Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 BOKROS LÁSZLÓ: TANULMÁNY TAMÁS MENYHÉRT t GÖRÖGORSZÁG Bár nem láttam köveid káprázatát, kisebesedett, konok, tested, mint dőlnek hanyatt rajtad az ájult ciprusfák, mint vörösük a sírástól éjszakáid szeme, ütődnek szikláidhoz a meggyötört emberarcok, mint bal meg mindennap vállaidon a virradat, fuldoklik homlokodon a sárral bekent értelem, vérzik melled a könyörületet nem ismerő fegyverektől, retteg iszonyú szakadékaid fölött az ég. .. .Nem láttalak, aggódó képzeletem visz hozzád, egyesít partjaid nyugtalanságával, hol kötözött lábbal is szirtakit lejt fiad, Zorba; kötözött lábbal is tánc a a tánc, homokba zuhant tündöklés az önkívület, kötözött lábbal is tánc a tánc ­kíséretül a mélység ritmusát zúgja a tenger és szabadságából megtért hullámaival mossa sebeidet. Az aktív néző színháza 70 éve, 1898. február 10-én született Bertold Brecht, a láváié német drámairó és rendező. Magyar­ország története Egész marxista történet- írásunk eddigi eredményein | alapul az új kétkötetes ! Magyarország története, amely nemrég jelent meg második, javított és bőví­tett kiadásban. A könyvet író szerzői kollektíva Mol­nár Erik akadémikusnak, az 1966-ban elhunyt Kos- suth-díjas tudósnak veze­tésével dolgozta fel törté­nelmünket. A kiváló tudós életművének is mintegy be­tetőzése e két kötet, hiszen mind saját tudományos munkássága, mind tudo­mányszervező tevékenysé­ge főként hazánk történel­mének kutatására irányult. A mintegy 1300 oldalas művet népszerű tudomá­nyos összefoglalásnak szán­ták a szerzők. S az új Ma­gyarország története való­ban megfelel mind a tudo­mányosság, mind a népsze­rűsítés követelményének. A könyv tudományosságát el­sősorban a marxista törté­nelmi materialista szemlé­let következetes alkalma­zása biztosítja: az osztályok harcának mutatják be a szerzők történelmünket, mindvégig konkrét és a tár­gyalt időszak speciális jel­lemzőit felvázoló módszer­rel. A gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti elemzé­sek képezik az egész mű gerincét; különösen e terü­leteken ad jóval többet a könyv, mint a régebbi ösz- szefoglaló művek. Viszonylag új ága törté­nettudományunknak a ha­zánk területén élt nem­magyar népek története; az új Magyarország története a kutatások eddigi eredmé­nyeit is összefoglalja, mert — mint Molnár Erik a könyv előszavában kifej­tette —, a szerzők egyik legfontosabb célkitűzése volt történelmünket ,,■minél jobban beágyazni az egye­temes történeti folyamatba, a magyar történetet a szomszéd népek történeté­vel kapcsolatban kifejteni.” A népszerűsítés igényeit is figyelembe véve, világos, közérthető stílusban írnak a könyv szerzői. Törekvé­sük arra irányul, hogy ku­tatásaik, vizsgálódásaik eredményeit minél átte­kinthetőbb összegezésben tárják az olvasó elé. A könyv végén található, rendkívül részletes biblio­gráfiai tájékoztató pedig a tudományos ambíciójú ol­vasó alaposabb tájékozódá­sát, az esetleges további tu­dományos búvárkodást is segíti. G. F. Aki Brechtben csak a költőt, a drámaírót akarja észrevenni, éppen úgy fél­reérti. mint aki benne csak a szellemes színpadi mes­tert látja meg, vagy ép­pen csak a marxista esz­mék „propagátorát”. Brecht nemcsak kiváló drámaíró volt. aki mellékesen ren­dezéssel is foglalkozott, vagy fordítva: nemcsak mester-rendező és színház- tervező. aki műsort is írt a saját színpada számára, nemcsak nagyszabású drá­maíró és színpadművész, aki világnézetének a mar­xizmust választotta, ha­nem páratlan művészegyé- niség. Élete céljának a szo­cialista színházművészet megteremtését tekintette. Ebbe a célba a dráma, a színpad és a világnézet egy­aránt beletartozik.- a cél­kitűzés sérelme nélkül egyiket sem lehet a másik­tól különválasztani. A Koldúsoverá-han tel­jesedett ki Brecht „didak­tikus’’ színháza, amelynek lényege a közönség intel­lektuális meggyőzése, leg­főbb tárgya pedig a társa­dalomelemzés. Brecht meg akarta győzni nézőjét ar­ról, milyen a helyes tár­sadalmi berendezkedés: te­hát megmutatta a kapita­lista rendszer hibáit, em­bertelen vonásait. A di­daktikus színpad csupán az észre számított: Brecht a közönség elé tárta társada­lomelemző paraboláit, íté­letét kérte — azaz bizo­nyos hideg, kritikai távol­ságból mérte le az állapo­tokat és folyamatokat A „hideg” és „kritikai” távolság — eZ a lényeges Brecht epikus színházának, nem pedig az, hogy epikus elemek kerülnek a drámai­ak közé. hogv a pusztán megjelenítő drámaiság he­lyét epikusság, az elbeszé­lés veszi át. De még csak nem is abban rejlik Brecht epikus színházának lénye­ge. hogy lazán összefüggő jelenetsorrá oldia föl a szervezett drámát. Az 6 epikus színpada kritikus, a cselekményektől — a be­mutatott eseményektől — bizonyos távolságban ma­radó. a látottakhoz és hal­lottakhoz nem érzelmi be­leéléssel és feloldódással, hanem intellektuálisan kö­zeledő nézőt kíván. Logikusan következik eb­ből: Brechtnek olyan esz­közöket kellett alkalmaz­nia, amelyek megakadá­lyozzák a nézőt abban, hogy elf elei tkezzék a szín­padi illúzió kedvéért ön­magáról és a valóságról. Ezért idegen Brechttől mindenfajta szóvarázs, má­mor' és révület — helyet­tük művészi főeszközei az irónia, a szatíra, a groteszk humor. Ezeken kívül a néző eszmél tét ését szolgál­ják az úgynevezett elidege­nítő hatások, olyan eszkö­zök, amelyek megakadá­lyozzák, hogy a színpadi il­lúzió győzzön a tuda tos va­lóság fölött. Erre való a színpad és a díszlet szá­mos fogása, táblák, felira­tok. világítási effektusok, a meztelenre vetkőztetett színpadi világ, ezt szolgál­ták a ..song”-ok és a szí­nészi játék. Maguk a da­rabszövegek nem sokat árulnak el az elidegenítés technikájából. Brecht igazi drámaíró volt, színpadra írt; igazi komédiás volt. s a szöveget teljes mivoltá­ban a színpadon bontakoz­tatja ki. Szövege csak a színpad és a színészi játék sajátos b-echti eszközeinek összhatásában érvényesült Amiken Hitler vette át az uralmat Németországban Brechtnek menekülnie kel­lett. Megkezdődött másfél évtizedes emigrációja, hon­talan bújdosása Európa és Amerika különböző orszá­gaiban. Az emigráció, mű­vészi pályáján, újabb emel­kedést jelentett. A fasiz­mus elleni világharc. a népfrontpolitika, kiszélesí­tette Brecht művészi aka­ratának körét; tárgyai kö­zé vonta most a jelen min­den problémáját, központ­ban az antifasiszta, ké­sőbb a háborúellenes küz­delemmel. A nemzetköz1 antifasiszta összefogással való együttműködése Brech- tet művészileg hagyomá­nyosabb módszerekhez kö­zelítette, dialektikus szem­lélete azonban nem válto­zott. Az emigrációban szü­lettek Brecht világszerte is” mert nagysikerű művei, a Kurázsi mama, amelyet rö­videsen a Szolnoki Szigli­geti S7-írház is bemu­tat, a Gallilei élete, a Carrar asszony puskái, az Állítsátok meg Arturó Uit. a Kaukázusi krétakör. Élet­műve ma is elevenen hat, darabjait világszerte játsz- szák, nemzetközi kultúr- eseménynek számít a Ber­liner Ensemble egy-egy Brecht-bemutatója. Saját rendeltetésének és salát példájának mondana ellent, ha a történelem és az ember állandó változá­sára építő, a mindent ösz- szefüggéseiben megragadó dialektikus színház, me­lyet Brecht teremtett, va­laha is megakadályozná, a továbbhaladást. De alkotó­jának helyét a változó tör­ténelemben csak akkor ha­tározhatjuk meg helyesen ha ott jelöljük ki. ahová világnézeténél, kérlelhetet­len valóságábrázoló szán­dékánál és erejénél fogva tartozik; a szocialista rea­lizmus mesterei között Nekivágtak az éjszaká­nak. Hat katona és a tiszt. Valahol Darnozseli pere- . mén, a falu egyik kertjé­ben az eső fémtárgyakat mosott ki a földből. Az utcákon egy terem­tett lélek. Az eső veri az aszfaltot, Csótári István, a tűzszerészek kísérője meg­állítja a gépkocsit: „Itt va­gyunk!” Átfutott a gyalog­járón és egy kis ház ab­lakán kopogtat. A házigaz­da kijön az utcára. Izga­tottan beszélgetnek, mea- kéri Zotov főhadnagyot, h'gy menjen vele a kertbe. Né­hány perc múlva a tiszt visszatért: — Aknák — mondotta. — Vonjatok kordont a hely körül. A kerten átvezető mere­dek ösvényen Zotov fő­hadnagy már hozta is az első aknát, irtára Ko'-my őrmester a másodikat. Majd Gric és újra Zotov. Hány évesek lehetne1- ezek az aknák? Huszonöt? Harminc? Zotov 26 éves. Kobzev és Gric 22 eszten­dősök. Lehet, hogy azok­ban a napokban születtek, amikor a fasiszták földbe rejtették az ördögi tölte­tet?... Derengeni kezdett. Az eső elállt. A hirtelen tá­madt szél szétkergette a felhőket. — Készen vagyunk — mondta Kobzov, és a gép­kocsira rakta az utolsó aknát Az utcákon feltűntek az első járókelők. Közelebb jöttek. Ügy látszik, már tudták, mit csináltak a katonák az éjszaka. — Jó reggelt, Mariska né­ni! — köszönt Csótári egy idősebb asszonynak, majd a katonákhoz fordul. — Férje és fia meghalt a há­borúban. Unokája a Ma- gvnr Néphadseregben szol­gál. Az asszony üdvözölte a tűzszerészeket és meghívta őket reggelire. ...Kqsztya Gric és Iván Kobzev megtisztították csizmáikat, megmosakod­tak, majd bementek a szo­bába. A sarokban polcos áll­vány, kis asztalkán fekete tokban hegedű. Kobzov odalépett és hirtelen egy vprös bársonnyal szegélye­zett képet pillantott meg a falon. Az őrmester hátra­lépett. — Milyen ismerős arc — mondta csendesen és Kosz- tyának úgy tűnt, hogy az őrmester elsápadt. — En ezt az embert ismerem. — Honnan? — kételke­dett Gric. — Az édesapám. A szobába belépett Ma­riska néni, Zotov és a töb­biek. — Főhadnagy elvtárs, gyerekek — szólalt meg Gric őrvezető. — Iván apja... Ott, a fényképen! — Nem tévedsz? — kér­dezte az őrmestertől. Kobzev nem tudott el­szakadni a fényképtől. A családban megőrzött fény­kép alapján jól emlékezett erre az arcra. — Nem, nem tévedek. Ez az apám... — Atyéc? Apa? — kér­dezte az asszony. Aztán hirtelen az orosz legény­hez ugrott, átölelte, mel­léhez szorította. Mariska néni arca egy­szerre fejezett ki csodál­kozást, örömet és szomo­rúságot. Sirt és nevetett, ráncos arcán nagy könny­cseppek gurultak végig. Es beszélni kezdett. * ...1944. Fagyos éjszaka. A szovjet katonák. egy csoportja Kobzev százados vezetésével átkelt a befa­gyott Dunán és váratlanul betört Darnozseli községbe. A fasiszták eleinte megza­varodtak. Azután dühödt ellentámadásba kezdtek és a szovjet harcosokat visz- szaszorították a Dunához. Mariska néni kertjében harc dúlt. A felrobbant löve­déktől kigyulladt a ház. Kobzev tüzelőállása nem volt messze. Amikor újra- töltötte géppisztolyát, a százados látta, hogy az égő házból egy asszony ugrott ki az udvarra, féltő gond­dal szorítva melléhez egri/ gyermeket Ide-oda szalad­gált, nem tudta, mihez kezdien. Ekkor a fasiszták gévvísztolysorozata lábát találta. Lezuhant, testével védte gyermekét a golyók elől. A szomszédos pincében tért magához Mellette, ka­tonaköpennyel gondosan betakargatva, ott feküdt a kis Gyula. — Nagyon kevesen ma­radtak meg. mire a Du­nán át megjött a segítség — folytatta Mariska néni. — A katonák elmesélték: Kobzev százados mentett meg a kisfiúval együtt. — Es a fénykép? Hogyan került magához a fénykép? — kérdezte a főhadnagy. — Amikor a kapitányt eltemették, egy orosz tiszt kivette a zsebéből a doku­mentumokat, a leveleket és ezt a fényképet. En el­kértem emlékül... Most pedig... vissza kell adnom Kobzev százados fiának. Az asszony levette a fal­ról a fényképet és átnyúj­totta Kobzevnak. Az őr­mester óvatosan fogta mea édesapja időtől megsárgult fényképét. Hosszasan néz­te. Aztán a falhoz lépett és a fotográfiát előbbi he­lyére tette. — Ez pedig Gyula — mondta Mariska néni, és eov másik fénvkévet mu­tatott. mely ott függött a százados képe mellett. A Manyar Néphadsereg tize- desi egyenruhájában erős. kerekképű legény nézett az őrmesterre kíváncsi sze­mekkel. ' V. Bo iko törzsőrmester | Aknák [ a kertben

Next

/
Oldalképek
Tartalom