Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-22 / 44. szám
1968. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Örökkön győz e had.. 50 éves a szovjet hadsereg / Irta: Csáki István M ég hatása alatt vagyunk annak a nagyszerű ünnepségsorozatnak, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját köszöntöttük. Ezen az ünnepen a világnak szinte minden országában megemlékeztek az orosz proletariátus nagyszerű fegyvertényéről, a feudalisták, a burzsujok hatalmának megdöntéséről, az első munkásparaszt állam megteremtéséről és hatalmassá tételéről. Most ismét ünnepelünk és ezen az ünnepen forró szívvel köszöntjük a szovjet állam fegyveres erejét, dicső hadseregét, mely 50 esztendőn keresztül törhetetlenül védelmezte az első szocialista állam határait; vele együtt a haladó emberiség ügyét és érdekeit. Ma — éppen úgy, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados ünnepén — a figyelem a megszokottnál is jobban Moszkvára, v a Szovjetunióra összpontosul. Most amikor a világpolitikában számos ellentmondás van, s a föld egyes térségeiben az imperialisták fegyveres konfliktusokat provokálnak, Moszkva, a Szovjetunió — mint az eltelt 50 esztendő alatt mindenkor — a haladást, a világ békés fejlődéséért folvtatott törhetetlen akaratot és harcot, erőt és biztonságot jelent a haladó embereknek. Számunkra — magyar dolgozók számára — felemelő, jövőnkre biztató, hogy mint szabad szocialista állam polgárai ünnepelhetünk és köszönthetjük azt a hadsereget, — amelynek katonái vérben, tűzben a fasizmussal vívott kegyetlen csatákban soksok véráldozattal vívták ki a lehetőségét életünk szocialista átalakításához. Az 50 éves szovjet hadsereg születésének első pillanatától különbözik á világtörténelem'' minden más hadseregétől. A régi hadseregek elnyomásra, saját országuk népeinek és más országok lakosságának leigázására szerveződtek. Ez a hadsereg a szocialista forradalom tüzében született. A kommunista párt — és a nagy forradalmár Vladimir Iljics Lenin — hívó szavára soraiba a gyárak harcedzett munkásai a falu kisemmizett és megalázott szegény parasztjai gyülekeztek, hogy a forradalom által kivívott új rendet a szocialista társadalmat védelmezzék, s hogy megakadályozzák azokat a törekvéseket, amelyek a szovjet nép új leigázását célozták. Ez a hadsereg megalakulása után rövid idővel — 1918. február 23-án — megütközött a betolakodó ellenséggel és Narva térségében megfutamította a német militaristák Leningrádra törő jól felfegyverzett hadait. A z első győzelmet nehéz idők követték, hiszen a szovjet állam határait akkor 14 kapitalista ország jól felfegyverzett hadai ostromolták, akik még szövetségest is találtak a volt cári tábornokok — Kolcsak, Djenikin, Vrangel és mások — vezette fehérgárdistákban. A vészterhes és szorongatott helyzeteket azonban a forradalomban született hadsereg sorra- rendre győzelemmel oldotta meg. A fegyverzet hiányosságait a munkás, paraszt katonák személyes bátorsággal, hősi helytállással. pótolni tudták, mert szívükben összeforrtak az új hazával, a szocialista jövővel. A néhány éves feffvveres harc nemcsak győzelmet hozott a szocialista forradalom hazájának. de szélesen megalapozta azt a hadsereget, mely öt évtized óta nemcsak dacol az imperialista kalandorok provokációival, hanem mérhetetlenül megerősödött, legyőzhetetlenné vált. A harcok tüzében a munkás és paraszt katonák soraiból gyorsan kinőttek azok a magas tudású parancsnokok, katonai vezetők, akik képesek voltak és képesek ma is — a marxizmus—leninizmus forradalmi tanításait, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikáját a hadsereg-szervezés, a katonai vezetés területén maradéktalanul beváltani; a hadtudományt új tartalommal megtölteni és korunk követelményeinek megfelelően magas színvonalon továbbfejleszteni. Ma már mindenki előtt világos és félreérthetetlen tény, hogy a szovjet hadsereg születésének pillanatától a mai napig mindenkor képes volt maradékta- laruil beváltani a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet államnak a haza védelmére, az imperialista agresszorok támadásának visszaverésére és megtorlására, korunkban oedig a fenyegető, fennen kérkedő amerikai imperialisták fékentartására vonatkozó összes hadászati elkénzeléseit. Ez a nagyszerű teljesítmény nemcsak nagy erőfesztést, de mérhetetlen nagy áldozatokat is követelt a szovjet néptől és magától a hadseregtől. A ma élő emberek nagy többsége személyes résztvevője — szenvedője és küzdője — volt annak a korszaknak, amikor a hitleri fasiszták hitszegő módon támadtak rá a Szovjetunióra. Az 1941. június 22-től 1945. május 9-ig terjedő időszak olyan erőfeszítést követelt a szovjet államtól, a szovjet néptől, a hadseregtől, amelyre csak szocialista társadalom volt képes. A nagy erővel végrehajtott támadás kezdeti lendületét a szovjet hadsereg nem tudta a határon felfogni. A megvadult fasiszták gyilkolva, pusztítva törtek a szovjet állam belsejébe. De a ki- kényszertett helyzetben a szovjet hadsereg egységei aktív védelemmel ritkították az ellenség sorait. 1941 végén a fasiszták megközelítették, majd blokádba zárták Leningrádot és Moszkva alatt óriási erőcsoportosítással a szovjet főváros elfoglalására készültek. De a Szovjetunió e városid erődökké váltak. A hadsereg és a lakosság összeforrva nemcsak beve- hetetlenné tette a forradalom dicső emlékeinek helyeit, — hanem elsőnek Moszkva térségében olyan csapást mért a fasiszta hadakra, amelyet többé azok már ki sem heverhettek. Leningrád közel ezer napon keresztül dacolt a blokáddal, s bár az ellenség óriási pusztítást végzett, a városba nem tehette be a lábát. 1943 januárjában a Vol- ga-mentén — az akkori Sztálingrádnál — kanták a hitleristák a további csapást. A volgai csatában a fasiszták közel milliós hadserege pusztult el, vagy vált harcképtelenné. Honfitársaink közül szocialista építőmunkánk huszonhárom éves időszakában sokaknak megadatott az a lehetőség, hogy e csaták színhelyén az egykori küzdelem emlékeit megtekinthették. Ezek a helyek ma is sok mindent őriznek örök figyelmeztetőül. A Volga felett uralkodó magaslaton — a Mamajev Kurgánon — még mindig szilánk, acél és ólom tömege bukkan elő, ha a talaj felszíne megmozdul. A robbanások, a lövedékek valósággal megőröltek mindent ezen a vidéken. De nem tudták megőrölni a szovjet embert, a szovjet l-atonát. a szocialista rend élő harcosát. Egyszerű emberek tíz- és százezrei mii-' tattak a hősiességben olyan példát, amelyre az utókor mindenkor tisztelettel gondol. A frontok mögött — az ellenség által ideiglenesen elfoglalt területeken — százezrek, milliók álltak a partizánok soraiba, nyugtalanították, pusztították az ellenséget fegyverrel, foggal, körömmel. A IX. világháború hősi időszaka, a szovjet fegyveres erők és a lakosság megbonthatatlan egységét, a szocializmusba való össze- forrottságát. a lakosságnak a hadsereg iránti mélységes bizalmát és szeretetét élőén és örökre dokumentálta- A fronton elesettek helyébe újak sorakoztak, az ütközetet ütközetek követték, s a háború első időszakában kérkedő hitleristák erős hadserege felőrlődött, megsemmisült a szovjet hadsereg csapásai alatt. Ezek a csapások mentették meg az emberiséget a hitleri fasizmus sötét uralmától, a koncentrációs táboroktól, milliók fizikai megsemmisülésétől. A szovjet hadsereg születésének első pillanatától internacionalista hadsereg, melynek minden tevékenységét a kommunista párt irányftia. Soraiban a sok nemzetből és nemzetiségből álló szovjet állam fiai egy szívvel és lélekkel. egy cél érdekében egyesülnek és küzdenek. Ez a hadsereg soha nem tört egyetlen ország, egyetlen nép biztonságára sem. A szovjet hadsereg egész tevékenysége megfelel a marxizmus—lenini zmus azon tanításának, hogy a szocialista forradalom feltételei az egyes országok belső rendszerében érnek meg, alakulnak ki s a nép joga, hogy eldöntse milyen rendszerben kíván élni. A szocialista forradalom nem exportcikk, hanem nagyon szigorú és objektív feltételei vannak, amit kívülről nem lehet megteremteni. De ennek az ellenkezője is igaz és uralkodó törvény kell, hogy legyen. Az ellen- forradalom sem lehet exportcikk. A II. világháború győztes befejezésének utolsó aktusa már nem szoviet földön zajlott le A hitleristák hódításuk időszakában sok országot megszálltak, hogy céljaik szolgálatába állítsák azok élő erőit és egész gazdaságát. Ezekben az országokban, különösen Jugoszláviában, Bulgáriában — de mindenütt — a haladás legjobb képviselői partizán akciókat kezdeményeztek a megszállók ellen. Ezeknek az akcióknak az erejét és lehetőségét a szovjet hadsereg előretörése adta. A háború befejezését. a német fasiszta hadak összezúzását csak úgv lehetett elvégezni, hogy a hitleristák által megszállt országok területére is • ki kellett a hadműveleteket terjeszteni. A szoviet hadsereg internacionalista kötelességének tett eleget, amikor a hitleristák által megszállt országokban csoportosuló fasiszta erőkre is halálos csapást mért. Ezekben az akciókban a korrupt, feudális és kapitalista erők vereséget szenvedtek, s így megnyílt az út a munkásosztály és szövetségesei számára a hatalom meghódításához. z imperialisták és az ezekből az országokból elmenekült tőkés feudális fasiszta erők ma is hörögve szórják gyűlöletüket a Szovjetunióra és a szocializmus útjára lépett országok kommunista pártjaira, munkásosztályára. Ezek az urak elvárták volna, hogy az internacionalista szovjet hadsereg a feltörő haladó erőket, a munkások, a szegény parasztok mozgalmát nyomta él az európai országokban. hogy a burzsujok elnyomó, kizsákmányoló rendszere kapjon újra erőre a háború után. Ez azonban még imperialista álmodozásnak is sok. A burzsoá rendszerek — a csatlós országokban — a háború' terhét a munkások, szegény parasztok, a dolgozók vállaira nyomták. Miközben a mi hazánkban is a munkás és szegény paraszti tömegek éheztek Budapesten és vidéken, aközben az ország javait az uralkodók a hitleristáknak szolgáltatták ki. Amikor a szovjet hadsereg a mi hazánk területén üldözte a hitleristákat és csatlósaikat, az éhező munkás- és szegény paraszt tömegeknek életmentő falatot, élelmet adott, s csak természetes, hogy ezek a tömegek megragadták a kezdeményezést és újjászervezett kommunista pártjuk vezetésével kivívták saját hatalmukat. a szocialista rendet, amely az elesettségből felemelte őket: szocialista formában tulajdont adott a kezükbe, s a társadalmi, gazdasági fel- emelkedésnek soha nem látott ütemét alapozta meg- S hogy hazánkban ez a marxizmus—leninizmus tanításain, a munkásosztály forradalmi pártjának veze. tésével valósult meg, nemcsak a forradalmi harcnak, hanem az emberi életnek is olyan logikája, amivel szemben érveket csak elvakult, a vesztett hatalomért való reménytelen erőfeszítésben lehet felhozni. A szovjet hadsereget a proletár intemacibnalista elvek a társadalmi haladásért folytatott harc egyetemlegessége, a munkás- osztály, a parasztság tömegei iránti mélységes humánum vezette, amikor a fel- szabadulás után ezeknek az erőknek módot és segítséget adott saját hatalmuk kivívásához, megerősítéséhez, s a szovjet állam pe. dig az anyagi iavak, műszaki technika, a tudomány vívmányainak sokaságát bocsátotta rendelkezésre e népek megsegítéséhez. A II. világháború után a szocializmus építésének útjára léoett országok kivétel nélkül óriási sikereket értek el. Hazánkban az ipari termelés 6 és félszerese a felszabadulás előttinek. A mezőgazdasági termelés másfélszeresére nőtt úgv, hogy közben végrehajtottuk a feudalizmus szétzúzását, maid a szocialista mezőgazdaság megteremtését. Ma szocialista társadalmunk egységes szocialista gazdasági alapon nyugszik, erős, szilárd gazdaság. s most a gazdaság- irányítás új rendszerével a fejlődés fokozott ütemét alapozzuk meg. ide vezette el pártunk dolgozó népünket azzal a segítséggel, melyet első formában még a harcok tüzében a szovjet hadsereg, szélesen pedig 23 éves történetünk során a szovjet nép, a szovjet állam nyújtott. A szocializmus alapjainak lerakása, a szocialista gazdaság kiszélesedésével megsokszorozódásával. járt együtt. De együtt járt azzal is, hogy úgy a mi hazánkban, mint a környező testvéri szocialista országokban a munkásosztály létrehozta és korszerű technikával felszerelte a maga fegyveres hadseregét. Ez a fegyveres erő — benne a mi néphadseregünk is — szövetségben és fegyver-barátságban van a világ első és legerősebb, legjobban felszerelt hadseregével — a szovjet hadsereggel — erkölcsileg, politikailag fel van készülve, a békés építés minden feladatára, beleértve a haza, a' szocialista tábor határainak biztonságát is. Pártunk Központi Bizottsága nem rég vizsgálta és tárgyalta meg néphadseregünk helyzetét• Jóleső érzés a kommunisták, a munkások, a dolgozó emberek számára, hogy a nem kis áldozatvállalással létrehozott és jól felszerelt kiképzett hadseregünk, — a korszerű harceszközök birtokában. — hivatásának tudatában, a proletár nemzetköziség szálaival össze kötve, a szocialista tábor fegyveres erejének részeként eredményesen áll helyt a szocialista tábor biztonságából neki jutó posztolcon. A II. világháború után új elvek és úi követelmények törtek utat maguknak a hadtudományban és haditechnikában. A korszerű rakéta és thermo- nukleáris eszközök új had- erőnemekké váltak. A hagyományos fegyverzetben is gyorsütemű a fejlődés. A szovjet hadsereg és a szövetséges szocialista hadseregek rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, ami a szocialista tábor biztonságához szükséges. A szovjet hadsereg korszerű harceszközökkel való ellátásának alapját az ötven év alatt hatalmas méretűvé növekedett szovjet gazdaság adja. A Szovjetunió ipari termelése már közel 70-szerese annak, mint ami a forradalom előtt volt. A korszerű ipar és fejlett szocialista mező- gazdaság együttesen adja mindazt, ami a hadsereg felszereléséhez, a lakosság ellátásához békében és a békés építés védelmezésé- ben szükséges. Manapság annak vagyunk tanúi, hogy az imperialista államok között a legerősebb ország — az Amerikai Egyesült Államok — politikusai, — hol a belügyminiszter, hol a hadügyminiszter, hol maga az elnök — kérkedő nyilatkozatokat tesznek fegyveres erőikről, a termonukleáris eszközök számáról, pusztító hatásáról. Leh°t. hogy az Amerikai Egyesült Államok politikai vezetői ezekkel a nyilatkozatokkal sajátmagvkat bátorítják és elszenvedett presztízs és tényleges katonai vereségüket akar'ák egyensúlyoz ni maguk ég szövetségeseik előtt, amely veszteségek és vereségek Vietnamban sokasodnak. Ezek a nyilatkozatok különösebb idegességet — és nyilatkozatokat — nem váltanak ki a szocialista táborban- A kommunista és munkáspártok vallják a békés egymás mellett élés lehetőségét és mindent megtesznek, hogy ennek biztosítékai is meglegyenek. És ez nem nyilatkozatok kérdése, ez tény. A világ mai politikai térképét nem hadseregek, hanem a szocialista forradalom megállíthatatlan folyamata fogja maid átformálni. S ha vannak imperialista világhatalmi, egyeduralmi ambíciók és törekvések, annak realizálása előtt viszont lebírhatatlan erők állnak, amit elsősorban a szocialista világ testesít meg. Ezt vallják a kommun1 sta és munkáspártok 1960-as Moszkva-i nyilatkozatukban és ez jellemzi korunkat. M a. amikor az emberiség jobbik fele hálatelt szívvel köszönti az 50 esztendős szovjet hadsereget, a hitleri fasiszta hadsereg szétzúzóját. a szocializmus, a béke szilárd és lebirha- tatlan katonai tényezőjét, egy percre sem feledkezhetünk meg, hogy a világ egy fontos térségében — Vietnamban — az amerikai imperialisták immár 4 éve gyarmatosító, rabló háborút folytatnak, vért ontanak. Az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborúja katonai fogalmak szerint lokális háború. Nem mellékes tény azonban, hogy ebben a háborúban az imperialista hatalmak közül a legerősebb tört rá egy olyan országra, amely hosszú időn keresztül gyarmat volt. negyedszázada pedig fegyveres harcot folytat függetlenségéért, szabadságáért. Az Amerikai Egyesült Államok katonai stratégái könnyű zsákmányt, rövid idő alatt megvalósítható lerohanást terveztek Dél-Vietnamban. — Illúzióik, terveik nem bizonyultak reálisaknak. Az Amerikai Egyesült Államok katonai vezetői azzal kérkednek, hogy 1966-ban közel annyi bombát és lőszert használtak el a vietnami háborúban, mint a II. világháború egész időszakában a Csendes Óceán-i fronton, 1967-ben pedig már ezt a mennyiséget meg is haladták. — És a győzelem mindeddig elmaradt és nem is fog bekövetkezni. Számoltak-e vajon a gőgös tábornokok ennek a népnek a hősiességével, és számoltak-e vajon azzal, hogy ha bár sok akadálya van a harcoló Vietnam megsegítésének, ez a harcoló és vérző nép nem egyedül vívja küzdelmét. Vajon számoltak-e azzal, hogy a proletár-internacionalizmust sem földrajzi akadályokkal, sem tengeri blokáddal, sem bombázásokkal nem lehet körülzárni. Ha ők a fegyverek mennyiségével, a bombák százezer tonnáival kérkednek, jogos az értékítélet, hogy a vietnami nép hősiessége, a proletár nemzetköziség több és erősebb mint amit az Amerikai Egyesült Államok mindez- ideig Vietnamban felsorakoztatott, bevetett; és erősebb „a bőrnyakúak”, a dzsungel-háborúra kiképzett tengerészgyalogosok és légi kalózok barbárságánál. A harc Vietnamban tart A legutóbbi egy hónapban új jelenséggel ismerkedhetett meg a világ. A Dél- Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front erői fokozatosan elsajátítva a korszerű hadviselés tudományát, korszerű harceszközök kombinált alkalmazásával, nemcsak szorongatja, de sorozatos csapással sújtják a modern fegyverek arzenáljával rendelkező amerikai seregtesteket és csapatokat. Csodálattal és őszinte együttérzéssel lessük a vietnami harc híreit, a hősi ellenállás eseményeit: A sikerek láttán az imperialisták nem a jobb belátás felé haladnak. Az Amerikai (Folytatás az 5. oldalon.) 4
