Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
T4PASZTAL4TCSER E — Add kölcsön egy percre a bundádat, rá akarok ijeszteni a férjemre! *1 — Szakikám, maguknál mivel kezdték meg a téli gépjavítást? — Célprémiummal. Modell Abszolút rövidlátó KÉRDEZZ — Jelelünk Kisemmizett asszony, — Szolnok A férjem bundát ígért tizedik házassági évfordulónkra s végül hat darab zsebkendővel ajándékozott meg. Nem tudok többé hinni neki! Sokat sírok. Mit tegyek? — A zsebkendőkkel tö- riilgesse könnyeit! Vidéki lány. Az fmsz telepen nem tudok szenet szerezni. Olvasni, tanulni sincs kedvem a barátságtalan, hideg albérleti szobában s képtelen vagyok felmelegedni az ágyban. Mit tegyek? — Küldjön be fényképet! Majd meglátjuk! Krimi kedvelő. Lehetséges, hogy az ötszörös mezőtúri gyilkosság vádlottja egyedül követte el tettét? — Eddig tizcnhatszor ült. Feltehető, hogy kissé bizalmatlan természetű. Még egy kérdés a Burai ügyben. Miért nem közli a Néplap naponta a Fővárosi Bíróság tárgyalásának anyagát. — Nincs mindennap érdekes esemény. Nem akarjuk kompromittálni a főszereplőt. Tanácstalan menyasszony. A vőlegényem Imád engem. Költői szavakkal illeti szemem, szám, lábam, alakom, tetszik neki a hangom, el van ragadtatva műveltségemtől. Valahogyan nekem is viszonozni illenék rajongását;.. Kissé butácska, félszeg, sa- vőszemű, csenevész fiú az illető. Hazudni nem tudok. Mit dicsérhetek rajta? — A jó ízlését! Vendéglátóipari dolgozó. Sok a válogatós vendégem. Rendeléskor kikötik pl., hogy a marhapörkölt sovány legyen, de ne rostos, se inas, se mócsingos, se rágós, se öreg stb. Mit tehetek ilyenkor? — Kérdezze meg a vendégtől, hogy milyen vércsoportú legyen az állat? S. Elvira, Szolnok. — A Kakas február 4-i számában közölték a kérdésemet és az önök válaszát. Kérem, hogy a honoráriumot küldjék el címemre. — Társadalmi munkában szerkesztjük a Kakast, társadalmi munkában válaszolunk a kérdésekre ... Márpedig nyilvánvaló, hogy amilyen a válasz, olyan a kérdés! Mi újság ? írta: H. ZAHAROV Beutaztam a tundrát, voltam Közép-Ázsiában. jártam a tajgákon, átúsztam a Bajkált, ellátogattam Ulan-Batorba. Prágába, Varsóba, Párizsba. Berlinbe és Karlovy Va- ry-ba. Legjobb barátom és szomszédom tárt karokkal fogadott a lépcsőházban. — Végre hazajöttél! — kiáltotta örömmel, és szorosan magához ölelt. — No, mi újság? Hogyan utaztál? Mit láttál? Mit hallottál? Meséld el. most rögtön! Kinyitottam a szám. de barátom rögtön közbevágott: — Csak arra kérlek, hogy mindent sorjában mesélj el, és semmit se hagyj ki. Nagyon érdekelnek a dolgaid, hiszen tudod. Mellesleg gratulálhatsz nekem; holnap befejezem a lakásom tatarozását. A mennyezetet lemeszeltem, és újra tapétáztam az egész lakást! Udvariasan gratuláltam barátomnak és hozzákezd- tem a mon dókámhoz. — Amikor a gépünk leszállt az Orly repülőtérre... — Mellesleg — szakított félbe ismét barátom — minden ajtót lemázoltam, a zárakat kicseréltem. ú1 burkolatot tettem a padlóra, és megtisztítottam az ablakokat. Minden ragyog! De ne térj el a tárgytól! — Igyekszem — válaszoltam. — Először is ellátogattam a párizsi Notre Dame-ba... — Hozzám is sokan ellátogattak, a IV. emeleti szomszédok, hogy megnézzék, hogyan tapasztottam be a hézagokat. — A varsói képtárban is voltam — tettem hozzá bá- tortalanuL — Hát én meg hol nem voltam?! Hány áruházat bejártam és olajfimiszt sehol sem találtam! Végül elmentem a IV. gépkocsitelepre. ugyanis ott dolgozik a sógorom, mint raktáros. Képzeld el, egy egész hordóval adott. Mellesleg hol utazgattál? — Egész Európát bejártam, 10 000 kilométert... — En csak 8 négyzet- métert mázoltam be, a konyha még hátra van. De holnap befejezem. Miért hallgatsz? Talán jobb lenne máskor, — javasoltam óvatosan. — Nem. Máskor nem lesz oldat — mondta elgondolkodva barátom. — Most kell mindent bemázolni. Micsoda oldatom van, egy egész teknővel. Nem ismersz majd rá a konyhára. Minden ragyog. Hát nálam ez az újság, s nálad mi újság? Meséld el! — Már mindent elmeséltem — feleltem bátortalanul. — Még mesélj! Minden részlet érdekel. Hiszen megígérted. — Nálam egyáltalán nincs semmi újság. — Dehát valahol csak voltál? — Az Állami Áruházban ajtókilincsért. — Igazán? — élénkült fel hirtelen a barátom. — Mondd csak gyorsan, mit lehet kapni? Van valami újdonság? — Nincs semmi. Minden a régi. — Gondoltam. Hát most figyelj csak ide! S a következő három és féi órában végig hallgattam őt, s már egyszer sem szakítottam félbe. Ke%díidik a labdarúgó idény — Ma üres babfőzelék van meccsjeggyel Műanyag kil'ncs — Mit szólsz hozzá Malvin, újra a régi erőmben vagyok ... Minden nap kezemben marad egy kilincs! \ > — Még nem nyitottam ki!
