Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-24 / 46. szám
I 1968. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * ALKU ÉS PIAC A lakosság kulturált kiszolgálása, áruellátása általában szabott áron történik. Bár 1968 januárjától sok cikk hatósági árát kötetlenebb árformák váltottak fel, alkudni azért ma sem lehet az állami és szövetkezeti üzletekben. Így a fogyasztó viszonylag gyorsan végez a vásárlással. A világszerte rohamosan terjedő ^önkiszolgáló rendszer például elképzelhetetlen volna alkudozás közepette. Bizalmat, biztonságot is teremt az áru fölött elhelyezett, s mindenki számára egyformán érvényes ár. Azonban átvitt értelemben alku a fogyasztói véleménynyilvánítás is, és mint ilyen, fontos formálója, alakítója a kereskedelmi és termelőmunkának. Előfordulhat, hogy egy adott áru más áron kapható a szakboltban, mint az áruházban. Ha az ár-alkura nincs is mód. határozott fogyasztói véleménynyilvánítás ez esetben az olcsóbb vásárlási forrás választása. A bővülő áruválaszték egyre nagyobb lehetőséget nyújt majd a fogyasztónak az egymást helyettesíthető cikkek, a különböző minőségek és árak mérlegelésére és az előnyös választásra. A fogyasztó azzal is ítéletet mond, hogy az árut korszerűség, minőség, árszínvonala szerint rangsorolja. például napjainkban is megfigyelhetjük, hogy a háztartási gépek, villamosberendezések árváltozása bizonyos igények kielégítését előbbre hozta, másokét elhalasztotta, a szerint, hogy az árak lefelé, vagy fölfelé változtak. A fogyasztó véleményét sem a kereskedelmi, sem a termelő vállalat ném hagyhatja figyelmen kívül, hiszen ez közvetlenül befolyásolja, növeli, vagy csökkenti a nyereséget. Az a kereskedelmi vállalat például, amely ugyanazt a terméket esetleg drágábban kénytelen árusítani, olcsóbb beszerzési lehetőség után néz, ha nem akarja, hogy sorra elpártoljanak vevői. !gv például ugvanaz a termék olcsóbban kerülhet a kirakatba. ha nem a nagykereskedelemtől, hanem közvetlen a termelőtől szerzik be. Az egvmással versengő termelő vállalatok közül az olcsóbb, a korszerűbb, a jobb minőségű terméket vásárolja meg a kereskedelem. ha nagy forgalmat akar lebonvolítani. Az a termelő vállalat, amelyik korszerűtlenül, drágán termel. s cikkeire nem tartanak igényt, ha nem akar nehéz helyzetbe kerülni, árengedményekre. a termelés fejlesztésére, a meglevő gyártmányok korszerűsítésére kényszerül. Vagyis a fogyasztók jelzései, a vásárlók állásfoglalásai alapján az alku lényegében véve közvetlenül a kereskedelem és az ipar között zajlik, tehát a fogyasztók „megbízásából” a kereskedelem egyezkedik az iparral. Az ár-alkuban a lakosság érdekeit kénytelen képviselni a kereskedelem, ha helyt akar állni a versenyben. S ahogy az eladók piaca egyre inkább a vevők piacává alakul át, úgy növekszik az alku szerepe is. A nagyon kelendő divatcikkek, korszerű es kiváló minőségű termékek ára átmenetileg magasan indul, s ezzel a termelő vállalatok érdekeltté válnak a gyártás növelésében, a kínálat fokozásában, ami végül is nemcsak a zavartalan áruellátáshoz, hanem a fogyasztói árak mérsékléséhez is vezet. A nem kapós cikkek viszont csak eleve árcsökkentéssel, a minőség javításával, korszerűsítéssel, s más egyéb vásárlói előnyök biztosításával értékesíthetők. Az alku és a piac összetartozó fogalmak. Mindig csak az adott piaci helyzet, a kínálat és a kereslet, a kielégítésre váró szükségletek alapos mérlegelése alapján lehet arra az ismétlődő kérdésre válaszolni; megéri-e az árát Ami ma olcsó, az lehet, hogy holnap drága, és fordítva. fii termék ára soha nem vizsgálható önmagában, hanem csak másikhoz viszonyítva. Minden termék elhelyezkedik valahol a minőség, a korszerűség, hazai vagy nemzetközi skáláján, ehhez általában igazodik az ár is. As árak alakulását a vállalatok közötti forgalomban még két lényeges körülmény befolyásolhatja: a rendelt mennyiség és a szállítási határidő. Az eladó, a termelő nagyobb darabszám értékesítésével kedvezményeket biztosít a vásárlónak, a gyors és soron kívüli szállításokért felárat számíthat fel. Mindez félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az árak alakulása sokféle körülmény mérlegelésétől függ, és — kevés kivételtől eltekintve —, nem állapíthatók meg központilag. Különösen a termelő vállalatok egymás közötti forgalmában alkalmazzák ezért széles körben az úgynevezett megállapodásos árakat. Mindez a vállalati gazdálkodás lényegi részévé tette a kereskedést, az alkut. Szakítani kell tehát azzal a szemlélettel, amely rangon aluli szakmának tekinti a kereskedést és a szocialista módszerekkel összeférhetetlennek, restellni való mozzanatnak az alkut. A szemléletbeli változásnál ís nagyobb feladat az új helyzet megértése és a szükséges módszerek elsajátítása. A piaci információ, sokrétű műszaki és gazdasági ismeretek szükségesek ahhoz, hogy a vállalat az ár-alakulásban rejlő lehetőségeket hasznosítha-sa. Minden vállalat érdeke, hogy alaposan mérlegelje és kiválassza a beszerzés, az értékesítés számára legelőnyösebb formáit Kovács József VEGYIMŰVEKET SZERELŐ VÁLLALAT SZOLNOKI KIRENDELTSEGE (Tiszamenti Vegyiművek területén) FELVÉTELT HIRDET: ) szerelésvezetői munkakörben Feltétel: 2 éves gyakorlat, gépészmérnök, vagy gépésztechnikusi végzettség. Adminisztrátori munkakörben feltétel- gépírás, érettségizettek előnyben. Munkaidő 5 napos munkahét. Tel.: 33—81 102 mellék. Munkásvédelem a mezőgazdasági üzemekben Cikkünk nyomán Jogosa húsipari vállalat reklamációja Február 15-én „A fogyasztó fóruma” rovatban a hétvégi kenyérellátással foglalkoztunk. Megírtuk, hogy „Tavaly a 72 óránál régibb kenyeret a boltokból begyűjtötték, s takarmányozásra eladták a vágóhídnak. A közelmúltban a vágóhíd viszont kevesebbet akart fizetni, ezért kénytelen volt az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat olyan vevőt keresni, aki többet ad”Ezzel kapcsolatban a Szolnok megyei Húsipari Vállalat igazgatója levelet küldött szerkesztőségünknek melyben az alábbi sorokat olvashatjuk: „Vállalatunk állandóan átvette a kimaradt szikkadt kenyeret 1.50 forint kilogrammonkénti árban. Az új mechanizmus beindulása után megkereste vállalatunkat az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat és közölte velünk, hogy a továbbiakban a száraz kenyeret nem hajlandó csak 2.50 forintért adni. Vállalatunk 6000-es sertéshizlaldájában a sertésekkel etettük fel és etetnénk fel továbbra is az emberi táplálkozásra nem alkalmas, szikkadt kenyeret, ha a fenti kiskereskedelmi vállalat folyamatosan 1-50 forintért adná el. Mivel a kenyér tápértéke a 2.50 ft-os áremelés után nem növekedne, így a vállalat nem fogadta el a kiskereskedelmi vállalat ajánlatát. ☆ Pályázati díjból új klub dokumentált balesetelhárítási oktatást tartottak, azt is csak akkor, amikor a vegyszer alkalmazása következtében már halálos üzemi baleset következett be. Az üzemi balesetek körülményeinek kivizsgálása is hiányos a termelőszövetkezetekben A jegyzőkönyvekből sokszor éppen a leglényegesebbek, a baleset oka és a felelős személy megjelölése hiányzik. Az állami gazdaságokban a vizsgálatok megfelelőbbek. Egy gazdaságban azonban 9 üzemi baleset okának a felderítése elmaradt. Mind a termelőszövetkezet, mind az állami gazdaság köteles megtéríteni tagjának, illetve munka- vállalójának — halála esetén hozzátartozójának — a kárát, mely abból keletkezett, hogy munkája során megsérült, kivéve, ha azt a tsz illetve állami gazdaság működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Az üzemi balesetet szenvedett dolgozóknak, illetve hozzátartozóknak csupán egyetlen állami gazdaságban hívták fel a figyelmét a jogszabály előírásainak megfelelően arra, hogy a balesetből eredő kárigényét érvényesítheti. Így nem is csoda, hogy ilyen igényt egyetlen tsz-tag vagy állami gazdasági dolgozó sem jelentett be. Dr M. L. Tavaly ősszel ügyészek, szakszervezeti munkavédelmi felügyelők és más szakemberek közreműködésével nyolc termelőszövetkezetben és három állami gazdaságban megvizsgálták, hogy a munkavédelemre vonatkozó szabályok miképpen érvényesülnek ott. 1967. első félévében a vizsgált tsz-ekben — 1966 első félévéhez viszonyítva — nem csökkent, hanem emelkedett az üzemi balesetek száma. Ötvenöt olyan üzemi baleset volt a korábbi negyvenkettővel szemben, — amely legalább 3 napi munkaképtelenséggel járt. Közülük egyet vegyszermérgezés okozott, egy halálos kimenetelű volt. — Csonkulás nem fordult elő. Az üzemi balesetek révén 499 munkanap esett ki. — (Ebben nincs benne két tsz, mert az idevonatkozó adatokat nem tartották nyilván.) Az átlagosan foglalkoztatott létszám: 3422 volt. A három állami gazdaságban az említett időszakban 48 legalább 3 napi munkaképtelenséget okozó baleset fordult elő, ebből egy vegyszermérgezés. Halálos, csonkulásos, életveszélyes nem volt. Az említett szám annyiban kedvező, hogy az 1966. I. félévi 84-el szemben lényeges a csökkenés. A kiesett munkanapok száma viszont magas: 1157. Jogszabályok írják elő, hogy a biztonságos és egészséges munkakörülmények tervszerű javítására mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban éves intézkedési tervet kell készíteni. Ebben valamennyi munkahelyre, erő- és munkagépre kiterjedően fel kell mérni a balesetelhárítási és egészségvédelmi hiányosságokat, megszabni a megszüntetésük érdekében teendő intézkedéseket 3 feltüntetni az e célra fordítandó összegeket is. A nyolc tsz közül csupán egyben készítettek tervet, de ez sem felelt meg mindenben a jogszabályok előírásainak. Az állami gazdaságokban készültek is hiányosak voltak. A biztonsági megbízottakat mindenütt kijelölték. Két tsz-ben azonban ezek az emberek nem műszaki képzettségűek, négy tsz-ben pedig olyanok, akik a munkavédelmi ismeretekből előírt vizsgát nem tették le. A termelőszövetkezetekben előzetes orvosi vizsgálatot csak olyan esetekben tartottak szükségesnek, ha a munkába állított személy munkaköre ezt megkövetelte, például tejkezelői, konyhai dolgozó, méregraktárkezelő stb. Az állami gazdaságokban kedvezőbb a kép, de ott sem volt minden esetben meg az előzetes orvosi vizsgálatról szóló igazolás. A balesetelhárítási és egészségvédelmi tudnivalók oktatása — két tsz-t kivéve — rendszeres. Az oktatásról elmaradókat azonban nem vonják felelősségre. A 6/1965. SZOT szabályzattal, 1966. július 1-től hatályba léptetett Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Övórendsza- bály korábbitól eltérő rendelkezéseit még a biztonsági megbízottak egy része sem ismerte. Így oktatásuk is csak egy-két helyen történt meg. Ezért hiányosak az egyes üzemági — például daráló, fűrészüzem, elektromos szabvány, építőipari stb. — óvórendszabályok. Az egyik tsz kertészetében csak egy Űj klubhelyiséget avatnak vasárnap este a törökszentmiklósi Csikós József ifjúsági klub tagjai. A szép berendezést az ifjúsági klubok tavalyi pályázatán nyert ötezer forintból vették. A klub tagjai mintegy ötezer forint értékű társadalmi munkával járultak az új helyiség kialakításához. A vasárnapi ünnepi program keretében leplezik le a klub névadójáról készült domborművet, amelyet Rónaszéki Tibor tanár, a klub tagja készített. Ez alkalommal ismertetik az idei programot is. Néha az újságíró is tévedhet, ezért telefonon felhívtuk az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályvezetőjét, aki A fogyasztók fórumában megjelent panasszal eleinte egyetértett, de amikor a vágóhíd ellenvéleményét elmondtuk neki, elismerte, hogy az ő korábbi tájékoztatása precízebb lehetett volna. Nincs többé deszkamell Osztatlan örömmel nyugtázom, hogy a manekenekkel szemben támasztott követelményekben is új mechanizmus érvényesül. El is ,'ött már az ideje ennek. Mert semmi jóval nem biztatott például, hogy mindinkább a deszkamellű mane- ken lett az ideál. Minduntalan aggasztóbbnál aggasztóbb ielensé- gekre figyelt fel az ember. Ment, andalgott ábrándozva a csendes, ködös téli éjszakában, mikor hirtelen baljós borzongás fogta el. A nagy 'némaságba kísérteties zajok, éles sivítások törtek. Száraz zörgések közeledtek, s ezekre az ebek nyugtalan szűkülésbe kezdtek a kerítéseken belül. Jaj. mi az?! — dobogott fel a félelem szívünkben-- Pedig semmi különös nem történt. Mindössze három-négytagú lánylár- saság haladt a szürke homályban. Valamennyiük olyan, aki kínos figyelemmel hódolt a legeslegújabb divatnak. Mind testalkat, mind ruházat dolgában. Annyi volt már a deszkakeblű, pipaszár lábú hölgy, hogv csontos menetüktől zörögtek az utcák. Igazán helyes pofikájú, iobb- sorsra érdemes lánykák fogyasztották le magukat — a maneken-ide- ál szerint — oly mértékben, hogy már kisebb szélben is csak úgy mentek el hazulról, ha legalább egv téglát dugtak a zsebükbe... Másképp a szél is könnyen felkaphatta volna őket... Csoda,, ha a csontok zörgésére az ebek is ugatásba kezdtek? Mondom, úi mechanizmus, új szervezeti kritériumok hódítanak a manekenek körében is. Félredobják a deszkakebel ideált, s irányt vesznek a teltebb, kívánatosabb formákra. Megjött az eszük. Eszükbe iutott az öreg férfi-bölcsesség: úgy helyes a fehémép. ha van rajta mit fogni. Tény, hogy kissé szókimondó, parasztos igazság ez. De igaz, ami igaz... Ugyan, mi a csuda serkentette volna maholnap a férfinépet például az életszínvonal további emelésére, ha azt látja, hogy a drága lányok, asszonykák ész nélkül fogyasztják a... a fognivalót. Elvi kérdés is ez, kérem! Éljenek a töltöttebb formájú manekenek, a női divat élenjárói! Mennyivel szélesebb perspektívát ígérnek ennek folytán a miniszoknyák is. Mert bizony ezek se sokat tudtak emelni a hatáson, ha alóluk — telt női formák helyett — csontkollekciók kandikáltak elő. Megindult a zajlás más irányban is. Vége a manekenek groteszk, természetellenes testtartásának, amely- iyel — Nők Lapiától kezdve a lég* utolsó divatlapoídg — a ruhaúidon- ságokat kínálták a „Hogyan öltöz- ködiünk?” — „Vetkőzzünk kulturáltan” s egyéb rovatokban. Nem szaladgál ezután hátunkon a hideg, mikor a kificamodott maneken-de- rekakat. kibicsaklott lábakat, nyakakat látjuk. Pedig a tavaszi, nvá- ri s egyéb időszaki ruhákat voltak / hivatottak megkedveltein! ezek a bájos arcocskájú manekenek. Szegénykéket annyira elvakította az elferdült testtartás divat, hogy már eszükbe sem jutott; lassan nem csinos nőkhöz, hanem a lapos és esetien collostokhoz váltak hasonlókká. Ö, azok a merevgörcsös terpeszállások. Meg azok a folyvást mély mélabút sugárzó pofikák! Sportruhához: szomorúság; kisestélyihez: szomorúság; bikinihez: szomorúság. Még a sláger is így szólt; „Kicsit szomorkás a hangulatom máma-" — Kell ez a nőknek, jó ez a férfiaknak? Ördögöt! persze az sem lenne jó, ha folyton mosolyognának a jövőben manekeneink-- Éppen a mértéktartás, az egészséges, természetes megjelenés, mozgás, viselkedés érdekében indultak ma- neken-képző és átképző tanfolyamok. Egészséges szépérzékű kapitányok egrecéroztatják a kedves, teltebbé formásodó manekeneket, hogyan kell iámi, mikor lépjenek a sarkukra. mikor talpközépre. Milyen ruhában kell „vonulni”, milyenben csak „civilül’’ lépegetni. sarokra, katonásan. Olyan kifejezőek a ma- neken-képzés vezényszavai is. Például; „Kisasszony, a mellkasával indítson, ne a csípőiével!” — „A talpközépre lépjen... Ne lóbálja a karját...” Képzeljük el, milyen balhé lenne, ha a maneken fordítva csinálna valamit. Mondiuk — a csípőjével indítana, s a mellkasát a kulisszák mögött felejtené, mikor színpadra vonul. Tóth István !
