Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

1968. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 G \f ihn öles fa metszés puskával Petkó Zsigmond balatonfüredi ezermester hidrau­likus ágvágót szerkesztett, amely a gyümölcsfa metsz cs nehéz fizikai munkáját könnyíti meg. Az átalakított puska olajnyomással működik. Ezzel a fametsző „fegyverrel” állvány és létra nélkül a földről lehet levágni a gyümölcsfák ágait. — Képünkön; Petkó Zsigmond fametsző „fegyverével”. Itt a „»sínes“ A műszaki előkészületek ugyan már megkezdődtek, de még jónéhány év telik el a színes tv-adás beve­zetéséig. A kép még feke­te-fehér — de a műsor már meglehetősen színes. Iga­zolja ezt égy kis alkalmi statisztika. Az év élső négy hetének műsora kereken 25 nagy témakörbe, műfajba sorol­ható, a közgazdaságtól a sportig, a játékfilmtől a művészportréig. Egy-egy adásnapra — most már he­tente hatra — átlagosan kilencféle téma és műfaj jutott, de hatnál kevesebb még a „legszürkébb” napra sem. Minden napra „bérelt helyed csak tv-híradónak és a gyermekműsornak van. Gyakoriságban ezeket a film követi. négy hét alatt 17 napon láthattunk a képernyőn — egy vagy több — filmet, beleértve természetesen nemcsak az egész estés produkciókat, hanem a 15—20 perces rö­vidfilmeket is. A filmmű­sorok ideje azonban még így is 1465 percet tett ki, — a négy heti teljes adás­időnek 12 százalékát. Ezt — nem számítva az iskola tv-t és a tv-híradót — a különféle ismeretterjesztő műsorok követték, amelyek összesen több mint 15 órán át tájékoztattak. VERSENY fi/ körülmények között A Papíripari Országos Vállalat 282 millió forint nyereséget tervezett erre az évre. Amennyiben ezt el­éri, úgy a harmadik kate­góriába sorolt dolgozókat átlagosan 17 napi fizeté­süknek megfelelő nyere­ségrészesedés illeti meg. A vállalat vezetősége és szakszervezeti tanácsa már meghatározta a szocialista munkaverseny alapvető célkitűzését. Háromszáz millió forint nyereség, 18 nap részesedés. Mit te­hetnek ennek érdekében a szolnoki gyáregység dolgo­zói? 1. Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, meg kell ismerkednünk a vállalat­nál bevezetett új érdekelt­ségi rendszerrel, sajátos tervezési metodikával. — Másszóval azzal a gazda­sági környezettel, amiben a szocialista munkavenseny kialakulhat. A korábbi gyakorlattól eltérően a gyáregység nem kap egész évre szóló ter­melési tervet és nyereség előirányzatot sem. A vál­lalati központ negyedévről negyedévre meghatározza. Százhúsz elsőéves kertészeti tanulót keresnek Szülőket, pedagógusokat és r.em utolsósorban a nyolcadik osztályos fiatalokat foglalkoz­tatja ezekben a hetekben a pályaválasztás. A pályaválasz­tás fő gondját nem a megfe­lelő továbbtanulási lehetősé­gek hiánya, hanem' ezeknek a lehetőségeknek a hiányos ismerete, a tájékozatlanság jelenti. A Szolnok megyei Pá­lyaválasztási Tanács február elején kiadott tájékoztatója — igen helyesen — a legna­gyobb arányban a mezőgaz­dasági szakmunkásképzéssel foglalkozik. Mivel a pályaválasztás gond­ja a leánytanulóknál még fo­kozottabban jelentkezik, a mezőgazdasági szakmákon be­lül is elsősorban a kertészeti: zöldség-, gyümölcs- és szőlő- termesztési szakmák tarthat­nak számot nagyobb érdeklő­désre. — E három szakma ugyanis bőséges továbbtanu­lási lehetőséget biztosít a leánytanulók részére is. Szolnok megyében a kerté­szeti szakmákra a jászberé­nyi mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola képezi ki a tanulókat és százhúsz első­évest vesz fel. A képzési idő 3 év, évenként 5—5 hónapot töltenek a tanulók az iskolá­ban, elméleti oktatáson. Az első két évben 6—6 hónapig gyakorló gazdaságban vannak, ahol a gyakorlati munka fo­gásait sajátítják el, az is­kolához tartozó szakoktató segítségével. A harmadik év 6 hónapos gyakorlatát abban a gazdaságban töltik, ame­lyikkel tanulószerződést kö­töttek. Az elméleti képzés idejére az iskola. ? kétszer hat hóna­pos gyakorlat alatt pedig a gyakorló gazdaság biztosít a tanulóknak lakást, teljes el­látást, minimális térítés elle­nében. A 7 elméleti oktatás idejére ösztöndíjat, a gyakor­lat idején tanulóbért kapnak. A zöldségtermesztő szakma tanulói megismerkednek a zöldségnövények életével, ter­mesztésével, a magvak keze­lésétől a palántanevelésen, növényápoláson keresztül a korszerű osztályozási, csoma­golási módokig. A gyümölcstermesztők a fa­iskolakezeléssel, a fák ápolá­si, növényvédelmi munkáival, a legkorszerűbb gyümölcsfa­telepítési, metszési, oltási mó­dokkal. gyümölcsfajta-ismeret­tel foglalkoznak. A szőlőtermesztők többek között a szőlő különböző te­lepítési módjait, az oltvány­készítést. a szőlőfajtákat, a borkezlés tudományát ismer­hetik meg. Ezeken kívül mindhárom szakma tanulói megtanulhat^ ják a szakmájukban nélkülöz­hetetlen gépek szerkezetét, kezelését. A fiú tanulók a n. osztályban traktorvezetői vizs­gát is tesznek. A harmadik év végén meg­szerzett szakmunkás bizonyít­vánnyal bőven találnak a fia­talok elhelyezkedési lehető­Szabó Zoltánná t szakiskola igazgatója ff NEHEZKEZU EMBEREK Iskolába járnak a kevi parasztemberek. — Nincs könnyű dolguk. Nehéz a szecskába vágott villa nye­lét fogni. —‘ még nehezebb a könnyű ceruzát. ök mondták. így igaz. Kemény, ragacsos sár a túrkevei, de a vontató azért eljár a dylőütak fü­vesebb partján. Iskolába hozza a nagysapkás, pu- fajkás, bajuszos „nebuló­kat”. Mások a vállukon hozzák ki a biciklit a borozdán s esténként viharlámpával mennek haza. Az út he­tente háromszor az isko­lába vezet... Mi mozdította meg eze­ket az egyszerű embereket’ Nem mesterei a szavak­nak. kurta mondatokat ad­nak. — pontatlan lenne, ha helyettük választ fo­galmaznánk. Adyt talán idézhetjük: „...éhe a Szó­nak, Éhe a Szépnek hajt titeket” Csak meg kellett őket mozdítani, értő vezetéssel. Honnan, ki­től indult ez? A nevek nem mondanának eleget. Kétely is volt bőven. Be­lefogunk s szégyent val­lunk. Ütközőponttá vált az iskola. Csak egyetlen egy példát említünk erre. Á ...-i szövetkezet esti isko­lájában „valakinek” sehogy se ment a múlt héten az olvasás. A tanítónő érthe­tetlennek tartotta, hiszen a legjobb tanuló... Az óra végén ákombáko- mos papírt kapott: Tanító néni. ne tessék haragudni, tegnap zárszámadás volt, elmentünk a brigáddal a kocsmába. Zámborodott a fejem... A Vörös Csillagban hu­szonnyolcán, a Táncsics Tsz-ben tizenheten végzik az általános iskola hetedik osztályát Az utóbbiban csak tizenketten kezdték, de „megszaporodtak”. Hall­gattak a gyere, te is sógor, komám bíztatásra! (Haj, de jó. hogy van még azért ilyen sógor, komaság is!) Még öten beiratkoztak. A Búzakalásznál tizenöt ..hetedikes” van, a jövő hónap elején vizsgáznak. Jövőre „ballaghatnak”. Az autójavító vállalatnál ugyanennyi „olajos diák” — kifejezés tőlük — tanul, a háziipari szövetkezetnél pedig harminc asszony. — Nagy diákok már ők is, hetedikesek. Az elnökük is be-beül közéjük a padba, aztán másnap meg-meg- kérdezik. hogy Erzsi, Teri, te miért nem voltál tegnap suliban? Két helyen „oskoláznak” az ötödikesek meg a hato­dikosok. A központi isko­lában és Balián az állami gazdaságban. Tehenészek, fogatosok, traktorosok, de van köztük kenyérvető asz- szony is. Nem minden a fakanál... Akiknek már jő, a nyol­cadikosok. Azoknak már jó — így emlegetik őket a „kisdiákok”. A központi iskolába járnak ők is. Ösz- szevont osztályba, hetente háromszor. így csinálnak tíz hónapból ötöt. a be- húzódástól a kitavaszodá­sig egy osztállyal feljebb lépnek. Az esti iskolák többsége a munkahelyeken működik. Oda járnak a tanárok és a képesítés nélküli neve­lők is. Nem botcsinálta oktatók, hanem a szövetkezet, az üzem magasan képzett ve­zetői közül egy-egy, aki segíteni akar. A főagronó- mus biológiát tanít, az elektromérnök matemati­kát. Nappal az üzemegy­ségben vezetők, esténként az iskolában. Nem a pén­zért teszik, nekik nem jár a teljes tanári „gázsi”, ök „csak” óraadók. Sok az esti iskolákban a fiatal arc. Önmaguk hi­báját akarják jóvátenni, hogy otthaevták annak ide­jén az iskolát De hogyan hagyhatták ott? Ezekért a fiatalembe­rekért már nem az Almás- sy grófoké a felelősség A miénk. Túrkevén 1960-tól napjainkig százhatvan gye­rek maradt ki az általános iskolából! Egyrészük már ott ül az esti iskolák pad­jaiban, — s jönnek jövőre és azután... Kicsit már a saját hibánkat korrigáljuk, s jó hogy tudjuk! De az orvosok úgy mondják: mindenekelőtt a betegség megelőzése!. Kevin most már gyógyí­tanak, régebbi és új bajo­kat. A vizsgák február vé­gén, márciusban lesznek, ha sikerülnek nemcsak az a száz jónéhány „nebuló” vizsgázik jól, hanem mind­azok, akik megmozdították ókét. A nehézkezű emberek akkor lesznek igazán erő­sek, ha jól tudják fogni a ceruzát is. — tiszai — Hidegrekord 94,5 fok A meteorológusok sokáig Ojmjakon Szovjetunió-beli települést tartották Földünk leghidegebb pontjának. A mind tökéletesebb mérések azonban hamarosan meg­döntötték ezt a hiedelmet, mert az Antarktiszon, a Vosztok kutatóállomás kö­zelében mínusz 83,3 Celsius fokot mértek. Azóta már megszületett a harmadik csúcs is: a Déli-sark köz­vetlen közelében mínusz 94,5 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. hogy a szállítási szerződé­sek szerint melyik termék­ből milyen mennyiségben kell gyártania. Ugyanak­kor előírja az egy tonna szalmacellulózon és papí­ron elérendő nyereséget; míg a feldolgozásra nyere­ségtömeget állapít meg. A gyáregység kollektívá­ja tehát akkor dolgozik eredményesen — vallják a vezetők —, ha az egyes termékekre megállapított tonnánkénti hozamot túl­teljesíti, ugyanakkor az egész gyár a rezsiköltség normákat nem lépi túl. Az eddigiekből következik, hogy a szocialista brigá­dok konkrét termelési vál­lalásokat csak negyedévről negyedévre tehetnek. A gyáregység vezetői pontosan meg tudják mon­dani, hogy az egyes üzem­részeknek a megrendelé­sek teljesítése mellett mennyi \ bruttó hozamot kell elérniük. A verseny eredményeinek nyilvántar­tása is sokkal egyszerűbbé vált, hiszen az előző ne­gyedév mérlegéről még idejében és rendszeresen tájékoztathatják a dolgo­zókat. A termelési tanácskozá­sokon közölhetik, melyik üzemrész tette le a legtöb­bet a közös asztalra, és melyik a legkevesebbet. — Minthogy az országos vál­lalat össznyereségéből a gyáregységek produktivitá­suk szerint tehát differen­ciáltan részesülnek majd; így a gyáregység üzemré­szei is. Nagyon fontos ösz­tönző ez anyagilag és er­kölcsileg egyaránt. Objektív tényező, tehát a nyereség dönti el, hogy me­lyik üzemrész „nyeri” az éves versenyt. A sorrendet (a részesedés arányait is) a termelés hozamának nagy­sága dönti el. 2. az állam érdeke az üzem­részek dolgozóiéval. A másik lehetőség. A papíripar sajátossága, hogy termékeiben az anyagkölt­ség 75 százalékot tesz ki. Az üzemrészek versenyző kollektívái felajánlhatják, hogy ésszerűbb anyagfel­használással tetemes ösz- szeget takarítanak meg. Az anyagnorma lényegében a tonnánként felhasználható nyersanyagféleségeket és ezeknek összköltségét je­lenti. Egy. bizonyos papír előállításához több fajta nyersanyag kell. A minő­ségi követelmény akkor is betartható, ha az anyag- összetételében eltolódás van. De a normától csak úgy lehet eltérni, hogy a termék tonnánkénti hoza­ma ne csökkenjen, sőt nö­vekedjék. Jogos a kérdés: a mun­kások technológiai problé­mákban nem dönthetnek, akkor hogyan vállalhatnak magukra ilyen jellegű fel­adatokat? Régi probléma volt, hogy a műszakiak vagy nem, vagy csak for­málisan vesznek részt a szocialista munkaverseny­ben. A papírgyárban be­vezetett új érdekeltségi rendszer „megagitálja” őket is. Az anyagköltségek csökkentéséért a középve­zetők sokat tehetnek. — Együtt a brigádokkal, amelyek megvalósítják ter­veiket. A munkásokkal való kö­zös érdekeltség lényege, hogy az üzemrészek veze­tői függetlenül a besoro­lási kategóriájuktól a nye­reségből való részesedésük arányainak kialakításánál azonos elbírálás alá esnek beosztottaikkal. Ügy is le­hetne mondani, együtt ne­vetnek. együtt sírnak ve­lük. Így igazságos. 3. De mit tehetnek a szo­cialista brigádok, az üzem­részek kollektívái a közös ügyért? Vállalhatják, hogy a kapacitás jobb kihaszná­lásával a negyedévi szállí­tási tervet — folyamatos üzem lévén — nem 90' ha­nem mondjuk 85 nap alatt teljesítik. A vállalat erre az 5 napra is köthet újabb szállítási szerződést, mely­nek révén nagyobb lesz az árbevétele és nyeresége is. Az adott üzemrész a köte­lezőnél több hozamot ér el az adott három hónapban. A népgazdaság is jól jár ezzel, mert több lesz a hazai gyártású papír, ke­vesebb importra van szük­ség. így esik egybe a nagy- vállalat, a gyáregység és A vázolt körülmények között a szocialista ver­seny csak az üzemrészek és nem egyes brigádok kö­zött alakul majd ki. ny­modon függ össze a ver­seny az anyagi érdekeltség rendszerével. Annak ösz­tönző voltából fakadóan az egész kollektíva ügye lesz. A gyáregység vezetőinek elképzelését helyesnek tart­juk, mert az megfelel az új gazdasági mechanizmus szellemének. követelmé­nyeinek. Természetesen a szakszervezeti bizottsággal és az üzemi pártvezetőség­gel még megvitatják ter­veiket. Aztán a szocialista címért küzdő közösségeken a sor. hogyan aknázzák ki személyes érdekükből a köz javára is az új lehe­tőségeket. Fábián Péter Csodálkozom, miként nőttem fel!? Mennyi veszé­lyen mentem én át kora gyermekko­romtól kezdve, s mennyi veszélyen megy óit minden gyermek míg megta­nulja, hogy semmi­től se féljen. Engem kezemnél fogva hajigáltak a plafonig, aztán el­kaptak. A visszafe­lé vezető úton el is ejthettek volna, — de elkaptak. Kezemet markol­va sergettek körbe- körbe, s miközben repültem, eQV ki­csit (fi is engedhet­tek volna. Ki tud­ja, hova repültem volna. Arról már nem is beszélve, hogy a kezem ki is szakadhatott vol­na a vállamból. De nem szakadt ki. A fejemre állítot­tak, a lépcső kor­látba kellett ka­paszkodnom. Eköz­ben kitörhettem volna a nyakam? De mennyire, hogy kitörhettem volna. De nem törtem ki. Kényszerítettek, hooy hajoljak le és a két kezem dug­jam át a lábaim között. Átdugott ke­zeimnél fogva át­húztak, mint egy inget a fonákjáról, s a levegőben teljes terjedelmemben ki­feszítettek. Nem is merek arra gon­dolni, hogy mik történhettek volna velem ekkor. Egyszer meg a mamám kezdett el tanítani úszni a patakban. Bevitt a közepéig és nyűgöd, tan a vízbe lökött, bár kézzel-lábbal igyekeztem beleka­paszkodni. — Semmi vész! — nyugtatott anyám. — Csupán így kell tanulni. Észre sem veszed, s egykettő­re már úszol is. Nem vettem észre, mintha egykettőre tudnék úszni. Ehe­lyett azt vettem észre, hogy süllyed­ni kezdek. Rugda- lóztam, fel-felbuk. kantam, kiabáltam és... süllyedtem. — Segítség! Ment­setek meg! — üvöl­töttem minden vicc nélkül. Azonban senki sem segített, senki sem mentett meg. Mindenki nevetett. — Belefojt! — üvöltöttem. — se­gítség! Aztán már nem is kiabáltam. — Érdekes, — mondta anyám, mi­kor végre kiöntöt­ték belőlem a vi­zet. — Azt olvas­tam, hogy így keli valakit megtanítani úszni. Látszik, hogy nagyon konok vaqy Méa nekem akarja bizonygatni. Na igán, hogy si­került mégis felme­nőm eddig a korig, mikor már nem fe­nyeget semmifele veszély? Magam sem tudom. Ügy kell lennie, és bizonyá­ra úgy is van• na­gyon konok vagyok. V Maramzin Molnár Sándor fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom