznie kellett azt a forró há- lnérzetet, amely akkor öntötte el az embert, ami- - kor a becsüs á+vette a tár- ♦ gyait. Vagy; aki végigjár- ‘ ta az OTP útvesztőit, meghatározóit számú űrlap kitöltése után óhatatlanul el- feleiti. hogy fenti intézmény csak. azért tud személyi kölcsönt adni, mert ő eltartja. Különös, belsőleg diktált szerepcsere ez. Az autótulajdonos úgy érzi, szívességet tettek vele. amiért iárművét megszabott térítés ellenében rendbehozták, megjavították. A legkevesebb embernek jut •eszébe az. hogv az autó- iav’tó nem volna kénes üzemelni, munkásokat foglalkoztatni ha ő nem vin- ♦ né oda a gépkocsi lát. Ami- ♦ kor pedig erről nagvpohe- ♦ zen meggyőzik, szinte * megrövidítse érzj magát. ♦ Hát nem furcsa? | Mindenesetre elismerés ♦ illeti a szolnoki Autója- $ vító Vállalat vezetőit, ami- f ért meghirdették a harcot a ♦ borravaló ellen és követke- S zetesen ki is tartanak elveik mellett. Helyesen iárt el az Autóklub is amikor árengedményt kért tagjai részére rendszeres karbantartás biztosítása ellenében. Nem alamizsnát kértek a vállalattól. csak a szereneket tisztázták. Tudják, ki kiért van. Bognár János A TISZA PARTJÁN Itt vagyunk újra, a Tisza partján* nézem a szépen ívelő hidat, s a vizet: fodros, áradó habján halászcsónákot, s emléket ringat. Régi emléket ifjú koromból, lelkesen indult s elbukott harcot, itt indult hajdan a régi hídon: huszonöt évig nyögtük a sarcot. A túlsó parton nyüzsgött az ellen, innen támadtunk: vörös katonák. Bár nem volt érem sehol a mellen, — ifjú tűz vitte hadunk rohamát. Még meg sem virradt, megrendült a föld, harminc és feles ébresztő jele rengett a város, száz ablak betört, és meg sem álltunk, csak Karcag fele. Ki tudja hogy volt — Karcagnál törtéül ma sem értem még, mi következett: visszavonulni parancsra tüstént! így fordult meg a híres ütközet. Vissza engem már autó hozott, mert egy bősz gránát épp mellém csapott. Véres szemekkel néztem Szolnokot — a Tiszát és a lebukó napot. Szolnokon néha csak vendég vagyok, de én a Tiszát mindig megnézem, ha esik. ha fú, — vagy a nap ragyog, s a tűnő múltat rendre idézem. Ez a város már sokat szenvedett, hisz itt állt mindig a hadak útján. De egészen el sohasem veszett, és tovább mindig — viharok múltán. S látom a mát is, — zengő iramát, ezt az újuló várost szeretem. | S a kecses hidat, Kelet kapuját, hogy még láthassam, — módját keresem, HEGYESI JÁNOS | (Hegyesi János Békés megyei parasztember Szol- | noknál harcolt 1919-ben a Vörös Hadsereg katoná- * jaként. Hegyesi János 1944-ben a debreceni Ideigle- ♦ nes Nemzetgyűlés tagja volt. Most Füzesgyarmaton ♦ él, az ottani tsz nyugdíjasaként. Nemrégen Szolnokon ♦ járt, s emlékei versírásra ihlették.) | Hatásvadászat diákotthon ürügyén Az Élet és Irodalom 1968. március 9-i számában Diákotthon címmel riport jelent meg a töröKszentmiklósi tanyai kollégiumról. N. Sándor László többek között ezeket írja: „Egy igen-igen fiatal, mégis gyakorlott, tehetséges tanító házaspárt, Vizy Gézát és feleségét nevezték ki annak idején nevelőnek az új diákotthonba. _ Kiköltözködtök a kollégiumba — mondták nekik. — Kaptok lakást, és kollégiumi pótdíjat. De éjjel-nappal készen kell állnotok, mert ilyen helyen nem lehet betartani a megszabott munkaidőt. Vállaljátok-e? V állalták. Tudván, hogy a fizetett tanfolyamból, helyettesítésből tanulószobai pótdíjból, korrepetálásból, miegyébből a kollégiumi pótdíjnál jóval többet kaparhat össze bármely élelmes pedagógus házaspár, amitől az internátusbán mindenképpen elesik. Feladták a város szívében levő lakásukat, iskolai állásukat. s ideiglenesen beköltöztek a diákotthon egyik raktár- helyiségébe. Egy idő múltán — nagyrészt a község lakosainak társadalmi munkájával — elkészült a nevelői lakás is. amelybe beköltözött egy — a pedagógusnál bizonyára fontosabb — ember. Ök pedig — noha gyerekük is született közben — ott maradtak a raktárban. Most is ott laknak.” E sorok elolvasása után érzéketlen az az ember, akiben nem támad együttérzés a Vizy házaspár, és ellenszenv „a pedagógusnál bizonyára fontosabb ember” iránt. Ki lehet ez az ember, milyen összeköttetés révén bitorolja a nevelői lakást? — vetődik fel a gondolat az olvasókban, nem valami jó véleményt alakítva a törökszentmiklósi városi tanácsról. Mit szól mindehhez Há- czi Sándor, a törökszentmiklósi városi tanács vb elnöke? — Jól ismerem az ügyet, s nemcsak hivatalból. hiszen a Vizy házaspárhoz baráti szálak fűznek. A riport szerzőiének több állításával nem értek egvet. A tanyai kollégiumhoz ugyanis nem készült nevelői lakás. A tervben a földszinten és az emele+en egy-egy nevelői szoba szerepelt. A fiúkhoz férfi, a lányokhoz női nevelő került volna. Gondoltuk, jobb lesz, ha ezt a munkát egy házaspár végzi. így esett a választás a különben is lakást kereső Vizy ötre. — A kollégium — eredetileg orvosi rendelőnek, fertőző-elkülönítőnek és fehérneműraktárnak készüli három helviségét alakítottuk át lakásnak. Mi is jól tudiuk. nagyon kicsi ez a lakás, csak ideiglenes megoldásként í<űd meg. — A kollégium mellett a közelmúltban elkészült eey kétszobás lakóház. Még be sincs vakolva. — Az Élet és Irodalom rinortja azt nevezi nevelői lakásnak. Pedig nem az. A Finommechanikai Vállalat bérházainak helyéről szanált lakások anyagából, jórészt a vállalat pénzén és részben társadalmi munkával énült. Építhettük volna a város bármelyik állami telkére. S kellett is, hogy építsük valahová, hiszen a lebontott házak lakóinak otthon kellett. Ezt a lakást azért építettük a kollégium mellé, mert távlati céljaink vannak vele. Most kezdünk 39 lakás építéséhez. Az egyiket „a pedagógusnál bizonyára fontosabb ember” kapja. Az ő helyére költözik majd a Vizy házaspár. Ilymódon lesz és pénzügyi nehézségeink miatt csakis így tehet nevelői lakás a kollégium mellett. — A Vizy házaspár jövedelméről annyit: a kollégiumi pótdíjat, a lakást. • fűtést, világítást, a napi háromszori kedvezményes étkezést figvelembevéve körülbelül havi ezer forinttal növekedett a keresetük. S mit szól mindehhez a „koronatanú” Vizy Géza. a kolléoium nevelője? — Nem olvastam az ÉS riportját. Odaadjuk, fejcsóválva olvassa. — Nem egészen így igaz. Nem raktárhelyiségben lakunk. Bizonyára félreértette N. Sándor László, hogy azt mondtam: a szűkös hely miatt olyan a lakás- mint a bútorraktár. Igaz. kérdezte, hogy lakáshelyzetünkről írhat-e? Mondtuk: miért ne? De ilyen tálalásról nem volt szó! — Jövedelmünkről pedig egyáltalán nem beszéltünk nem tudom, honnan vette, amit írt. Igaza van Rácz> Sándor vb-elnöknek. anva- gilag sokkal jobban tártunk azzal, hogy ideiöt- tünk nevelőnek a kollégiumba — A hlvafásszere*et mp! lett mi tartja itt Önöket? — Amit a vb-elnök is említett. Tudjuk, hogy lövőre a szomszédos házból kiköltözik a lakó. s akkor tágas nevelői lakást kapunk. Azt írja N Sándor: „nagyrészt a község lakosainak társadalmi munkájával”. Törökszentmiklós város és nem község. _ E gyébként a riport többi része ..stimmel”. Simon Béla
