Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-06 / 30. szám

1P6B. február 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TÁJELŐADÁSOK - NAQY SIKERREL Baranyai Ibolya és ifjú Tatár Endre A szolnoki Szigligeti Színház nagy si­kerrel játssza estéről estére a megye kü­lönböző helyein a Charley nénje című ze­nés vígjátékot A szolnoki előadásokon ifj. Tatár Endre „beugrása” után a vidéki előadásokon még három szerepváltozás történt A másodszereposztásban Fehér Györgyi, Győry Márta és Hollós! Frigyes játéka is sokszor ragadtatja tapsra a kö­zönséget [ollós! Frigyes, Fehér Györgyi és Győry Márta (Foto: Nagy Zsolti Megyei szavaló­verseny Mezőtúron A Szövetkezetek Szolnok megyei Központja és a KISZ megyei bizottsága vasárnap jólsikerült me­gyei szavalóversenyt ren­dezett a mezőtúri műve­lődési házban. Negyven­négy szavaló lépett a kö­zönség elé. Az erős mezőnyből a Val- kó Mihály tanár vezette zsűri tizenegy versenyzőt választott ki második vers elmondására. Egyre szűkült a kör, míg végül a követ­kezők nyertek jogot arra, hogy megyénket a február 24—25-i. Karcagon hat nie­gye részvételével rende­zendő területi döntőn képi­viseljék: Füzesi Irén (Jász. kisér), Gömöri Mária (Jász- kisér), Dávid Sándor (Jász. szentandrás). ördögh Anna (Jászárokszállás), Gaál Il­dikó (Karcag), Szűcs Gizel­la (Mezőtúr), Antalfy Emil (Mezőtúr). Bár a versmondók ki­ejtésében. a tartalom át­élésében, a hangsúlyozás­ban, a kiállásban a zsűri joggal fedezett fel és tett is szóvá megszívlelendő hibá­kat, egészében véve gazdag élményt nyújtó, a költé­szettel belső kontaktust ta­láló fiatalok szép produk­ciója volt a megyei sza- valóverseny. Joggal sum­mázhatta ezt a megállapí­tást zárszavában dr. Fehér Lajos, a MÉSZÖV politi­kai főosztályának vezetője. Most már csak az a fontos, hogy Karcagon is iól szere­peljenek versenyzőink. Ott már nagyobb lesz a tét és erősebb a mezőny... Késsel, a Reichstag falára... Vasárnap délután két vendég érkezett a mező­túri ünnepségre. Az egyik a Vörös Hadsereg őrnagya, a másik alezredes. Mind­ketten harcoltak Sztálin­grád alatt Már vége az ünnepség­nek, a sarokba húzódva beszélgetünk. Arra vagyok kíváncsi, hogyan éltek ab­ban az időben ők ketten, amikor a világtörténelem egyik legsúlyosabb hábo­rúja folyt. Pljuscsev Geor- gij Antonovics katonás tö­mörséggel válaszolt: tanuló voltam, majd szanitéc, tan­kos, a háború után meg orvos. Ez az életem. önéletrajznak jó, de én nem önéletrajzra vagyok kíváncsi, hanem arra: mi indította olyan áldozatvál­lalásra a Sztálingrádnál harcoló katonákat, a haza szeretetének olyan szép megnyilvánulására és hő­siességre, mint amilyet a történelem feljegyzett. — ön például szanitéc volt. mi késztette arra, hogy tankba üljön? — kérdem az alezredest. — Szanitéc koromban még gyerek voltam, nem lehettem katona. Ahhoz, hogy megértsen bennünket, tudnia kell, hogyan har­coltak a németek. A földig leromboltak mindent A nemzetközi jogokat semmi­be vették. A szemem előtt bombáztak szét egy sebe­sültszállító vonatot Pedig a vörös kereszt jól látszott a tetején. Azután kerültem tankra, lövész voltam egé­szen Berlinig. Hát igen. Néha karddal jobban lehet az emberiség bajait orvosolni, mint se­bészi eszközökkel. — S tudja, mit kellett átélnünk a háború után is? Berlinben késsel bevéstem a nevem a Reichstag fa­lába, aztán leszereltem. — Hazamentem tanulni. Civil­ruhánk nem volt, agyon­nyúzott katonaruhában jár­tunk iskolába. Akkor kel­lett elvégeznem a tizedik osztályt, majd később a felsőbb iskolákat Kezdet­ben a tanteremnek nem volt teteje. Ha esett az eső, a tanár kinyitotta az eser­nyőt, s magyarázta tovább az anyagot Aztán rendbe jött minden, teljesült gyer­mekkori vágyam, orvos let­tem... Az őrnagy Jefimkov Pa­vel Mihajlovics névre hall­gat Dádióslövész volt a Sztálingrád alatti fronton. Azt mondja: — Két gondolat vezetett, amikor a finnek és a né­metek elűztek szülőföl­dünkről. Kibírni azt a ret­tenetes nyomást, ami ránk zúdult, s visszaállítani ott­honunkban a békés életet Én is abbahagytam tanul­mányaimat Jellemző volt ez arra a szovjet korosz­tályra. — Népünk megértette: el kell tekinteni sokminden­től, ami békében termé­szetes. Hidegben, hiányos öltözetben. kellő táplálék nélkül tizenhat órát is dol­goztak, fekvőhelyük néha a puszta salak volt. Mégis dolgoztak, megfeszített erő­vei. még a 14—15 éves gye­rekek is. hogy a frontra került férfiakat ke'lően el­láthassák fegyverekkel. — Ezért mondjuk: a technika másodlagos volt Sztálin­grádnál... Az őrnagy Sztálingrád alatt még csak őrmester volt. Akkor, a harcokban tanúsított érdemeiért vet­ték fel párttagnak. Közép­iskolát ő is a háború után végzett. A marxizmus—le- ninizmus egyetemen és a katonatiszti iskolán is az­után fejezte be tanulmá­nyait. Most levelező tago­zaton negyedéves egyete­mista. Történelemszakos. Nem mai gyerek pedig már ő sem. Túl van a háborús szenvedések mellett egy re­pülőkatasztrófán is. Meg­úszta azt is, de többé nem repülhetett... Jó kedélye, küzdeni akarása azonban töretlen maradt. Azt vallja: — Az egész élet nem más, mint tanulás és harc. Az övéké tényleg az volt. A mai nemzedéké inkább a tanulás. Meg az okulás azoknak, akikre ráfér, ha elolvassák Pljuscsev Geor- gij Antonovicsék késsel karcolt nevét Berlinben, a Reichstag falán... Simon Béla PINTÉR ISTVÁN: rm Mégsem lett király 17. Kartonlap a freskón A kormányzó könnyekkel a szemében tovább magyaráz; — Miután őfelségénél jelent­keztem és ámulatomat kifejez­tem azon bátor és elszánt lé­pések fölött, amely őt Magyar- országra, ide közénk hozta, a felség a hatalom átvételére irá­nyuló szándékát kifejtette előt­tem, amit Párizsnak csendes ió- váhagyásával fs alátámasztott. Én dacára mindezeknek, ezt a kívánságot nem teljesíthettem. Most képzeljétek el. ha ezt va­lóban megteszem, holnap már itt van a nyakunkon a szerb, a cseh, a román prepeputty. Az­után kérdés, nem ugratta-e be a királyt valami gazember, aki francia illetékes körökre hivat­kozott. Engemet ki is akart tün­tetni őfelsége a Mária Terézia Rend nagykeresztjével, amelyet idetettem erre a kis asztalkára. Azonban megkértem királyomat •regyeskedték megengedni a je­len szomorú és kétségbeejtő helyzetre való tekintettek ne kelljen azt a magas ajándékot jelen percben elfogadnom, mert hátha az ő nem várt látogatá­sa az országot most egy kritikus és válságos helyzet élé állította, amely minden pillanatban egy katasztrófát robbanthat ki. Arra kértem őfelségét, legyen tekin­tettel erre a borzasztó helyzetre, ámbár, ha parancsolja, minden pillanatban átadom a kormány­zást, a hatalmat, az 6 kezébe, de egyúttal a felelősséget Is. Térjen téhá*t inkább vissza olyan gyorsan és észrevétlenül, mint ahogy lehet. Svájcba, és akkor iöiiön országát és trónját elfog­lalni, majd ha én megyek érte, mert visszajövetelét én fogom előkészíteni nemsokára. Nehéz pillanatok voltak, de isten látja lelkemet. nem tehettem máskép­pen. mert azon bizalommal, amellyel a nemzet engem meg­ajándékozott, nem élhetek visz- sza-­Teleki pál miniszterelnök és Vass József miniszter akkor fut be, amikor Prónayék már távoz­ni készülnek. Elmondják, mar kora reggel, másfél órával Ká­roly indulása előtt útnak indul­tak autójukkal, hogy még előtte Budapestre érjenek, azonban rossz úton jöttek. s ezért érkez­tek csak most. — Teleki nem akart jelen len­ni, amikor ezek ketten talál­koznak! — mondja Prónay Os­ten burgnak. Egyetértenek. Mind­ketten visszatérnek alakulata­ikhoz, hátha szükség lesz rájuk. Igaz, Károly Osten burgra, mint hívére számít, de ő egyelőre elégedett Horthyval. (Később, amikor úgy érzi. szegedi főve­zére kormányzóként kisemmiz- te. csapataival Károly pártjára éli, sőt vele együtt Budapest el­len vonul. Ez azonban majd ok­tóberben lesz, $ egyelőre márci­us van, 1921. húsvétvasámap es­téje.) A kormányzó mindenesetre nyugtalan, bár a király autójá­val már közeledhet Szombathely felé. Hiszen tagadhatatlan, hogy vannak a királynak hívei. S csakugyan: Albrecht főherceg és Kozma Miklós érkezik izgatot­tan. Elmondják rWindischgrätz La­jos herceg lakásáról jönnek, ahol rajtuk kívül még Beniczky Ödön és Szmrecsánvi György is ott volt. Beniczky és Szmrecsá­nvi autót rendeltek, hogy a ki­rályt felkeressék Szombathelyen, segítségére akarnak lenni, hogy tróniát visszaszerezhesse. A két EKSZ-tag információját a har­madik EKSZ-tag, Ma^sházy azonnal ielenti az EK<=7 látha­tatlan fejének, s Horthy jóváha­gyásával azonnal intézkedik; kü­lönítményes tisztek autózzanak Reniczkvék után, tartóztassák fel őket még útközben. Ez Hajmás­kéméi sikerül is. Igaz, ez a mentelmi jog megsértése, a ki­rály mindkét híve a nemzetgyű­lés tagja, sőt Szmrecsányi az alelnöke, de a kormányzó ka­tonái ennél már durvább tör­vénysértésekkel is tanújelét ad­ták Horthy iránti hűségűknek. A kormányzó húsvét után elé­gedetten állapíthatja meg: hely­zete tovább szilárdult. Hadpa- rancsbam köszöni meg katonái­nak, hogy mellette, a király el­len foglaltak állást: „a nemzeti hadsereg ezen nehéz napokban is várakozásnak megfelelően, egységesen és hűen megtartotta nekem tett esküjét”. Ezzel szem­ben Károly király és hívei es- küszegéssel vádolják Horthyt. Tény, hogy az egykori császá­ri és királyi tengerésztiszt, jól­lehet a császár és király egyen­ruháját hordja még. már nem a Habsburgok, hanem a Horthy- dinasztia híve. Az ezekben a hónapokban épülő helyőrségi templomban — páter Zadravetz Istvánnak, a nemzeti hadsereg tábori püspökének elképzelései alapján — egy mindaddig, és azóta is ismeretlen festő. Ungh- váry Sándor érdekes oltárképet fest. A freskó három mezőből áll. A középső mezőn Zadravetz a ferencesek csuhájában átnyújt­ja Kapisz.trán Jánosnak azt a pá­pai bullát, amelyben XV. Bene­dek pápa (6 uralkodik a „nem­zeti hadsereg” bevonulása ide­jén) őt Kapisztránt a nemzeti hadsereg védőszentjének ismeri el. A háttérben a helyőrségi templom tornya látszik, zöld pa­tinás toronysdsakkal. Zadravetz körül mellékszemélyek — a had­sereg vitézei. Köztük prónay — már alezredessé léptették elő, a festő utólag javította a csillagok számát az aranvgallérján — markáns feje. A jobboldali ft-es- kórészen Hunyadi János látható lóháton, páncélosán, hajadonfőtt, katonák között. A bal mezőn Horthy Miklós életnagyságban, altengemagyi egyenruhájában, santén hajadonfőtt, kardjával tisztelegve. Előtte egy testőr hajtja még a nemzeti hadsereg zászlaját. Horthy Miklós mögött és körül tisztek, köztük többen felismerhetők, akárcsak Zadra­vetz mellett Prónav. Igv például Horthy közvetlen közelében ott áll Ostenburg őrnagy, a kor­mányzó hűséges katonája. Bethlen István — az első W- rálypuccsban kompromittált Te­leki Pált ő követte a miniszter- elnöki székben — úgy véleke­dik, üogy a freskó túlságosan át­látszóan mutatja a kormányzó szándékait, vágyait, s még nem érkezett el az ideje, hogy egy ilyen tervet közhírré tegyenek. Horthy is beleegyezik, hogy va­lamiképpen átfessék a freskót. A kormányzó arcképére aoró szegekkel egy kartonlapot erősí­tenek. s arra egv más arcöt fest a festő. A freskót így avatiák fel, maid néhánv nap múlva le­veszik a kartonlapot, s akkor előtűnik Horthy. (Folytatjuk ) 0223025302230223022302015323

Next

/
Oldalképek
Tartalom