Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-17 / 40. szám

1968. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÁROS-E A MEZŐVÁROS? A Tanácsok Könyvtára figyelemre méltó kötet meg­jelentetésére készül Város- politika címmel. A kötet egyik fejezete a mezővá­rosokról szól majd. ponto­sabban a Szolnok megyei mezővárosokról — Török- szentmiklós, Kisújszállás. Karcag, Túrkeve. Mező­túr — melynek írására Oláh Lajost, a kisújszállá­si városi tanács vb elnökét kérték fel. Az író e tanul­mánnyal elkészült A Ta­nácsok Könyvtára vezetője helyesnek látta, hogy az or­szág 16 mezővárosának vb vezetői kerekasztal konfe­rencián értékeljék Oláh La­jos munkáját Mindenekelőtt: mit jelent az a meghatározás, hogy mezőváros? Alapjában me­zőgazdasági jellegű, de na­gyobb, bizonyos tekintetben városias települést jelöl. Mint ahogyan azt Oláh La­jos tanulmányában írta: „a lakosság közép- és kisbir­tokosok, főként zsellérek és nincstelenek voltak, ke­vés az ipar. nem megfelelő a kereskedelem...” Nos, ezek a települések a fel- szabadulás óta az ország többi városához hasonlóan fejlődtek, bár ütemben el­maradtak a nagyobb váro­soktól. A meghatározás ma­radt : alapjában mezőgaz­dasági jellegűek. Erénye Oláh Lajos mun­kájának, hogy a mezőváro­sok fejlődését igyekszik nyomon követni, ugyanak­kor ráirányítja a figyelmet olyan problémákra is, mint például: évről évre csökken a lakosság száma (az öt városban a felszabadulás előtt több mint százezer ember élt, az 1965-ös statisztika sze­rint már 94 778). A mező­városok nem rendelkeznek azokkal a feltételekkel, mint a felszabadulás óta kialakult úi városok. Kar­cag, Törökszentmiklós ki­vételével egyik helyen sincs szennyvízcsatorna-hálózs t, kevés a szilárd burkolattal ellátott út. nem megfelelő a lakáshelyzet. Közös eredmény viszont hogy a vízellátás mind­egyik városban ma már ko­rántsem jelent olyan gon­dot. mint a felszabadulás előtt Általában ezek a városok kommunális ellá­tottság vonatkozásában fej­lődtek a legtöbbet. Egy cikk tertodelme nem teszi lehetővé, hogy 1 Oteh Lajos tanulmányát részle­tesen ismertessem. A vitá­ban egyébként kiderült, hogy ez°k a települések az ea'ész országban kevés ki­vétellel egyforma gondok­kal küzdenek. Vegvük pél­dának mindtárt a lakosság csökkenését. Mi pz oka en­nek a téten révnek? A vi­tában résztvevők s'/:nte va­lamennyien kifejtették: a me'to'dás ar ipar fejte5'zt “tehén keresendő. A kiskunhalasi városi ta­nács vb elnöke elmondta, begy ők mikénoen segítet­tek ezen a yen Hon. Meg­levő k’ba«málatlan épüle­teket ^magtárakat, raktára­kat. régi laktanyaénülete­ket) ipari célra a'akítoHak át úgv, hogy a terveket a városi tanács énítési osztá­lyának műszaki dolgozó' készítették, az építkezést a házilagos énítVsooort csi­nálta. ígv sikerült öt üze­met létrehozniok. melyek először tanácsi vállaltok­ként dolgoztak. Később át­adták ezeket a különböző tárcáknak. Az eredmény? Kiskunha­lason növekedik a lakosság száma, főként a munkaké­pes fiatalok mennek visz- sza. mások egyáltalán nem is foglalkoznak az elván­dorlás gondolatával. A kiskunhalasi példából tehát kiderült, a tárcavál­lalatok csak ott teleped­nek meg, ott ruháznak be nagyobb összegeket, ahol kapnak épületet, szakmun­kást; a kisebb tanácsi vál­lalatot nem kell sajnálni átadni a tárcáknak, mert azok tudnak nagyobb be­ruházásokat végrehajtani, fejleszteni egy-egy üzemet, s ezáltal újabb munkale­hetőséget biztosítani a la­kosság számára. Együttes erőfeszítések szükségesek, és az első lépést ehhez a tanácsnak kell megtennie. Vizsgáljuk meg azt is, mennyire felelnek meg a város követelményeknek ezek a települések. Évről évre tapasztalhatjuk azt a nagy urbanizálódási folya­matot. amely most az or­szágban van. Előtérbe ke­rült a városiasodás, nem­csak az építkezéseknél. Megváltoznak az é’etviszo- nyok. E megnövekedett igé­nyeket ki tudják elégíteni a mezővárosok jelenleg? Náluk is olyan nagymérvű az urbanizálódás? Nézzük az építkezéseket. Jelenleg a kisvárosokban a centrumban van néhány többszintes ház, de a mellékutcákban már szinte csak kizárólag kertes kis házak sorakoz­nak. Ez összefügg azzal, hogy állami lakásberuhá­zást a mezővárosok az el­múlt években csak mini­mális mennyiségben kap­tak. Előtérbe került tehát a kis családi ház építés. A földszintes házak pedig nem javítják a városképet. Most nem arról van szó, hogy csak állami lakásokat építsünk a mezővárosok­ban. de szükséges, hogy több szövetkezeti és társas- ház épüljön — modern többszintes lakóépületek. Városkép szempontjából je­lenleg inkább falvaknak il­lenek be, semmint város­nak. Természetesen ezek olyan problémákkal járnak együtt, mint annak eldöntése, sza­bad területre épüljenek-e az új házak, vagy város re­konstrukcióval oldják meg azok telepítését. A város rekonstrukció a sok szaná­lás miatt nagyon sújt egy várost, de iobban mutatja az urbanizálódást Szabad területen építeni viszont új közművek létesítését jelen­ti. előteremteni az ahhoz szükséges sok millió fo­rintot Sok vita folyik e témáról napjainkban. Me­lyik módszer a jobb? Ezt a városoknak egyenként kel] eldönteniök. A szakemberek azt mond­ják: egy város a föld alól nő ki. Igen. hogy város-e a város, azt meghatározza, milyen a közmű ellátottsá­ga. Van-e csatorna. víz, villany =tb. A közmű ellá­tás kiépítése alapvető fel­adat az urbanizálódás fo­lyamán. Ám vajon biria-e a tanács erővel egvedül, saját forrásból biztosítani azokat a millió­kat, amelyek ahhoz évről évre kel'enek? Nem, ahhoz a lakosság, a már működő üzemek, termelőszövetkeze­tek segítése is kell. Várjuk a Tanácsok Könyvtára új kiadványát, a Várospolitikát. Csak örömmel üdvözölhetjük azt az elhatározásukat is, hog? később újabb köteteket ké­szíttetnek a mezővárosokra vonatkozóan, több. a kis­újszállásihoz hasonló ke­rékasztal konferenciát ren­deznek. Nemcsak egymás gondiait ismerhetik meg, hanem átvehetik egymás ió tapasztalatait, módszere­it a tanács vb-vezetők, me­lyeket azután saját váro­sukban a közösség javá­ra hasznosíthatnak. Varga Viktória Huszonnégy hétfő... vánságára minden második hétfő pihenőnap. Az idén huszonnégy hétfővel több a szabadsága mindenkinek, mint azelőtt. százalékot) a munkásoktól nem függő veszteségidők csökkentéséből, míg a ki­sebbik részét normakarban­tartással pótolják. Ennek megfelelően dol­gozták ki az intézkedési tervet. Műhelyről műhelyre meghatározták a tennivaló­kat. Különösen nagy fel­adat hárult a műszaki és üzemgazdasági apparátusra. A vállalattól függő veszte­ségidők visszaszorításán kí­vül, a költségszint 3 szá­zalékos csökkentéséhez szükséges normaóra meg­takarítást is produkálniuk kell a technológusoknak, tervezőknek, üzemszerve­zőknek. A gyár a gépek árában 2 százalék eszközarányos nyereséget építhet be. Ha a költségszint a tavalyi maradna, akkor „csak” tíz nap nyereségrészesedésre futná a haszonból. A költ­ségszint említett arányú csökkentése a többlet nye­reség fedezete, egyben a nagyobb részesedésé is. — Ezért tekintik létkérdés­nek.) menyeket. (Holerit lyuk­kártyás rendszer). Amikor a fentiekben vá­zolt intézkedési programot az igazgatói tanács jóvá­hagyta, .az üzemi pártveze­tőség kibővített ülésen tár­gyalt a rövidített munka­Fábián Péter Budapestre érkezett Komarov űrhajós özvegye Az élet keletkezésének titka Me ^valósították a klorofil szintézist ? A kaliforniai Mountain View-ban a NASA megbí­zásából dolgozó két tudós, dr. Gordon Hodgson és dr. Cyril Ponnamperuna, labo­ratóriumban szintetikus úton klorofillt állított elő, és úgy véli, hogy ezzel ta­lán feltárta az életnek a Földön való megjelenése végső kémiai folyamatát — jelentette a NASA. Különböző elemeket — metánt, ammóniákot, vizet —, amelyek a földi légkör­ben négymilliárd évvel ez­előtt, vagyis az élet megje­lenése előtt jelen Voltak — a villám hatását utánzó elektromos ív hatásainak tették ki. A bázismoleku­lák számos más molekulá­vá egyesültek, amelyek kö­zött némelyiket klorofill- molekulaként azonosítottak. A klorofill a növények­nek az a zöld anyaga, amely a napenergiát olyan kémiai energiává alakítja át, amelyet az élő szerve­zetek asszimilálni képesek, és amelvtől életbenmara- dásuk függ. A két tudós úgy véli, ha a szintetikus úton nyert molekulák va­lóban klorofill-molekulák, nem pedig csupán ahhoz hasonló vegvületek, úay a Föld történetének első év­milliárdjában a Nap és a vulkánokból áradó hő hoz­zájárult ahhoz, hogy a pri­mitív légkör molekulái kö­zött kialakuljanak az első élő rendszerek, amelyek az óceánokban fejlődtek ki. Szenet tartalmazó és ön­maguk reprodukálására ké­pes molekulák hosszú lán­cai jelentek meg ezután, de azok ,az „élő” moleku­lák, amelyek nem rendel­keztek a napenergia átala­kítására szolgáló mecha­nizmussal, kipusztultak vol­na, ha a klorofillmoleku­lák, amelyek képesek vol­tak azokat táplálni, nem jöttek volna létre ahhoz hasonló természeti folya­mat útján, amilyet most laboratóriumban állította« elő. A törökszentmiklósi me­zőgazdasági gépgyárban január elsejével bevezették a negyvennégy órás mun­A Honvédelmi Miniszté­rium meghívására Buda­pestre érkezett Valentyina Komarova, a hősi haíált halt szovjet űrhajós mérnökezre­des, Vlagyimir Komarov öz­vegye. A vendéget a Keleti pályaudvaron Szilágyi Lász­ló vezérőrnagy, Országos Légvédelmi parancsnok, a Honvédelmi Minisztérium, a hét bevezetésének előkészí­téséről. Ezt követően az alap­szervezeti titkárokat, párt- csoportbizalmiakat, szak- szervezeti tisztségviselőket, a törzsgárda legtekintélye­sebb tagjait tájékoztatták a tervezett intézkedésekről. Természetesen ezeken a fó­rumokon is éles, de érdemi viták kerekedtek. Mégis si­került kialakítani a cselek­vési egységet. Kezdetben örültek az üzemben, mert a huszonnégy hétfő bizony jól jött mindenkinek. Ami­kor kiderült, nem ingyen adják a szabadságot, „ellen­zék” is volt nyomban. Aki kap, adjon is A párt és szakszervezeti taggyűléseken, a munkapa­doknál sikerült feloldani a nézeteltéréseket, megma­gyarázni. melyik intézke­désre miért kerül sor. A leghatékonyabb érvnek az bizonyult, hogy a csökken­tett munkaidő bevezetésé­nem nem a „normarende­zés”, hanem a műszaki fej­lesztés, és a szilárd fegye­lem az alapja. A kommu­nisták annak voltak a szó­szólói: aki kap, az adjon is. Februárt írunk. A hu­szonnégyből néhány hétfőt már odahaza töltöttek a mezőgazdasági gépgyár dol­gozói. Megérdemelten. A költözködés, leltározás el­lenére tervszerű a termelés, értékesítés. Az új munkarend beve­zetése gazdaságilag és tár­sadalmilag megalapozott volt. KISZ Központi Bizottsága és az Országos Nőtanács képviselői fogadták. Magyarországi tartózkodá­sa során Valentyina Koma­rova részt vesz néphadsere­günk egyik repülő alakula­tánál a férje emlékére állí­tott szoboravatási ünnep­ségen. kahetet A dolgozók ki­,,Foto“ a munkanapról Ez nagy kedvezmény, de nem szociális ajándék. A gyáregység termelési terve 17 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A munkáslét­szám változatlan, ugyanak­kor a hétfők összesen 8.4 százalékkal csökkentik a szükséges normaóra alapot. A veszteséget természete­sen pótolni kell. Részben vállalati érdekből, részben azért, hogy a dolgozók jö­vedelme ne legyen keve­sebb, mint volt Egyszóval a negyvennégy órás munkarend bevezeté­sét gazdaságilag meg kel­lett alapozni. De hogyan? A kérdés 1967. augusztusá­tól foglalkoztatta a gyár vezetőit. A következőkből indultak ki. Az üzem mun­kásainak 80 százaléka egye­nes darabbérben dolgozik tehát normában. Indokolt a munkanap­fényképezés, a veszteség­idők pontos felmérése. A statisztika elkészült. Meg­állapították, hogy a sza­baddá tett hétfők miatt kiesett munkaórák döntő hányadát (a 8.4-ből 6.25 Gépesítették az ügyvitelt Az eddigiekből kitűnik, hogy a rövidített munkaidő bevezetésének alapja a műszaki fejlesztés, és nem munkaintenzitás növelése volt. Bár ennek szükséges­ségét sem tagadták: az el­avult normákat újakkal váltották fel, illetve indo­kolt esetekben szigorítás­ra is sor került. Néhány szót az alkalma­zottakat érintő intézkedé­sekről. A műszakiak és a középvezetők helyzete lé­nyegesen változott. Az egyik csoportnak rövidebb idő alatt kell ugyanazt a teljesítményt adnia (mű­szakiak), a másiknak ma­gasabb színvonalon vezet­nie (termelési irányítók). Viszont az adminisztráció egészen újszerű. Gépesítet­ték az ügyvitelt. Csupán az adatokat gyűjtik ki, majd azokat egy fővárosi vállalattal feldolgoztatják, amely közli a kész ered­## Szu Csöng" emlékei — Beszélgetés Hídvégi Lajossal — Különös tavasz volt — Szebb lett volna a rügy- fakadás, mint máskor? Va­lószínűtlen. Ellentmond a természet törvényeinek. — Mégis... A két pilléres, négy tor- nyú hidat a jég alól sza­baduló Tisza mosta, mel­lette soklábú faalkotmány nyikorgott, amikor neki­zúdult a zajlás. Már élt a város. A gyá­rak is dudáltak, milyen jó volt hallgatni: egyene­sét fújtak, már nem a halál fanfárai voltak. Az utcákat ellepték a plakátok, köztük a mieink: Munkát, kenyeret! Munka már volt. de a kenyér he­lyett még csak melaszos görhe jutott. A színház előtt is ezt kínálgatták nagy fennhan­gon az alkalmi árus néni­kék. de bent a romos mennyezet alatt együtt só­hajtott a nézőtér Bagóval: „...aki írta az már nem él.” Ki nem kapott akkori­ban egy-egy ilyen üzenetet: Apja, fia, férje, elesett... A Déryné Színház egyik tájelőadása idézte fel ben­nem ezeket az emlékeket Pontosabban Webster gróf, még pontosabban Hidvági Lajos, az akkori bonviván... — A fiam orvostanhall­gató azóta! Istenem, de ré­gen volt. És mintha tegnap lett volna. „Vad cigány­legény vagyok...” Talán a Cigányszerelemmel kezd­tünk? Vagy a János vitéz­zel? Segítettünk egy kicsit rendbehozni a színházat, a szovjet városparancsnokság megadta az engedélyt, s már játszottunk is. Külön páholyuk volt, ott ültek minden este. Hogy mi volt akkor a színház?! A béke első üzenete. Csoda volt, az emberek egyszerűen nem hitték, hogy nincs front, nincs bombázás, nincs be- lövés, — szól a muzsika és hogy valaki már táncol, a szerelmesek egymásra ta­lálnak, a rossz elbukik. — Minden este tömve volt a színház. — Kisdiákkori emlék. Az állóhelyekre is nagyon ne­héz voit bejutni. — A fal mellett is min­denütt álltak az emberek és persze az erkély szék­sorok mögött is. Olyan to­longás színházban... nem akarom kisajátítani a si­kert, ez a Színháznak szólt. (Írd nagy Sz-szel.) Az em­berekben felszabadult va­lami. Élni akartak, pótol­ni amit lehet és mondom, üzenet voltunk, hogy most már béke lesz! — Volt akkoriban egy „gyilkos” szolnoki vicc. — Az esernyő? Igen, a társulatból találta ki vala­ki: egy szolnoki polgár ha­talmas esernyővel sétál az utcán. Kérdi tőle a másik, hogy minek az, hiszen süt a nap. No jó, most igen, de estére színházba megyek! Mert esténként heteken ke­resztül esett az eső és jó ideig bizony beázott a szín­ház. S mégis, soha olyan lelkes közönséget. Igaz hogy a .,szmokingok” fu- fajkák, német és magyar zubbonyok voltak, a „lakk­cipők” meg többnyire bak- kancsok, utászcsizmák. És mégis mennyi vidám em­lék? — Thália mosolya? Egyet hallhatunk? — A mosoly országát ját­szottuk, Szu Csongot éne­keltem. amikor a szünetben bejött az öltözőbe egy néni, hogy már ne haragudjak, kóstoljam meg milyen jól főznek a lányai és egy ha­talmas nagy fazék töltött káposztát tett az asztalra. Szabadkoztam. hogy így meg úgy, (a szemem kopo­gott: azt hiszem a világ legéhesebb nagyhercege eddig én voltam), de jöttek a lányok is (ejnye de csinos két fruska!) — a töltött- káposzta maradt. Alig vár­tam az előadás végét, hogy végre egyszer megvacsorá­zunk, de látom ám, hogy a feleségem — Rákos Kató — igen-igen ,dacos”. Kiderült, hogy a töltöttkáposzta mi­Webster gróf: Hídvégi Lajos att. Hiába, a nőkön sosem lehet eligazodni. Szeren­csére megtudtam, hogy d meg az este egy nagy cso­kor szegfűt kapott a MÁV AG hidászaitól. No, mondom, kedvesem, ha ha­ragszunk egymásra, akkor mindenki vacsorázza meg azt. amit a tisztelőitől ka­pott... Az _ egykori éhes. tréfás­kedvű Szu Csöng most mint Webster gróf megy a színpadra. Sikere van. — Nem panaszkodhatok, szép szerepeim vannak, — de mégis nagyon örülök, hogy arra az évadra emlé­kezhetem. Talán csak azért, mert huszonegynéhány éti­vel fiatalabb voltam? Nem hiszem... — tiszai —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom