Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. február 25. 61111° világpolitikában — Testvérpártok vezetői a prágai ünnepségeken Folytatódik a DNFF offenzivája Megállapodás a baloldal összefogására Franciaországban A szovfet delegáció Szuszlov vezetésével utazott Budapestre Szombaton elutazott Bu­dapestre a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt ve­gyen a kommunista és munkáspártok képviselői­nek budapesti konzultatív találkozóján. A szovjet delegációt Mihail Szuszlov, a politi­kai bizottság tagja, a köz­ponti bizottság titkára ve­zeti. A küldöttség tagja Borisz Ponomarjov, a központi bizottság titká­ra is. Röviden ÜJ DELHI Az ENSZ kereskedelmi fejlesztési értekezletén 26 ország képviselőiből bi­zottságot állítottak fel a fejlődet országok fokozott gazdasági megsegítését cél­zó javaslatok kidolgozá­sára. A 26 tagú bizottságba beválasztották Magyaror­szág képviselőjét is. Két kérdés köré csoporto­sul a nemzetközi közvéle­mény érdeklődése ezekben a napokban: a dél-vietnami szabadságharcosok offenzí- vája és a kommunista és itnomicasp ártok budapesti konzultatív találkozója. Az utóbbival kapcsolatban megjelent „prognózisok” rámutatnak arra, hogy a testvérpártok nagy többsé­ge elsőrendű feladatként kezeli az akcióegység meg­teremtését az imperializ­mus ellen. A Szovjetunió és a szocialista országok, — az utóbbi időben érezhetően megnövekedett nemzetközi feszültség közepette — újabb és újabb erőfeszíté­seket tesznek a kommunista pártok egységes cselekvése érdekében. Mint Leonyid Brezsnyev és a testvérpár­tok más vezetői a héten el­hangzott beszédeikben is­mét rámutattak, ez a leg­sürgetőbb feladat. Fontos nyilatkozatok hangzottak el a hétfőn kezdődő budapesti értekezlettel kapcsolatban Prágában, a csehszlovák munkásosztály februári győzelmének 20. évforduló­ján, amelyen magasrangú szovjet, lengyel, magyar, NDK, bolgár, román és ju­goszláv pártvezetők is résztvettek. A varsói Poli- tyka cikkében rámutatott, hogy a közelgő budapesti konzultatív találkozó azok­nak a kommunista pártok­nak vitathatatlan sikerét jelzi, amelyek úgy vélik, hogy a feltételek és a tör­ténelmi tapasztalatok kü­lönbözőségéből jelentkező esetleges eltérő nézetek nem akadályozhatják az akcióegységet. A világsajtó változatlanul címoldalon foglalkozik az immár négy hete tartó dél­vietnami szabadságharcos offenzívával, amelynek má­sodik hullámaként ezen a héten negyven támaszpont és megerősített helység el­len intéztek összehangolt támadást. Saigon repülőtere többször is zárva maradt a repülőgépek számára, s a Jordán levél U Thanthoz dél-vietnami fővárost most már minden oldalról körül­zárták a hazafiak, Hűé, az ősi császárváros citadellá­ján pedig negyedik hete leng a DNFF kék-piros, aranycsillagos lobogója. Mi jellemzi a jelenlegi dél-vietnami helyzetet? Mint a hanoi Nhan Dán rá­mutatott, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front offenzivája a szabad­ságharcosok javára billen­tette a mérleget: az ameri­kaiak támadó harcmodor helyett védekező stratégiára kényszerültek, az ellenség hátországa, Saigon és a töb­bi városok is fronttá váltak. A háború délen új szakasz­ba lépett. Washingtonban azonban ezt még mindig nem akar­ják tudomásul venni, kép­telenek levonni az ebből eredő következtetéseket. A Johnson-kormányzat to­vábbra is mereven ragasz­kodik kátyúba jutott kon­cepciójához, újabb csapat­erősítésekkel, tartalékok tízezreinek behívásával pró­bálja befoltozni a dél-viet- nami „lyukakat”. Dél-Vietnamban lényegé­ben összeomlott a Thieu—Ky rezsim, a lakosság megma­radt bizalma is szertefosz­lott, s a felszabadított vá­rosokban és falvakban új népi szervezetek alakultak. Ebben a helyzetben — amikor U Thant ENSZ-fő- titkár tett újabb kísérlete­ket a vietnami rendezéshez vezető tárgyalások megin­dítására, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete a svéd külügyminiszterrel tárgyalt, s Hanoiban újabb megnyilatkozások történtek a békés rendezéshez veze­tő út lehetőségéről — John­son durván visszautasítja a tárgyalásos megoldást és változatlanul a katonai győ­zelem ábrándját kergeti. Bár a vietnami esemé­nyek ezen a héten is hát­térbe szorították a világpo­litika más eseményeit, szót kell ejtenünk arról, hogy a genfi leszerelési értekezle­ten folytatódott az atom- str->- szerződés azonos szö­vegű szovjet és amerikai szerződéstervezetének vitá­ja. Belgiumban nem sike­rült megoldani a hetek óta tartó kormányválságot és a parlament feloszlatása után úi választásokat írnak ki. Indiában már a második helyi állam vezetését vet­te át a központi kormány, s a belpolitikai helyzetet tovább bonyolította az in­diai—pakisztáni határvidé­ken levő Kutch-ra vonat­kozó genfi döntőbírósági ítélet, amely e vitatott tér­ség egy részét Pakisztán­nak ítélte. Mohammed El-Farra, Jordánia ENSZ-képviselője pénteken levelet intézett U Thant ENSZ-főtitkárhoz és ebben tiltakozott a Je­ruzsálem arab negyedében Izrael által folytatott munkálatok ellen. Az arab negyedben fekvő Sirató­fal körül elterülő térség­ben végrehajtott munkála­tok sértik a negyedben lévő arab szent helyek jel­legét —, hangoztatja a le­vél. Farra felszólítja az ENSZ-főtitkárt, tegyen sür­gősen lépéseket Izrael ma­gatartásának megváltozta­tására. GUATEMALA Negyvenötperces tűzharc zajlott le pénteken Guate­mala városában egy rend­őr és egy fegyveres cso­port között. Tizenöt em­ber, köztük hat rendőr megsebesült. Az egyik fegyveres, aki eredetileg egy könyvkereskedést akart felrobbantani, életét veszí­tette. Fontos előrehaladás tör­tént Párizsban a baloldal összefogására irányuló tár­gyalássorozatban. A Fran­cia Kommunista párt és a demokrata-szocialista bal­oldali szövetség vezetői pénteken elfogadták azt az okmányt, amely összefog­lalja a két párt álláspont­ját a francia bel- és kül­politika kérdéseiben. A február 24-i megállapodás címet viselő okmány a pá­rizsi politikai megfigyelők szerint jelentős haladást mutat az 1966 szeptemberé­ben kötött egyezményhez képest. Ez mindenképpen a francia baloldali erők sike­rét jelenti, s a Combat sze­rint a még fennálló nézet- eltérések nem olyan ter­mészetűek, hogy kizárnák a további közeledést a kom­munisták és a baloldali szö­vetség között. Sebes Tibor VIETNÁM Rakétával támadnak a partizánok Dél-Vietnam több körze­tében változatlan heves­séggel tombolnak a har­cok. A hazafias erők nyo­mása a Khe Sanh-i tá­maszpontra egyre fokozó­dik. Pénteken a partizánok az eddigi legnagyobb mé­retű bombázást hajtották végre, amikor délután öt óra alatt mintegy 1300 gránátot és 300 rakétát lőt­tek az amerikai támasz­pont területére. Dél-vietnami partizánok szombaton hajnalban ra­kétákkal lőtték a saigoni Tan Són Nhut repülőteret, a -'Világ egyik legnagyobb ........... ........... Ö sszeesküvők pere Kairóban A fővádlott Samsz Bad- rán volt hadügyminiszter kihallgatását szombaton kezdte meg az egyiptomi forradalmi bíróság. — A vizsgálat és az eddig ki­hallgatott vádlottak vallo­másai szerint az összees­küvés lelke Badrán volt. Neki kellett volna egy páncélos egységgel Kairóba hozni Amer marsailt és így biztosítani az akció si­kerét. A másodrendű vád­lott Abbasz Raduán volt belügyminiszter legutóbbi kihallgatásakor azt vallot­ta- hogy Samsz Badrán el­sősorban azért felelős, hogy a marsall szembefordult Nasszer elnökkel. A forradalmi bíróság az Ahram jelentése szerint megkezdte a titkos szolgá­lat elhajló vezetői ellen in­dítandó per ' előkészítését. Ez a per nyomban az ösz- szeesküvők pere után meg­kezdődik. forgalmú légikikötőjét, — amelynek területén az amerikaiak jelentős légi- támaszpontot tartanak fenn. Huéban folytatódnak az elkeseredett harcok. Dél­vietnami kormánycsapatok és amerikai tengerészgya­logosok tüzérségi támoga­tással előrenyomultak a fellegvárban és az AP je­lentése szerint elfoglalták annak déli falát. A tudó­sító szerint az előrenyo­muló csapatok elérték azt a pontot, ahol 25 napon keresztül lengett a DNFF lobogója. Becslések szerint : meg 35Ó partizán folytatja az ellenállást a fellegvár területén. A Huéba kül­dött nyugati haditudósítók közlése szerint az ameri­kai hírügynökség győzelmi jelentései „egyelőre korai­aknak” látszanak. öt északi ország — Dá­nia, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland — ENSZ-képviselői pénteken felkeresték U Thant fő­titkárt és kifejzték kor­mányuk óhaját, hogy a vietnami konfliktus békés tárgyalások útján rende­ződjék. Amerikai hivatalos kö­rökben megerősítették, — hogy április elején az új- zélandi Wellingtonban ér­tekezletre ülnek össze az Egyesült Államok és a vietnami háborúban részt­vevő hat szövetséges — Dél-Vietnam, Ausztrália, Űj-Zéland, Thaiföld, a Fü- lüp-szigetek és Dél-Korea — külügyminiszterei. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni azokhoz a sajtóje­lentésekhez, amelyek sze­rint a „hetek értekezlete” esetleg csúcsértekezletté alakulhat át, amelyen Johnson elnök is részt venne. HANOI A vietnami néphadsereg légelhárítása Szombaton Hanoi felett lelőtt egy amerikai repülőgépet, egy másik amerikai gépet pén­teken este lőtték le Nge Anh tartomány fölött. Ez­zel a VDK fölött lelőtt amerikai gépek száma 2769-re emelkedett. TOKIO Az amerikai VII. flotta egy anyahajóból és öt tor­pedórombolóból álló raja pénteken este kifutott a japán Szaszebo kikötőjé­ből, hogy részt vegyen a Vietnam elleni hadműve­letekben. A New York Dailly News szombaton közölte, hogy a saigoni amerikai katonai parancsnokság — újabb ötven-százezer kato­nát kért az amerikai had­vezetéstől. PINTÉR ISTVÁN: Mégsem lett király 34. A csecsemő kormányzóról Augusztus 27-én páratlan pom­pával temetik el Horthy Istvánt, öt is a kenderesi temetőben, a családi kriptában helyezik örök nyugalomra. A temetés napján a Magyar Szó című lap, amelyet a kormányzói családhoz közelálló Meskó Zoltán szerkeszt, első ol­dalán furcsa tablót közöl: Hunya­di János és Mátyás király az egyik oldalon, Horthy Miklós és ifjú Horthy István, a kormányzó­helyettes árvája a másikon. Budapesten a Horthy-család hí­vei azt terjesztik, hogy a kor­mányzóhelyettest a németek tet­ték el láb alól, mert angolszász barát volt. A merényletről szóló híresztelést alátámasztani látszik, hogy szeptember 2-án ifj. Károlyi Gyula gróf, aki ugyancsak a légi­erőknél teljesít szolgálatot, tanu­lógépével egy kiképző tiszthelyet­tessel együtt a Dunába zuhan. Holttestét és gépének roncsait csak hosszú kutatás után, napok­kal később találják meg. A hiva­talos vizsgálat újra véletlen sze­rencsétlenséget állapít meg. A városban azonban arról beszél­nek, hogy a fiatal Károlyi volt a legesélyesebb jelölt a gyámi, vagy kormányzóhelyettesi tisztségre, s a véletlenek ilyen összejátszása már nem lehet véletlen... Horthy szinte minden idejét a dinasztiaalapítás körüli tárgyalá­sokkal tölti. Hazarendeli Dél- Amerikából Miklós fiát is, aki azonban kénytelen a hosszú hete­kig tartó hajóutat választani. Itt­hon van azonban Lukács Béla, a főméltóságú asszony családi bi­zalmasa, aki miniszterelnök akar lenni, s ezért — jóllehet a herceg- prímás és mások ellenállása ezt már eleve kilátástalanná teszi — a kormányzó unokájából mégis megpróbál királyt csinálni. A vár­megyékben indít propaganda had­járatot. S mert az egyik főaka­dály az árva református vallása, azt terjesztik, hogy a gyerek ka­tolikus. Bizonyságul fényképeket mutogatnak; amelyek a képesla­pokban jelentek meg. A képen Serédi Jusztinián egy csecsemőt keresztel, s az aktuson ott van Horthy Miklós és felesége is. A képnek bizonyítania kellene: ma­ga a hercegprímás a katolikus vallásban keresztelte meg a Hor- thyak legifjabb sarját. Serédi fel­háborodottan tiltakozik a propa­ganda ellen: a fénykép nem Hor­thy Istvánka keresztelésekor, ha­nem József Ferenc főherceg gyer­mekének keresztelőjén készült, ahol a Horthy-házaspár vendéges­kedett. Horthynak be kell látnia, hogy nem koronáztathatja meg unokáját. Túlságosan nagy ellenállással kel­lene megküzdenie, s ez ebben a zűrzavaros, háborús helyzetben nem sikerülhet. Az uralkodó kö­röknek a biztos német győzelem­be vetett hite a villámháború ku­darca után megingott, s az a te­kintély, amelyet Horthy ország­gyarapításával előttük kivívott magának, jócskán csökkent, ami­kor az ország hadba került a nyu­gati hatalmakkal. S a kormányzói unokát nemcsak királynak, ha­nem a kormányzó utódjának sem lehet megválasztani. Kállay, aki mindent megtesz, hogy Horthyt támogassa a dinasztia-alapítás­ban, így foglalja össze kormány­zója számára azokat a megfonto­lásokat, amelyek ezt lehetetlenné teszik: „Egy uralkodó helyett lehet kormányozni, de kis csecsemőt kormányzóvá tenni nem lehet. Van rá példa, hogy 16—18 éves fiú gyakorolja a királyi hatalmat, de kormányzó csak az lehet, aki teljes érettségben, meglett korban kormányozni tud. A királyi te­kintély alapulhat a legitimitás elvén, a korona presztízsén, egy dinasztia körül kialakult stabili­táson, de a kormányzó csak saját erejével és képességeivel gyako­rolhatja hatalmát. Ebben külön­bözik lényegesen a királyi, de akár a köztársasági elnöki hata- lomkörtöl. Ezért nehéz a’ kormányzó éle­tében akár az utód-, akár a he­lyettesválasztás. Nekünk adatott egy szerencsés lehetőség, mind a kettőre a hősi halott István sze­mélyében. A sors elvette tőlünk, és mert egyedüli lehetőség volt, még nehezebbé lett a kibontako­zás megtalálása... Utód választásához újabb tör­vényt kell hoznunk. Ez magában még nem akadály, de engedje meg, föméltóságú uram, arra iga­zán nehezen vállalkoznék, hogy erre javaslatot tegyek, mert min­den érzésem tiltakozik az ellen, hogy a boldogult kormányzóhe­lyettes urat nem tudták, vagy nem akarták utódnak megválasz­tani, ami az egyedüli helyes és észszerű lett volna, akkor most bárkit megválasszunk utódnak? Ezt megtenni nem lehet. De tárgyilag véve is a dolgot — egy utód, ismétlem, ha ez nem a boldogult kormányzóhelyettes lett volna — magában hordozza a hi­ba csíráját. Mit csinál — hisz hála istennek főméltóságú uram min­den csapás dacára is egészséges — az utód még 10—15 évig? Ha sze­repéi, az a baj, főméltóságod nem szeretné, ha beleszól a dolgokba, könnyen egy melékkormányzat fejlődne ki, ellenségei lennének, és ami még veszélyesebb, folyton nyugtalankodó barátai. Ha nem csinál semmit, és ez a jobbik eset, mire kormányzó lenne, úgy el- színtelenedne, úgy elveszítené po­zícióját a közvéleményben, hogy senkinek sem kellene. De különben sem tudok olyan embert, akire azt merném mon­dani, hogy ma, vagy pedig tíz­tizenöt év múlva rábízhatjuk az országot. Lehet, hogy majd fel­bukkan, ma nincs. Bizalmat pedig előlegezni ebben az esetben nem lehet”. (Folytatjuk.) i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom