Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
1OT8. február 4. SZOLNOK MEOYE1 NÉPLAP 11 A Szovjetunió első nemzeti parkja A természet sok csodálatos alkotása vonzza a földön a turistákat. Az egyik ilyen a Szovjetunióban a Bajkál tó. Itt teremtik meg a Szovjetunió első nemzeti parkját. A park képet nyújt majd Szibéria legjellegzetesebb növényi és állatvilágáról. A tó vizét érintetlen tajga veszi körül, fehér hósapkás hegyek övezik, amelyek értékes ásványokat rejtenek. Ssáműxöttek A Bajkál ősidők óta vonzotta azokat az embereket, akik jobban meg akarták ismerni bolygónkat, amelyen élünk. Milyen lelkes meglepetéssel írta le ezt a tájat a XVIII. századi nagy utazó, Marco Polo. Sok kutató és utazó, geológus és aranyásó, kalandor és bűnöző fordult meg ezeken a tájakon. A Bajkál vidékét úgy ismerték Pé- tervár arannyal díszes márványtermeiben, hogy az ’de száműzöttek közül alig került valaki élve haza. A foglyok építették puszta kézzel, jóformán szerszámok nélkül a Bajkai— Szlugyánszk vasútvonalat, amelynek száz kilométer hosszú pályája 50 alagúton fut át. A Bajkál tó sarló alakú és mélyebb, mint a világ bármely más tava. A legmélyebb helyen 1620 méter. Bár felszíne a Baltikumnak csak egytizede, annyi víz van benne, mint a Balti tengerben. Szigeteinek száma 47. A legnagyobb közöttük az Olhony. Angara é* Jenissej szerelme 336 folyó és patak táplálja a Bajkált, és csak egy ered belőle, a mindig bővizű, gyors folyású Angara. A tó partjának őslakosai — a burjátok még ma is mesélik unokáiknak az ősi legendát. Valamikor réges régen élt itt az öreg, ősz szakállú Bajkál sok-sok feleségével és még több fehérarcú lányával. A legszebb és a legkisebb lányát Angarának hívták. A lány egyszer hallott a nagyhírű ifjú vadászról, Jeniszejről. Megszerette őt, de mert apja hallani sem akart a fiúról, elszökött otthonról, senkitől el nem búcsúzott, elment atyai áldás nélkül. Megharagudott az öreg, megátkozta a lányát és egy követ dobott utána. De Angara elkerülte a követ, utólérte Jeni- szejt és azóta is állandóan hozzásiet, aztán vizüket egyesítve futnak északra, hogy megnézzék a távoli tájakat, rénszarvasra vadásszanak. Csak a kő, a Sámán-kő áll ma is az Angara eredeténél, de hiába, mert nem tudta megsemmisíteni a szerelmet. Az öreg Bajkál pedig azóta is állandóan dühös, haragszik a lányára. Sokszor felborzolja a tó vizét, megidézi a szelet és dühöng napokig. lisxta rís A Bajkál élővilága rendkívül gazdag. 1220 fajta hal él benne, s több mint a fele egyedül itt található, sehol, egyetlen más tóban sem fordul elő. A tó legismertebb hala az omu- la maréna. Aki a Bajkál-tón hajózik, megismerkedhet a tó állat és növényvilágával, hiszen a földön alig van víz amely átlátszóbb, mint a Bajkál-tó. Sz. Vajtrfiunasz (Foto: APN) JKindjín, dala LÍáqej^ Csengetnek. Megjött a postás, kezében nagy halom levél, a szokásos napi adag. A nagymama veszi át, elégedett mosollyal számolja, ötvenegy darab. Fényképet kérnek, természetesen dedikálva, s nem ritkán házassági ajánlat is érkezik, hosszúhajú gitárosfiútól „játsszunk örökre egy zenekarban” jeligére, vagy éppenséggel egy magát ötvenesnek valló ügyvédtől, aki ugyancsak örök boldogságot ígér. A „Pistikével* kezdődött Az alig több mint húszéves táncdalénekes-sztár, Koncz Zsuzsa szüleinél lakik. ott. is fogadja látogatóit Szűk nadrágot, egyszerű pulóvert visel, s most, hogy nincs rajta festék, egészen Jdslányos, éppen olyan, mint azok, akiknek saját bevallása szerint, a legszívesebben énekel. Karrierje a „Pistikével" kezdődött A Ki-mit-tud-an szerepelt először a tévében, egy osztálytársnőjével együtt énekelte ezt az akkoriban nagyon népszerű dalocskát Nem akart énekes lenni, de sokan bíztatták, s így nem sokkal később már rendszeresen fellépett az egyik egyetemi klubban. Az igazi nagy sikert az első téncdalfesz- tiválon aratta, díjat is nyert, s azóta csaknem minden dala sláger, rendszeresen szerepel a rádióban, a televízióban, s magnószalag alakjában gyakori vendége házi bulizó rajongóinak is. Az ágy fölötti könyvespolcon egy kismackó és egy gitár között színes képével „fémjelzett" lemezeit látjuk. Az első kérdésre zavarba jön: — Szereti Koncz Zsuzsát hallgatni? — Ez nagyon furcsa érzés nekem még ma is — mondja. — Gyakran előfordul, hogy baráti társaságban felteszik valamelyik lemezemet, olyankor legszívesebben kimennék a szobából. — És látni? — A filmet, amiben szerepeltem. kétszer kellett megnéznem. Nem hiszem, hogy valamikor is össze- barátkozom saját képmásommal. Kedvence: Rohan az idő Az érettségi után jogi egyetemre vették fel. Most harmad éves de levelező tagozatra iratkozott át, mert a fellépések és próbák rengeteg időt vesznek igénybe. Az a terve, ha majd abbahagyja az éneklést, a szerzői joggal foglalkozik, ilyen munkakört szertne találni. Egyelőre azonban népszerűsége csúcsán van, ezért is kérdezzük meg, hogy hivatásának tekinti-e a táncdaléheklést. — Hivatásnak azt hiszem kevés, szórakozásnak, hob- bynak viszont sok — válaszolja. — Kemény munkával kell készülni minden egyes számra, a hanglemezfelvétel pedig cseppet sem szórakoztató dolog. — Megválaszthatja-e, hogy milyen számokat énekel? — Többnyire igen. Ha w«m tetszik egy szám, akkor nem szívesen vállalom. — Melyik dala tetszik a legjobban? — Még mindig a „Rohan az idő...” Talán azért is, mert ez hozta az első nagy sikert. — Megszokta már a népszerűséget? — A sok levelet igen, de egyébként az borzasztóan rossz dolog, hogy annyi mindenfélét beszélnek ró* lám. A miniszoknya haszna A tévé képernyője után amolyan szeleburdj kislánynak képzeltük, pedig így civilben. viselkedése cseppet sem tinédzseres. Megfontoltan beszél, tekintete komoly, s csak akkor neveti el magát, amikor jövedelmére terelődik • szó. — Mindenki azt hiszi rólam, hogy nagyon gazdag vagyok. Egyszer egyik levelezőmtől megtudtam azt is, hogy van egy fehér Opelem... Bár lenne... El lehet képzelni, hogy nem milliomos. S hihető az is, hogy egy táncdalfesztivál az énekesnőknek nem olcsó mulatság, hiszen három-négy ruhát is kell csináltatni. Még szerencse, hogy Zsuzsa miniszoknyát hord, ez némileg csökkenti a kiadásokat... Az éneklés azonban a tiszteletdíjakon kívül mást is ad. Az utazást. Nemrég érkezett vissza Kubából, egy hónapot töltött ott, sikert aratott a kubai közönség előtt is. még házassági ajánlatokat is kapott. Következő útjáért is joggal irigyeljük: A Riviérán lép fel. Az ifjú táncdalénekesnő lassan külföldön is népszerű lesz. S ahogy elnézzük a zsebrádiót fülükhöz szorító, az ő dalait hallgató fiatalokat, nem nehéz megjósolni, hogv még sokáig én°kes sztár marad. Benedek B. István 51/04 ANDOR: A SÜKET Kovács Károly szakaszvezető, civilben géplakatos, a második világháborúban a légnyomástól rr.egsüketült. Lehúzott még két évet a hadifogságban ég aztán soványon, süketen, de tele életörömmel hazajött Azonnal bement üzemébe, a haverok kedvesen fogadták, beszéltek hozzá, kérdezgették és 6 alig értett valamit. Meg is mondta becsületesen: — Süket vagyok fiúk, a fronton megsüketültem. Egv akna tönkretette a fülemet. Ügy beszéljetek. hogy lássam a szátokat. arról le tudom olvasni a beszédet. Mindenki sajnálta, senki sem mosolygott. Eltelt néhány év és ipar! kért, mert odabent mind veszélyesebb lett a helyzet. Hovato vább az élete forgott kockán. Nem hallotta a targoncák motorját, a daruk zaját, az autók dudálását, időnként úgy kapkodták ki szinte a járművek kerekei alól. Nagyon fájt a szíve a búcsú- zásnál. A haverokkal jól berúgott, pedig nem is szerette a MESTER szeszt. Sírt egy sort azt hitték, a szesztől van, pedig akkor is sírt volna, ha egy cseppet sem iszik. A kezdéshez a bank adott pénzt. Támogatta Kovácsot mindenki, még a pártból is szóltak érte. A műhelyt szépen berendezte. Aknát is ástak és azt kicementezték. Volt itt minden, apparátus a hegesztéshez, fújtató a kovácsoláshoz, szóval univerzális kisüzem volt. A nyolc általános után maga mellé vette mind a két fiát is. Később felvett egy szófián, szikár, ügyes ég gyorskezű segédet, akit a gyárból csalt el, mert annak idején ő utána az volt a leglobb szakmunkás Húsz forint órabért adott neki, ha vasárnap i* dolgoztak, negyvenet. Szükség volt minden kézre, a kocsik száma gomba módra szaporodott és mintha mindenki hozzá jött volna javíttatni. Minden munkát elvégeztek, generáloztak. karosszériát iavították, dukkózták. Az egyik fiút elküldte egy barátjához, tanulja ki a legszükségesebb kárpitosmunkát Most már azt is ők csinálták. Kovács Károly, a mester boldog volt. Igaz, nem hallott, de már mind ritkábban fájt a tudat. hogy süket és lassan el Ss felejtette a bánatát. Értett minden szót hang nélkül is. ha vele szemben beszéltek. Túlontúl jól ment a műhely. Kovács nevétől visszhangzott a kisváros. Ennek megfelelően jól éltek és bankbetétje is szépen dagadt. És, igen, felesége szépen virult másodvirágzását élte és a jómódért mintha a süketséget is elfelejtette volna. De hát mi baja lehetett, végtére Kovács Károly autószerelő és géplakatos mester, mindössze negyven éves volt életerős, kellemes külse’ű férfi. Amellett nyűt eszű. nyílt szívű, ügyes kezű. Igaz, volt egy titka, de ez nem tartozott senkire. Az útlevelet már megkapta, a vízum is megérkezett, aztán egv szép nyári kora reggel bevallotta az asszonynak, hogy elutazik Münchenbe. ahol bátyjával akar találkozni. Az asszony azzonal vele akart menni, bár kissé meglepő volt. hogy milyen kevés ideig harcolt és milyen rövid idő alatt belenyugodott abba, hogy Kovács egyedül megy. Münchenben, a pályaudvaron r-lr várta a bátyja. Taxisai hazamentek, a rokonok boldogok voltak. Az idősebb férfi nem akart kiabálni a család előtt, ezért leírt mindent egy papírra. — Tehát holnap reggel kilenc érakor? — morogta Kovács. Á másik igent intett. A műtét sikerült. A profesz- szor é® az orvosok kedvesek voltak, a kedvesnővérek a nagy fityuiákkal egy kissé furcsák. A kötést egy hétig a fülén hagyták. Furcsa volt a zaj, távoli dübörgésnek tűnt a beszéd, de hallott és ismét megjelent egy könnycsepp a szeme sarkán. Egy hónap múlva csomagolt, és hatalmas bőröndökkel érkezett a pályaudvarra. Senki sem várta, nem is írta, mikor jön. Otthon titkolta a műtétet és azt, hogy már hall. Mindenkit megcsókolt, mindenkinek értékes ajándékot adott. — Töltőtollat hoz. nekem, a lakatosnak. Tudhatná, hogy már négy éve ezzel az ócska borotvával kaparom a pofámat. Mindig ilyen zsugori volt. Mit várjunk tőle?» — hallotta a kisebbik fia hangját és alig tudta megállni, hogy meg ne pofozza. De gyorsan megvigasztalod ott, mert a felesége maradék nélkül örült a bundának, a sok finom csipkés fehérneműnek. Közben a nagyobb fiú is megérkezett. Megcsókolta az édesapja arcát. Neki átnyújtott egy szép ruhaszövetet. Az asszony kedve* volt. gombapörköltet készített, ütött rá néhány tojást, elugrott a szomszédba fejes salátáért, azt nva- komöntötte tejföllel, mert Kovács így szerette. Jóízűen falatozott, dicsérte az asszonyt és a vacsorát. Később a fiúk lefeküdtek és nekik is szén éjszakájuk volt... Reggel vidáman ébredt, rohant a műhelybe. Jól esett beszippantani az ismert szagot, kézbevenni a megszokott, hős nyelű szerszámokat. Mindent végigtapogatott, megsimagatott. Éppen az aknába bújt, amikor megjött a segéd. Kovács öröm- niel üdvözölte és neki is adott egy gázöngyújtót. Nyolc órakor bejött az asszony, ennivalót hozott és mind a kettőjüknek egy üveg tejet. — Hozzád nyúlt az éjszaka? — hallotta Kovác* a szótlan. faarc ú segéd hangját. A feleség elpirult és ennyit mondott: — Vigyázz! Fordul! el' Leolvas a szádról mindent. És ne beszéli így. Nő vasvok és néni tőlem függnek a dolgok. Végszóra befutott a két fiú. — Anya, mára felhajtottunk egy fusit, ezret kértem a pasastól, megadja. De nehogy szólj az öregnek. Maid szétdobiuk a „rongyot”. A vén ’sugori, úgvts tele van pénzzel, nekünk mért, órabért fizet. Húsz forintot egy órára. Röhögnöm kell. Deltát így van ez már. IIven a nyomorék, irigy. 6 sem kivétel. Kovác* Károlvnak a nagy reszelő volt a kezében. Azzal sújtott a fia felé. Aztán leborult az olajos, fekete munkapadra és sírt, egész testét rázta a zokogás.
