Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

1968. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JÁSZKUNSÁG XIII. évfolyam 4. *%ám Jelentős késéssel jelent meg a Jászkunság új szá­ma. A tavaly esedékes fo­lyóirat szám még csak a napokban került az olva­sóhoz. Elkényeztetett talán ben­nünket a negyedévenként megjelenő folyóirat, mert azt kell megállapítanunk, hogy a mostani szám tar­talmi gazdagsága bizony alatta marad a Jászkun­ság már megszokott szín­vonalának. Nem a cikkek tudományos értékére gon­dolunk elsősorban, hanem a folyóirat hagyományos sokszínűségét, választékos­ságát hiányoljuk. Ügy érez­zük. kompromisszumokkal készült el, mintha a válo­gatás lehetősége gyérebb lett volna mint máskor. Két mezőgazdasággal kapcsolatos cikk van a fo­lyóiratban, Bódi Imre tol­lából az egyik, szakmai beszámoló A szolnoki járá^ mezőgazdasági szakemberei az NDK-ban címmel, — hasznos, jó olvasmány — s a másik Sári Mihály: A szovjet—magyar kapcsola­tok jelentőségéhez me­gyénk mezőgazdaságában című rövid cikke, amely szintén inkább csak az úti élmények igényével ké­szült. Kovács Gyula a középis­kolai kémia órákon lehet­séges esztétikai nevelésről publikál, érdekes adaléko­kat szolgáltat az anyagok esztétikumáról. Oelmacher Annától Sza­bó László szobrászművész munkásságának méltatását hozza a folyóirat, Selmeczi László pedig a Damjanich János Múzeum elmúlt évi régészeti leletmentéseiről számolt be, amelyben el­sődlegesen a Tiszajenőn feltárt honfoglaláskori nagy család temetőjének a leírása figyelemreméltó. Dr. Kormos László egy török időkből származó magyar nyelvű oklevelet ismertet, Szabó László a Tiszazug népi építkezései­ről, dr. Lakatos Károly pedig a tiszai hajósélet­ről írt. A jelen szám legfigye­lemreméltóbb cikkét meg­ítélésünk szerint dr. Ster- betz Istvántól kaptuk, aki a Nagykunság időszerű ter­mészetvédelmi problémái­ról vet fel hasznos gondo­latokat. Az Ifjúság fóruma soro­zatban Rónyai Zsuzsa a Tiszazug internacionalistáit mutatja be. — ti — Pályaválasztás előtt A Szolnok megyei Pályaválasztási Tanács hasznos tájékoztatót adott ki az 1968—69-es tanévre. Abból megtudni, hogy az idén előreláthatólan 8200 tanuló végez általános iskoláinkban. A megyei tanács vb művelődési osztályának felmérése szerint azoknak mintegy 37,8 százaléka tanulhat tovább középisko­lákban. Tekintve, hogy középiskolai hálózatunk szerteága­zó, érdemes a tovább tanuló gyermekek szüleinek is meditálni azon, hová írassák gyermekeiket. Például tizenkét féle szakközépiskolában kilencszáz gyereket várnak őszre. A már hagyományosnak számító képzés mellett új is van, — például három egészségügyi el­ső osztály nyílik .a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és szakközépiskolában. A szakközépiskolák mellett ipari technikumokba 160, mezőgazdasági technikumokba szintén 160 tanu­lót írathatnak be. Gimnáziumi első osztályokba 1900 gyermek számára van hely. Mezőgazdasági szakmun­kásképzésben 370, ipari szakmunkásképzésben — kb. 3280, kereskedelmi szakmunkásképzésben 150 fiatal vehet részt. A Pá’yaválasztási Tanács említett kiadványa részletesen szól minderről. A különböző intézmények képzési módjának ismertetése mellett járásonként, városonként hírül ad;a azt is, hogy melyik termelő- szövetkezet, állami gazdaság, kisipari szövetkezet vagy vá’lalat milyen szakmákra szerződtet tanulókat. Ilyen vonatkozásban meglehetősen bő a választék. S. B. divatképek MOSZKVÁBÓL Hagyományos orosz kötényruha mai változata, pa­mutszövetből Horgolt gyapjúruha fiatal lányoknak. Az 1967. évi moszkvai Nemzetközi Divatfesztiválon bemutatott modell Tavaszi-nyári utcai kosztümök, hosszított, kétsoros kabáttal. A szoknya hólos, vagy rakott. Tartozékok: fehér selyemblúz és nagyon nagy filckalap Gyapjú sportkosztüm — utazáshoz PINTÉR ISTVÁN: ÉVII Mégsem lett király 13. 3 Le Idismsrefi konfliktus németül ...Miközben legbizalmasabb hí­vei, az Ostenburg-különítménye- sek a Parlament környékét és a parlamentet megszállva tart­ják, hogy kormányzóvá válasz­tását biztosítsák. Horthy ott áll a küldöttség előtt és csodálko­zik, hogy kormányzóvá válasz­tották. Mintha halvány sejtelme sem lenne arról, hogy kerek há­rom hónapon keresztül a nem­zetgyűlési választásokon teljes erővel folyt érdekében az agitá­ció. mintha sohasem hallott volna a katonaság által meg­szervezett városi és megyei tör­vényhatósági feliratözönről, amely az ő kormányzóvá válasz­tását követelte és amelyet a ka­tonai cenzúra a'att működő saj­tó naponta közölt. Mintha Os­tenburg Gyula valami játékos csínytevése lenne, hogy különít­ményével körülveszi a Parla­mentet és tisztjeivel megszáll­va tartja az üléstermet és a folyosókat. Horthy úgy tesz, mintha minderről nem tudna semmit, s mindenen csodálkozik. De né­hány perces kapacitálás után már tudja „mivel tartozik a nemzetgyűlésnek”, hajlandó a küldöttséggel elmenni a Parla­mentbe. hogy személyesen kö­zölje a nemzetgyűléssel elhatá­rozását. A különítményes tisztek sor­fala mellett vonul be a parla­mentbe. Még nem az ülésterem­be. _ dehogy. Tárgyalni kezd a nemzetgyűlés és a pártok veze­tőivel. Egyre csak azt ismétel­geti, amit a Gellért Szállóban már elmondott. Csodálkozik. Ö igazán nem számított arra, hogy kormányzóvá választják meg. A nemzetgyűlés tisztikara, élén Rakovszky István elnökkel, és a pártok vezetői úgy tesznek, mintha elhinnék: a fővezér úr méltóságát nagyon meglepte, hogy őt választották kormánv- zóvá. Kérlelni kezdik, vállalja el a kormányzói méltóságot, akármilyen nehezére is esik. Horthy németre fordítja a szót, magyarul ki sem tudja fe­lezni. hogy milyen lelkiismereti konfliktusban vergődik: mint katonatiszt, felesküdött a király­ra, de ha most elfogadja a kor­mányzói t;sztséget. akkor most új esküt kell tennie az alkot­mányra és a nemzetre, mi lesz, ha a kettő összeütközésbe kerül? A politikusok erőt véve ide­gességükön. kénytelen-kelletlen részt vesznek a komédiában és igyekeznek Horthyt megnyug­tatni. Magvarázzák, hogy nem lehet mit tenni, az antant nem járulna hozzá a király újbóli trónra lépéséhez, s különben is. a rammet nehéz helyzetben van, s abból csak olyan avatott kéz, mint Horthyé. emelheti ki. Erre aztán Horthy „lelkiisme­reti konfliktusa” is megoldódik, s tekintetbe véve. milyen nehéz helyzetben van a nemzet, közli a Ház egyik különtermében ösz- szegyűlt vezető politikusokkal, hogy hailandó föláldozni magát, de az áldozatit izatalnak feltéte­lei vannak. Rakovszky István, a nemzet- gyűlés elnöke leül az íróasztal­hoz, tollat ragad és ezt mondja: — Diktálja ön a követeléseit. A parlament teljesíteni fogja azokat. Horthy diktál S most kibújik a szög a zsákból; elfogadja a választást, ha kiterjesztik a kor­mányzói joakört. ha ugvanolyan jogok illetik meg majd őt is, mint a királyt, kivéve a nemes­ségadományozást és a legfőbb kegyúri jogokat, vagyis megkap­ja a házfeloszlatás jogát is. amelyet már előzőleg követelt. Be- niczkvtől. de a kormányzó sze­mélyének megválasztása előtt megszavazott 1920. évi I. tör­vénycikkből még kimaradt. A pártok vezetői jegyzőköny­vet írnak alá, amelvben ígéretet tesznek: revízió alá veszik az 1920. évi I. törvénycikknek azo­kat a rendelkezéseit, amelvek- kel Horthy elégedetlen. Az 1920. évi XVII. törvénycikkben aztán a parlament ki is terjeszti a kormányzónak a Ház-feloszla­tással kapcsolatos iogát. a törvé­nyek visszavetésével kapcsolatos jogát kegyelmezési jogkörét és háborús veszély esetére biztosít­ja számára, az országgyűlés és a kormány utólagos jóváhagyása mellett, a hadseregnek az or­szág határain kívüli alkalma­zását. Ezután már nincs akadálva annak, hogy Horthy Miklós dí­szes tengerészegyenruhájában be­vonuljon a nagyterembe és le­tegye az esküt. — Én. Horthy Miklós, Ma­gyarország megválasztott kor­mányzója, esküszöm az élő Is­tenre, hogy Magyarorszáehoz hű leszek, törvényeit, régi jó és helyben hagyott szokásait meg­tartom és másokkal is megtarta­tom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tiszte­met az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium útián gva- korolom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicső­ségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen! A kormányzóvá vedlett tenge­résztiszt ezután mindenesetre be­költözhet a budai Várba, a ma­gyar királyok egykori reziden­ciájába. S ezután felesketted ma­gára mindazokat, akik azelőtt a királyra esküdtek. Húsvétkor a nemzeti hadsereg a Vérmezőn díszszemlét tart, ünnepli fővezérének kormányzó­vá választását. A kaszárnyákból hosszú sorokban trombitaharso­gás közepette vonulnak a daru­tollas csapatok a helyszínre. A körüskörül felállított tribünök­re csak meghívóval lehet bejut­ni. Ott szorong a főváros színe- viréga. Grófok, hercegek, gyá­rosok, törvényhatósági bizottság' urak, vagyis mindenki, aki eb­ben a világban számít. A felsorakozott csapatokkal szemben pálmákkal, díszcserjék­kel. zászlókkal ékesített díszsá­torban tábori oltár. Mellette he­lyezték el a miniszterek az an­tant misszió tagjait, a nemzet- gyűlési képviselőket és egyéb előkelőségeket. Ott van Simonyi- Semadam miniszterelnökkel 15 Huszár Károly utóda) az élén csaknem a teljes kormány. A díszsátortól balra egv magas gépkocsiban Horthy Miklósné ül a lányával, Paulával, egv másik kocsiban a kormányzó két sü- völvónykorban levő fia. István és Miklós kap helyet. Magdolna hiányzik már a családból, 1918- ban torokgyíkban meghalt. Az egész elhelyezés királyi szemlére emlékeztet, _ a legfőbb helyet most nem a királyi, hanem a Horthy-család tagiai foglalják el. (Folytatjuk,) 01010000000001020201010101010101010001000102480201090702000200024853235353235353482348534802482348 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom