Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

1968. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Néha a vevők, máskor saját kárukra tévednek Az árkalkulációs ellenőrzés tapasztalatai Az ellenőrző brigád tag­jaival sorra jártunk több szövetkezeti, vendéglátó- ipari egységet. Cukrászdá­kat. éttermeket: vajon he­lyesen értelmezték-e a mi­niszteri rendeletet, s az ár- kalkulációkat az előírások­nak megfelelően készítik-e? Először a cibakházi har­madosztályú cukrászdában jártunk. Lipták Károly cukrász lelkiismeretesen, precízen vezeti a kalkulá­ciós lapokat. Az elkészí­tett sütemények súlyellen- őrzésekor azonban kide­rült: ha így folytatná, ak­kor bizony jelentős leltár­hiánnyal zárná az évet. A legtöbb készítménynél az előírásosnál több nyers­anyagot használt fel. A cibakházi Csabagyön­gye szövetkezeti vendéglő­ben Márton Tibor vendég­látóipari és Szabados Sán­dor MÉSZÖV előadó azon­ban hiányosságokat tár fel. Igaz, az étterem vezetője nemrég került oda, narr szakember, örül a segítség­nek. Mint később kiderült, nemcsak ő volt tanácstalan több fontos kérdésben, né­hol még a gyakorlott szak­emberek sem értették tel­jesen a rendeletet. Jobban kellett volna előkészíteni őket... Kocsonya szakmai ma nyarázattal Cibakházán figyelmen kí­vül hagyták, hogy a zsír elszámoló! ára 18.50-ről 18 forintra csökkent Nem kü­lönböztették meg a feldol­gozás nélküli és a feldol­gozandó nyersanyagok ha­szonkulcsát így például a sajtnál 60 fillérrel többet kalkuláltak. S olyan elemi hibával is találkoztak a szakemberek, hogy előzetes árkalkuláció nélkül hoztak forgalomba különböző éte­leket. Mikor később a ko­csonyára terelődött a fi­gyelem. valóságos szakmai magyarázat következett. — Drágának tartották a ko­csonyát, s mint kiderült: nem amiatt volt 7 forint egy adag étel, mert több húst használtak fel, hanem azért, mert a szokásos fej és köröm helyett színhúst kalkuláltak. A Körös Étteremben Kunszentmártonban az ital­árak ellenőrzésére is kiter­jedt a brigád figyelme. — Márk István, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tályának vezetője utána­számolta a rendelet sze­rinti kalkulációkat. Pontos volt minden, csak érdekes módon a nagyfröccsöt egy deci szóda helyett „meg­szaporították” két decire, fgy poharanként 20 fillér­rel többet fizettettek a vendégekkel. A salátaféle­ségeknél viszont a maguk kárára tévedtek. Zenés felárat egész na­pon át alkalmaznak, az ételekre és italokra egysé­gesen 6 százalékot tettek. Az ételek fogyasztói árait is összehasonlítottuk. A marhapörköltet tavaly pél­dául nappal 8.20-ért, este pedig 9.40-ért számolták. Az idén egységesen egész nap 9 forint 10 fillérért adják. Rántott sertésbordá­nál az ár 13.90 és 16 forint volt. Most 15 forint 30 fil­lér. Ráfizeti ek a halételre Az étteremben január elseje óta kétszer főztek halételt. De erre alaposan ráfizettek. Ugyanis rosszul értelmezték a miniszteri rendeletet. így a halbon­tási veszteséget egyáltalán nem számolták fel. Emiat’ az ételekbe több halat használtak fel. viszont a kalkulációs árat emelni nem lehetett. A többi meglátogatott ét­teremben is hasonló prob­lémákkal találkoztunk. Vi­szont külön érdemes a me­zőtúri vendéglátóipari cuk­rászdával, valamint a szö­vetkezeti étteremmel fog­lalkozni. A cukrászdában már el­ső pillantásra összehúztuk a szemöldökünket: 16 féle sütemény előtt csak három árcédula díszlett. Érdeklő­désünkre az üzletvezető­helyettes így válaszolt: a torták mind egyforma áron kaphatók, ezért nincs mind­egyik előtt ott az árcédula. Mint utóbb kiderült, az árak különböznek. De ki tudott eligazodni a pénz­tárosnőnél talált össze­vissza javított árnyilvántar­tó lapon? 4 fándék a verőnek A sütemények súlyának Naoi postánkból Kunhegyes a fekete mágia hazája Egy kunhegyesi tsz-tag olvasónktól figyelemremél­tó levelet kaptunk. Né­hány nappal ezelőtt meg­jelent Kunhegyesi Fekete Mágia című cikkünkkel kapcsolatban mond el né­hány dolgot. Várjuk a le­vélből közölt részletekre kunhegyesi olvasóink to­vábbi véleményét. ☆ Mindnyájan figyelemmel olvastuk a Fekete mágia című cikket. Részünkre ez nem volt szenzáció. Mind­nyájan jól ismerjük Margit néni bűvös ténykedéseit. Magam is azok közé tarto­zom. akik már vettek tőle egy-egy forintért egy cso­mag kankalin szárított gyö­keret. ...Kunhegyes a fekete mágia hazája. Elég sokan foglalkoznak itt ilyesmivel. Ezért tűnt fel, hogy csak éppen Margit néni mágiá­ját hozta nyilvánosságra a szerkesztőség. Nemrég halt meg Rózsa bácsi aki a cigányok között élt, szin­tén spiritiszta volt és olyan művészettel használ­ta a bibliai Áron mágikus vesszőjét, hogy mi mind­nyájan csodáltuk, akik őt jól ismertük, a temetésén a papok mint különleges istentől ihletett emberről beszéltek róla... ...Egyes cigány nők ma is minden képzeletet felülmú­ló képességgel használják Áron mágikus vesszőjét, akiről tudjuk, hogy a szik­lából vizet fakasztott vele. Jobbadán analfabéták, de nagyobb a tudományuk, mint bárkinek... Egy fiatalasz- szonyt az egyik ilyen nő évek óta biztatja, hogy összehozza egy férfival, mi­vel ez a fiatalasszony nem nagyon szereti a férjét Minden nap visz ezért élel­miszert. ősszel zsák kuko­ricákat. hasábfát, lisztet, egész kenyereket... Sok cigány nőnél van lelenc cigány gyermek, meri havi 300 forintot fizet et­te az állam. Ügyes megol­dás ez is. Egyik cigány el­hagyja a gyereket. a másik kiveszi a lelencből és neve­li az állam költségén... aláírás ellenőrzésekor mintha va­laki megbillentette volna a, mérleget. Vagy talán a cukrászmesterek tévedtek, hogy véletlenül se találták el az előírt mennyiséget? Hol több, hol kevesebb lett a tortaszelet vagy a darabos kalács. Csokoládé- tortából 30 fillérrel többet, a puncstortából pedig 20 fillérrel kevesebb értéküt adtak a vevőnek. De 60 fil­léres eltéréssel is találkoz­tunk. A cukrászüzem dol­gozóitól precízebb munkát kellene megkövetelni. Röp­ke számítással hamar ki­derült: eddig elsősorban a „leltár kárára” méricskél­tek. A körút végén közösen megállapítottuk: a kereske­dők hol így, hol úgy téved­tek. A rendeletek eltérő értelmezése miatt nem szántszándékkal, hanem tu­datlanságból, vagy túlzott óvatosságból, „félelemből’' néhol helytelenül számol­tak. Az irányító szerveknek többet kellene foglalkozni a segítésükkel! Petres Sándor / Rés a harapófogón Az új alapanyag árak alaposan megtréfálták, de inkább próbára tették a kunszentmártoni fatömeg­cikk kisipari szövetkezet vezetőit. Nagy a gondjuk, főhet a fejük. Az új gazdasági mecha­nizmus nyújtotta lehetősé- • • Üröm az Ezzel partnereik jutot­tak előnyös helyzetbe, mert így nem kell fizetniük a 2 százalék jutalékot a köz­vetítő Vasért-nek. A szö­vetkezet viszont szabadon mozoghat a piacon. Az eredmény nem cse­kély; a nagykereskedelmi vállalatok az első félévre 2,5 millió forint értékű árura adtak megrendelést. Több csipeszt, vállfát gyárt­hat a szövetkezet, mint bármikor. Az örömbe üröm vegyült. Az elmúlt év júliusa kö­rül a szövetkezet vezetői olyan információt kaptak, l\ogy a gyertyán és a bükk­fa ára előreláthatóan 30— 60 százalékkal emelkedik. A kalkuláció e szerint ké­szült, az árajánlatok is. A kereskedelem akkor nem tiltakozott, most viszont Igen. Miért? Amikor kijött a hivatalos árjegyzék, kide­rült. hogy az alapanyagok elszámoló ára nem az elő­zetesen jelzett mértékben, hanem több mint száz szá­zalékkal növekedett. Ugyanakkor a szövetkezet cikkei olcsóbbak lettek, például a csipesz 31 szá­zalékkal. A vevők a történtek el­lenére ragaszkodnak a szer­ződésbe foglalt árakhoz, nem hajlandók egy jottá­nyival sem többet fizetni. Sőt. a második félévben ár­engedményt akarnak kicsi­karni a szövetkezettől. Ala­pos okuk van rá; mert a szállítási költség a termé­kek árának 5—6 százalé­kát teszik ki, ugyanakkor az alkalmazható nagyke­reskedelmi árrés csak 6,5 százalékot érhet el. Ilyen csekély haszon mellett a megrendelők számára nerp Előnyös beruházási lehetőség Karcagon és Mezőtúron- A KOLTSfcGfcK Fd.'r AZ ÁLUM VIS£LI ­A gazdaságirányítás reformjával összhangban nagyjelentőségű intézkedés született a vidék iparfej­lesztésének gyorsítására: az Országos Tervhivatal el­nöke és a pénzügyminiszter — az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterrel egyetértésben — együttes rendeletet adott ki az ipar arányos fejlesztése és a kitelepítési célkitűzések fokozott megvalósítására Az együttes rendelet a vidék iparosításának pénz­ügyi támogatására iparfej­lesztési alap felállítását is előírja, amellyel a megyei tanács vb rendelkezik. A fejlődést tehát nemcsak jogszabállyal, hanem pénz­zel is támogatja a kor­mányzat. A rendelet meg­jelöli azokat a városokat, településeket, amelyek az iparfejlesztés szempontjá­ból nagyfontosságúak. Az itt felépítendő új üzemek költségeihez az ál­lam vissza nem térítendő hozzájárulást ad a fejlesz­tési költség 20—50 száza­léka erejéig, illetve a min­denkori hitelpolitikai irány­elveknek megfelelően, hi­telkedvezményt nyújt. Ide tartozik megyénkben Mezőtúr és Karcag (A Kunszentmártonba, Ti­szafüredre és Kisújszállásra települő vá lalatok viszont csak hitelkedvezményt kap­nak.) Az új gazdasági mechanizmus, a gazdaság- irányítás reformja általá­ban a beruházásoknál is arra törekszik, hogy az üzemek, vállalatok saját anyagi eszközeikből való­sítsák meg a fejlesztési terveket. A vidék iparosítása azonban nagyfontosságú népgazdasági érdek. Ez a magyarázata annak, hogy az iparfejlesztési alap lét­rehozásával jelentős anya­gi támogatást biztosítanak üzemek vidéki telepítésére. gekkel okosan élve — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — 1968-ra már nem a készletező Vasért- tel, hanem közvetlenül a nagykereskedelmi vállala­tokkal kötöttek szerződést ruhacsipeszek és vállfák szállítására. örömben a legjobb üzletet jelenti a kunszentmártoni szövetke­zet, függetlenül cikkeinek kelendőségétől. Jósolni sem mernek A kidolgozott. induló árak tehát alaposan „be­fürdették” a ktsz-t. ponto­sabban szólva az ütött vissza, hogy túlságosan bíztak az alapanyag árak emelkedéséről szerzett in­formáció realitásában. Ab­ból. hogy a vevők ragasz­kodnak a szövetkezet ere­deti ajánlataihoz arra is következtethetünk, hogy a vevők szerint a cikkeket magasabb áron már nem lehet továbbadni. A szövetkezet tavaly 14 százalékos nyereséget ért el, erre az évre a vezetőség mindössze 5—6 százalékot tervezett. De azt, hogy el­érik-e vagy sem. az adott körülmények között ma nem merik megjósolni sem. A januári nyereségadót mindenesetre befizették. A harapófogón azért van még rés, amit tágítani is lehet. Ügy mondták, nem áthidalhatatlan problémá­val küzdenek. A kényszer- helyzetben gyorsabban kell gondolkodni. A házi fejtö­rő néhány kérdésben b’z- tató eredményeket hozott. Belső tartalékok Mindenekelőtt az anyag- takarékosságban látják a lehetőséget, az önköltség csökkentésének fő módját. A vállfát és a csipeszt pár­huzamosan gvártják, így az utóbbi hulladékát az eddiginél jóval gazdaságo­sabban lehet felhasználni. Persze egy sor más műsza­ki, szervezési intézkedésre is készülnek a vezetők. Az adott viszonyok rá­szorították őket arra, hogy a termelést mélyrehatóan elemezzék, kritika tárgyá­vá tegyék a technológiát, a munkaszervezést. A bel­ső tartalékok feltárására hasznosítására égető szük­ség van. F. P. Ennek megfelelően a ta­nácsok a már korábban vállalt iparfejlesztési, be­ruházási, hozzájárulási kö­telezettségeiket továbbra is teljesíthetik az iparfejlesz­tési alapból. Milyen esetekben nyújt­ható hozzájárulás az ipar- fejlesztési alapból? Akkor, ha az állami vállalatok új gyárat, új telephelyet léte­sítenek, vagy ha a már meglévő telephelyeken a bővítés a létszámot leg­alább 20 százalékkal, vagy legalább 100 fővel emeli, természetesen a korszerű technológia alkalmazása mellett. Valóban új, a vidéki ipar fejlődését segítő beruházá­sokról van tehát szó. Ép­pen ezért az iparfejlesztési alap nem használható fel a kitermelő iparágak (szén. érc, ásvány, kő, kavicsbá­nyászat, olaj és földgáz­termelés stb.) beruházásai­ra, vagy a kizárólag helyi szükségletet kielégítő ipari üzemek, továbbá a villa- “ mosenergia és a gázveze­tékhálózat fejlesztéséhez. Az ipari beruházásokhoz kapcsolódó nem termelő létesítmények beruházási költségeit sem lehet az iparfejlesztési alapból fe­dezni. Az egyes megyék, váro­sok, települések hosszútávú népgazdasági, fejlesztési tervek alapján végzik a beruházásokat. Az iparfej­lesztési alap helyes fel­használása segíti a megye vagy a település perspek­tivikus fejlesztési céljainak megvalósítását, a távlati tervekben meghatározott ipari szerkezet kialakítá­sát. Ezt a helyes célt, csak úgy lehet megvalósítani, ha az iparfejlesztési ala­pot úgy használják fel, hogy az új létesítmények: gyárak, üzemek kapcsolód­nak a már meglévő ipari bázisokhoz és segítik ezek jó együttműködését. Az anyagi eszközök koncent­rálása elősegíti, hogy je­lentős üzemeket hozzanak lé’re vagy nagyobb arányú bő- I vítést valósítsanak meg. Az iparfejlesztés általá­nos érdekeit segíti, hogy a rendelet nemcsak az álla­mi szektorra, hanem a kis­ipari és háziipari szövetke­zetekre, az általános fo­gyasztási és értékesítési szövetkezetekre, továbbá a szövetkezeti vállalatok ipa- ' ri üzemeire is kiterjed. ‘ B. I. TÖMEGSPORT — Fel kell lendí­teni a tömegsportot — mondta tömören Csiga igazgató és szemrehányó pil­lantást vetett Cine­gére. A sportfelelős elővette a bukszáját és kinyitotta. Üres volt. — Jól van, nem kell mindjárt vitat­kozni — legyintett az igazgató. — Az annyi mint... — számolt — tízezer... vagy hatezer... az­azhogy hajlandó lennék négyezer fo­rintot rászánni... — Bízzon bennem, igazgató kartárs. — Négyezerből fénye­sen megvendégeljük azokat, akik telje­sítményükkel fel­lendítik üzemünk sportéletét. Máris intézkedem, lesz itt tömegsport, de mek­kora! Másnap öles pla­kát hirdette a por­ta melletti falon a nagyszabású ve­télkedők sorozatát. Ping-pong, röplab­da, sakk, természet- járás. Cinege a jég­hokival is kacérko­dott egy ideig, vé­gül inkább a mű­korcsolya mellett döntött. A jelentke­zési íveket két na­pig körözték az üze­mi étlap mellé csa­tolva, harmadik nap megkezdődtek a versenyek. Némi nehézség adódott, de szívósan leküzdötték. A röp­labdára jelentkező négy dolgozót pél­dául két csapatra osztották s beállí­tottak hozzájuk egy labdaszedő gye­reket. Ping-pongra ketten vállalkoztak: aránylag hamar megismerkedtek az asztallal és a háló­val, csak az ütőt fogták következete­sen a lapátnál. A legnagyobb si­kert a szimultán sakk aratta. A könyvelés üdvöské­je, leuka mérte ösz- sze képességeit Kul­csos bácsival, a portai dolgozóval. Tíz táblán játszot­tak, vágtattak az asztalok között. — Szép volt a mérkő­zés-sorozat s ha leuka a lépéseket is ismerte volna, sem­mi sem menti meg az üzemi sakk ki­rálynő címétől. A bankett fénye­sen sikerült. Mint­egy négyszázan to­longtak a kultúrte­remben, az asztalok körül, elfogyott ki- lencszáz szendvics, két hordó sör, meg­számlálhatatlan üveg bor és három asztalterítő. A négy­ezer forintot 127 fo­rint 70 fillérrel túl­lépte Cinege, ezért komoly dorgálást kapott az igazgató­tól. — Hja — véde­kezett a sportfele­lős. — Ilyen méretű tömegsportra nem számíthattam. Ké­rem sürgősen meg­emelni a keretet, mert a focibajnok­ságot ennyi pénzzel el sem kezdhetjük. Ott kalóriát is kell adni a dolgozók­nak... Várkonyi Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom