Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ■ Hideg színház ? Brecht tagadja II A rendezd : a Kurázsi mama Shakespeare-i darab Brecht... — hosszú hó­napok — talán évek? — óta a nagy német dráma­író „krónikája”, a Kurázsi mama áll Berényi Gábor gondolatainak középpont­jában. Megértjük, hiszen nagy művészi feladatra Vállalkozott: rendezésében kerül először Szolnokon akiknek ellenérzésük' van a darabbal szemben —. bi­zonyára tudja, hogy a kö­zönség egy része nem tud­ja mit várjon... — Megértem és nem hi­báztatom a közönséget. Máshol a baj. Az egész Brecht ködösítés egy nagy hazugság. Tagadom, hogy nyolult, összetett jellemáb­rázolási módszerekkel dol­gozik, ez igaz, de gazdag érzelmi skálája van. Néz­zük a Kurázsi mamát: vér­bő asszony, természetes, jó humora van, rokonszenves és ugyanakkor gyűlölni való. Mindent a gyerme­keiért tesz, eszményien jó anya — látszólag — de kaozsi, megszivolyozza má­sok szenvedéseit. Ellent­mondásos figura. De kér­dezem, a mai ember nem ilyen? Teli vagyunk értékekkel és könnye n végzetessé váló hibákkal. Nos, az előzőek­kel már egy kicsit jelez­tem, hogy miért tartom a bemutatásra kerülő dara­bunkat a világirodalom legaktuálisabb mondaniva­lója. drámájának: aki ön­ző, haszonlévezője akar lenni embertársai szenve­désének. maga is szenve­désbe jut. A kisember is lehet egy ideig a háború haszonélvezője, de elöbb- ntót'b úny is felfalja a há­ború. Mindezt nagyon szó­rakoztató módon közli ve­lünk Brecht. — A szerző írja az egyik tanulmányában: „Meg kell védenünk az epikus szín­házat a gyanú ellen, hogy ez valami fölöttébb kelle­metlen. örömtelen, sőt meg­erőltető dolog lenne.” A próbákon azt tapasztaltam, hogy a szolnoki előadás­nak is ez lesz az egyik ve­zérelve. Nem is lehet más, hiszen a drámában egyet­len olyan mondat nincs, amelyik ne lenne teljesen Már folynak a jelmezes próbák. Hegedűs Agnes Szekeres Ilona színpadra a „hideg és kri­tikus” brechti gondolat A vélemények a Kurázsi mamáról megoszlanak. A többség Bertolt Brecht leg­sikerültebb alkotásának tartja. Indokolt vélemény ez, hiszen az 1941-es zü­richi bemutató óta a „kró­nika” bejárta a világ szín­padait, — nagy viharokat kavarva maga körül. Es­küsznek rá és elátkozzák! Párizsban, Londonban. Ber­linben mindent elsöprő si­ller, máshol meg bukás. Persze az utóbbi esetben sem biztos, hogy a szerzőt kell megkérdőjeleznünk, hiszen Shakespearet is meg lehet buktatni... — Hát még Brechtet — mondja nevetve Berényi Gábor —. Elég egy kicsit félreértelmezni, „klassziku­san” játszani, vagy dog­matikusan utánozni a Ber­liner Ensemble előadásait, ez esetben a Kurázsi ma­mát, amelyet annak idején évven a szerző rendezett. Milliónyi buktatójuk van a Brecht daraboknak, de állítom századunk legna­gyobb színpadi alkotásai. A Kurázsi mama szolnoki bemutatója különben ré­sze színházunk kultúrpoli­tikai törekvéseinek. Rövi­den: a modern drámára, származzék az lonescolól. Millertől, ki merem mon­dani: bárkitől, Csehov és Brecht nyomja rá bélye­gét. Ahogy bemutattuk a mai dráma egyik kiinduló forrását Csehov Cseresz­nyéskertiével — ezt én az első abszurd drámának tartom —, most ugyanúgy szeretnénk megismertetni a szolnoki közönséggel Brechtet, az epikus drá­mát, az epikus színházat. Nem is beszélve arról, hogy a Kurázsi mama és gyer­mekei jelen pillanatban is a viláa legaktuálisabb szín­padi alkotása.----Akkor tessék, vitat­kozzék egy kicsit azokkal, é s Bertolt Brecht embertől, színésztől elrugaszkodott szerző lenne és hogy szá­raz, érzelemmentes. Bo­érthetö. Az hogy a darab­nak ‘mellbevágó filozófiai rendszere van, az a tények logikája. A játékfelfogás? Sajnos sokan még mindig XIX. századi színházi lá­tásmódot hordoznak ma­VÁLSÁGBAN AZ IFJÚ CSILLAGOK . „A túlságosan sok pénz a fejükbe szállt. Elbizakodott­ságuk nem ismer többé ha­tárt. Most azt követelik, hogy mindenki úgy tisztelje szeszélyeiket, mintha kinyi­latkoztatások lennének.” így kezdődik a Vie Nuo- ve-ban a híres angol együt­tesekről közölt cikk, amely­nek írója Gabriele Pantucci, az üstökösszerűen feltűnt, hirtelen meggazdagodott és híressé vált fiatalok válsá­gáról ír. A Beatles együttes tévé­filmje, a Magicái Mystery Tour igen rossz kritikát ka­pott. Nemcsak az angol saj­tó, hanem a nézők jórésze is telefonon, levélben felhábo­rodását fejezte ki a filmet műsorra tűző BBC szerkesz­tőinek. A Beatles együttes hírne­ve 1963-ban kezdett növe­kedni. Azóta óriási összege­ket kerestek s megízleltek mindent, amit ez lehetővé tesz számukra. Nem lehet csodálkozni, ha megrésze- gültek a lehetőségektől. Ügy tűnik, néha szinte már emberfeletti embereknek tartják magukat, nemzeti hősöknek s úgy vélik, a nemzetnek is el kell ezt is­mernie. Ehhez Erzsébet ki­rálynő is hozzájárult, ami­kor kitüntette őket. Érthető tehát, ha önhittségük oda vezetett, hogy filmet készít­senek jóllehet semmiféle rendezői tapasztalatuk nincs. Egy filmet, amelyen minden rögtönzés és amely addig tart, amíg az utazásba bele nem fáradtak. Csak az a meglepő ebben az egész történetben, hogy a BBC — állami cég — ve­zetői elfogadták és decem­ber 26-án műsorra tűzték ezt a filmet, anélkül, hogy előzőleg megnézték volna. Egyszeri közvetítésért a BBC 20 000 fontsterlinget fi­zetett, hogy bemutathass^ a Beatlesek fantáziájának ezt a tákolmányát, akik nem­csak énekesként, színészként is be akartak mutatkozni. Surneyben lévő villáikba zárkózva, ahonnan csak azért mozdulnak ki, hogy elmenjenek a legelőkelőbb éjszakai klubokba, nem cso­da, ha kialakult bennük egy világkép, amely igen távol áll a valóságtól. Az a gyere­kes áhitat, amelyet egy öreg indián iránt színlelnek, aki az elmélkedést prédikálja és előadásait a Hiltonhoz ha­sonló hotelekben tartja, csu­pán próbálkozás. Ez is azt mutatja, hogy milliomos­életük kielégítetlenül hagy­ja őket és hogy nem tudnak beleilleszkedni abba a tár­sadalomba, amely a jöve­delmüket biztosítja. Az angol könnyűzene jö­vedelmezőségénél maradva meg kell állni a Rolling Stones együttesnél. A Beat­les után ők hozzák a leg­több valutát az angol állam- háztartásnak. Mick Jagger a Rolling Stones vezetője. Senki nem tudja, mennyi lehet az évi jövedelme, de Kurázsi mama Hegedűs Ágnes gukkal és ez igen nagy visszahúzó erő. Szeren­csére Brecht egy hang hamisságot sem tűr el, hí­vet magából minden rossz értelemben vett theátráli- tást. A realitások színháza a brechti színpad, igazi nép­színház. a Kurázsi mamát shakespearei szintű darab­nak tartom. Az igazi és remé­lem meggyőző érvem, per­sze az előadás lesz. A bemutató március 8- J án lesz parádés szereposz-: tásban. A címszerepet' He­gedűs Agnes Jászai-díjasí játssza, mellette Szekeret Ilona, Kránitz Lajos, Kér* tész Péter, Horváth Sánl- dor Jászai-díjas, Orbán Ti­bor és Gyöngyössé Katalin alakítják a főbb szerepe­ket. — ti — Lenin Kun Béláért Gazdag tartalommal jelenik meg a Jászkunság új száma A közeli napokban meg­jelenik a Jászkunság idei első száma. A folyóirat ta­lán az eddigieknél is nívó- sabb tartalmával méltán számíthat az olvasók fi­gyelmére. Ez a szám M. I. Trus, az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Le­ninizmus Intézet munka- • társa tollából tartalmazza például Leninnek Kun Bé­lához, illetve annak ügyé­ben írott leveleit. Lenin őszintén aggódott a svédországi gyógykeze­lésre utazni szándékozó Kun Béla egészségi álla­pota miatt. Ezért egyetlen napon négy levelet írt eb­ben az ügyben különböző címekre; L. M. Karahan helyettes külügyi népbiz­tosnak, P. M. Kerzsencev- nek, az OSZSZSZK Svéd­országba akkreditált dip­lomáciai megbízottjának, I. N. Szmirnovnak, az OK (b)P pétervári bizottsága , és északnyugati irodája titkárának, és magának Kun Bélának. A Karahan- ■ hoz küldött levélben Lenin ezt írta: „Nagyon kérem Ont, — mindenképpen segítse Kun Béla elvtárs Stockholmba való utazását (a családjá­val .együtt). Nagyon lekö­telez, ha ír két sort sike­rül-e ez, nincs valamiféle különös akadálya?” I. N. Szmirnovnak így szólt a levél: „Szmirnov Elvtárs! Na­gyon kérem önt, minden segítséget adjon meg Kun Béla elvtársnak és család­jának, hogy elhelyezkedje­nek Stockholmban és Svéd­országban. Kun Bélának nagy szüksége van pihe­nésre és gyógykezelésre. Legjobb üdvözletem. Az ön Leninje.” P. M. Kerzséncevet arra kérte; „Kerzsencev elvtárs! Na- , gyón kérem önt, legyen teljes bizalommal és adjon meg minden segítséget Kun Béla elvtársnak és családjának Stockholmban való elhelyezkedéséhez, pi­henéséhez és gyógykezelé­séhez (amire neki nagy szüksége van) és minden máshoz. Legjobb üdvözletem\. Az ön Leninje.” A Kun Bélához írott le­vél így hangzik: „Kedves Kun Béla Elv­társ! Mindenekelőtt mellé­kelem a Kerzsencevnek és Szmirnovnak írt leveleket. Karahannak is írtam. Le­gyen szíves, ha valamire szüksége van, azonnal ír­jon nekem. Kézszorítással az ön Leninje.” A Kreml kórház vezető­jétől azt kérte Lenin: „Kérem, röviden számol­janak be nekem Kun Béla elvtárs egészségi állapo­táról, valamint arról, hogy mennyi idő szükséges a meggyógyításához és mi­lyen gyógymódot javasol­nak.” A Jászkunság mostani száma a fentiekhez hason­lóan csak néhányat közöl Leninnek Kun Bélához, il­letve annak ügyében írott leveleiből, de ezek is meg­győző erővel utalnak arra, milyen mély barátság fűzte őket össze. A folyóirat idei első szá­mában több figyelemre méltó tanulmány van. így például dr. Kőszegfalvi György: Nagykunsági vá­rosok. Mai gondjaik és fejlesztési lehetőségeik, — Varga József: Az imperia­listák fellazítás! politikája, dr. Lukács Pál: Szolnok megye mezőgazdasági nagy­üzemeinek ipari tevékeny­sége, — Kaposvári Gyula: Irodalmi Kurír —1932, dr. Katonáné, Káplár Mária: Emlékezés Várkonyi Ist­vánra című írása. az biztos, hogy milliomos, sterlingben számolva is. Ű is csak néhány éve jutott idáig. Időtöltése nem igen terjed túl a legdrágább éj­szakai lokálok látogatásán. Nemrég valószínűleg enge­dett bizonyos kábítószerek csábításának és ezért meg­gyűlt a baja a rendőrség­gel. Ügy tűnik, Mick is unatkozik, s egyedül az biz­tos, hogy távol áll tőle a szándék, hogy beilleszked­jen a társadalomba. Miután ateistának vallot­ta magát, Mick Jagger ki­jelentette azt is, hogy csa­pán az anarchiában hisz, amely — szerinte — meg­oldást ád a világ problémái­ra. Kifejtette ezután a nemi­ségről vallott nézeteit is, amelyek, mondani se kell, az elképzelhető legszaba­dabbak. A konzervatív angol gentlemenek felháborodnak ezeknek a kijelentéseknek a hallatára. „Hová - vezetik Nagy-Britanniát ezek a for­radalmak?” Pláne, ha egyébként is egyre kevésbé „nagy”. Nehéz előre látni, hogy mit hoz a brit ifjúságnak ez az úgynevezett „forradal­ma”. Ez az ifjúság egy ha­nyatló, konzervatív társada­lomban született, amely tele van osztályelőítéletekke] és sznobizmussal. Néhány fiú és leány, alig több mint húszevesék, meggazdagod­nak egyik napról a másik­ra a könnyűzene, a divat, a film, a fényképezés révén, mint a Beatles együttes, Mary Quant, Julie Christie, David Bailey, hogy csak né- hányukat említsük. Egyikük sem elégedett. Valószínűleg másik is; a Beatleshez és a Rolling Sto- nes-hoz hasonlóan számot vetettek annak a társada­lomnak a kisszerűségével, amelyben élnek. Talán soha­sem tették fel a kérdést, hogy létezik-e valami, ami­vel helyettesíteni lehetne. Unatkoznak, indiai szentek­re és az anarchiára gondol­nak. .. ha éppen nem kábí­tószer van a kezükben. Fordította: B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom