Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
1968. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Fogadóóra a stúdióban A rádió szolnoki stúdiójának péntek esti műsorán — jó ötletként — nyilvános fogadóóra szerepelt. Kunhegyes gondjaival, eredményeivel ismerkedhettek a hallgatók. A műsor szerkesztőjének jóvoltából sokrétű áttekintést kaphattunk a községről. Megtudtuk például, hogy évente 30—40 ház épül ott, s január elsejétől már nem kell építési engedélyért a járási székhelyre utazni. Többek között szó volt arról is, hogy az idén átadják a kétmillió forintból épülő tanyai kollégiumot. Szóba került, hogy a földművesszövetkezettel együttműködve autóbuszvárót épít a községi tanács. Az autóbuszváróban trafik és tejtermék üzlet is lesz. A vízműépítés előkészítéséről a szakközépiskoláig sokminden napirenden volt még. Kampier Tibor, a műsor szerkesztője tematikailag ügyesen variált a községi vezetők, panaszosok megszólaltatásával, levelek idézésével. A mondanivaló tömörítésére azonban nem fordított kellő gondot, ezért kissé vontatottnak tűnt a műsor. Igaz ugyan, hogy Kunhegyes vonzó hatása kiterjed a környező községekre, ezért azokon a helyeken is érdeklődésre tarthatott számot a nyilvános fogadóóra, de... De a műsor szerkesztőjének gondolnia kellett volna arra, hogy a jóból is megárt a sok. Nem kellett volna az egész műsoridőt kun- hegyesi gondoknak szentelni, hiszen a szolnoki stúdió adását nagy területen hallgatják. És a távolabb élőknek sok egy óra ebből a témából, még ha a helyi citerazenekar, illetve énekkar közbe-közbe néhány pillanatra fel is próbálja oldani a hangulatot. S. B. A Karcagi Népművészeti Agyagipari Htsz-ben jelenleg a hagyományos, úgynevezett szemescsempe kályhákat készítik. 4 darabot rendelt ebből a Délbudai Vendéglátó Vállalat. — NZS — Egyetemisták falun Valószínűleg kevesen hallották közülük azoknak a községeknek a nevét, ahová kimentek egy hétre népművelési gyakorlatra. Tájékoztatóul kaptak egy szűkszavú jellemzést a faluról, amely inkább csak adatokat tartalmazott s kaptak egy programot Is, hogy mit kell maid tenniük és végül milyen szempontok szerint kell megírniuk a jelentést. Népművelés szakos egy sem volt közöttük, pedagógus is csak egy. A többiek orvosok, közgazdászok, mezőgazda- sági és gépészmérnökök, ismerkedtek a faluval, a falusi népművelés mindennapos gondjaival és ahol tudtak, segítettek is a munkában. Egyik csoportjuk Tószegen dolgozott, ök írták di- cséretreméltó szerénységgel és őszinteséggel a következőket: „Számunkra ez a néhány napos falukutatás többet jelentett, mint a tószegi művelődési háznak...” Ez sok más esetben is igaz. mégsem szabad lebecsülnünk a munkájukat. Észrevételeik sokszor helyesek, érdekesek, a mesz- sziről iött ember éleslátását mutatják. Sokszor olyasmire is felfigyeltek, amit a helybeliek nem is vesznek észre. S ha megfogalmazott tapasztalatai néha felszínesek, javaslataik utópisztikusak is. ió- szándékuk. segíteni akarásuk vitathatatlan. Egy hét nagyon kevés idő s ők eny- nyit töltöttek falun. Tiszaigaron hárman voltak. Nagy Mária, Villa Leon és Turányi István, ösz- szefoelaló ielentésüket a következő szempontok szerint kellett végezniük; „A Petőfi Tsz népművelési helyzetének felmérése”. „A fiatalok szerepe a község gazdasági és kulturális életében” ..A községi KISZ szervezet kanesolata más szervekkel és tevékenységének foka”. Általában a legszembetűnőbb hibákat vették észre, és teszik szóvá Toma.imo- nostorán többek között a művelődési ház programjáról és a KISZ szervezet tevékenységéről kellett beszámolniuk Néhány megjegyzés: ..Gondoskodni kellene a művelődési ház nagytermének fűtéséről”. „A KTSZ szervezet a vizsgált időszakban munkatervvel nem rendelkezett”'" Máshol az észrevételek differenciáltabbak, elmélyültebb munkát feltételeznek. Jászszentandrásról írják a következőket; „A továbbtanulók aránya elóg jó, főleg technikumokba igyekeznek, viszont igen kevesen választják a mező- gazdasági munkát”, vagy ,,...a jólét nem jelenti egyben a kulturális igények automatikus emelkedését.” Tiszasasnak 1615 lakosa van, közülük 252 rendszeres olvasója a könyvtárnak. Az itt dolgozó csoport jelentése a szervezett olvasók táborát kicsinek tartja, a község összlakosságához viszonyítva. Nagyon érdekes a Tószegről írt jelentés. Itt a lakosság számottevő része Szolnokra iár dolgozni, s bár nem kell sokat utaznia, alig öt—tíz kilométert, mégis megtalálhatók azok a jellemző vonások, amelyeket az: úgynevezett ingázókkal kapcsolatban megállapítottak. A bejáró dolgozók sem a faluban, sem az üzemben nem vesznek részt a kulturális életben. Ennek persze objektív akadályai is vannak. .,A község helyzetét a megfelelő kultúrház hiánya nehezíti. A meglévőre nem illik rá ez a név s várható, hogy esetleg életveszélyesnek nyilvánítják és bezárják.” Egy hét tapasztalatait foglalja össze a dosszié, amely a jelentéseket tartalmazza. Nem egyformák ezek az írások, van közöttük ross zabb-j óbb, de mindegyiket érdemes lapozgatni. B. A. PP Mozgó szardíniáé dobozok A napokban lezajlott termelési tanácskozásokon a cipőgyáriak közül sokan és indulatosan beszéltek az autóbusz közlekedésről. A szakszervezeti bizottságon mindennaposak a panaszok a zsúfoltság, a járatok pontatlansága és a személyzet viselkedése miatt. Ezek a problémák sajnos nem mai keletűek, a törzsgárdatagok, a cipőgyári létszámnövekedés következtében hosszú évek óta szenvedik ezt az egyre romló állapotot. A megváltozott gazdaságirányítási rendszerben azonban több okból is elodázhatatlan már az autóbuszon történő munkásszállítás zavartalanságának megoldása. Évente négy millió utazásra Az év eleje óta megváltozott a vasúti és autóbusz munkásbérletek váltásának, valamint a költségtérítésnek a rendszere. Eddig a bérlettulajdonosok az autóközlekedési vállalattól vásárolták a heti vagy havi utazási bérleteiket. A dolgozók által fizetett és a teljes menetdíj közötti különbséget pedig az állam dotáció formájában adta az AKÖV-nék. a bérleteket most a Tisza Cipőgyár megelőlegezi dolgozóinak, s az állam helyett a költségtérítés is a gyárat terheli. Február hónapban 385 ezer forintot utalt át az autóközlekedés: vállalatnak, melyből a dolgozók csak 217 ezer forintot állnak, jelenleg autóbuszon 2400, vonaton 1200 munkás utazik naponta a környező városokból és községekből Martfűre. Előzetes számítások szerint a MÁV-nak és a 7. sz. AKÖV-nek a bérletekért egy negyedévben körülbelül egymillió forintot fizet a cipőgyár. Kártérítés késésért Természetesen a vállalatok így már érdekeltté válnak és egyre jobban felfigyelnek arra. mit kapnak a pénzükért, illetve nem közömbös, hogy dolgozóikat milyen körülmények között szállítják e közlekedési vállalatok a munkahelyükre. Ha ma még nem is. de a jövőben feltétlenül árgus szemmel figyelik majd a közlekedés menetrendszerűségét, hiszen minden perc kiesés, mely a közlekedés hibájából származik, csökkenti a termelést, ezáltal csökken a felosztható nyereség is. Ilyen esetekben — ha megállapítható a közlekedési vállalatok mulasztása — egészen biztos. kártérítési igénnyel lépnek fel velük szemben a gyárak. A Tisza Cipőgyár vezetői általában elégedettek a MÁV-val, a munkások sem panaszkodnak a zsúfoltságra. Az időjárás viszontagságainak sincsenek kitéve az utasok, az állomás- épületek megfelelő védelmet — ha nem is kényelmet — nyújtanak. Nem így azonban a munkásokat szállító autóbuszok. Természetesen nem minden járatra vonatkozik a kritika. Ha a busz lerobban Sajnos a hibák továbbra is fennállnak a Martfű- Cibakháza között közlekedő járatokon. Ebben az irányban a délelőtti műszak körülbelül ezerkétszáz. s a délutáni műszak ezer munkását kell a gyárba és haza fuvarozniuk a kevés számú és gyakran meghibásodó autóbuszoknak. Még akkor sincs baj ha minden jármű üzemképes állapotban van. Ha túlzsúfoltak is a kocsik, azért mindenki hazajut kellő időben; Akkor van nagy baj, ha egy autóbusz „lerobban”, vagy a kötelező műszaki szemlén vesznek részt a járművek. Ilyenkor járatok maradnak ki. s van úgy, hogy 100— 150 ember préselődik egy kocsiba, mert minden Ki idejében szeretne hazakerülni. Így is előfordul, hogy nagyon sokan órákat várakoznak a szabad ég alatt — esőben, fagyban, hóban —, mert nem sikerült bejutniuk a ..szardíniás dobozokba”. Az az igazság, hogy az autóközlekedési vállalat nem tudta szolgáltatásával követni a cipőgyár állandóan növekvő létszámát, a személyszállítás színvonala messze elmarad az igényektől. A közúti személy- szállítás más vonatkozásban sem megfelelő. Martfűn — oh tervező! —. körülbelül 50—60 személy részére készült fedél, de az is olyan, hogy az eső még a középen állókat is áztatja. Egy iroda mindent megoldana? Érdekes, olyan kis községben, mint Rákócziújfalu, mindkét megállóhelyen az időjárástól jól védő várakozó épült. Van még más érdekesség is. A cipőgyár művezetője. Krasznai Ká- rolyné országgyűlési képviselő a közelmúltban tolmácsolta a munkások panaszait a 7. sz. AKÖV képviselőinek. Kérte, tegyék zökkenőmentesebbé és elviselhetőbbé az autóbuszközlekedést a már emliteít kritikus útvonalon. A válasz: megoldható lenne, ha a vállalat építtetne egy kis irodát, ahonnan egy forgalmista irányítaná a forgalmat és megoldana minden gondot Meg kell jegyeznünk, hogy a már említett ominózus martfűi fedéllel egyidőben. évekkel ezelőtt készült egy forgalomirányító fülke is, amelyet e célra soha nem használt az AKÖV, s azóta tönkrement, le is bontották. Ha a közlekedési vállalat vezetői úgy gondolják, hogy a jó utasszállítás megoldásának a kulcsa egy forgalomirányító iroda, akkor építsék fel ég rendezzék be. Elvégre a cipőgyár által f:- zetett menetdíjból az új helyzetben sokkal többet fordíthatnak fejlesztésre, beruházásra, mint eddig. Különben is senki másnak, csak az autóközlekedési vállalatnak kötelessége a munkásszállítást, ha nem is teljesen kifogástalanul, de elfogadható módon megoldani. Mégpedig minél előbb. Ameddig kártérítés, anyagi veszteség veszélye nélkül teheti. Bognár János Sokirányú eredményes munkát végeznek a körzeti pártszervezetek Szolnokon nyolc körzeti pártszervezet működik, csaknem nyolcszáz taggal. Munkájuk tehát már a számszerűséget tekintve is figyelmet érdemel. A számokhoz kapcsolódnak még olyan tények is. hogy az alapszervezetek tagjainak mintegy 60 százaléka 60 éven felüli. Vagyis a tagoknak több mint a fele üzemben, hivatalban és különböző munkahelyeken szerzett gyakorlatot, tapasztalatot, a pártmunkában. A nagy gyakorlati tapasztalatnak is betudható, hogy a taggyűlések rendszeresek. színvonalasak, az érdeklődés sokirányú az aíapszervezetekben. a külpolitikai eseményektől a lakóhelyek sajátos aondjá- íq mindennel törődnek. Szívesen vállalnak részt fontos, időszakos feladatokból, mint például legutóbb a tagkönyvcsere lebonyolításából. Foglalkoznak a pártszervezetek belső életével, ugyanakkor a pár- tonkívülieket érdeklő kérdésekkel is. A városfejlesztés. az áruellátás, a szolgáltatás, a társadalmi ünnepségek szervezése, a fiatalok nevelésének segítése és sok hasonló fontos dolog szerepel a programjukban. Emellett a nyugdijar sok közül sokan visszajárnak munkahelyükre, munkahelyük alapszervezetébe, s ott is tevékenykednek. A területi pártszervezetek erőssége az is. hogy a nőtanácsok, a Hazafias Népfront és több más tömegmozgalom kerületi szerveivel, valamint a körzetek tanácstagjaival is állandóan együttműködnek. Segítik a közrend, a köz- biztonság megőrzését. az iskolák, az óvodák tevékenységét A városi párt-végrehajtóbizottság e tények alapján legutóbbi ülésén megállapította, hogy a kerületi pártszervezetek sokszínű tevékenysége évek óta eredményesen befolyásolja a város közéletét. Még hatékonyabb lehetne viszont a körzetekben végzett pártmunka, ha a megbízatások hosszabb időre szólnának, ha egy-egy ember huzamosabb időn át tevékenykedne ugyanazon a területen. A jelenlegi nagy alapszervezetek decentralizálása is hasznos lehet Ez főleg azért merül most fel, mert az utóbbi tíz évben e pártszervezetek tagjainak a létszáma csaknem megkétszereződött. Az életkori összetételt pedig jól érzékelteti az a tény, hogy a tjz évvel ezelőtti száz nyugdíjas helyett most négyszáznyolcvan van az alapszervezetekben. Bár a decenlralizálás technikai feltételei egyelőre sok helyen korlátozottak, ez a megoldás mégis több lehetőséget nyújtana főleg a nyugdíjasok által hiányolt klubélet megteremtéséhez is. Még több alkalom adódna a párton- kívüliekkel való találkozásokra, a lakosság politikai hangulatának állandó ismeretére. hasznos befolyásolására. Emlékünnepségek a szovjet hadsereg születése tiszteletére Fél évszázada, hogy Leninnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának felhívására tömegesen jelent, keztek az önkéntesek a hadseregbe. Megszületett az első olyan hadsereg a világon, amely a munkásosztály és a parasztság érdekeit védte. Első győzelmük emlékére' amikor Pszkov és Narva mellett leckét adtak az agresszo- roknak, február 23-át jelölték a szovjet fegyveres erők születésnapjának. A születésnap csaknem egybeesik a világtörténelem egyik legnagyobb csatája, a sztálingrádi győzelem 25. évfordulójával. E két dátum szorosan egybetartozik, s erre emlékezünk ezekben a napokban. Megyénk szinte minden helységében ünnepségeken méltatják e napok jelentőségét. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság az MHSZ- szel és a Hazafias Népfronttal közösen baráti találkozókat szervez, amelyeken résztvesznek az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet alakulat képviselői is. Február első napjaiban Szolnokon a cukorgyárban, a MÁV-nál, Me- * zőtúron és Karcagon emlékesteken találkoztak magyar és szovjet katonák. Február 16-án Martfűn a tartalékos tisztek klubja látott vendégül szovjet tiszteket, 20-án pedig Szolnokon a pártiskolán tartanak filmvetítéssel egybekötött előadást, illetve rendeznek baráti találkozót. A megyei emlékünnepségre 21-én kerül sor Karcagon, ahol résztvesznek a párt, az állami és társadal. mi szervek képviselői, szovjet alakulatok tisztjei. Február 23-án Szolnokon és a megye több városában és községében, Törökszent- miklóson. Jászberényben, Tiszaföldváron, Kuszent- mártonban. Tiszatenyőn rendeznek baráti találkozókat s tartanak előadásokat a szovjet hadsereg 50 esztendeiéről. Szolnokon délelőtt a temetőben maid a hősök emlékművénél a párt. állami és társadalmi szerveinek képviselői a hála és a kegyelet virágait helvezik el a háborúban elesett bőrök emlékére.
