Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

1968. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kommunista jogászok tanácskozása Szolnokon Amint arról már csütör­töki lapszámunkban hírt adtunk, kommunista jogá­szok tanácskozását rendez­te meg szerdán a megyei pártbizottság. A tanácsko­záson résztvett dr. Korom Mihály, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, igazságügyi miniszter, dr. Csendes Károly, a Magyar Népköztársaság legtöbb ügyészének helyettese és a járási és városi pártbizott­ságok titkárai, valamint a járási, városi tanácsok vb- elnökei. A tanácskozás résztvevői előtt — Zagyi Jánosnak, a megyei párt- bizottság titkárának üdvöz­lő szavai után — dr. Zsmu- rin Lajos, a megyei párt- bizottság osztályvezetője mondott vitaindító beszé­det. Bevezetőként az előadó arról beszélt, hogy az el­múlt években hogyan áll­tak helyt a megyében mű­ködő jogászok és a jogsza­bályok ismertetéséből, a jogpropagandából milyen feladatokat vállaltak ma­gukra. Hangsúlyozva: a kommunista jogászok so­kat vállaltak ebből maguk­ra. jó munkát végeztek. Tavaly a megyei párt­végrehajtóbizottság, vala­mint a járási és városi párt-végrehaj tóbizottságok is értékelték az igazság­ügyi szervek tevékenysé­gét. Az értékelések min­denhol azt tükrözik, hogy az igazságügyi szervek ál­talában jól látják el fel­adatukat. Emellett azonban igényként támasztották, hogy minél jobban értsék az új gazdasági mechaniz­mussal kapcsolatos intéz­kedéseket. s jogi műveltsé­gük emelésével párhuza­mosan politikai műveltsé­gük növelésére is állan­dóan törekedjenek az igaz­ságügyi szervek dolgozói. Megállapították azt is, hogy javult a kapcsolat az igaz­ságügyi dolgozók és a párt, valamint az állami szer­vek képviselői között. Elvi alapokon nyugvó kapcsola­tok alakultak ki. Keresebb a bűncselekmény Az előadó ismertette, hogy megyénkben az utób­bi években kedvezően ala­kult a bűnügyi statisztika. A csökkenés lényeges, s ebben a megfelelő megelő­ző intézkedéseknek, a dif­ferenciált felelősségrevo- násban is nagy szerepe van. A tanácsi apparátusban dolgozó kommunista jogá­szok helyzetéről szólva el­mondotta —, hogy nö­vekszik szakmai hoz­záértésük és a lakosság is egyre nagyobb bizalom­mal fordul az államigazga­tási szervekhez. Ezek in­tézkedéseit többnyire el­fogadják, kevés esetben fellebbeznek az ügyfelek, a másodfokú szerv is gyak­ran jóváhagyja az elsőfo­kú intézkedést. A javuló és szakszerű ügyintézést ez a szám is jelzi, 1967-ben a panaszoknak, az ügyek­nek mindössze 5,6 százalé­kát intézték 30 napon túl. A gondolkodás reformjáról A jog nem szakadhat el azoktól a gazdasági viszo­nyoktól, amelyeknek érde­kében létrehozták — hang­súlyozta az előadó. — Meg­felelő alkalmazása esetén felgyorsítja a gazdasági alapban végbemenő válto­zásokat. A jogalkalmazás pedig szerves része lehet a kedvező hatású érvénye­sülésnek. Alkalmazóinak legalább olyan jól kell vi­szont ismerniük a társa­dalmi és gazdasági viszo­nyokat, amelyeket a jog­szabályok rendeznek, mint a jog alkotóinak Ehhez a gondolkodás reformja is kell, csak úgy érthetjük jól a feladatokat. Társadalmi rendünkben jogilag is biztosított, hogy a becsületes munka ellen­értékét — tekintet nélkül az összeg nagyságára — bárki megkaphatja. Egé­szen más a megítélés ak­kor» ha a többletjövedel­met társadalomellenes ma­gatartással akarják vala­hol elérni. E gondolatok kapcsán részletesen szólt az előadó a méltányos hasznot meghaladó nyere­ségre való törekvés vár­ható veszélyeiről, valamint arról, hogy a méltányos haszonra való törekvésben jelentősen befolyásolhatják az igazságügyi szervek a vállalati dolgozók tevé­kenységét. A kockázatvál­lalásra vonatkozóan pedig többek között azt mondta: — Ha erről beszélünk, mindig abból a aspektus­ból tegyük, hogy manap­ság az ésszerű kockázat- vállalás ' a gazdasági tevé­kenység fontos és szüksé­ges mozgató eleme. Ezzel kapcsolatban a jogi érte­lemben vett felelősségre- vonást csak ott és akkor indokolt kilátásba helyezni és főleg alkalmazni, ahol és amikor az ésszerűség ha­tárát túllépik. A jog és az ú j mechanizmus Az előadást követően mázták. Ez a követelmény többen felszólaltak. Dr. napjainkban méginkább fo- Szűcs Sándor, a törökszent- kozódik. Dr. Lánczi Ferenc, miklósi járásbíróság elnöke a szolnoki járási ügyvédi azt hangsúlyozta, hogy a munkaközösség vezetője jogszabályok közül azok pedig azt fűzte ehhez: mi­állták ki legjobban az idő nél szélesebb körben is- próbáját, amelyeket meg- mertetik az új jogszabályo- felelő körültekintéssel dől- kát, minél tökéletesebb a goztak ki és úgy is alkal- jogpropaganda, annál biz­VEGYIMÜVEKET SZERELŐ VALLALAT SZOLNOKI KIRENDELTSÉGE (Tiszamenti Vegyiművek területén) FELVÉTELT HIRDET: szerelésvezetői munkakörben Feltétel: 2 éves gyakorlat, gépészmérnök, vagy gépésztechnikus végzettség. Adminisztrátori munkakörben feltétel: gépírás, érettségizettek előnyben. Mun­kaidő 5 napos munkahét. Tel.: 33—81 103 mellék. tosabb a megfelelő hatás. A propaganda munkának számos módszere van, s a kommunista jogászok szép feladata a jogi tárgyú elő­adások tartása. Az ilyen is­meretterjesztés, amelyet nagyon is igényel a lakos­ság, hatékonyan járul a tudatformáláshoz. Dr. Iglói József megyei főügyész arról szólt, hogy‘a régebbi kötött körülmények között a jogalkalmazók munkája könnyebb volt. Az új körülmények között azonban sokkal tartalma­sabb, elemzőbb munkát vé­gezhetnek. A kommunista jogászok feladatai közül pe­dig megemlítette, megítélé­seiket mindenkor megfelelő körültekintéssel, konzultá­lásokkal készítsék elő. Rea­gáljanak minden kedvezőt­len jelenségre és szakadat­lanul segítsék a kedvező hatásúakat. Dr. Szakács László me­zőtúri városi vezetőügyész a jogpropagandával, főleg a sajtó ilyen irányú tevé­kenységével foglalkozott. — Dr. Farkas István, a török­szentmiklósi járási ügyvédi munkaközösség vezetője a sokra becsült munka fel­tételeként említette azt a követelményt, hogy a jo­gászok a törvények, a jog­szabályok mellett ismerjék a gyakorlati életet. — Dr. Kuhnyár László, a megyei bíróság elnöke a szakma­beliek között tapasztalható nézeteket, azok veszélyeit elemezte, majd arra kérte az ankét résztvevőit, hogy legyenek mindenkor aktiv segítői az új gazdasági me­chanizmus kibontakozásá­nak, megvalósulásának. Dr. Borics Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy különböző megnyilvánulá­sokat megfelelően csopor­tosítsanak. Egyes emberek véleményét például nem feltétlenül kell a társadal­mi közvéleménynek tekin­teni. Hangoztatta azt is: soha sem elég a szocialista demokratizmusnak csak a formai oldalait, kereteit biztosítani. Ezeket a for­mákat mindenkor szocia­lista tartalommal kell meg­tölteni. Ebben is sok fel­adat vár a kommunista jogászokra. A jog alkalmazóinak felelőssége Dr. Korom Mihály igaz­ságügyi miniszter is felszó­lalt a tanácskozáson. He­lyeselte azt a kezdeménye­zést, hogy kommunista jo­gászok, valamint párt- és tanácsvezetők együtt ta­nácskoznak. A jó kapcso­latra feltétlenül szükség van, s méginkább szükség lesz a közeljövőben. Szóit a miniszter a közbiztonság érdekében teendő intézke­désekről, majd azt hang­súlyozta, hogy az új me­chanizmusban való műkö­déshez szükséges jogszabá­lyok megvannak, s azok, színvonala jó, kielégítő. — Lényegük, hogy sikerült a politikai és gazdasági kon­cepciókat jogi nyelvre is lefordítani. Most már a jogalkalmazók munkája ke­rül előtérbe. Tőlük kérte, hogy segítsenek zöldutat teremteni azoknak a sza­bályoknak. amelyek előre­haladásunkat segítik, bizto­sítják. Lássák a gazdasági és politikai kérdések össze­függéseit, -s annak ismere­tében a társadalmi érdekek figyelembevételével dönt­senek a reájuk bízott ügyekben. Felszólalása befejező- ré­szében az igazságügyi mi­niszter a jövőben megjele­nő jogszabályok előkészü­leteiről szólt és reagált több, az ankéton elhang­zott észrevételre is. A ta­nácskozás Zagyi János zár­szavával ért véget. ALUMÍNIUM (MTI FOTO — BÚD GYÖRGY FELVÉTELE) Ra;zpáfyázat úttörőknek A Magyar Úttörők Szö­vetsége és a Magyar Posta rajzpályázatot hirdet úttö­rőknek a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 50. évfordu­lójára kiadandó bélyeg­sorozat rajzainak elké­szítésére. A pályázaton részt ve­het minden kisdobos és úttörő, általános iskolai ta- tanuló. A rajzokat negyed­íves nagyságú rajzlapra kell készíteni és hátlapján feltüntetni a készítő ne­vét, életkorát, az iskola út­törőcsapatának nevét, va­lamint helyét Egy pályázó több rajzot is beküldhet. A rajzokat az úttörőcsa­pat vzetője március 30-ig juttassa el az illetékes me­gyei (budapesti) úttörő el­nökség címére a legjobb bélyegrajzok készítői kül­földi és csillebérci jutalom- táborozáson vesznek részt, vagy pénz, illetve tárgyju­talomban részesülnek. ORVOSOK Az influenza nem könnyen adja meg magát, a vírus tá- • mad. A szervezet • küzdőtársa az orvos. $ Az orvos, aki ezek- | ben a hetekben csak ♦ óriási erőfeszítések árán tud helytállni. Kétszer-háromszor I annyi beteget vizsgál meg naponta, mint máskor, aztán bicik­livel, vagy gyalog- j szerrel rója az utat, S * látogatja sorra az ágyban fekvőket. Nincs megállása. Sokszor csak késő • este veszi észre, még • ebédre sem futotta t az idejéből. És más- ♦ nap lankadatlan, ♦ bírja a hajszát. Mert í most meghajszolt ♦ ember az orvos. ♦ Óriási felelősséggel a ♦ vállán, kimerültén ♦ bár, de állja a | harcot- A puszta kö- + telességtudat kevés * lenne hozzá. A hi- ♦ vatásérzetben oldó- f dik fel testi és szel- * lemi fáradsága, at- 2 tói újul meg ener- * giája. Reggelenként az emberért, a jár­vány ellen lép po­rondra asszisztensei­vel együtt. Nem fukarkodik jó szóval, biztatással és türelemmel sem. A rendelőt az ő opti­mizmusa tölti be, s ez már fél gyógyu­lás a betegnek. A többit megteszi a gyógyszer, a szerve­zet, a tudás. F. P. Nikotinéhség Éjféltájban észrevettem, hogy elfogyott a pipadohá­nyom. Átkutattam az író­asztalom fiókját, beletúr­tam néhány régi dohány- tasakba, de még egy pipára valót sem tudtam össze­szedni. Mitévő legyek? Ol­vastam valahol, hogy egyes őserdei indián törzsek ku­koricalevelet szívnak do­hány helyett. De honnan vegyek késő éjszaka kuko­ricalevelet?? Most már bán­tam, hogy annak idején, mikor erősen propagálták, nem ültettem négyzetes ku­koricát. Milyen jól jönne most! De legalább egy cigaret­tám lenne! Egyetlenegy. Át­vizsgáltam minden öltönyö­met, zakómat, de hiába. Se­hol semmi, és még milyen hosszú az éjszaka! Vissza­ültem az asztalomhoz és el­keseredetten tovább írtam, de a humoros elbeszélésem hősei — mintha csak bosz- szantani akartak volna, — állandóan dohányoztak és fújták a füstöt az orrom alá. Honnan vegyek egy ci­git? Csöngessek be a szom­széd lakásba, hogy: .Jó éj­szakát, szomszéd! Nincs vé­letlenül egy cigarettája?" Aztán eszembe jutott, hogy a második emeleten lakik egy mérnök, aki pipá­zik. Mi lenne, ha bemázol­nám az arcomat különböző színű festékekkel, és a hó- nom ■ alatt egy húsvágó bárddal beállítanék hozzá: „Üdv, törzsfőnök! Azért jöttem, hogy ássuk el a csatabárdot és szívjunk el egy békepipát! Vagy leg­alább adjon egy kis pipa­dohányt." Ez sem jó. ötlet. Lehet, hogy a pasasnak nincs hu­morérzéke, és nem kedveli az indián történeteket. Rettenetes éhség gyötört, nikotinéhség. Ügy éreztem, ha egy órán belül nem szerzek egy cigarettát, vagy egy kis dohányt, nikotin- éhenhalok. Nem volt más hátra, éj­nek évadján fel kellett öl­töznöm és ki kellett men­nem az éjszakába. Ezen az istenverte környéken azon­ban még egy vacak ven­déglő sincs nyitva. Mind­egy. Elindultam. Futva. Az­tán lelassítottam a léptei­met és arra gondoltam: le­mondok a dohányzásról, a pipáról és a cigarettáról is. Igen, itt a soha vissza nem térő alkalom. Az órámra néztem, hogy megjegyez­zem ezt a történelmi idő­pontot. Hajnali háromne­gyed egy. S akkor feltűnt előttem a kis köpcös férfi. Körül­belül húsz méterrel ment előttem, kacsázó léptekkel, jókedvűen fütyörészve. — Megpillantottam és máris tudtam, hogyan fogok ci­garettát szerezni. Megkö­zelítettem és a fülébe súg­tam: — Ne nézzen hátra! A kis köpcös rémülten nézett rám: — Mi... miért... mi tör­tént?! — Egy szakállas őrült kö­vet minket... Óriási kés van a kezében!... — Szentisten1 — Most már ketten va­gyunk. Nem történhet sem­mi baj, de ne nézzen hátra! Elmegyünk a következő ut­casarokig, aztán balra be­fordulunk. Hallja a lépteit? — Nem hallok semmit. — Ne nézzen hátra! Azt hiszem, megállt. Csak sem­mi pánik! A következő sa­roknál balra be! — Szólni kéne egy rend­őrnek... — Hol ran ilyenkor rendőr? Midőn elértük a sarkot villámgyorsan befordultunk és a falhoz tapadva, riad­tan hallgatóztunk. — Követ minket? — kér­dezte vacogva a kis köpcös. — Én nem hallok semmit... — Pszt! Maradjon csend­ben! Hosszú ideig mozdulatla­nul füleltünk, aztán suttog­va azt mondtam: — Nagy fekete szakálla van és egy fél méteres konyhakést szorongat a mancsában... — Pokoli helyzet... — Ne veszítsük el a fe­jünket! — bátorítottam a társamat. — Gyújtsunk rá és gondolkozzunk. Talán eszünkbe jut, hogyan lehet­ne lerázni az üldözőnket... Elővette a cigarettatárcá­ját és remegő kézzel felém nyújtotta. Végre! Mohón kivettem egy cigit, rágyújtottam és elégedetten nagyot slukkol- tam belőle. A kis köpcös a falhoz ta­padva, feszült figyelemmel hallgatózott... Mikes György

Next

/
Oldalképek
Tartalom