Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

1968. február 27, SZULiSUa lUuUibi íVtrLAf s Olgán yoszfálifok Soronk ívüli „Költészet Napja" a megyében A MÉSZÖV és a KISZ me­gyei bizottsága vasárnap ren­dezte a karcagi Déryné műve­lődési házban a földműves­szövetkezeti dolgozók és a fa­lusi KISZ-fiatalok IV. területi szavalóversenyét. A színvonalas versenyen Csongrád, Fejér, Bács- Kis­kun, Békés, Pest és a vendég­látó Szolnok megye halhat legjobb szavaló ja indult, egy kötelező verssel, a XX. század magyar költészetéből, és két szabadon választott költe­ménnyel. A területi szavalóverseny a zsűri megítélése szerint is igen magas színvonalú volt: pl. a tavalyi országos verseny győz­tesei ezen a területi verse­nyen nem szerepeltek a leg­jobbak között. Az országos döntőbe, — amelyet Kőszegen rendeznek április 6-án, 7-én — tizenkét szavaló jutott tovább, köztük három Szolnok me­gyei versenyző kapott zöld utat. # Szolnokon is területi szava­lóverseny volt vasárnap: a KISZ Központi Bizottsága és a Munkaügyi Minisztérium megbízásából a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet rendezte meg a szakmun­kás tanulók dél-magyarorszá­gi területi szavalóversenyét, amelyen tizenhat szakmunkás- képző iskola vett részt. A versenyen összesen hu­szonegy fiatal szavaló indult és közülük öten jutottak to­vább a szakmunkásképző is­kolák országos versenyébe, — amelyet ugyancsak . áprilisban rendeznek, a Kiskunság fővá­rosában, Kecskeméten. A Szolnok megyei fiatalok közül Török István első éves szakmunkástanuló, jutott be az országos szavalóversenybe. Néhány cigányosztályt látogattam meg a megyé­ben. Arra a kérdésre ke­restem választ, miért kel­lett elkülöníteni sok he­lyen a cigánygyerekeket. Elkülönítés. Az embernek akaratlanul is rossz érzé­se támad ennek a szónak a hallatára. □ T Törökszentmiklóson • a Bethlen Gábor úti isko­lába 800—1000 tanuló iár. Az 1959-—60-as tanévben nyolcvanan voltak, jelenleg kétszáz cigánygyerek tanul itt. A közös osztályokból körülbelül tíz százalékuk jutott tovább, a többiek megbuktak, vagy kimarad­tak. Rengeteg túlkoros járt az alsóbb osztályokba, ezért kellett megszervezni a Kü­lön osztályt gyakran is­ii évesek részére, akik kö­zül nem egy lány szülés miatt maradt ki az első- második osztályból. Először az alsó tagozat­ban hozták létre a külön ©sv*áIvókat, majd csak az első és második osztályban, ma pedig már csak elsősök vannak. Túlkorosok, de 9—10 évesnél idősebb nincs közöttük, a gyerekek fele továb|j jut. Keskeny betonjárda vezet a telepre. Olyan sáros, hogy szinte mindegy, rajta me- gyíink-e vagy mellette. Jobb az árokparton, a gye­pen menni. T'zéves forma fiú jön ve­lünk szembe. A kezében vizeskannák. Mikor a taní­tónőt megismeri, már ké­ső. nem lehet elöl dalogni. — Miért nem jöttél is­kolába? A gyerek nem szól. összeráncolt homlokkal áll, ’á földet bámulja. — Délután gyere el a tanulószobára... Igen? — Igen. Megkönnyebbülten szalad el. amikor továbbmegyünk. — A tanulószobán még valamit be lehet pótolni vele. A háznak, ahová belé­pünk. csak az egvik szo­báidban laknak, a másik kettő romos. írét ágy van bent. ecv kályha. egy polc. ra’ta könvv. A ruhá­ját ki-ki magán hordia. szekrény nincs. A gyerme­keken hosszú ing. a legki­sebbek meztelenek. Vagy nyolcán állják körül, mint a beteget szokták. Az asszony részeg, maga elé mered, néha dúdolni kezd. A tanítónőt mindnyájan ismerik. Egy tizennégyéves forma lányhoz fordul. — Miért nem jött a test­véred iskolába? — Reggel elküldtem. — Mi van anyáddal? — Berúgott. — Miért? — Mit tudom én... — Ha az öcséd délutá­nig hazajön, küldd el a ta­nulószobára! — Jó. A lány kijön utánunk. — Apám tegnap ide akarta hozni a Lidit, anyámat meg elzavarta. Azért ivott. — Maradt pénzetek? — Igen. Találkozott' a testvérével, az fizetett ne­ki. Az itthoni pénzt el­dugtam a könyvbe. — Te hat osztályt véges, tél el ugye? — Igen. — Hány testvéred van? — Nyolc. Hatan meghal­tak. — Nem akarsz férjhez- menni? — Férjhez menni? Ezért? A háta mögé mutat. a szoba felé, ahonnan kijöt­tünk és legyint jászfelső szentgyörgy ön két cigányosztály van. Ezek a gyerekek nem túlkoro­sak, mi indokolja tehát a külön osztály megszerve­zését? Jászberényben a járási tanács művelődési osztá­lyán válaszolnak a kérdésre: — A cigánygyerekek túl­nyomó része eleve hát­ránnyal indul. A nyelv hiányossága, fogalomsze­génység. a különleges élet­forma gátolja őket abban, hogy azonnal be tudjanak illeszkedni egy vegyes osz­tályközösségbe. — Alapvető dolgokat kell megtanítani — mondják a pedagógusok —. például köszönést az órák megtar­tásához szükséges fegyel­mezettséget tisztálkodást, fogas használatát. Egy cso­mó úi fogalmat is ki kell alakítani. Szinte senki sem ismeri közülük az öcs. báty, húg. nővér fogalmát, csupán a testvér szót hasz­nálják. Kár, hogy a nevelők nem szívesen vállalják a taní­tást cigány osztályban. Jászfelsőszentgyörgyön is kezdő pedagógus tanít Sze­rencse, hogy hamarosan feltalálta magát és jó ered­ményt ér el a gyerekekkel. A cigány osztályok szer­vezése, mint átmeneti je­lenség indokolt különö­sen ha tanulószobával együtt hozzák létre. A kö­vetkező években Jászapá- tin. Jászai sószentgyörgyön, Jászárokszálláson és a me­gye több más községében is megalakítják. Bistey András I $8r<v mm i mm*'?? ÄJllte Az p^vik ágv szélén kö­zépkorú asszony ül nagvka- bátban és cigarettázik. * Január közepe óta játszik esténként a kunhegyes! presszóban a Schneller trió. Az új zenekar megjelenése óta a cukrászda a fiatalok kedvenc szórakozóhelyévé vált, s a forgalom megduplázódott. Diákparlament A tavalyi kedvező példán felbuzdulva a KISZ megyei bizottsága az idén is megrendezte a diákparla­menteket. Ilyen rendez­vényre az utóbbi hetekben 35 iskolában került sor. Több helyen a gimnáziumok és a szakmunkásképző inté­zetek közösen tartották meg. A motto mindenhol az volt; „Diákok a korszerű művelt­ség és szakma elsajátításá­ért.” Ezeken a tanácskozásokon — melyekre az intézmények és a helységek vezetőit is meghívták — sok jót mond­tak el az iskolareformról, a tanár-diák viszonyról, a szemléltetőeszközök gyara­podásáról és egyebekről. Felvetettek viszont jóné- hány megoldásra váró prob­lémát is, a diákok. Több helyen elmondták például, hogy a korszerű műveltség alapjának tekintik ők is a dialektikus materializmust, de úgy vélik, annak alapos elsajátításához sem a tan­tárgyaktól, sem a tantestü­letektől nem kapnak kellő segítséget. Ezért kívánatos, hogy a pártszervezetek megfelelően képzett előadók biztosításával és egyéb mó­don adjanak meg minden segítséget az iskolai KISZ oktatáshoz. A diákpartamente­ken szóba került az is, hogy a falvakban a közel­múltban létrehozott, közös igazgatású iskolákban ala­csony a képzés színvonala. A létszám biztosítása miatt felvesznek olyan tanulókat is, akik nem valók középis­kolába. Ráadásul a gimnázi­umi oktatás nem az életre, hanem a továbbtanulásra készíti elő elsősorban a ta­nulókat. S azok, akik már az általános iskolában is rosz- szul tanultak, a középisko­lában sem tudnak az élcso­portba zárkózni, úgysem ke­rülhetnek egyetemre. Az ő szemszögükből tekintve mi a gimnáziumok célja? — kérdezték. Joggal kérték a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium és még néhány iskola növen­dékei, hogy a tanácsok, a különböző vállalatok tekint­sék a gimnáziumokat figye­lemre méltó munkaerőtar­talékoknak. Mérjék fel) ide­jében a munkaerőszükségle­tet és adjanak tanácsot az elhelyezkedéshez. Utóvégre nem a továbbtanulók, ha­nem az érettségi után mun­kába állók vannak többség­ben s az ő gondjaik a megoldatlanok. Persze gondjuk van azok­nak is, akik még nem áll­nak pályaválasztás előtt. Főleg a kollégiumok életén kellene javítani. Senki sem becsülheti le azt a mérhe­tetlen áldozatot, melyet ál­lamunk a kollégiumi rend­szer bővítésével magára vállalt, s ezzel az iskoláktól távollakó gyerekek tanulá­sát is biztosította. Iga2 azonban az is, hogy nem minden kollégium felel meg a mai követelmények­nek. Több helyen nagy a zsúfoltság, — még kéteme­letes ágyak is akadnak. Szó­rakozásra, tanulásra egy­azon helyiség szolgál. Az el­helyezés mellett a város­sal — így például a sport­körökkel — való kapcsolat javítása miatt néhány kollé­giumunk időbeosztása is felülvizsgálatra szorul. Bár a tanítási órákon al­kalmazott módszerek alkal­mazása a tanárok szuverén joga, néhány tantestületben vitatható, hogy helyesen járnak-e el, amikor eseten­ként egy-egy nap 3—1 dol­gozatot íratnak a diákokkal. Vitatható az a néhány isko­lában alkalmazott módszer is, miszerint már a második osztályban megkezdik az érettségi tételek kidolgozá­sát. Joggal sokalják néhol a negyedikesek, hogy napon­ta több tantárgyból, több tételt kell kidolgozniok. Megsxívle'endö a szakmunkásképző intézetek tanulóinak panasza is. Ide­je lenne, ha a vállalatoknál a vezetők is megvizsgálnák néha gyakorlati képzésüket. A szakmunkástanulók sok helyen nem szakmájuknak megfelelő munkát kapnak, előfordul az is, hogy tömeg- gyártásra állítják be őket. Feltehető a kérdés: miben különböznek így a belan'.- tott munkásoktól hogyan sajátíthatják el a szakmai fogásokat? Karcagon, a 629- es Iparitanuló Intézetben mondta el például az egyik fiú, hogy bár másodéves szobafestő, eddig meszelésen kívül mást nem végzett. Javításra Szorul a szak­munkásképzésben a tan­anyag és a gyakorlati kép­zés összhangja. Előfordul, hogy á gyakorlat megelőzi az elméleti képzést, máskor meg az elmélet nem ad vá­laszt a gyakorlatban felve­tődött gondokra. A gyakorlati képzést kü­lönben több helyen éri vád tanulói berkekben más isko­lákban is. Fegyverneken például felvetődött, nogy ha nincs meg a kellő feltétel a politechnikai oktatáshoz akkor inkább kevesebbet foglalkozzanak azzal, s a fel­szabadult időt más tantár­gyak alaposabb elsajátítá­sára fordítsák. HH!IIIIIIIIII!IIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII! I!lll!llll!!ll!!llll!l!!l!!!llllllllll!lll!llllllllllll!llllll!lllllllllllllllllllll!!l1!!lllllll!linillll!lllll!!l1lllllilll!lllllllllll!l!!!!lll!ll!!!l!ll!l!!l!llll!lll!l!l!tl!ll!l!!lll!ll!l[llllll!lllllll1lll!l!llllllliiilll!l!!!l!llllinil1l! PINTÉR ISTVÁN: llllil ..... M égsem lett király 35. Kállay alájátszik Kállay érvelésére Horthy- nak azt is be kell látnia, hogy István fia helyett nem veheti maga mellé helyettesének Miklós fiát sem, mert a lovassportban szerzett sérülései olyanok, hogy még a főméltóságú atya nimbu­sza sem tudja őt elfogadtatni. A rokonságban viszont nincs 1 más, aki számba jöhetne a dinasz­tia szempontjából. A miniszter- elnök áthidaló iavaslatként azt indítványozza a kormányzónak, hogy a kormányzóhelyettesi tiszt­séget ne töltsék be, s Horthy István i »miékének megörökítésére hozzon olyan törvényt, amely kiemeli a Korthy-nemzetség érdemeit, ki- .! emeli a kormányzó unokájának, a kormányzóhelvettes árvájának személyét, úgy, hogy ez kiindu­lópontja lehessen később ifj. Horthy István királlyá válasz­tásának. Az elképzelés: „1. Az országgyűlés Ünnepé­lyesen törvénybe iktatja a kor­mányzó úrnak az ország élén ki­fejtett munkáját, annak nemzet­fenntartó eredményét, az or­szág egy része visszaszerzésének nagy korszakát, és törvénybe ik­tatja István fiának, a kormány- zóhel vettesnek emlékét és hősi halálát. II. Horthy István kormányzó­helyettes úr emlékének megörö­kítésére elrendeli az országgyűlés: 1. Elsőszülött István fia, hősi halált halt apja után, a főmél­tóságú címet viseli. 