Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
1968. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 A jászfényszanii Lehelkürt Tsz savanyító üzeme a szolnoki FŰSZERT Vállalattal kötött szerződést különböző savanyított árukra. Eddig ' 150 mázsa uborkát, 100 mázsa paprikát és 8 vagon káposztát szállítottak el — (Foto: Nagy Zsolt) Lovász Laci embersége — Nem. nem okoz fáj-* dalmat, ha a szüleim után érdeklődik. Nem ismertem őket. Kis gyerekek voltunk a bátyámmal, Jóskával, amikor mindketten meghaltak. Állami gondozásba, majd nevelőszülőkhöz kerültünk Sárospatakra. Ezt az időt szeretném kitörölni az emlékezetemből, sajnos nem lehet. Az istálló fölött, a padláson aludtunk télen, nyáron. Egész évben hurka- levest ettünk, ütöttek, vertek, lopni kergettek bennünket. Milyen a hurkaleves? Az olyan abalé, amiben a hurka kifő, azután néha szétfakad egy-egy hurka és egy kis ■kása is kerül a vízbe. Persze ez télén volt, da a többi hónapokban sem változott az étrend. Akkor köleslevest kaptunk. Sok borzalmas dolgot tudnék mesélni a gyermekéveimből. — Jóska tizennégy éves volt, amikor megszökött. Végül Homokon kötött ki, az intézetben. Levelet Íratott nekem. Ekkor még egyikünk sem tudott írni, olvasni. Jól emlékszem a levélre. s egy mondatra főképpen, amelyet Jóska alá is húzott. „Képzeld Lacikám, hófehér ágyban alszom, fehér lepedő van alattam, fejem alatt párna és paplannal takaródzom.” — Igen, nekünk ez volt a nagy szó. Míg én is oda nem kerültem, nem tudtam, mit jelent ágyban aludni. Az első este sírva fakadtam a boldogságtól. — Tizenkét éves voltam és még nem tudtam a nevemet sem leírni. Nagyon rosszul esett, hogy szelle10 százalékos árengedménnyel vállaljuk a lakossági festést, vegytisztítást 1968. február 15-ig Patyolat Vállalat mileg elmaradott voltam, amikor tudtam, hogy ha a szüleimnél nevelkedek, ugyanolyan normálisan fejlett gyerek lettem volna, mint a többi hasonló korú. Homokon nagyon jó volt. Ott nagyon szeretik a gyerekeket. En iparkodtam is, hogy ezt a gondoskodást megháláljam. Tudtam, ha az életben meg akarok kapaszkodni, ahhoz az kell, hogy szakmát tanuljak. — Négy évig dolgoztam az asztalos műhelyben. — Azután elérkezet az idő, amikor el kellett hagynom a homoki Állami Fiú Nevelő és Foglalkoztató Intézetet. Hova mehettem volna, az asztalos szakmában szerzett gyakorlatommal? A járműjavítóba vettek fel. Először segédmunkásként dolgoztam a teherkocsi osztályon. Itt Kanyó Feri bácsi ajánlott fel nekem albérletet. Jó helyre kerültem, elmondhatom. Nem is úgy voltam ott, mint albérlő, inkább családtagnak számítottam, mintha a gyerekük lettem volna, úgy szerettek. Az összegyűjtött kis pénzemet a házaspár útmutatása, tanácsai szerint, használtam fel. Ruhát, ágyneműt vettem. Sajnos, nem maradhattam ott végleg, mert nagyon idős szüleik hozzájuk költöztek. — Tudtuk, hogy Lovász Laci árva gyerek— mond-, ta Kelemen Sándor bognár csoportvezető. — Ifjúsági brigádba került a fiú, mondtam a gyerekeknek, hogy tapintatosan bánjanak vele. Nem is volt semmi baj. Laci szorgalmas, jólnevelt fiatalember. Kicsit feledékeny, de én ezt a fiatalságának a rovására írom. — Tapasztalatlan a gyerek — mondta Buncsek Zoltán, a IV-es szalag művezetője. Tudja, mostanában egyre többet gondolunk arra. mi lesz a fiúval* ha behívják katonának. — Nincs senkije. Azt a kis ruhát, ágyneműt hova teszi? Beszéltünk is erről Sándor bácsival. Majd a brigáddal is megbeszéljük. Mindenképpen segíteni kell rajta. Az is jól esne neki, ha néha-néha ellátogatnánk hozzá, vinnénk neki egy kis hazait. Egy ideig senédmun- kás voltam, azután kértem, segítsenek, hogy szakmunkás vizsgát tehessek. Tanultam sokat, mégis ® szakrajzon két óráig kínlódtam. Hármast kurtám rá. A gyakorlati munkám kitűnő lett. Tudja, az elméleti tárgyaktól félek• Éreztem akkor is. hogy az ipari tanulókkal nem vehetem fel a versenyt. de a gyakorlatban viszont én vagyok az erősebb. A bátyám a példaképem. Ö Budapesten, a MAHART-nál, a hajójavítóknál dolgozik. Nem keres ő sem többet, mint én, körülbelül 1300—1400 forint a keresete. Mégis rendesen élt szép ruhái vannak és már harmadikos gimnazista, esti tagozaton. — Nekem a legnagyobb gondom most az abérlet. Háromszáz forintot fizetek egy udvari helyiségért• Úgy számítom, hogy havonta azért száz forintot félre teszek. — Ami szabad időm van, azt a könyvtárban meg a TIT-ben töltöm Rendszeresen eljárok az előadásokra. Azután, hogy világot is lássak, meg sokba se kerüljön, beléptem az üzemi természetjáró szakosztályba. Voltunk Csehszlovákiában, jártunk Lillafüreden, megnéztük az aggteleki cseppkőbarlangot és jövő hónapban a Kékes lesz az úticélunk. Ha valami problémám van. a KISZ segít. Múltkoráb'in Szentmiklósi Szaniszló próbált albérletet szerezni, de nekem sikerült előbb és megköszöntem a fáradozását■ KISZ-bizalmi vagyok, ezenkívül a KISZ politikai oktatásra is járok s ott is bizalmi funkciót töltök be. Jelentkeztem ifjú gárdistádnak is. Sok mindent csinálok. Talán többet is. mint kellene. De sokat akarok tanulni. Emberek:, fiatalok között akarok forogni. Rossz az egyedüllét és nekem a bátyámon kívül senkim sincs• Neki megvolt a keresztmamája, már régebben megtalálta. Én nemrégen szántam rá magamat, hogy megkeresem. — Kertész Jánostól, a keresztapámtól karácsony előtt kaptam levelet. Hívott, menjek el Ciaándra. Ott töltöttem az ünnepeket. Egyszerű, emberek, de nagyon jó a szivük. Azt mondták, sűrűn menjek haza és ha valami problémám van, forduljak hozzájuk■ Tsz-tagok. — Most, újabb örömhír ért. A bátyám vőlegény lett. Azt írta, hogy a nyáron lesz az esküvő és hoay addigra vegyek egy szép öltönyt. Nekem a munkaruhán kívül egy ruhám van, de az nagyon rendes. Ügy vagyok vele, kevés lentien, de jó. A vágyamról, a dédelgetett álmomról alig merek valamit elárulni. Faipari technikumba akarok járni• Sikerülni kell technikus leszek. mert úny érzem, nagyon erős akaratom van. Bognár János A körülsáncoit üzem Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat és a szolnoki Mezőgazda- sági ■ Gépjavító Vállalat 1966 szeptemberében szerződést kötött Diesel-javító és pótalkatrészgyártó üzemrész megépítésére. A mintegy 10 millió forint költségű munka teljes befejezését 1967. november 30-ra vállalták az építők. Tavaly júliusban jegyzőkönyvi megállapodásban döntöttek arról is, hogy a bővülő üzem fontos tartozékaként megépítenek még egy motortárolót. Ennek a költsége 3 600 000 forint és mivel a nagy elemekkel történő építkezés főleg szerelési munkát jelent, a nyitott tárolót 1967-ben szintén átadták a megrendelőnek, hogy az üzem korszerűsítése egyszerre fejeződjön be. E megállapodásban a felelősség zöme már az építtetőivé volt. Azok vállalták is, mert az előzőleg megkötött szerződés Den megjelölt munkák ütemes végzését sem látták biztosítottnak. Segíteni igyekeztek, s ezért vállalták, hogy a 36x36 méter alapterületű tárolóhoz a csarnok rácsostartóit beszerzik, a párkányhoz szükséges vasszerkezeteket legyártják, a padozat bazaltbetonéhoz szükséges. cementet szintén előteremtik.. Máris idő után Ez utóbbi megállapodás aláírását azonban már megelőzte egy levél, amelyet Molnár János, a gépjavító vállalat igazgatója küldött az érdekelt 6-os számú főépítésvezetőnek. Ebből egy részlet: Kedves Zsigmond Elvtárs! Amint ismered a tervünket,' számunkra a fékterem és a hűtőtorony építése elsőrendűen fontos, hiszen télen a jelenlegi féktermünkben nagyon nehéz dolgozni és főleg minőségileg jó munkát végezni. — Művezetőiddel együtt ígéretet is tettél nekem arra, hogy ezt a munkát június 30-ra befejezitek. Most július 7 van, és még e hónap végére sem lesztek készen. — Szól a levél, amihez még annyi tartozik, hogy a fékterem ma sincs készen. „A mélyépítési munkákban is elképesztő a helyzet — folytatódik a levél. — Sok mindent megkezdték, de semmivel nem haladnak. Van, amit 1966-ban elkezdtek — például a víztároló építése — s azóta sem folytatják. Az aknák kőműves munkálatait is hetekig halonatják. A csatornák pedig hónapokig nyitva vannak. Ez a mi vállalatunk folyamatos termelését nagyon akadályozza. A kis Diesel-szerelő üzemrészünk például két hete áll az építkezés miatt.” w Állandó alkudozás Az ezt követő levelek bár udvariasak, türelmetlenebb hangúak is és még több hiányosságot, az üzem Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepe állandó munkára fűtőket vesz féL A HÉKI ÁLLAMI GAZDASÁG bognár, kovács, járművillamossági szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gazdaság martfűi központjában. munkáit hátráltató tényt sorolnak fel. Nem is szólva a telefonálásokról, a személyes tanácskozásokról. Egy 1967. november 8-i levélből, amely már a vállalat igazgatójának szól: „A fékterem építését részhatar- idővel X. 15-re kértük és az máig sincs átadva. A hidroforház építése is hónapok óta áll, jelenleg sem dolgoznak rajta. A víztárolók építését még az év elején megkezdték, mégsincs befejezve. Ha nincs módosítás, van aki dolgozzon Másfél hónappal későbbről még egy levél, amelyben ugyanezeket írják le a megrendelők azzal a hozzáfűzéssel, hogy a gépjavító nem járul hozzá a szerződés módosításához, amely egyben határidő-nyújtást is jelentene az építők számára. Vagyis: mindenben segítettek, amiben lehetett, azt is magára vállalta az üzem, ami nem volt a feladata, csakhogy az építkezés haladjon. Egyetlen egyre nem hajlandók, a határidő módosításra. És most már — különös módon — van aki dolgozzon az építkezésen. Néhány ^ nap óta minden munkára van szakember, a 20 fokos hidegekben is teljes volt az üzem az építkezésen. Az üzemben dolgozó építők mindig arra hivatkoztak, hogy lakásépítéshez kellenek a kőművesek, a szakipari munkások, oda kérik el őket. Három hónapon át kértek darut egy olyan munkához, amit néhány nap alatt elvégezhetnek. A fékterem belső burkolásához először fehér csempét szállítottak — ami egy olajos üzemben előnytelen —, csak a beruházók határozott tiltakozására szerezték be a tervben, a szerződésben megjelölt száneset. Mindig hiány volt különböző csőszerelékekből, stb. Minderről azonban csak úgy hajlandók beszélni, ha a nevük nem szerepel az újságban. S ha tényleg nem szerepel, akkor megtoldják egykét gondolattal. Főleg azzal, ha a fizetésük is — mindannyiuk fizetése én a „prémiumos vezetők” prémiuma is — függne a határidők betartásától, már rég be volna ez a munka fejezve. Ezek a kérdések azonban már az építőipari vállalat belügyei. Egy bizonyos, sok minden szép és jó munkáért dicsérhetjük az építőket, dicsérjük is. Ez esetben azonban az elismerés a gépjavító dolgozóinak jár, akik most egy teljesen körülsáncoit, felforgatott üzemben hihetetlenül rossz anyagmozgatási és tárolási körülmények között is rendesen végzik a tavasz közelgésével egyre sürgetőbb munkájukat. B. E. Gazdasági jegyzetek Így ösztönöz a nyereség A jászkiséri vegyesipari szövetkezet fő terméke a zománcozott edény és a füstcső. E két cikkből az idén 18 milliós árbevételre tesz szert. Ugyancsak nagy keresletnek örvend a kályhacsőbe építhető hőfokozó dob. amelyet zománcozva kizárólag Jászkisé- ren gyártanak az országban. Ennek nettó termelési ára azonban az új gazdasági mechanizmus bevezetésével egyidejűleg alaposan csökkent. Maximált áron értékesíthetik, tehát olcsóbban adhatják a hő- fokozót. de drágábban nem. Az elmondottakból világosan következik, hogy az elmúlt évihez viszonyítva csökkenne a szövetkezet nyeresége, hiszen a hőfo- kozón már kisebb a haszon. mint volt. Ebbe érthetően nem törődhet bele a vezetőség. Már csak azért sem, mert 1968-ra 8—9 százalékos, azaz a múlt évivel azonos nyereséget terveztek. Mit tesznek? Az árváltozás arra ösztönzi őket hogy a technológiát tökéletesítsék, feltárják a termelési tartalékokat, illetve erőteljesen csökkentsék a ráfordításokat. Körülbelü* tízezer hőfokozóval többet kell gyártaniuk ahhoz, hogy az árváltozás miatt elesett haszon jelentős hányadát pótolják, illetve az önköltség visszaszorításával az így elért eredményt kiegészítsék. A vezetőség álláspontja szerint ez a legésszerűbb módja az 1967. évi nyereségszínvonal megtartásának. Kidolgozták a megfelelő műszaki intézkedéseket, megtalálták a kiutat. Sikerült kompenzálniuk az árváltozás hátrányos következményeit. Így ösztönöz hatékonyobb munkára, műszaki haladásra a nyereség. Piaci mechanizmus, piaci módszerek Mint köztudott, a Tisza- menti Vegyiművekben a mosószergyár épül. Természetes tehát, hogy a műszaki fejlesztési és kutatási osztály egyik legfőbb feladata a mosóaktív anyagok gyártásának kikísérletezése, kidolgozása. Már eddig is számos értékes részeredményt produkáltak a kutatók. A mosószerpiacon élénk a verseny. így a vállalatnak fontos érdeke, hogy olyan termékekkel rukkoljon ki, amelyeknek minősége, ára sikerrel kecsegtet. A kutatás kontrolljának és a reklámnak sajátos módját alkalmazzák. A szolnoki Patyolat Vállalat „titokban” lassan már egy esztendeje a vegyiművek alapmosószereivel dolgozik. A kutatók nélkülözhetetlen információkat kaptak ipari partnerüktől. Az együttműködés remekül gyümölcsözik. De hogy kerül ide a reklám? A közelmúltban felkérték a Helyiipari Kutató Intézetet, mondjon szak- véleményt az új alapmosó- szerekről. A vizsgálatot elvégezték. Megállapították, a mosás minősége olyan kiváló, hogy a Patyolat Vállalat az ország legjobb cégei közé került vele, holott korábban a leghátul kullogott. Ez kitűnó reklám, hiszen a rangsorolás alapján a többi mosoda is érdeklődik majd, mi a titka a szolnokiak gyors sikerének. A választ könnyű kitalálni : a Tiszamenti Vegyiművek mosószerei. Szinte biztosra vehető, hogy a szolnokiaknál gyengébb minőséget produkáló vállalatok a TVM-ben látják majd mentsvárukat. — Márpedig ez nem kis piacot jelenthet. A jobb üzeméket pedig a kialakultnál alacsonyabb ár tereli a vegyiművekhez. Piaci mechanizmus, piaci módszerek. Fábián Péter
