Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-15 / 38. szám
1 1968. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hűek a szövetkezeti mozgalom tradícióihoz Karcag város szövetkezeteinek gazdálkodásáról Karcag város termelőszövetkezeti mozgalma fel- szabadulásunk első évére nyúlik vissza. Bihari János — a későbbi Kossuth-díjas elnök — vezetésével összefogtak a földhöz jutott nincstelenek és termelőcsoportot alakítottak. A Bihari csoport — ahogy akkor nevezték őket — élesztője lett a mozgalom elterjedésének. Három évvel később már öt közös gazdaság működött, s 1951- ben Túrkeve után az országban másodikként Karcag is szövetkezeti város lett. Nehéz, küzdelmes évek következtek. Sok vihart éltek át az emberek. De hitük, bizalmuk az ellenforradalom idején sem ingott meg. A 48 ezer holdas határban végleges gyökeret eresztett a szövetkezés gondolata. Büszkék is erre az emberek, tisztelettel néznek fel az alapítókra. Az idei zárszámadó közgyűléseken — mind az öt szövetkezetben — megjutalmazták a húsz évvel ezelőtt, vagy régebben belépett tagokat. A város szövetkezeteit — 1965—66-ban, événként tíz millió forint elemi kár érte a belvíz miatt. Több ezer hold kalászost kiölt a víz- a földeket csak későn, nagyobb ráfordítással tudták bevetni. Sőt parlag földek is maradtak. Az elemi csapás megtanította a szövetkezeti vezetőket, tagokat a preventív védekezésre. Több millió forintos beruházással és az állam támogatásával a múlt év elején elkészült a komplex belvízrendezési terv. Bár az 1970-ig valósul meg, azonnali intézkedések is szükségessé váltak. Kitisztították, bővítették a csatornákat, s minden üzemben figyelőszolgálat és belvízvédelmi munkacsapat alakult. A tsz-ek erőfeszítései kedvezően hatottak az 1967. évi gazdálkodásra. Megnőtt a rizs becsü'ete Karcag megyénk egyik legnagyobb rizstermelő körzete. A termelői árak rendezése — mázsánként 800 forint — ösztönzött a vetésterület növelésére. — Tavaly az előző évinél 1500 holddal több volt a rizs, s az összterület meghaladta az ötezer holdat. A felfutás tehát óriási. A gazdaságok jelentős anyagi áldozatot hoztak a telepek rekonstrukciójáért, újak építéséért. Több műtrágyát használtak fel, s repülőgéppel is vegyszerezték a növényt. Olyan területeken is díszlett a „vízibúza”, ahol korábban csak 2—3 mázsa napraforgó, olajlen termett. Városi átlagban 11,3 mázsa rizst takarítottak be, a Dimitrov Tsz-ben 15 mázsát. E növény árbevétele megközelíti az 50 millió forintot. A Lenin Tsz-ben és a Dimitrov Tsz-ben megkezdték a gépi betakarítást. Az utóbbi gazdaságban egy hold gépi betakarítási költsége 543 forint, amikor az idegen kézi aratók ezer forintot kértek. Csak az a baj, hogy kevés a jugoszláv gyártmányú rizskombájn. Rendszeresen javítják a sziket A gabonatermelés fellendülését az alábbi adatok is érzékeltetne. 1966-ban csak 7,2 mázsa, tavaly 11,8 mázsa volt a búza átlagtermése. Igen nagy mennyiségű gabona ez, hisz 11800 holdon arattak búzát. A régi gépieket korszerű SZK —4 kombájnokra cserélték ki a gazdaságok. Terjed a szalma bálázása is. összességében: a búza kifizetődő növénye lett a város, szövetkezeteinek. A kapások közül a cukorrépa vezet. Városi átlagban — szárazműveléssel — 197 mázsás holdanként átlagot takarítottak be. A kukorica 15.9 mázsás átlagot hozott, amely megyei szinten is jó eredmény a nyári aszályban. A Lenin Tsz intenzív körülmények között — 200 holdon — csaknem 40 mázsás kukoricatermést ért el. — Elegendő szálastakarmányuk termett a gazdaságoknak, sőt lucemamagból 4,5 millió forint árbevételhez jutottak, A karcagi szántóföldek nagyobbik hányada szikes. Közismert, hogy ezeken nehezebb a gazdálkodás, alacsonyabb hozamokat is több munkával, nagyobb ráfordítással lehet elérni. Az adottságok arra késztetik a város közös gazdaságait, hogy évenként 500— 600 holdon digózzanak. illetve kémiai úton javítsák a talajt. A növénytermelés tavalyi eredményei ennek, valamint a gondosabb ta- lajmunkának, a szakszerűbb agrotechnikának, a több műtrágyának tulajdoníthatók* Biztonsági alapra 20 . millió forint Az állattartásban is előre léptek. Tavaly 225 vagon húst, 24 500 hektoliter tejet. 525 mázsa gyapjút és 721 hektoliter juhtejet értékesítettek. Az egy tehénre eső tejhozam 1967- ben városi szinten 429 literrel emelkedett. A Május 1. Tsz-ben 2624 liter az átlag. Tudni kel] azt is, hogy Karcagon az ossz tehénállomány tbc-mentes. A zárszámadási adatok rendkívül pozitív képet mutatnak az egy-két év előtti eredményekhez képest. A közös vagyon 1965-ben 183 millió, tavaly 254 millió volt. Az egy holdra jutó állóeszköz értéke kétezer forinttal emelkedett. Az említett időszakban az épületek értéke 46 millió forinttal növekedett. A forgóalap 1965-höz képest 49 százalékkal gyarapodott Akkor mindössze egy millió volt a közös gazdaságok biztonsági alánján, most 20 millió forint. E két utóbbi mutató talán legjobban szemlélteti: Karcagon nemcsak ■ a mának élnek. Természetesen a tagok jövedelme is emelkedett, méghozzá 30,3 százalékkal. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem városi szinten 22 868 volt. Ez is a megyei átlag felett lesz. 1966-ban súlvos belvíz hatásaként — a November 7. Tsz 300 ezer forint mérleghiánnyal zárt. A hiányt tavaly ki- gazdálkodták, növelték a forgóalapot, s tagonként 17 817 forint , átlagiövedel- met osz‘ot+ak. A C7Ö vet kezet vezetői, taniai tehát gyorsan talpra álltak. A ‘ubileumi verseny jó eredménnyel zárult A karcaei szövetkezetek zárszámadási közgyűlésein bizakodó volt a hangulat. Kritikusan beszéltek a hibákról, elemezték a szakvezetők munkáját. Többen kijelentették: nincs ok az elbizakodottságra. A jó eredmények vonzzák az embereket a tsz-be. Mindenütt több belépő volt. A Május . 1. Tsz tagjainak átlag kora például két évet fiatalodott, sok fiatal tagot vettek fel. A város szövetkezeteiről alkotott kép nem lenne teljes, ha kihagynánk a szocialista verseny eredményeit. A pártszervezetek által kezdeményezett, az októberi forradalom 50. évfordulójára indult verseny sikerrel zárult. A tsz-ekben ezerötszáz tag, számos szocialista brigád küzdött a jobb eredményekért. Felajánlásaikat 3,5 millió forintra teljesítették. A közgyűléseken anyagilag, erkölcsileg sem feledkeztek meg a legjobbak elismeréséről. Karcag közös gazdaságai a szövetkezeti mozgalom tradícióihoz méltóan gazdálkodtak tavaly. Megfelelő alapokat teremtettek a további előrehaladáshoz. Máthé László A futószalag, amelyik gondolkodásra késztet! A vezérlőasztal A bosszú tűzödei sor Négy párhál tapasztalta... Éjjel keltek át a Pire- neusokon. Lehettek vagy kétszázan. Az első város arénájában helyezték el őket. Ott. ahol a bikaviadalokat szokták tartani. Az éjszaka beköszöntével már bombázták őket. Így ment ez tovább is, csak a városok változtak. Arénabeli szállás és bombázás. A harmadik támadás volt a legszömyűbb. Kézfejek, lábszárcsontok lógtak a villanydrótokon. Újoncnak se számítottak még, civilben voltak. Visz- sza is fordulhattak volna, de tudták valamennyien: sorsuk jobbra fordulását csak megnyert csatáktól remélhetik. Pedig Spanyolföldön, nem az ő hazájukban folyt a harc. Mégis elszántan küzdött, vállvétve harcolt francia és magyar, orosz és lengyel, kínai és amerikai, s ki győzné felsorolni, milyen nemzetiségű. Az eszme, a közös érdek fűzte össze őket. Paróczai Jenő akkor látta igazán, mire képes a proletár szolidaritás. Honfitársai nemigen voltak egységében. így jó hasznát vette korábbi nyugat-európai bolyongásainak, mert akkor módja nyílt a német, flamand és a francia nyelvvel való ismerkedésre. — Spanyolországba való érkezése előtt már tagja volt a Francia Kommunista Pártnak. Páncélkocsit vezetett. — Részt vett a madridi egyetemi városért folyó harcban, majd több helyen bevetették. ahol szorított a cipő. Egyszer kilőtték kocsiját. megsebesült. Később bomba robbant a közelében. — Mikor kimásztam a rámszórt föld alól,, láttam, hogy beszélnek az emberek, de semmit se hallottam. Ott volt egy dominikai félvér orvos. Mondtam neki, hogy nem hallok semmit, mi történt velem? A félvér leírta egy papírra: „sosem fogsz többé hallani". Nagyon megrémültem ordítozni kezdtem, hogy akkor lőjjenek agyon. A dominikai nyugtatott. Leírta, hogy fülorvos volt odahaza, majd kezelésbe vesz. Gyógyított is. Egy hónap múlva meghallottam az első zörejt. A félvér nyakába ugrottam... Közben az ő arcvonalu- koh megjelentek az olaszok. .— Annyian voltak mint a szemét. S mind műszakiak. Páncélosok meg repülők. Régi tehát a recept; az imperializmus mindent bevet, ha gyengülni látja valamelyik frontszakaszát — Egyre nyomtak bennünket. fel a Pireneusokba. Olyan helyeken harcoltunk, ahol nyáron is hó van. A vénén még sem maradt más választás: át kellett lépni a francia határt. Szenegáli néger őrök, szögesdróttal övezett tengerparti homok. Ez volt a láger, egyetlen épület nélkül. A jövő pedig kilátástalan. Sokan megőrültek. Paróczai Jenő negyedmagával megszökött. Szénát szállító tehervonaton, a ponyva alatt bújtak el. Hosszú idő után éjjel, az egyik kisvárosban kérdezték csak meg; messze van-e még Párizs? A meglepett vasutasnak elmondták. hogy spanyol önkéntesek. Lesz, ami lesz — gondolták. A vasutas közreműködésével szállást kaptak, majd teherautóval elvitték egv darabig őket. Ott ismét munkások vették pártfogásba a szökevényeket, s kézről kézre adva eliuttat- ták őket a belga határig. — Jogtalan határátlépésért két hónapot kaptunk Belgiumban. Munkát azonban szabadulásunk után sem. Belga elvtársaink segítségével éltünk. Időközben a németek lerohanták Csehszlovákiát. Franciaországban szervezni kezdték a cseh légiót. Annak érdekében agitáltunk. A belga rendőrség ezért utasított ki bennünket. Éjjel Aachennél átdobtak a német határon. Mindenre számítva párttagsági könyvem már a cipőtalpba volt építve. — Mi mást mondhattunk a németeknek, mint azt, hogy nem akartunk Belgiumban katona lenni, inkább hazamegyünk. Haza! Mikor elhagyta Beregszász • környékét, akkor az még Csehszlovákiához tartozott. Mikor visz- szatoloncolták, már Magyarországhoz. A visszacsatoláskor nem vehették nyilvántartásba, így hiába volt magyar, szülőföldjén állították ki a hatóságok az írást: hontalan. Hontalan, abban a rendszerben, mely a magyarság összetartozását mindennél jobban hangsúlyozta! Ideiglenes tartózkodási engedéllyel mozdonyvezetőnek tanul. Közben megnősül. Innen is kiutasítják. Fellebbez. Másfél évi huzavona után megkapja a magyar állampolgárságot. — Ha nem lettem volna mozdonyvezető, s nem lett volna erre a szakmára a háborúban oly nagy szükség, kidobtak volna a szülőföldemről, jól tudom én azt. A felszabadulás után néhány évig a Szovjetunióban, Beregszász környékén élt, majd a szolnoki fűtőházhoz került. Most is tagja a pártnak. Kérdem tőle: — Sokfelé kényszerítette a munkakeresés, több ország kommunista pártjával került kapcsolatba. Tapasztalt-e olyan törekvést, valahol, ami a többi testvér- párttól elkülönülő útra irányult? Gondolkodás nélkül kész a válasz: — Azt tapasztaltam: az egysén, a szolidaritás mindig központi kérdés volt a kommunista pártoknál. Mikor például Franciaországban beléptem a pártba, az ottani kommunistáknak ezernyi bajuk volt a munkanélküliség leküzdésével, a fasiszta veszély növekedésével. mégis mindent megtettek spanyol testvérpártunk segítségéért. S. B. A martfűi Tisza Cipőgyárban az újesztendő 24. napján új tűzödei futószalagon kezdődött a munka a 171-es ésal72-es számú műhelyben. A berendezés a nyugatnémet Pfaff cég gyártmánya. Tessék csak nézni a képet: Ez a vezérlőasztal. Hatvan állomása van, s a hosszú tűzödei sorról bármikor jelenthetik: a dobozból elfogyott a felsőrész, A vezérlő asztalnál álló adogató (aki nemcsak szakmunkás, hanem a cipő- gyári technológia alapos ismerője is) másodperceken belül futószalagon továbbítja az új munkát. Polgár Péter művezető örömmel mondj a: — A berendezéssel eddig semmi probléma nem volt még. Persze nem telt el gond nélkül a „szoktatás". „ A cipőgyárban általában, de különösen a tűzödében eddig kötött ütemű futószalagon dolgoztak. Ez azt jelentette: ha tetszett, ha nem, a munkásoknak al- kalmazkodniok kellett egymás teljesítményéhez — ki kellett várniuk, amíg • munkadarab nekik osztott részműveletét elvégezhetik. Az új berendezés már nem szabályozza az egyén teljesítményét, s a szakma értői nemcsak többet, szebbet és jobbat készíthetnek — hanem többet is kereshetnek! — Mégis voltak kezdeti problémáink, hiszen ez a futószalag nagyon új. Meg kell érteni,, s értelmesen kell mellette dolgozni. A tűzöde húsz tagú, Petőfi Sándorról elnevezett szocialista brigádja éppen megbeszélést tart Nyitrai Jánosné brigádvezető munkatársai előtt mondja el őszinte véleményét. — Precíz, pontos futószalag ez az új. Nem hiába költötte rá a vállalat a pénzt! Persze szakértelemmel. nagy rátermettséggel lehet csak kihasználni megfelelően. Mert a munka- reszortok alapos ismerői magasan túlszárnyalhatják eddigi teljesítményeiket. Amikor a fényképek készültek a gyárban még mindenki csodájára járt az új futószalagnak, a piros fényekkel villogó vezérlő asztalnak. S amikor a riportot írom, Jagodics István termelési osztályvezető, Jakab Béla műszakvezető és Mihovits Józsefné tűzödei főművezető már a második futószalag sikerének örül: — Február 2-án a 141— 142-es műhely (tehát kél műszak) megkezdte a munkát a második Pfaff futószalagon. És igazolja, hogy minden kezdet nehéz, de a kezdeti nehézségek után nagy eredményt hoz a fejlett technika! Mert ez a futószalag jóformán zökkenő nélkül kezdte a munkát, s teljesíti tervét... De sokat hallottam már: a futószalag megöli a gondolatot, csak a gépies, egyoldalú munka marad.. „Régi igazság” lehetett ez Ezen a futószalagon már nemcsak szabad, kell is gondolkozni! — sóskúti —
