Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

1968. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FALU FÖLÖTT... Az aláírások után Gorkij cent* nárium A nagy szovjet író szü­letésének 100. ' évforduló­jára az Oroszországi Föde­ráció színházai 77 Gorkij- darabot mutatnaik be. A Szovjetunióban széles­körűen megemlékeznek a Gorkij-jubileumról (1968. március 28-án lesz.) A kiadóvállalatok az író 89 művét öt milliós példány­számban jelentetik meg. Ezenkívül sajtó alá rende­zik szépirodalmi müvei­nek 25 kötetes gyűjtemé­nyes kiadását. A filmfesztiválokon be­mutatják a nagy iró mű­vei alapján készült játék­filmeket, valamint az éle­téről és alkotásáról szóló dokumentumfilmeket. Három városban — Gor­kijban, ahol az író szüle­tett, valamint Moszkvában és Jerevánban — tudomá­nyos ülésszakot tartanak, amelyre külföldi irodalom- történészeket és írókat is meghívtak. Trecskó Trecskó Márton munka­ruhában jelent meg a köz­gyűlésen. Szabadkozott is az ünneplőbe öltözött em­berek előtt, hogy már ne vegyék tiszteletlenségnek, de hajnalban kinn járt a iőszertelepi majorban. Ket­ten megetették a 364 ser­tést/ Csak éppen lerúgta magáról az etető gúnyát, a tisztábbat felvette. Haza­menni, átöltözni már nem maradt ideje. Tele volt a népkör, ahol a közgyűlést tartották. — Trecskó Mártonnak elöl, a második sorban jutott még hely. Az elnökségben ven­dégek ültek. — Csesznok György főagronómus kö­szöntötte őket és megnyi­totta a tizenkilencedik zárszámadást. A tizenki­lencediket! Idén húsz éves a tiszatenyői November 7. Tsz. Trecskó Márton ala­pító tag. Nem a legelső, de az elsők közötti belépő. Neki ez a tizennyolcadik zárszámadása. Ahogy Önadi Lajos tsz- elnök sorolja az idei zár­számadás adatait, Trecskó Mártonban felrémlik a többi tizennyolc. Eszébe jut 1952. A kenyerük se volt meg. Éppen ő osztotta na­ponta félkilónként a ma­jorban a közösen vásárolt kenyeret. Odafigyel az el­nökre. Ónadi Lajos azt mondja: most már megta­nultunk szántani. vetni, betakarítani a közös bir­tokon. Trecskó Mártonnak eszébe jut: hányszor, még februárban is kinn volt a kukoricaszár a földön. — Hányszor maradt szántat- lanul a föld tavaszra. Most meg azt hallja Önaditól: minden talpalatnyi földet (felszántottak az ősszel és úgy, ahogy még soha. öt- ven-hatvan centiméter mé­lyen. Abba jön a cukorré­pa, a kender, a kukorica. Cukorrépából most is 265 mázsa, kenderből 58 mázsa termett holdanként. Ezt hallaná az uraság. Trecskó Márton az uraságnál szol­gált. Évente 14 mázsa kom- menciót kapott és közös konyhás cselédházban la­kott. Még a nagyapja is. Az elnök az mondja, egy A Szolnok megyei Ga­bonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat kar­bantartó üzeme felvesz külszolgálatos munka­körbe lakatos szak­munkásokat. Külszol­gálat esetén költséget térítünk. Jelentkezés: Törökszentmiklós, Beth­len Gábor utca 45—49 javítóműhelyben. Fel­vétel esetén útiköltsé­get térítünk. FÜST A Csépán nem a templom tornya, hanem a téglagyár kéménye tekintget 1« a legmagasabbról a falura. Mint valami hatalmas pi­pából, úgy gomolyog belő­le a füst. A betapasztott szájú égetőkemencék tor­kából húzza ki a kormot, hogy azután szétteregesse a levegőben. A gyár udvarán lovas­szekerek. teherautók vár­ják sorukat. Megkérdeztem az egyik csilléstől, hol találom meg a főnököt. Szusszant, aztán nagy bütykös-kérges kezével int. — Arra ni, a parton. A házban. Caplatok a latyakban, a lépcső elvezetett az iro­dáig. Három asztal, ugyan­annyi szék. A könyvelő keze alatt meg-megroppan a ceruza hegye. Takács Sándor üzemvezető az ab­millió forinttal több a tag­jövedelem most a tavalyi­nál. Átlagosan egy-egy em­ber keresete négy és fél ezer forinttal nőtt egy év alatt. A tervezett 28,40 fo­rint helyett 32 forint a munkaegység. De ha a töb­bi részesedést is nézzük, 40,82 forint. A százkilenc- ven tagból hatvankettőnek jóval 20 ezer forint fölötti a jövedelme. Trecs­kó Márton számol. Az övé 23 ezer forint. Eszébe jut valami. Ez 90 mázsa búza. Hétszer annyi, mint az uraság fizetett. Hétszer? Dehogyis, öt hízója volt a háztájiban, azért is 16 ezer forintot kapott. Igaz, húszezret odaadott a fiának, építsen házat. A Mihálynak. A többinek is mind adott. Az első fiú mikor megnősült. házat kapott. A két lányt úgy ad­ta férjhez, ahogy illő. Bú­tort, évi kenyeret, cukrot, mindent megkaptak. A ta­karékban is van 50 ezer forintja. ‘ Most éppen a járási bank dolgozója. V. Nagy Sándor beszél. Azt mondja, a November 7. Tsz-nek még jócskán ma­radt a számlán pénze az osztáson felül is. Ezt már mondta a főkönyvelő, Kur- dics István is. Ügy emle­gette, négy millió forintos forgóalapja van ennek a kis gazdaságnak. Trecskó Márton tudja, máskor zár­számadáskor kisöpörték az istállókat, most meg tele vannak, ott a sok sertés is. Felszólalnak az emberek. Vékony József, a fiatal ra­kodó, Takács János, aki M. ZAHAROV: VÁLÓOK: Feleségemet egyáltalán nem érdekelték a technikc vívmányai. Nem csodálko­zott soha semmin. Elhatá­roztam hát. hogy megle­pem valamivel, ami velem és a technikával, pontosab­ban; a hangrögzítéssel kap­csolatos. A dolog egyszerű volt Annyiból állt csak, hogy — a legnagyobb titokban mivel kellemes meglepetés­nek szántam — hozzákap­csoltam a magnónkat a te­lefonhoz. S vártam a pillanatot. Csörgött a telefon. Hagy­tam, hogy feleségem vegye fel a kagylót. Bekapcsoltam a magnetofont. Nejem elég­gé szűkszavúan vá'aszolt az általam ismeretlen telefo­nálónak. — Üdvözöllek... Persze... laknak támaszkodva lesett ki az útra. — Ilyenkor csak ége­tünk, a nyersgyártás áll. Dolgozóink felét fagysza­badságra küldtük. Még vagy húsz napig futja a készletből, aztán a kemen­cékben is kialszik a tűz. A gépek karbantartását, fel­újítását rövidesen befejez­zük. — Utána „malmozás”? — Akad itt munka min­dig. De a tavaszt nagyon várjuk. Ha kedvez az idő márciusban újra benépe­sül a gyár. Visszajönnek a fiatalok, és velük a vi­dámság is. Elindulunk körülnézni. Vaslétrán mászunk fel a kemencék fölötti padlásra. Fiatal asszonyka hajolgat szaporán a tűzcsatomák között. Leveszi a vasfödő- ket s néhány lapát szenet dob a parázsra. Egész nap szintén uradalmi cseléd volt, Lakatos Erzsi a csi­benevelő. Meg a többiek. Dicsérik a közöst. Trecskó Mártonban is feszeng vala­mi. El kellene mondani. Szólni kellene arról a két évtizedről, amíg idáig ér­tek. Felnyújtja a kezét. Köhint egy párat. Csend lesz körülötte. Trecskó Márton beszél. Arról, amit magában vé­giggondolt az elnök beszá­molója alatt. JVÍeg arról, hogy a jó is lehetne sokkal több, ha mindenki rende­sen dolgozna.^Meghogy azt a húsz esztendőt ne felejt­sék el. Megtapsolják mi­kor leül. Lassan vége is lesz a közgyűlésnek. A pénzt várják az em­berek, beszélgetnek, tré­fálkoznak. Valaki azt mond­ja, az ő szövetkezetükben sokáig nem tudtak jól szá­molni a vezetők. Tudtak összeadni, szorozni, ki­vonni csak osztani nem Most már osztani is meg­tanultak. Nagy derültség. Hát hiszen könnyű már ezen utólag nevetni. Mikor zsebben a jó kereset, kéz­ben a borospohár. A jó zárszámadásra két hízót vágott a szövetkezet, friss kolbászt esznek az embe­rek, s bort isznak a közös termésből. Trecskó Márton is fel­emeli a poharát. No, egész­ségünkre, kedves mindnyá­junknak. Aztán elindul. A sertések éhesek kinn a te­lepen. Trecskó Mártonnak véget ért a zárszámadás. Dehogy... Hát hogyne... Igen-igen... fen is... Alig bírtam kivárni, hogy letegye a hallgatót. mert előre élveztem: hogyan csodálkozik majd és bizo­nyára nagyon elégedett lesz ezzel a technikai fo­gással. — No, kicsikém. — mondtam neki —, most bűvészkedni fogok egy ki­csit. Mindjárt nevetünk egy jót. Kivel is beszéltél az előbb? — Hát a nővéremmel. Natasával — nézett rám csodálkozva. Visszaforgattam a szala­got, s lejátszottam a fel­vételt. S nicsak, Natasa különöse„ mély férfihan­gon szólalt meg. így: — Másenykám! Csókol­lak. egyetlenem! — Üdvözöllek! egyedül van ebben a ha­talmas hodályban, ahol ezer ember is elférne. Szelei Istvánná tűzmes­ter cókmókja kecskelábú széken hever. Mellette kanna áll, hogy legyen mit innia, ha megszomjazik. — Nem unalmas a pad­lás magánya? — Hiszen mégha volna is idefent valaki, nem fut­ná az időből a beszélge­tésre. A dolog sok, fárasz­tó. De én megszoktam — vágta ki dacosan —, va­lamikor a jászkiséri gyár­ban is tüzeltem. Bírom a munkát úgy, mint akárki más. Bírja. Tíz percenként ki- lencvenszer hajol le és fel. Megszámolta. Ezt ponto­sabban tudja, mint azt, hány lábasa van a kony­haszekrényében. Nyolcvan­kilencnél felderül az arca, még egy lapát szén, aztán kicsit megpihenhet. — Csépán nagy szó, ha asszony ezerhatszáz forin­tot keres. Pedig csak be­ugró vagyok. Nyáron a présnél dolgozom. Mosolyog, leül a székre. | A tenyérnyi ablakon be- j szűrődő napfényben fürde­ti meg az arcát. Lekászálódunk. A síne­ken egyensúlyozva botla­dozunk el a kemencéig. Odabenn nem az ismert ötvenfokos pokol, de kel­lemes szobameleg fogad. Nagy István kihordó és a társa Multyán János sze- di-rakia a téglát. — Eddig megvan a ti­zenöt forintos órabér — új­ságolják. Ment a kihor­dás, magas a teljesítmé­nyünk — toldotta meg Mul­tyán. Az udvaron Vincze An­tallal, a bágerossal, vagyis a kotrógép kezelőjével ta­lálkoztunk. Épp a lakatos- műhelybe tartott. Elkísér­tük. — . November elseje óta hallgat a báger. Hiányzik már a morgása. De nem­sokára újra nekimegyek vele az agyagbányának — mondta és rágyújtott. A kócerájban — ahogy ők nevezik a lakatosmű­helyt — Korompai István vezetőgépész a téglát mé­retre szabó automatával bajlódott. A kályhában ! duruzsolt a tűz. Megmu­tatta a transzmissziós meg- • j hajtású, lassan már ipari ; műemlékszámba menő esz- | tergát. elbüszkélkedett az asztali fúrógéppel. — Rajtunk nem múlik, márciusban indulhat az üzem — mondta. — Ügy legyen! — ko­pogta le nevetve Takács Sándor, az üzemvezető, készséges útikalauzom. Egyéb látnivaló híján visszasétáltunk a „partig”. Az iroda ajtajából utánam kiáltott. — Ügy gondolom, otthon van az a buta férjed. Biz­tosan a magnójával bíbelő­dik, ugye? — Persze. — Így hát ma nem ran­dizhatunk? Vagy igen? — Dehogy. — Remélem, te is vá­gyódsz a te kis mókuskád után? — Hát hogyne. — Most mit tegyünk? Várjuk bizalommal a kö­vetkező napot? — Igen-igen. — Na, befejezem, mert még gyanús lesz. Szia! Csó­kollak! — Én is... A tárgyaláson a magnót az asszonynak adtam. Em­lékbe. Fordította: Baraté Rozália Mindenütt mozgal­mas volt az utóbbi időben a szakszervezeti munka. Megyénk területén is né­hány kivételtől eltekintve az ipari, építőipari, köz'e- kedési és kereskedelmi vállalatoknál, mezőgazda- sági üzemekben, földmű­vesszövetkezetekben meg­kötötték a kollektív szer­ződéseket. A szerződések megköté­se után a tapasztalatok összesítése alapján kimond­hatjuk: a szakszervezeti bi­zottságok helytálltak, a feladatoknak és a várako­zásnak megfelelő eredmé­nyességgel végezték el ezt a szokatlanul nagy fel­adatot. Az új Munka Törvény- könyvének az országgyűlé­sen történő elfogadása előtt is sok-sok helyen végeztek már előkészítő munkát. A törvénykönyv véglegesítése után pedig teljes energiá­val fogtak a kollektív szer­ződések megkötésének elő­készítéséhez, a törvény­könyvnek a sajátos helyi viszonyokra történő konk­retizálásához. A gazdasági vezetőikkel egyetértésben jó időbeosz­tással dolgoztak a szak- szervezeti bizottságok. Fe­lelősöket választottak ki, munkabizottságokat alaki- tettak a szerződésterveze­tek összeállítására. Három­száz ilyen bizottságban, mintegy kétezer ember te­vékenykedett. A módszer, amellyel ez időszakban dolgoztak, egy­általán nem volt sablonos A lehető legtöbb helyen megtalálták a legalkalma­sabb, leghasznosabb mód­szereket ahhoz, hogy a szakszervezeti tagok véle­ményét, álláspontját meg­ismerjék, tájékoztassák őket a szerződés jelentősé­géről. Voltak helyek, ahol kérdőíveket adtak ki. az üzemi lapokban cikkeket, vitákat közöltek, csoportos beszélgetéseket szerveztek. Máshol ez idö'-e vélemény­ládákat rendszeresítettek, amelyekbe mindenki írás­ban továbbíthatta javasla­tait, észrevételeit A vélemények meg­hallgatása után a bizott­ságok már többnyire meg­találták a helyes arányo­kat és éltek a jogszabályok adta lehetőségekkel. Kellő realitással bírálták el azo­kat az igén veket. arne1,’ek kielégítése az anyagi fel­tételektől függ. Persoektí- vákat is adtak az indokolt kérések teljesítése feltéte­leinek megteremtéséhez. A körültekintő munká­val készülő terveket, ter­vezeteket megfelelően kontrolálták is. Párt és szakszervezeti taggyűlése­ken, nyilvános pártnapo­kon, termelési tanácskozá­sokon, munka- és brigád­értekezleten, és több niás fórumon is megvitatták. A sokoldalú vita és megbe­szélés mindenütt hasznos volt. A vitákban tovább pontosították, az üzemi élet gyakorlatához igazítot­ták, olykor kiegészítették a tervezeteket. E fórumok meghallgatásával elkerül­ték, hogy mechanikusan át­vegyék az általános érvé­nyű jogszabályok rendel­kezéseit, vagy éppen túl­zott aprólékossággal hatá­rozzanak meg előre olyan dolgokat, amelyekben csak a gyakorlat dönthet Meg­akadályozták azt is, hogy a szakszervezet vélemény e­zési. döntési fogait esetleg elhomályosítsák, hogy meg nem engedhető módon sza­bályozzák a túlmunka vagy a jutalomszabadság lehető­ségeit stb. Az események igazolták azt. amit sok helyen elő­re reméltek: egy-egy mun­kahely kollektívájának döntő többsége nagy ér­deklődéssel. felelősségérzet­tel kísérte végig a kollek­tív szerződés előkészítését. •A számok csak részben ér- 7,ókeltethetik azt az akti­vitást, amely ez időszak­ban jellemezte a szakszer­vezeti életet. A martfűi Ti­sza Cipőgyárban és a me­gyei állami építőipari vál­lalatnál négyszáz—négy­száz, a kőolajfúróknál két­százharminc, az erdőgazda­ságnál kótszázhúsz javas­lat hangzott el, illetve ke­rült beterjesztésre. Ezek jó- része meg is fogalmazódott a kollektív szerződésben. Nem lehet azonban szá­mokba foglalni annak a több ezer javaslatnak, ész­revételnek az értékét, amely ez alatt a néhány hét alatt elhangzott — ha nem is lett mind része a vállalati alkotmánynak. S a szó. a kezdeményezés nem volt hiábavaló. A Ti­sza Cipőgyárban például csak a munka és védőruhá­zattal kapcsolatban húsz kiegészítést alkalmaztak az észrevételek elbírálása után. A javaslatok, észre­vételek jelentős hányada azonban nem is közvetle­nül a szerződésben szabá­lyozott kérdések körébe tartozó gondolatokkal fog­lalkozott, hanem más, de ugyan úgy hasznos és meg. valósítható műszaki és gaz­dasági feladatokra utal: A munkaidő kihasználására, az anyagellátás egyenletes­ségére stb. Az észrevételek­kel tehát az üzemi élet, a munkakörülmények, a szo­ciális és kulturális élet fejlesztésének számtalan lehetősége vagy követel­ménye került felszínre, mind olyan dolog, amely a termielés érdekeit szol­gálja. Voltak ez időszak­ban természetesen viták és véleménykülönbségek is. Sokat vitatták. s talán még be sem fejezték mindenüt a véleménycserét arról hogy helyes-e a vállalati nyereség felosztható ré­szének három ka tegór ■ a szerinti elosztása. Illetve a dolgozók eszerinti besoro­lása. Máshol a törzsgárda tagjai megbecsülésének fo­kozottabb kifejezésre jut­tatásáért szálltak síkra. A munkaruha értékében sem volt mindenütt egyhangú a döntés. De... A Nagyalföl­di Kőolajtermelő Vállalat tanácskozásán azt a javas­latot például nem is vitat­ták, hogy akik az üzem érdekében tovább tanul­nak és naponta van isko­lai elfoglaltságuk, azoknak biztosítani kell az egymű- szakos beosztást. Egymást segíteni, egvmásra is fi­gyelemmel lenni, ez a gon­dolat. ez a törekvés most sem szenvedett csorbát. A kollektív szerződések megkötéséhez a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa és a megyei bizottságok is a tőlük telhető. legnagyobb segítséget adták. A HVDSZ megyei bizottsága például jogügyi és közgazdasági bi­zottságot alakított, amely fogadóórákat, tanácsadáso­kat tartott. Más megyei bi­zottságok is minden kér­désben gyorsan, pontosan adtak felvilágosítást az üzemi bizottságoknak. A készülő szerződéseknek pe­dig mintegy 80 százalékát tanulmányozták át. vizs­gálták felül. A helyi párt- szervezetek szintén nagy figyelemmel segítették ezt a munkát Amin olyan régen és olyan átfogó aktivitással dolgoztunk, a kollektív szerződések, a munkahelyi törvénykönyvek elkészültek s az aláírások hivatalos ok mánnyá avatták azokat. Példák ezrei mutatják, hogy kidolgozásukhoz ösz- szefosrtak mindazok, akik­nek fontos a saját érdekük és a kollektíva, valamint a népgazdaság sorsáért is fe­lelősnek érzik magukat. Ugyan ez az összefogás, a szerződésekben foglaltak tiszteletben tartása, betar­tása következik most, hogy amit megalkottunk, az a gyakorlatban is jól szolgál­ja alkotóinak közös ^"óc- két. BE Márton számadása — borzák — — Megírhatna, tavaszvá- rás van nálunk. F. P. a technika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom