Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-29 / 50. szám
1968. február 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magyar fényképgyűjteményt állítanak össze a IX. ViT-re Magyar gyűjteményt is bemutatnak Szófiában a IX. Világifjúsági Találkozó programjában megnyíló nemzetközi fényképkiálli- táson. A KISZ Központi Bizottsága a Magyar Fotóművészek Szövetségével és a népművelési intézettel együtt nyilvános pályázaton válogatja ki a bolgár fővárosba induló képeket. A kiírás értelmében minden hivatásos és amatőr fotós részt vehet a versengésben. A zsűri állásfoglalása alapján több mint hús? díjat ítélnek oda. a zsánerképek. a portrék, a riportok, a sportfelvételek, a táj- és városképek, valamint a sorozatok kategóriájában külön-külön 1000, 800, illetve 600 forinttal jutalmazzák az első, a második és a harmadik helyezetteket. Az állami gazdaságok is köthetnek vagyonbiztosítást Az állami gazdaságok elemi kárait eddig — korlátozott mértékben — a költségvetés fedezte. Az idén az új gazdaságirányítási rendszer alapelveinek megfelelően változott az elemi károk fedezetének biztosítása. A biztosítási főigazgatóság az állami gazdaságok országos központjával kötött megállapodást, amely szerint az állami gazdaságok — a termel 6- szövetkezetekhez hasonlóan is köthetnek vagyonbiztosítást. Ostya-demokratizmus A demokratizmusról beszélgettünk. Egyik résztvevő — többek között — ilyen példát is felhozott. — A közvetlenség nem mindig egyenlő a demokratikus magatartással. Ismerek olyan tsz-elnököt, aki az úgynevezett parolázó típusba tartozik. Gyakran sürög-forog az emberek között, nem sajnálja a kézfogást senkitől, szívesen elcseveg... De a közgyűlésen, s más tanácskozásokon mégiscsak az ő akarata érvényesül mindenben. Fején találta a szöget a vitapartner, amikor a „demokratizmusnak” ezt az oldalát így szemléltette. Mert gondolkozzunk csak. Valamennyiünknek van ilyen parolázó vezető ismerőse. Pontosan ebből a fajtából, aki nem néz el az emberek fölött, nem teremi maga körül rideg válaszfalat, ismeri a kézfogás értékét, hatását, s tudja, az a pár pillanat, míg egy-egy csoport beosztottjával, tsz-ben — tagtársával, lekezel, nem elfecsérelt idő. Vérében van már, hogy egy kis tréfa, huzakodás a férfiakkal — huncutkodás a nőkkel —, jó hangulatot kelt. Az pedig mindenhogy emeli az emberek kedvét. A munkában is. Idáig nagyon is rendjén van minden. Még ezután is, ha ez a közvetlenség, parolázás, forgolódás nem csupán taktika. De olykor aprónak látszó jelek mutatják, hogy nem őszinte a közvetlenség, csak félmegbecsülés van a barátságos modor mögött. Milyen kis „jelekről” is van szó? Például. Rájönnek a tagok, hogy hónapokon át nem lehet hozza eljutni személyes ügyeikben. Egyszerűen nem érhető el, mert bár mindig a területen fut-siet, s jópofául cseverészik itt is, ott is, ha valaki így szól: „De jó, hogy itt van elnök elvtárs, volna egy ügyem. Arról van szó...” Az elnök nagyon közvetlenül, mosolyogva szakítja félbe, még a vállát is megveregeti. — Jó, jó, értem... Majd ezt még megbeszéljük... Mikor már nagyon ismerőssé válik a mondat, a tagok azért gondolkodni is kezdenek. Csakugyan olyan j ó ez a parolázó ember? Aztán az ilyennél — hasonlóképpen van ez nagyobb, a közösséget egészében érintő kérdésekben is. „Ügy, úgy. Sok igazság van abban, amit mondasz... Majd még visszatérünk rá” hajtogatja ugyancsak nem egyszer agronómusnak, brigádvezetőnek éppúgy, mint mondjuk az ellenőrző bizottsági tagnak —, s aztán szép nyugodtan, parolázva, barátságosan megy egyes egyedül a saját feje után. A közgyűlésen is... Ez csak amolyan ostya-demokratizmus. Tetszetős formaságokba burkolt önelégültség, önteltség, kis- királyoskodás, basáskodás és ami mindezek árnyalataiba belefér — minden lapulhat mögötte. Mert az igazi emberség, közvetlenség sosem szorul ostyára. Ostyával csak azt szokták beadni, amit „amúgy” — látva — keserű szájízzel, s csak kénytelenségből fogadnának el az emberek. T. I. Árhullám vonult le a Körösön. Felvételünk Kunszentmártonban készült. N. Zs. Magányos lány Milliókat jelentő érdekvédelem A nagykunsági tsz szövetség teljesíti kötelességét Már az alapító küldött- gyűlés beszámolóját, hozzászólásait hallgatva — tavaly szeptemberben — érezte az ember, a nagykunsági termelőszövetkezetek területi szövetsége tudja mit akar, s hogyan akarja. A legutóbbi rendezvényükön pedig, amikor a hatvanhárom tagszövetkezet szakvezetőivel — főmezőgazdászok, főkönyvelők, gépcsoportvezetők — tanácskoztak, megbizonyosodhattunk róla. Suba István szövetségi titkár előadása volt erre a bizonyíték. Miről beszél Suba István? Arról, milyen szerep vár a magyar mezőgazdaságra az elkövetkezőkben. Elmondta, a nemzeti jövedelem 38 százalékát — éppen annyit, mint az ipar — a mezőgazdaság állítja elő nálunk. S ami nagyon lényeges: a mezőgazdaság export-import mérlege aktív. A párt agrárpolitikája erre alapoz. Ezért történt, hogy az utóbbi években 15—17 százalékos árszínvonal kiegészítés történt a mezőgazdaságban. Szólt az előadó a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatásáról is. Az ország szövetkezeteinek egyharmada dolgozik kedvezőtlen körülmények között. A most megvalósításra váró állami dotációs rendszer 1970-ig marad érvényben. Szólt a hitelpolitikáról. felkészítve a hallgatókat arra, senki ne számítson úiahb hitelelengedésre a jövőben. Elmondta, a közeli években milyen új géptípusok, épülettervek megjelenése várható, milyen növényvédő szerek, gépek, technológiák következhetnek. Sőt, üzemi hfitőhá- zakról. a tejfeldolgozás lövőiéről, a bekötőutak korszerű megoldásairól is. S arról, mi várható a műtrágyaellátásban 1975-ig. Mindezt még kiegészítette a szövetség munkatársainak, Galambos Bélának. Székely Lászlónak, Kasuba Jánosnak a gépjavítások új rendszeréről, a tervkészítés új módjairól, a szövetkezetek és az ipari üzemek együttműködési lehetőségeiről szóló tájékoztatója. Végül is: a jelenlévők több évre előre szólóan értesültek a mezőgazdaság várható eseményéről. Mennyivel könnyebb így termelésszerkezetet kialakítani, beruházást tervezni, irányítani. A szövetség vezetői fel is hívták a figyelmet. Érdemes kivárni az úi, a korszerű gép, épü- lettípusokat. A tsz szövetségek létrejöttekor nagvon sokszor elhangzó kívánság volt, érdekvédelmi szervezet legyen. De ezt lehet kicsinyesen is csinálni. Ügy. hogy egy szövetkezetét védenek valamely vállalat törvénytelen haszontörekvése ellen- Ez is hasznos. De mennyivel hasznosabb ez a nagyvonalú érdekvédelem, amikor alapos információk eljuttatásával milliókat menthetnek meg egy-egy szövetkezetben. Hogy mennyire így van. mutatta: a felszólalók többsége kérte, már a jövő héttő! táj- konferenciákat rendezzen a szövetség. ahol egy-egy dolog részletesebb, elmélyültebb megismerésére adódik lehetőség. Most, a tervkészítés időszakában óriási segítség ez. A szövetség szívesen vállalta a tagszövetkezetek kérésének teljesítését, hiszen ez a kötelességük. S minden arra vall, Karcagon a szövetség vezetői jól értik, s jól teszik kötelességüket B. L. — Szereti a kosárfonást? — Ebben is van változatosság. Fonunk kerti széket, most meg pezsgős kosarat Ebben az az izgalmas, hogy a megrendelt 500 milyen lesz, tetszik e majd a vevőknek, kell-e több belőle. — Ez mindenkit érdekel? — Nálunk általában. — Mióta kosaras? — Mentsváram a háziipari szövetkezet. Apám 1953-ban meghalt. ötéves voltam. Amíg általános iskolába iártam, ábrándoztam a tanulásról, de amikor abbahagytam, család- fenntartó lettem. Édesanyámmal ketten élünk a fizetéseimből. — Mennyiből?. — Havonta ezerötszáz forint átlag iön ki most már. Nagyon rendesek itt mindannyian. Segítettek, hogy gyorsan belenőjek a szakmába. Bár itt az idősebbek mindig azt mondják, ha a fiatal tisztelettudó, köztük megmaradhat. De a fiatalon is múlik, milyenek hozzá az idősebbek. Sose szerettem volna azt hallani, hogy vigyázzatok Pócs Irénre, mert az nehéz sorsú. Másoknak is vannak gondjai, a magamé mellett ezt is mindig tudtam. — Hogyan osztja be a keresetét? — Ezt anyukámra bízom, ö vesz meg mindent, afnit lónak lát. Aranyos asszony. Ha nem adnám oda a pénzt, talán sose kéme egy falat kenyérrevalót sem... Amíg kicsi voltam, szigorúan nevelt, de mindig szeretett. Nem tudnám megbántani. — Barátnője van? — Sokan azt mondják magányos, szomorú vagyok. Igazi barátnőm nincs is. Volt, amíg fiatalabb voltam. — Hány éves? — Húsz leszek áprilisban. Ne csodálkozzék, Tiszafüreden a húszévesJánvt már nem tartják fiatálnak. Tizenöt éves korukban megkezdik a bál ozá?t és az én koromra leginkább férjhez mennek. — Csak ők? — Jártam én is effv fiúval. Vőlegényem volt. Tavaly, huszonhat évesen meghalt. "Ä szüléi’ azt mondták, ne hord iák fekete ruhát, nemcsak azzal lehet valakit gyászolni. Any- nyit kértek, hogv egyetlen fiuk helvett menjek el néha hozzájuk. M’ndig szakítok is rá időt Sokan megszóltak. mert nem gyászoltam, ha viszont gyászo— Elnézést kérek, megtudhatnám, mikor született? — Nem titok. Február 29-én. — Tehát négy évenként egyszer ünnepel? — Pontosan. Négy évenként egyszer, mint az Olimpiai Játékok. — Ha megengedi, most én érdeklődnék: miért kiváncsi ön egy olyan jelentéktelen eseményre, mint az én születésnapom? Sőt, ha nem tévedek, a dátumot fel is akarta jegyezni? — Megszokás... Tudja, valahogy megszoktam, — hogy üdvözöljem a szimpatikus embereket. Talán önt nem örvendezteti meg a kevéssé ismert ember üdvözlete is? — Nem tagadom, kellemes. De akkor magyarázza meg: miért rejtette el oly gyorsan a naptárát, mikor megtudta, hogy szökőévben születtem? — Hibáztam... A váratlan választól... Bár tudja, ön olyan ritka ünneplő, becsületesen kitálalok. Az a helyzet, hogy kocsit akarok venni, Moszkvicsot. Régi álmom. Érte eddig a nősülésről is lemondtam. A keresetem sajnos közepes. ekkora summát egyszerre nem egykönnyen tudnék összerakni. Az étvágyamat némileg csökkenteni kellett. Ezt szó szerint vegye. Kidolgoztam egy vegetáriánus jellegű diétát. Tudományosan meg- alavozt.am... Az élet azonban korrigálta terveimet. Egy héten két születésnapi -—.hu^ás, sőt egy évforduló is került mellé. Szeget ütött a fejembe; álmom mielőbbi teljesülése érdekében miért ne használhatnám ki népünk eme O •• f rr r Szokoev tárat napról napra betáplálhassam. Előre nem látott komplikációk is előadódtak. Kiderült például, hogy a születések terén teljes anarchia dühöng. Néhány hónap túlzsúfolt, néhányban vedig teljes a panaás. Persze. vannak tartalékok: ezüst lakodalmak, évfordulók, ez-az. — Es mindenhová meghívják? — Mindenhová. Persze, nem öntevékenyen. Előkészítő munka is kell. Jó korán becsönaetsz, beköszönsz. Képeslapot küldesz. Találkozás alkalmával emlékezteted a delikvenst Mozaósitod a barátaidat. A legutolsó esetben bejelentés nélkül jelensz tnea, mintha éppen csak arra tártál volna és csak egy pillanatra ugortál fel. hogy átadd üdvözletedet. Még csak le sem vetkőzöl. Marasztalni kezdenek. Vonakodva beletörődsz, és leereszkedsz az asztalhoz. — Csakhogy van ám egy bolondos szokás — az ün- nepeltnek ajándékot kell vinni. Nem szokott előfordulni, hogy... — Semmi szín alatt sem! Erre sajátságos taktikám van. Vagy olyannal mégy, aki visz ajándékot, s mikor átadja, egyik kezeddel te is fogod, mintha közösen hoztátok volna. Vagy tiszta bűvölettel dolgozol: széles mosollyal, karodat széttárva bejelented — elnézést, de semmi méltót nem találtam. — Nem könnyű a dolga. — Ne is mondja! Néha borzalmas döfések érnek. Elmégy, s mint szörnyű álmot látod az un „édes asztalt”: dzsemek, sütemények. tnrtácskák, — legyenek átkozottak. Szeretnél kirontani a konyhába a hűtőszekrényhez, ki eay darab kolbászt — aztán haza... Szerencsére, az ilyen kudarc ritkaság. Tudunk mi enni. Tudja mit, mégis csak felírom én a maga telefonszámát. — Miért? A február már el is múlt, a következő februária az álma már régen realizálódik. — Tudja, úgy tervezem, hogy négy év mú^va, mikor ismét aktuális lesz születésnapjának ünneplése, a Moszkvicsot kicserélem egy Volgára. * Ez a beszélgetés négy évvel ezelőtt folyt le egy repülőgépen. Most reszketve várom: jön, vagy nem jön köszönteni az én alkalmi ismerősöm? M. Lanszkoj Molnár Sándor fordítása lók, mások tették volna ezt — Mit szeretne? — Egy községi ifjúsági klubot, ahol inni és dohányozni keveset lehetne, olvasni, beszélgetni, kulturáltan szórakozni. És ahol nem a lányok vannak többségben. — Mikor volt táncolni? ;— Két hete, a nővére- mékkel. — Sokan felkérték? — Ha keveselném ahá- nyan hívnak, nem mennék el többször. — Irénke bármely nagyvárosban feltűnne, csinos és szép. Nem vágyik el? — A városban sok pénz kell, s azzal is otthontalan maradhat egy lány. Mentek már tőlünk a fővárosba sokan. Az elnök, Balogh Zsdgmond bácsi, mindig azzal búcsúztatta őket; ma>'d jönnétek még a kosárfonóba. Nem hiszik el, csak egy-két év múlva. Nem akarok ilyen leckét magamnak. — Vannak-e gondjai? — Ott van egy kis iskolatáska. Egv harmad'kos kisfiúé. Utcánkbeli. Napok óta itt búit egvik fészerünkben. i^kotaidőben. Onnan szedtük ki. Nagy bajos bácsi, a brigádvezetőnk be is írta az ellenőrzőjébe. Sajnálom a gyereket. Mi lesz majd belőle. De ahogy tudom, már a nagyszülei sem voltak mások Az emberi sorsok sobsror visszanyúlnak a múltba. B. E. NAGY GYAKORLATTAL rendelkező lakatos. mg. gépszerelő, motorszerelő, autószerelő szakmunkásokat azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Surjáni Állami Gazdaság, Törökszentmiklós. BETONOZÁSRA kiválóan alkalmas bányakavics kapható a pomázi Petőfi Tsz-nél. 1 m5 sóder vagonba rakva 93.— Ft. Megrendelést bármilyen mennyiségben felveszünk. Cím: Petőfi Tsz Pomáz. Mártírok útja 1. Telefon: 222; nagyszerű szokását, mármint nagy vendégszeretetét... Kitalálta már? — Nem egészen. — Pedig az egész egyszerű. fia mindennap szervezek valahol egy névnapot, az ebédet — például — teljesen el is hagyhatom. Egyetért velem? — Hát... — Ezt a tételt más adatokra is lefordítottam. — Kezdtem összeírogatni minden ismerősöm és barátom születésnapját. Persze, a feleségeikét is. Grafikont állítottam össze. Afféle tárgymutatót, hogy a nap-