2. Az özvegy rangjához mért pozícióiénak biztosításáról élet­fogytiglan. az elsőszülött fiú ne­veléséről 24 éves koráig az ál­lam gondoskodik, és őket a nemzet első hadiözvegyének és badiárvájának tekinti. 3. A Horthy Miklós hídon — a tengerész emlékmű módjára — a magyar repülő Horthy Istvánt ábrázoló emlékműve létesíttetik. 4. A Ludovika Akadémia B-t, a Műszaki Akadémiát Horthy Istvánról nevezik el. 5. A most létesülő, az ifjúság elit-nevelését célzó intézet Hor­thy István nevet kap. 6. Az államvasúti gépgyárak Budapesten Horthy Istvánról lesznek elnevezve. 7. A békésszentandrási zsilip (amelynek berendezését ő szállí­totta) a Horthy István nevet kapja. III. Mindezen intézkedések meg­tételére a kormány .felhatalma­zást kap. A magyar nemzet történetében a hálának, az elismerésnek, az emlék megőrzése szándékának, az utódra való átörökítésnek ez len­ne a legkimagaslóbb példáia. Je­lenti azt, hogy a család folyta­tódik az unokában, a család szer­zett rangja öröklés útján száll az unokára, az özvegyről mélt tóan gondoskodik a nemzet (ami­nek nem az' anyagi vonatkozás a lényege), a kisfiú pedig a nem­zet neveltje a nemzeti remények letéteményese lesz. Nevelünk egy Horthvt magunknak arra. hogy amikor annak lehetősége és szüksége bekövetkezik, akármi- . lyen formában, ott legyen, a nemzet rendelkezésére állva. Ha rákerül a sor, van kihez nyúl­nunk. és mindig lesz egy méltó unokája Horthy Miklósnak és fia Horthy Istvánnak, aki to- vábbvivője majd a családnak. Ebben látom a harmadik eshe­tőséget is, amelyet a szent ko­ronának fenntartunk. Ez minden lehetőséget nyitva hagy, de vi­szont egyedüli lehetőségnek tar­tom majd, ha a körülmények is úgy akarják, a nemzeti királyság megalapozására. Mert ha a gyermek úgy fejlődik, ahogy vár­juk. akkor betöltheti a trónt, de csak akkor) mert erősen meg­ülni ottan akkor fog, ha azt ne­ki az ismert, megszeretett fiatal­embernek ajánlja fel az or­szág, az akkori körülmények kö­zött. Ez elgondolásomnak a lényege a kis István személyét és jövő szerepét illetően is országunk történetében”. Horthy jóváhagyja ezt az el­képzelést, s Kállay elkészíti a törvénytervezetet. Igyekszik mi­nél egyértelműbben fogalmazni, hogy a törvény alapján a kor­mányzó unokáia később trón­követelőként léphessen fel. A ja­vaslatot nem mutatják meg Se- rédinek, de még benyújtása előtt ismertetik a pártok vezetőivel. Serédi tudomást szerez tartal­máról, s felkeresi Horthyt a várban. — őszintén és világosan aka­rok beszélni — kezdi a herceg- prímás kellemetlen mondókáját. — Én magam is készségesen el­ismerem, katolikus híveim is el­ismerik a kormányzó úr soha el nem múló érdemeit, amelyeket a hazai kommunista-uralommal szemben megszervezett ellenfor­radalom vezetésével, az ország ügyeinek rendbehozatalával és bölcs kormányzásával szerzett. Elismerem az elhunyt kormány­zóhelyettes áldozatos hősiességét is. Nem hagyhatom azonban szó nélkül, hogy vannak politiku­sok, akik a kormányzó mély gyá­szát és emiatt a helytelen vi­gasztalással és hízelgéssel szem­ben talán kisebb ellenállóképes­ségét kihasználva olyan terve­ket kovácsolnak, amelyek szépek lehetnek a Horthy-családra néz­ve, de végzetesek a nemzetre: az unokának kormányzóhelyet- tessége, vagy méginkább ma­gyar királysága, amely utóbbit még Horthy István temetése előtt kezdtek propagálni. Ezért tettem célzást az ilyen nemzet- megosztő törekvések ellen felső­házi gvászbeszédemben, amellyel a kormányzóhelyettest elparen- táltam... Horthynak sikerül uralkodnia magán, teliesen nyugodtan hall­gatja Ssrédit. A hercegprímás vi­szont nem állhatja meg, hogy ne tegyen éles szemrehányásokat a kormányzónak: — Sajnos, az újságok nem hoz­hatták beszédemnek ezt a pasz- szusát, mert a cenzúra törölte. Hiába, nálunk szabad megtenni a rosszat, de nem szabad megál­lapítani, hogy megtették... ( Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom