Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

A 7 HUMORA Eejtrágyaazórás repülőgépről (Ahogy a városi ember elképzeli) OhDiTsUnK 3SvK ! Egy fülbemászó kis da­locskával ismerkedtem meg a tévéből a minap ■ azóta nem tudok szaba­dulni tőle, Mint bizonyo­san sokan emlékeznek még rá, úgy volt, hogy a be­mondónő kissé megszep­penve kérte: — Hallgatnánk meg egy fiatalembert, aki a bol­dogságtól ordítani tudna, — Ezen ne múljon, — mondtam én, — most úgyis benne vagyok a kul- túrélódásban: A lábam nekifeszítettem a szekrényajtónak, a ke­sémmel erősen megmarkol­tam a szék karját: — Na jöjjön, ha már nem tudja visszatartani a fiú! Jött Is és imigyen szólt; — A boldogságtól ordí­tani tudnék, ha nem len­nék egy kicsit rekedt. Szóval be volt rekedve, ordítás egy csepp sem, Nem volt később sem, mi­kor megismételte. — A boldogságtól ordí­tani tudnék, hisz csendben únnepelni sem lehet. Akkor sem ordított, ami­kor elénekelte a zsűrinek emlékeztetőül, akkor sem, amikor végül és búcsúzóul produkálta. Meg kell mondanom, hogy ezek után nem értek egyet a zsűri döntésével; A dalocskát nem tartom al­kalmasnak arra, hogy díj­nyertesként szimbolizálja a Made In Hungary emblé­mát. Egy művészien átélt ordítás nélkül, a magyar virtus eme Jellegzetesen né­pies megnyilvánulása nél­kül csak hervadt árvalány- hajacska lehet ez a ma­gyar export címerén. És ne tessék azt gondol­ni, hogy itt skolasztikus esztétikai vitába akarok bocsátkozni. Az ordítás, üvöltés, vonyítás stb. <— bár nem tartoznak kifejezetten a folklór elemei közé —, mindig is a nép egyszerű gyermekeinek megnyilvá­nulási formái voltak. Olyan enyhített formában mint pl. a kurjantás, rlkkantás, csataüvöltés — dicső ele­ink érzelmi motívumai­ként is felfoghatók.,. Vagy ki ne emlékezne ph Tar­zan trillás oroszlánüvölté­sére? Milyen szép is volt, amikor a legyőzött hím berber oroszlán mellére íel- hágva megeresztette a dia­dal hangját. Igaz, hogy raj­ta a j.homo sapiens” csak foltokban volt fellelhető, de az állati bőgés feltétle­nül a civilizáció irányába mutatott előre. Mi viszont itt állunk egy nehéz vírusos tél után egy árva ordítás nélkül; A fiú minden kifogást elhoz csak hogy ezt ne kelljen. A vég­ső érve az utolsó akkor­dokban ez volt: — A boldogságtól ordíta­ni tudnék, ha tegnap nem fáztam volna meg. Gyenge kifogás ez is! Én Is benne voltam nyakig az influenzában, mégis tudtam ordítani. (Tudniillik, beteg- állományban fogat is tö- mettem.) Persze végül az igazi okot is elárulta („Végképp a tiéd lettem, végképp az •nyém lettél, másképp ez nem történhetett”). Szóval erről volt szó tu­lajdonképpen, nem megfá­zásról meg a többi kifogás­ról. Így ez teljesen érthető. Most tessék elképzelni, mit mondana ennek a szegény fiúnak a házinéni, ha tegyük fel megmutatja a bélyeggyűjteményét egy lánynak, s végezetül elor- dítja magát, mert boldog. Vagy rosszabb esetben fel­hág a kislány mellkasára, kezéből tölcsért csinál és oroszlánüvöltést hallat este tizenegykor? Hát igen, ez nehéz ügy. De egy szép üvöltést a kul­túra miatt csak meghall­gattam volna mindentől függetlenül; Palatínus ÉPPEN JÖKOR A híres emberre rátá­mad a felesége: — Te disznó» te gaz­ember! Végre megtudtam, miket mesélnek rólad! — Könyörgöm, mondd el gyorsan! Éppen az emlék­irataimat írom. tft A JOGASZ ÜAI.AI.A Az öreg ügyvéd végórá­ja közeledik. A család pa­pot hivat, aki így szól: — Kívánsz-e megbékélni az Űristennel, fiam? — Szívesen. Kérem, ter­jessze elő javaslatunkat. A sértett fél én vagyok! ☆ RENDELÉS Egy úr ebédet rendel magának és feleségének: — Két sertéssültet ké­rünk sült burgonyáyal. A pincér az orra alatt dörmügi: — Két sertés, két bur­gonya. A vendég könyörgő han­gon szólal meg: — Nem lehetne egy ki­csivel kevesebb sertést egy kicsit több burgonyával? ■ír SZABOTT ARAK Egy kis olasz cipóboltba belép egy hölgy: — Mibe kerül az a feke­te lakkcipő a kirakat­ban? — ötezer Ura. — Nagyon drága. Nem adná olcsóbban? — Hát legyen négy és fél ezer. — Még az is drága. — Jó, hát akkor négy­ezer. — No Jő, megveszem. De mondja, miért tette ki ezt a táblát, hogy „szabott árak”? — Mert nálam csakugyan szabott árak vannak, csak nem árulom el őket rögtön. ☆ SZEGÉNY ÖREG A feleség meséli férjé­nek: — Volt Itt ma egy sze­gény öregember. Adtam neki két zlotyt és egy tá­nyér levest. — És megette a levest? — Hát persze. — Akkor igazán, becsü­lettel megdolgozott azért a két zlotyért. TwT KÉT ROSSZ KÖZÜL... Az utcán a férj hirtelen így szól feleségéhez: — Menjünk át a másik oldalra. Ott jön szemben Kovács, tartozom neki egy csomó pénzzel* és nem akarok találkozni vele. — Menjünk be inkább ebbe az üzletbe. — Akkor már inkább találkozzunk Kováccsal! ☆ A MAGYAR NYELV Egy lengyel beszélget magyar barátjával. Panasz­kodik, hogy milyen nehéz a magyar nyelv. — Az igaz — felel a magyar. — Tudod, mi any- nyira szeretjük az anya­nyelvűnket, hogy kizárólag magunknak akarjuk meg­tartani. CYFAGÉD LÉLEK Egy kicsit várhat ez a gyors! Végre... Puhacsek tökéletesen boldog volt és elégedett. Nem minden előzmény nélkül. Rokona, ismerőse, utód­ja, boldog őse nem volt; Megnősült egyszer, kétszer — nem sikerült. Megnő­sült végre harmadszor és élete beteljesedett. Kiderült ugyanis, hogy közben első felesége férj­hez ment Kovácshoz, aki­nek az első feleségét Kiss vette el, akinek az első fe­lesége Nagyhoz társult, akinek az első felesége Kocsisné lett, akinek az el­ső felesége Puhacsek má­sodik felesége volt tavaly. Puhacsek sűrűn kiszállt — második felségét elcsá­bította Szekeres, akinek a második felesége Pomázra költözött Slézingerhez, aki­nek a második feleségét Sztrovacsek vezette oltár­hoz, akinek a második fe­leségét Stolz tette anyává, akinek második felesége egyszeriben Pemeténé lett, akinek második felesége Hlavácshoz ment nőül, akinek a második felesége főánolónő volt azon az osztályon, ahol Puhacseket ápolták, mielőtt boldog lett. Puhacsek természetesen feleségül vette Hlavácsnét, akinek az első férje Kiss volt, akinek a harmadik felesége Stolznéként idege­sítette a környéket egy Ideig, akinek a harmadik felesége Sztrovacsek ágyá­ba költözött; aki Pemete harmadik feleségével is élt közös háztartásban, mert nem volt hajlandó elválni tőle Slézinger, aki Rekety- tye Amálnak udvarolt, aki Szekeres harmadik fele­sége lett később. Közben persze gyerme­kek is jöttek a világra szép számmal. A láthatási Jog, a gyermektartás telje­sen összekúszálódott. Puhacsek elhatározta, — hogy rendszerezi a témát. A vérszerinti és áttételes rokonság részére körleve­let bocsátott ki. Javasla­tának lényege volt, hogy minden hónapban egyszer rendezzenek házibulit va­lamelyikük lakásán — aholis volt férjek és fele­ségek. édes testvérek és nevelőszülők, ősök és le­származottak egyszerre, együtt találkoznának. A körlevél osztatlan tet­szést aratott. Egyhangúlag Puhacseket választották elnökül — így az első ösz- szelövetelt . is ő rendezte. Malacpecsenye, jő homoki karcos várta a népes tár­sulatot. A gyermekeknek külön cukrászt szerződte­tett. Pompás hangulat ural­kodott a matinén. Mintegy harmincán jöttek össze és ugyanennyi gyerek — már kamasz korúak is. Köztük máris nyiladozni kezdtek az ártatlan szerelem bim- bai. Vacsora után a nagy család legidősebb tagjai ultit játszottak ötfilléres alapon — a legifjabbak pa- pás-mamást. A fáradhatatlanul lelkes Puhacsek közben kimuta­tásokat készített és a va­lószínűség számítás segít­ségével statisztikát is. A válóperes bíróságok és az anyakönyvi hivata­lok adataiból kiindulva és az összegyűlteket szemlél­ve rájött, hogy, ha ez így megy tovább — alig húsz év és az egész ország ro­kon lesz. Megszűnnek a jogtalan­nak tartott előnyök, a pro­tekció nevetségessé válik, fúrásról már az álhumo­risták sem mernek írni. Nem lesznek elhagyott gyermekek és sufniba du­gott öregek. Mindenkinek lesz elegendő rokona, aki eltartja. Ilyen előzmények után lett Puhacsek boldog és elégedett. Aztán kajánul elvigyorodott... Rájött ugyanis, hogy ezek után nyugodtan szerelmes­kedhet mindenki minden­kivel — a családban ma­rad... — modor — — Maga szeretne a szakáccsal néhány komoly szót váltani?! rajta. Van a süketeknek egy külön fajtája. Az, aki csak azt hallja meg, amit ő maga mond. Mikor a hegy csúcsára érsz, vagy kisebbnek ér­zed magad, mint amilyen vagy, vagy gokkal maga­sabbnak. A szerelemből elkövetett bűn, nem öli meg a sze­relmet Két pont között a legrö­videbb vonal az egyenes. És a legbiztosabb a kerü­lő út. A vak golyóknak is meg­vannak a szempontjai. A felelet magában fog­lalja a felelősséget. A támadásban nem azt veszik számba, hányán in­dultak neki, hanem hányán tértek vissza. Bölcs mondások írta: Tudor Musatescu A világnak több milliárd lakója van. De mennyi ezek között az ember? ■A felhő megakadályozza a földet, hogy lássa a de­rült eget és az eget, hogy derűsen lássa a földet. A kutyám többször be­igazolta. milyen szeretet­tel van irántam; nem ette meg a csontokat, ha olyan újságban adtam neki, ame­lyikben a kritika szidott engem. A vonat sínek nélkül épp úgy jár, mint a golyóstoll tehetség nélkül. Hiszek az emberben. Hi­szek az életben. És sajná­lom, de hinnem kell a ha­lálban is. Kegyetlenség: rosszaság övbe dugott késsel. Mikor a kanári szép ha­lállal végzi, a ház macská­ja mély gyászban van. A fösvény végrendelete: nincs semmim. A víz mindig kompromit­tálja a bort. de soha nem teszi nevetségessé. A mosoly függőágy a száj két sarkg között. De soha sem tudod, mi himbálózik Prototípus — (Zsoldos Sándor rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom