Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
1968. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Melléküzem és adó Mólóban van az a nézet, amely szerint a termelőszövetkezet kizárólag arra való, hogy földet műveljen, állattenyésztéssel foglalkozzon. Ma már eiis- merik, hogy a tevékenységi kör bővítése, a melléküzemágak szervezése érdeke a tsz-nek és az országnak egyaránt. Ezt a nézetet képviseli a jogalkotás is, hiszen például a termelőszövetkezeti törvény szinte minden tevékenységet engedélyez, ami a mezőgazdasági termelést nem érinti hátrányosan. Kivételt inkább az egészen nagyértékű felszerelést kívánó, vagy állami monopóliumot képező ágazatok jelentenek. Ilyenek a kenyérgabonaőrlés. a cukorgyártás, az édesipar, a hús-liszt készítés, a húskonzerv gyártás, mélyhűtés, szeszfinomítás, pezsgőgyártás, élesztő- ts malátakészítés, sörgyártás, fűszerpaprika őrlés, tejpor és tojáspor gyártás, rostién és rostkender feldolgozás, gyapjú és műbőr fel-, dolgozás. Amint azonban elméletben megnyíltak az utak. úgy nőtt az aggodalom: mi lesz az adókkal. Híresztelések keringtek, amelyek tudni vélték, hogy oly magas forgalmi adókat kell majd fizetni, amik lehetetlenné teszik a jövedelmező termelést. Megjelent már a forgalmi-adó rendelet és kiderült, hogy az aggodalom felesleges volt. A forgalmi adók ugyanis, ha összességében nézzük a terheket, a múlthoz képest csökkentek, így például a faipari félkész termékek eladási árából eddig 15—20 »százalék forgalmi adót kellett fizetni, ezután csak nyolcat. A bányászati termékek közül például az építőkő forgalmiadója pontosan a felére, 20-ról 10 százalékra csökkent. A húsipari termékek terhe is Msebb lett, 15-ről 10 százalékra csökkent. A savanyítás, szörpkészítés forgalmi adója változatlanul öt százalék, sőt a befőtt és a gyümölcs-íz forgalmiadómentes. A kefe, ecset, meszelő, seprő forgalmiadója 5 százalékról 4-re csökkent, a fonott áru adómentes. Nem kell adót fizetni a sütő- és tésztaipari termékek után sem. Sőt, érvényesítenek egy új elvet, a tss-ek is részesülhetnek az áron alul eladott termékek utáni állami támogatásban. Így például füstölt és főtt húsáru, valamint zsír eladása után a fogyasztói ár 25 százalékát kapják dotációként. A tej és tejtermékek állami támogatása 22 és 53 százalék között váltakozik, a Kenyéré 24 és 41 százalék között. A csuhé és gyékénytermékek után pedig az eladási ár 19—28 százalékát adja a támogatásként az állam. Mindezek a százalékok akkor érvényesek, ha a tsz a termékeket közvetlenül a fogyasztónak adja el. Ha nagykereskedelmi vállalatnak, vagy továbbfeldolgozó üzemnek, ágkor az adó lényegesen kisebb. Csupán az terheli a tsz-t, amit a hasonló termékeket készítő vállalat nyereségadóként, vagy más címen az államnak befizetne. Ez általában néhány százalék. Azonban például az előfel- dolgozás teljesen forgalmi adó mentes Nem kell forgalmi adót fi- ről 40-re. Különösen zetni akkor sem. például r tsz hosszabb-rövidebb időre kölcsönadja embereit egy állami vállalatnak, s erre az időre az fizeti a tsz-tagokat. Azonban vigyázzunk, ha a tsz munkát vállal el — mondjuk egy parkrendezést — és azt tagjaival elvégzi, akkor már 5—17 százalék adót kell fizetnie. Néhány területen valóban kedvezőtlenebb lett a helyzet. Ezek általában olyan termékek, amik a mezőgazdasággal már nincsenek közvetlen kapcsolatban. Így például a vasipari termékek forgalmi adója 20-ról 21 százalékra nőtt. a műanyagtermékeké pedig 35lehetséges és érdemes kemény a forgalmi adó két területen. A gumiiparban 35-ről 60—70 százalékra, a gombkészítésnél pedig 50 százalékról 66 százalékra emelkedett. Ez még mindig nem jelenti, hogy ebben a két munkakörben semmi fantázia nincs már a tsz-ek számára. Lehetnek cikkek, amelyek még ezt a magas adót is elbírják. S lényegesen kedvezőbb a lehetőség akkor is, ha a tsz a szóbanforgó termékeket nem közvetlenül a fogvasz- tőknek, hanem kooperációban a feldolgozóiparnak, vagy a nagykereskedelemnek szállítja. Általában tehát az a helyzet, hogy a tevékenységi kört bővíteni, melléküzemágakat fejleszteni. A „nagy üzletekkel” pedig vigyázni kell. mert könnyen előfordulhat, hogy a vállalkozás valóban nagv üzlet, de esetleg csak az ügynököknek. És megeshet az is. hogy egy drágán értékesíthető cikk termelésére rááll egy erős ipar? nagyüzem is, és már mes is szűntek a különleges lehetőségek. Ilyesmire * is gondolni kell, mielőtt a tsz tíz, vagy százc-f-Vet ruházna be! F. B. Három most végzett kertészmérnök lát munkához A Kertészeti Főiskolán a közelmúltban psztották ki a diplomát a végzett kertészmérnököknek. Megyénk Közös gazdaságaiba három fiatal szakember került. Varga Sándor — a szövetkezet ösztöndíjasa volt — a cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz-ben, Tánczos Márta a jászszent- andrási Haladás Tsz-ben, Tamási Imre pedig a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz-ben látott munkához. A most végzett fiatalokkal együtt nyolc kertész- mérnök dolgozik Szolnok megye közös gazdaságaiban. Parlament Kétpón „S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” A cím elolvasása utáni meghökkenést szeretném feloldani, mikor leírom- nem a magyar országgyűlés költözött le a törökszentmiklósi járásba. Magam kereszteltem el azt a tanácskozást, amelyiken a kétpói tanyavilág lakói hányták-vetették meg dolgaikat. Tegnapelőtt részt vettem a Hazafias Népfront községi bizottságának újjává- lasztásán. Nemsok hasonló tanácskozásán voltam eddig, érthető hát, ha megFöldrengés az üzem alatt — Kérem, hogy amint megbeszéltük, a fegyelmet tartsák be. Ha szükségük van a segítségünkre, szóljanak — Kántor György, a szolnoki fűrészüzem üzemmérnöke búcsúzott így a keretfűrészesektől, aztán elmagyarázta a tanácskozás okát. —■' Kicsinyes dolog lenne, hogy mi álljunk oda fi- gyeígetni vagy figyelmez- tetgetni az embereket: — Nem jó, saját és közös érdekünkben meg kell szüntetni, ami most van. Egy fűrészgéphez négy ember van beosztva. És közülük egy szinte mindig oda van. Azon a címen, hogy nincs nálunk étkezési szünet, többet tartanak, mint ameny- nyi máshol szokásos. Nem csak paranccsal — Ügy mondjuk mi magunk között — kapcsolódik a beszélgetésbe Kispál Sándor párttitkár «—, _ hogy megszervezik az őrségváltást. Mindig van valami indok, hogy egy ember távol legyen. Pedig mindenkire szükség van a gépek körül mindig, ha igazán jól akarunk dolgozni, ha a gépeket jól ki akarjuk használni. Azért ültünk most így össze, hogy ne csak parancsszóval mondjuk, amit mondani akarunk. Naponta átlag 238 köbméter, fenyőrönköt kell felvágnunk. Ez valamennyivel kevesebb, mint amennyit tavaly feldolgoztunk. Viszont a minőséget most sokkal jobban számon kérik tőlünk. Azt szeretnénk, hogy ezt ne csak az üzem vezetői tudják, hanem mindenki, akin a minőség múlik is. Éveken át a mennyiség volt itt is a fontos, az ivódott rögződött az emberekbe — veszi vissza a szót az üzemmérnök. — Segítenünk kell egymásnak másként gondolkodni. A. AGYtJSVILI: PROTEKCIÓ Gija csüggedten csukta össze Az elméleti mechanizmus című tankönyvet „Üristen! — gondolta —. hát meg lehet ennyi mindent tanulni?! Ki kellene találni valamit...’’ — Apa — fordult az édesapjához —. nem ismered te véletlenül Gabunyijt? — Salva Ivanovicsot? — Azt a professzort. — Hát Salva professzor?! — derült fel az apa arca. — Én eddia mindössze annyit tudtam róla, hogy csak a hozzá beosztott pincéreket tudja eqrecíroztat- ni. s más tudományhoz nem ért. Gija feltárcsázott egy számot, megérdeklődte az elméleti mechanizmus professzorának nevét. — Georgijnak hívják. Georgij Gabu- nyin — mondta aztán az apjának. — Ismered?... — Georgij?... Nem ismerem. Salva Ivanovicsot ismerem, de Georgijt nem... De hát miért kérdezed? Talán ö fog vizsgáztatni? — J-i-igen... — sóhajtotta keservesen Gija. Másnap felkeresték Salva Ivanovicsot, s eléje tárták a tényeket. Mire az elővett egy cédulát, s a következőket körmölte rá: „Nyikoloz, hallgasd mea ezt a két embert. A rokonaim.’’ Nyikoloz Gabunyij meghallgatta őket. s ő is írt egy cédulát• „Vano, hallgasd meg ezt a rokon-gyereket!’’ Vano csupa fül volt. s már írta is a cetlit: „Kedves Georgij! Hallgasd meg ezt a fiút. Rokonom.” Georgij — a professzor — valóban meohcllnatta Giját, « ő is írt — a fiú indexébe — egy hatalmas egyest. fordította. Krecsmáry László Amíg mindezt elmagyarázzák, a fűrészesek, vagy ahogyan ők magukat nevezik, a gatterosok cseréhez kezdenek. Minden négy órában váltják a fogas acéllapot, hogy könnyebben, gyorsabban járja a tapadó rönköt. Sok a sétálás Amikor a cserével készek, tőlük is kérdezem: — Igaz-e, jogos-e az észrevétel, a főnökök szigora? — Tóth György válaszol: — A keretfűrész itt az üzem lelke. Ha nem tápláljuk eléggé, minden munka lelassul. — Vitte már valaki haza az uzsonnáját? — Igen. — Nem érkezett megenni? — Tíz órakor, amikor fűrészt cserélnek, mi takarítunk — mondja Turba Józsefné. — Én szeptemberben jöttem az üzembe. Még -nem vagyok elég gyakorlott. De- ha betanulok, más lesz. Akkor nekem is könnyebb lesz, tudok uzsonnázni, most még néha nem érkezem. A haicsár: a hideg A hármas gépnél Szabó László még szerel. Ez a legerősebb gép. A legtöbb fűrészt falja, amikor legkevesebbel dolgozik, nyolc van beleszerelve. Ha működik, körülötte állandóan legalább 3-as, 4-es erősségű földrengés van. Csoda-e hát, ha a közel eső régi gőzvezeték most is felmondta a szolgálatot. A nehéz fenyőfűrész illatot a csarnokba becsapódó gőz teszi még fülledtebbé. A huzat, amely a hideg levegőt még hidegebbé teszi, valóságos hajcsár itt. Aki nem mozog, nem dolgozik, az rögtön fázik. — Nem is itt a csarnokban, a melegedőben, a fürdőben lehet eltölteni az időt — mondja most már Szabó László. — Engem ugyan még sose látott senki műszak vége előtt fürödni. Elmenni se szoktam, csak arra a néhány percre, amire feltétlenül kell. De akik hozzám tartoznak, azoknak sose szóltam, ha akartak, mentek. Ez mától megszűnt. Csak minden gatteros így követelje. — Csak maguk mulasztották? — Mi is mondunk néha valamit. De az az igazság, hogy az sem mindig talál meghallgatásra. Egy hónapja mondogatjuk, hogy az automata nem jól hajtogatja a fűrészfogakat. — Féloldalra vágnak. Pedig milliméteres pontossággal kell dolgoznunk. Szóval, hogy pontos legyek, még mindig jobban kellene ismernünk egymás gondolatát B. E. kapott a beszélgetés hangulata — őszintesége. A megtiszteltetés az elnöki asztal mögé szólított, onnan néztem, hallgattam az elnök — ízig-vérig pedagógus — beszámolóját a községben végzett munkáról. Négy év tevékenysége volt mérlegen. Sok mindenről esett szó ebben a beszámolóban. A teljességre való törekvés igénye nélkül ideírok néhányat; rövid elemzés a nemzetközi helyzetről: a lakosság több mint hetvenezer forint értékű társadalmi munkál végzett; felépült a modern. kis lakóinak teljes kényelmet biztosító tanyasi kollégium; a népfront bizottság tagjai ott voltak mindenütt, ahol a községért — a közösségért! — tenni kellett valamit. Rövid volt az elnöki beszámoló, de tartalmas. Várjuk a hozzászólásokat, azok kis nógatás után — mint gátiát tépett patak — meg is indulnak. Miről szólnak az emberek? Arról, hogy jó lenne már egy fiatalabb orvost csalogatni Kétpóra (tréfásan vetik közbe, hogy tavasszal, vagy nyár elején kellene megejteni a vizitet nehogy a nagy sár elriassza), ió lenne, ha a kétpói tanyavilág gyorsabban bomlana és megszaporodnának a községben épül1 takaros házak; sürgősen jó ivóvíz is kellene a község lakóinak, bár már alakul a törpevízmű sorsa. Persze, nemcsak kívánság és dicsekedés hangzott el, hanem bírálat is. Többek között arról, hogy igen nagy még mindig a község egyetlen italboltjának a forgalma. Szívem szerint sorra idéznék a felszólalásokból, hiszen a maga módján valamennyiből a közösség féltése csendül ki. Mégis, talán csak egy embert, Boda István bátyámat idézném: — Tíz évig katonáskodtam Horthynak, s mikor hazakerültem, csak akkor jött a neheze Építeni, enni kellett. S innét csak azt tudom üzenni azoknak, akiket illet, hogy el a kezekkel a békés emberektől! Ott, a kopott kéipói kul- túrházban talán nagy szavaknak tetszettek ezek. „El a kezekkel a békés emberektől!” — lehet- e frappánsabban megfogalmazni népünk álláspontját háború és béke kérdésében? Hitem szerint nem nagy szavak ezek. hanem egy nagy, őszinte érzés megfogalmazásét láttam bennük. Hiszem, hogy mindenki így érezte. A közeljövőben községek, falvak, városok, tanyák lakói választják újjá a Magyar Hazafias Népfront helyi bizottságait. Afféle számadás lesz ez a végzetl munkáról, meg arró is, hogyan tovább? Ezeken a választógyűléseken bizonyára az őszinte hang, a közösség iránti felelősség fog dominálni és ez mindenképpen jó igy Felnőtt egy generáció, amelyik már felelős a saját' és mások sorsáért. S vajon hol mondja el gondjait-ba- jait, ha nem a népfront gyűlésein, ebben a „tagdíjmentes” nagyszerű szövetségben. de itt ad számol arról is, hogy mit tett a közösségért — értünk. A kétpói embereket hallgatva magamban parlamentnek neveztem azt a százegynéhány embert akik nagykabátban, cigarettafüstbe burkolózva vitatkoztak községük jelené ről és jövőjéről. Nagy szó ez a parlament, de ha a költő szavaira gondolunk, talán igazolva látszik az elkeresztelés. Molnár Sándor kollégium, kis hibával ■ 1 A tiszavárkonyi tanyai kollégiumban ötven kisdiák lakik. A három évvel ezelőtt átadott épület kívülről nagyon szép és impozáns látványt nyújt, magasan kiemelkedik a környék földszintes házai közül. De milyen belülről? A falak beáztak, a cserépkályhák állandóan füstölnek. A kivitelezők ellen nem lehet panasszal élni, mert társadalmi munkában készítették, s az átvevő mérnök annakidején mindent rendben talált. Kevés olyan igazgató van a megyében, aki szabadidejében az iskola, illetve kollégium cserépkályháinak tapasztásával foglalkozna. Itt azonban meg kell tennie, nehogy széngázmérgezést kapjanak a gyerekek. A kisebb — bár bosszantó — hibáktól eltekintve a kollégium egyébként nagyon otthonosan és ízlésesen van berendezve. (Foto; Nagy Zsolt)
