Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

1968. március IT. i. V S/'lLNOK MEGYEI NÉPLAP MIN DEN,, FELÖL MOSZKVA Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi minisz­ter és Pjotr Gyementyev repülőgépipari miniszter meghívására április máso­dik felében hivatalos láto­gatásra a Szovjetunióba utazik Pierre Messmer, a francia fegyveres erők mi­nisztere. NEW YORK Az ENSZ gyarmatügyi — 24-es — bizottsága foly­tatta a Dél-Rhodesiában és az afrikai spanyol gyar­maton, egyenlítői Guineá­ban kialakult helyzet meg­vitatását. A bolgár és az etióp képviselő élesen el­ítélte a dél-rhodesiai ható­ságok cselekményeit. P. Sahov szovjet képviselő meggyőző adatokkal bizo­nyította, hogy az Egyesült Államok és Dél-Rhodesia között növekszik a keres­kedelmi forgalom. ☆ A guatemalai kormány további harminc napig meghosszabbítja a január 16-án bevezetett rendkívü­li állapotot. A guatemalai hatóságok a rendkívüli ál­lapotok ürügyén próbálnak leszámolni az országban egyre hatékonyabban tevé­kenykedő partizán erőkkel. ☆ A Biztonsági Tanács hét­főn összeül, hogy megvizs­gálja a Cipruson állomáso­zó ENSZ rendfenntartó erők kérdését. Az ENSZ csapatok megbízatási ideje ugyanis a közeljövőben lejár. PEKING Az Üj Kína jelentése szerint a Kanszu-tartomá- nyi bíróság kémkedésért háromévi fegyházra ítélte Georbe Watt angol állam­polgárt. Watt társát, a nyu­gatnémet Peter Deckartot a kínai hatóságok kiutasí­tották. BECS Kurt Waldheim külügy­miniszter március 18-án Gromiko meghívására öt­napos hivatalos látogatás­ra Moszkvába utazik. KAIRO Dr. Ibrahim Makhusz, Szíriái miniszterelnökhe- lvettes és külügyminiszter, aki pénteken délután Kai­róba érkezett az egviptomi veze+^kkel folytatott meg­beszélései után ma Algírba utazik, majd Bagdadba is ellátogat. y-zt pEU Ki DT a világpolitikában Aranyláz a tőkés piacokon — A „aalambokat" nem lehet ei emetni — A CSÁP helyesli a közélet aktivizálódását Csehszlovákiában E héten példátlan mére­tű spekulációs hullám sö­pört végig a nyugati világ tőzsdéin, súlyosan • fenye­getve a nyugati vezérvalu­ta, a dollár szilárdságát: az arany felvásárlása fan­tasztikus méreteket öltött, a londoni aranypiacon egyetlen nap leforgása alatt 200 tonna arany cse­rélt gazdát, holott máskor, normális üzletmenet mel­lett 3—5 tonna aranyat adnak csak el. Az ,,arany­láz” olyan nyomást gyako­rolt a dollárra, hogy vé­gül is rendkívüli Intézke­déseket kellett tenni az egész nyugati pénzügyi rendszer megrázkódtatásá­val fenyegető fejlemények megakadályozására. John­son elnök telefonon for­dult segítségért London­hoz, s Wilson miniszterel­nök egy sebtiben összehí- j vott éjszakai tanácskozás I után elrendelte a londoni aranypiac átmeneti bezá­rását, hogy ezzel a kény­szerszünettel lefékezze a pánikszerű aranyvásárlást. Ugyanakkor sürgős tanács­kozásra hívták össze a nyugati bankvezéreket, hogy közös intézkedésekkel : mentsék meg a dollárt a leértékeléstől. A nagy vál­ság melléktermékeként az angol kabinetben éles ösz- szecsapásra került sor a miniszterelnök és külügy­minisztere között, mely végülis Brown külügymi­niszter lemondásával vég­ződött. Utóda Michael Ste­wart lett, aki korábban már volt külügyminiszter. A nyugati aranylázat voltaképpen helyesebb len­ne a dollár lázának nevez­ni, mert hiszen alapvető oka, hogy széles körben megingott a dollárba ve­tett bizalom. Az amerikai fizetési mérleg deficitje — nem utolsó sorban a viet­nami háború következté­ben — krónikussá vált s az elmúlt hónapokban egy­re inkább beigazolódott: a dollár árfolyama túlságo­san magas és hosszú időn át már nem tartható fenn az a jelenlegi paritás, amely 1 uncia arany árát 35 dollárban szabja meg. Francia részről már régóta hirdetik, hogy új alapokra kell helyezni a nemzetközi fizetési rend­szert, s meg kell változtat­ni a mesterségesen ma­gas szinten tartott dollár­árfolyamot. Washington azonban foggal-körömmel ragaszkodik az eddigi pa­ritáshoz, mert hiszen a dollár leértékelése nemcsak óriási presztizsvereséget je­lentene, hanem törvény­szerűen maga után vonná eddigi politikai befolyásá­nak csökkenését is. A washingtoni Fehér Házban egyébként nem­csak az aranyláz okozott főfájást a héten, hanem az elnökválasztási kampány első próba-mérkőzésének, a New Hampshire államban megtartott előválasztásnak kimenetele is. A vietnami beavatkozást ellenző Mc­Carthy szenátor ugyanis több szavazatot kapott, mint Johnson elnök. Az eredmény szenzáció erejé­vel hatott, mert hiszen a politikai megfigyelők több­sén*» mindeddig semmilyen esélvt nem adott Mc- Carthvnak Johnsonnal szemben, a demokrata pártban az elnökielöl éséért folvó küzdelemben. Ameri­kai politikai körökben ál­talános volt a véleménv, hogv a békeprogrammal induló szenátor ..mégcsak labdába sem rúghat” és Johnson minden különö­sebb erőfeszítés nélkül megszerezheti nártja jelö­lését. Bár a New Hamp- shirei eredménvt nem sza­bad túlértékelni. MeCartbv sikere kétségkívül megcá­folta azokat, akik azt állí­tották: nem számíthat tö- mesvisszhanera a választá­si kampányban az a poli­tikus. aki szembefordul a vietnami agresszió folyta­tásával. A „galambok” te­hát mégsem olvan esély­telenek a „héiákkal” szem­ben. mint azt az irányí­tott propaganda eddig ál­lította. a politikai megfi­gyelők bizonvocra veszik azt is. hogv McCarthy si­kere lényegében az elnöki ambíciókat tánláló Robert Kennedv útiát egyengeti. A választási kampány pszichológiai légkörében te­hát fordulat kezd kibonta­kozni s ez épp akkor kö­vetkezik be, amikor a Fe­hér Házban azt fontolgat­ják, hogy több mint 200 ezer újabb katonát küldje­nek Dél-Vietnamba. — A New York Times, amely elsőnek adott hírt ezekről a tervekről, vezércikkében erélyesen síkraszállt az újabb eszkalációs lépés el­len. A lap szerint az el­múlt 6 hét eseményei min­den kétséget kizáróan be­bizonyították az eszkalá­ciós politika kudarcát. „El­jött az idő — írta —, hogy Végre felhagyjanak ezzel az eszkalációs politikával. A nemzet sorsa függ et­től”; Csehszlovákiában meg­élénkült közéleti aktivitás légkörében folyik a CSKP központi bizottsága már­cius végén összeülő plénu­mának előkészítése. Az eddig tartott járási és vá­rosi pártkonferenciák ál­talában azt mutatták, hogy a párttagság helyesli a legutóbbi plénumok hatá­rozatait, síkraszáll a köz­élet erőteljes demokrati­zálásáért és határozottan elutasítja azokat a helyen­ként megnyilvánuló törek­véseket. amelyek a most megindult megújhodási fo­lyamatot gátolják. A CSKP KB elnöksége legutóbbi ülésén behatóan foglalkozott a megnyilvá­nuló fokozott politikai ak­tivitással s hangsúlyozta, hogy ez alapvetően egész­séges folyamat, s a párt­tagok és pártszervezetek mindenütt álljanak e moz­galom élére. Az elnökség nyomatékosan rámutatott arra is: kifeiezetten szo­cialista jellegű demokratiz­musról van szó, s Cseh­szlovákia hú marad a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűző­dő hagyományos barátság­hoz. A hét eseményeihez tar­tozik az is. hogy Varsóban saínálatos incidensekre ke­rült sor. lelkiismeretlen kalandorok tüntetésbe hec- celtók a diákság egy ré­szét. Dr. Dobsa János VIETNAM Amerikai offenziva a szabadságharcosok ellen SAIGON Az amerikai és dél-viet­nami egységek közös „nagy offenzívájában” több m’nt 25 000-en vesznek részt. Az offenziva célja, hogy meg­kíséreljék visszanyomni a szabadságharcosokat a fő­város közvetlen környéké­ről. Pénteken tíz és fél órán keresztül tartottak a csa­tározások Cu Chi-től tíz kilométernyire délnyugatra. Az akció során a szabadság- harcosok kezdeményeztek, és az amerikaiak végülis kénytelenek voltak nehéz­tüzérséget és helikoptereket is bevetni a harcba. — A harc Csak alkonyat felé lanyhult, amikor a parti­zánok visszatértek a kör­nyező őserdőben elhelyezett állásaikba. Amerikai forrásból szár­mazó jelentés szerint az amerikai repülőgépek pén­teken Hanoitól északkelet­re és Haiphongtól délre hajtottak végre légitáma­dásokat a VDK területe el­len. Állításuk szerint az akció repülőterek és üze­mek ellen irányult. A KCNA hírügynökség jelentése szerint a dél-viet­nami partizánok január 21-e és március 13-a kö­zött Khe Sanh körzetében 2580 amerikai és 1540 dél­vietnami katonát öltek — illetve sebesítettek meg. A dél-vietnami népi felszaba­dító erők 218 ellenséges re­pülőgépet lőttek le. Dollármentő tervek Az úgynevezett arany- poolhoz tartozó országok gazdasági szakembereinek rendkívüli konferenciája előtt nyugati pénzvilág vezetői valamiféle kettős arany-átváltási rendszer el­fogadását fontolgatják. Te- kintélyes amerikai hivata­los személyiségek — wa­shingtoni lapjelentések sze­rint — közölték, az Egye­sült Államok javasolni fogja partnereinek, fogad­janak el két aranyárat: az egyik, a régi 35 dolláros un­ciánkénti aranyár a kormá­nyok közötti elszámolásban lenne érvényes, a másik pedig, az ingadozó aranyár a magán felvásárlók arany­ügyleteinél lenne érvény­ben. A washingtoni Eve- ning Star azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ha az Egyesült Államok kor­mánya és nyomában az „aranypool” országai ma­gukévá teszik ezt a kettős árrendszert — ez gyakor­latilag egyet jelent a dol­lár devalválásával. Washingtoni megfigyelők hangsúlyozzák az NSZK ás Olaszország nagy dollár- tartalékokkal rendelkezik és e tartalékokat Washing­ton kérésére nem váltot­ták át eddig aranyra. Az aranyár emelése ennélfog­va súlyos csapást mér az olaszokra és a nyugatnéme­tekre. Ez a körülmény a dollár védelmére készteti a nyugat-európai kapitalis­ta országokat. Egyedül Franciaország a kivétel, mert már korábban aranyra váltotta dollártartalékait és azt reméli: a felhalmozott aranvkészlet értéke a dol­lár devalválásával csak nö­vekedni fog. Nagygyűlések Lengyelországban „Aki a népi Lengyelor­szágra tör, a szocializmus ellensége” — ennek a jel­szónak a jegyében Len- gyelország-szerte nagygyű­léseket tartanak a mun­káskollektívák, a dolgozó értelmiség képviselői, pe­dagógusok, veterán harco­sok. A nagygyűléseken elfo­gadott határozatok ezrei­ben a dolgozók követelik, hogy a felsőoktatási tanin­tézetek a tudomány köz­pontjai legyenek, ne pedig politikai felfordulás cent­rumai. „Nyugodtan aka­runk élni, a párt vezetősé­ge által megjelölt úton kí­vánunk haladni, meg akar­juk óvni a fiatalságot at­tól, hogy a népi Lengyel- ország ellenségei bevonják őket szennyes játékukba” — hangoztatják. A varsói utcákon . lezaj­lott kilengések bűnöseinek szigorú felelősségrevonását követelik a falusi dolgo­zók is. Feliér zéaaák esz erődök körül _ LAOSZI TUDÓSÍTÁS — Egész nap esik az eső. Egy n e les, szürke felhőta- kr ró borítja a hegyeket, a völgyeket, a dzsungeleket. A bomhatölcsérektől fel­szántott, vörösesszínú utak »'.■tengerré váltak. Az új­ságíró!: és filmoperatőrök csoportján lassan úrrá lesz a csü"gedés. Laoszi kikül­det'sünk a vége felé köze­ledik, s az időjárás semmit­tevésre kárhoztat bennün­ket. Fekszünk a nedves gyékénytakarókon és szid- !vk a sorsot, amely éppen ilyen évszakban vetett ide bennünket. Amikor már apad az ékesszólás áradata, megjelenik két laoszi ba- -ét”nk, Csanthi 'és Szuli- voTg. mindketten bőrig- á- ve. Fé’-nk reménységgel nézünk ráü’k. Csanthi át- öttnzik, hallgatagon lefek­szik. — A prognózis szerint még eav hétig esni fog — jelenti ki. — De ha bele­egyeznek éiszaka megpró­bálunk eljutni a központi katonai iskolára. Hogy beleegyezünk-e? — Negyven perc sem telik el, s minden készen van: a fényképezőgépek és a film­felvevőgépek kazettái meg­töltve, a kamerák vízhatlan zsákokba csomagolva; rend­ben van az élelmiszeres lá­da is... — Akkor 10.30-kor indu­lunk, — mondja szenvte- lentil Szulivong. Eltűnt egy út ...Amikor az óramutató a tizenketteshez közeledik, az autó megáll az erdő sűrűiében. Laoszi kísérőink beszédéből arra következte­tünk, hogv nincs minden rendben, annál is inkább, mivel az „út” végérvénye­sen eltűnt. — Eltévedtünk — álla­pítjuk meg határozottan, s kiugrálunk az esőbe. A fényszórók fényénél, ponto­san előttünk, valami fel­iratot látunk, laoszi nyel­ven. — íme, a katonai iskola — közli Csanthi. A zajra előjönnek a hall­gatók, s nemsokára viszony­lag nagy kunyhóban talál­juk magunkat, amelyet vá­laszfallal kettéosztottak. Az iskola parancsnoka, Tam- nyen és helyettese, a poli­tikái osztály vezetője, Khu- pan üdvözölnek, majd rö­viden vázolják a helyzetet: — Az iskolában jelenleg 300 hallgató tanul, a Haza­fias Front, a Patet Lao fegyveres erőinek parancs­nokai és politikai káderei. A kiképzési idő hat hónap­tól egy évig terjed. Ideoló­giai-politikai oktatást kap­nak és fegyveres kiképzést. A tgnulóhelviségek barlan­gokban vannak, négy kilo­méteres sugarú körben attól a helytől, ahol most va­gyunk. A hallgatók létszáma nem állandó. Aktív harci cselekmények idején 100-ra vagy még kevesebbre csök­ken, a viszonylagos csend idején pedig több százra nő. Valamennyi hallgató harcedzett katona, kitün­tette mar magát a harcok­ban. Az iskolai foglalkozás napi nyolc óra, részben osztályfoglalkozás, részben terepgyakorlat. Bármilyen időben, bármilyen évszak­ban. Ezen kívül a hallgatók naponta földműveléssel is foglalkoznak, vagy közvet­lenül az iskola mellett, vagy a hegyekben. S mind­ezek után pihenő a nyirkos és homályos barlangban, az eső kopog, vagy ha derül- tebb az idő, zúgnak az el­lenséges repülőgépek mo­torjai. Beszélgetés közben befut Tamnven. Már megjárta azt a századot, amely készül a harci gyakorlatra. — Minden rendben — mondja —, másfél órán belül Khuphan odaviszi önöket. Támndtís a dzsungelben Sokáig maradunk a har­cosok között. Itt vagvunk a hadgyakorlat színhelyén. Az „ellenséges” génpuskák — kettő van belőlük — a hegy tetején fészkelték be magukat, magasan a lan- kás völgy felett, a távcső mutatja a lőréseket a gép­puskacsövekkel. A hegy lejtőjén kivágták az erdőt — ilyen a gyarmatosítók taktikája. Csakúgy, mint annak idején a franciák, most az amerikaiak és se­gítőik is, erődjeik körül ilyen „fehér zónákat” hoz­nak létre, hogy megnehe­zítsék a partizánoknak az észrevétlen megközelítést. A támadók főfegyvere mé­gis a váratlanság: nincs tü­zérségi előkészítés, csak gyors kitörés, a főcsapás imitálása az egyik oldalról, az ellenség gyors megkö­zelítése a másikról, — az­tán a roham. Meghátrálás, vagy csak pillanatnyi meg­torpanás ilyen helyzetben — halálos. A szomszédos hegv tete­jén helyezkedünk el, ahon­nan úgy láthatjuk a gép­puskaállásokat és megköze­lítési útvonalaikat, akár a tenyerünket. Khuphan ma­gyaráz: — Megkezdődött. Semmit sem látunk. — A „mieink” támad­nak három oldalról. Nem értjük, miről be­szél. Talán csak nem ezek­ről a szélben megzörrenő ágakról? — Mellesleg, azok a fiuk, akik a géppuskaállásokban ülnek, szintén nem újon­cok, de egyelőre még sem­mit nem vesznek észre — mondja elégedetten Khu­phan. Ha előbb észreveszik, a hadművelet megbukik, s ez — a valóságos harcban — pusztulást jelent. A feszült­ség ránk Is átterjed. Már- már úgy tűnik, hogv most dördül el az „ellenség” cél-sortüze! De a levelek a mozgó bokrokon már nem zizegnek. Pillanatnyi csönd, s a bokrok harcosokká vál­nak, akik testnagyságban felegyenesednek, a géppus- kaállások lőréseiből tűz fo­gadja a támadókat. Azok rohannak előre, menet köz­ben hajítva el a kézigráná­tokat. — Nagyszerűen dolgoz­nak! — kiáltunk fel. Az utolsó métereket egv csak­nem függőleges, átkozottul csúszós sziklafalon kell megtenniük. Sietünk a végétért „csa­ta” színhelyére. A fogság- baesett „ellenséges” kato­nák amerikai egyenruhát viselnek. A „zsákmányolt” fegyver szintén amerikai. Hogyan került ez a fegy­ver a Patet Lao harcosai­nak kezébe? Megértettük. Nem hiába tanulnak azon az iskolán, amelynek Tam­nven a parancsnoka, a lao­szi függetlenségi harc vete­ránja. A. Guber az APN hízíi<nmö'kség különtudósítója i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom