Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

1968. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT ditiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii TETSZETT a Dusán Vukoticról készült színes és gazdag portré­film. A zágrábi rajziskola Oscar-díjas vezetőjét végre mi is megismerhettük. A művészi életút egy-egy ál­lomását felvillantó remek­művekből egy rendkívül gazdag művészegyéniség bontakozott ki előttünk. — Lépésről lépésre szinte, s igen szerencsés volt, hogy maga az alkotó vezetett be műhelyük titkaiba, hiszen világhírű kollektíva veze­tőjeként érkezett hozzánk. Kísérletező kedvű, gaz­dag képzeletű művészt is­merhettünk meg a csak felnőtteknek alkotó, már- már klasszikusnak számí­tó fiatal zágrábi rajzfilmes­ben. Kellemes szórakozást hozott a Hartog színpadi művéíből készült (1952) Családi ágy is. Az érde­kes módon megoldott film­ben a Lili Palmer és Rex Harrison kettős színpadi asszóját remekbe szabott riposztok tették izgalma­san élvezetessé. A fáklyától a reflektorig második befejező adása ér­tékes illusztrációs anyagá­val emelkedett ki az isme­retterjesztő műsorok sorá­ból. Illés György operatőr világítástechnikai villám­bemutatója önmagában is figyelmet érdemelt volna. A sort az FTC bravúros angliai győzelmének hely­színi közvetítése zárhatja — jó minőségű képekben. IDEGENNEK ÉREZTEM mind Vértessy Sándor, mind Fábián Gyula riport­filmjét A bennük felbuk­kanó szentimentalizmus, bizonyos ál-líraiság tette idegenné őket. Az a mód, és az a hang ahogyan a mai régek életét idézte Vértessy, s ahogyan Telki- bánya, az eldugott kis fa­lu múltjába és jelenébe vezetett el Fábián Gyula. A mai határőrök élete, ha küzdelmes is, aligha jellemezhető az egykori végvári vitézekről szóló Balassi-sorokkal. — Esért vált már a kezdetén túl­zottan patetikussá a Kap­csoljuk, s az eléggé közhe­lyes „családias” riportjai révén érdektelenné, mes­terkélt beállításaival mo­dorossá. • A tartalmasabb falu- portré képét pedig túlságo­san gyakran és hosszan beiktatott népi szokások­kal „terhes” életképek erőtlenítelték. A riporter közvetlenségre törekvése mindenáron, olykor népies ízeskedése alanyaival erő­sen disszonánssá tették a szociális gondokkal, bajok­kal küszküdő faluról ké­szült szociografikus szán­dékú filmet. A Körkép — kultúrpoli­tikai műsor — pedig az erőtlen riportszerű beszél­getések, valamint a műsor­vezető Fekete Sándor fel­tűnő indiszponáltsága ré­vén vált egyhangúan unal­massá, néha még bosszan­tóvá is. Jánossy professzor „vitajellegű” párbeszéde sem vitt közelebb a relati­vitás elméletéhez; aligha­nem az ugyanerről a kér­désről most megjelenő könyvéhez kell folyamod­nom. NYUGTALANÍTOTT a Hallo leg-es műsora. — Nemcsak azért, mert a leg­ek is untatnak, ha tömény formában kapom őket, ha­nem főként amiatt, hogy az óesztendőt is leg-esekkel búcsúztatta a Halló, a Ki mit tud? győzteseit vonul­tatta fel. Most 1967 „sztár­jai” sorakoztak fel, akár­csak egy élő panoptikum­ban. A sok „ismerős” kö­zött két vidéki fiatalem­berre is felfigyelhettünk, a szántó- és a kombájn­verseny győzteseire. — A többiek általában a művé­szet, a sport különféle ber­keiből érkeztek. Éhben a környezetben a két rokon­szenves fiatalember árvá­nak érezhette magát, ök képviselték az életet, már­mint a hétköznapi életet. Amitől bizony messze ke­rült a népszerű Halló! Az élet (érvényesülés) kisebb­nagyobb csúcsaira felju­tott, boldogan köccinígató fiatal sztárok kirakat-pil­lanatai a Hallóban — az -juoduiazs as3[3A3u Sesnfji jából aligha talál célba. Szép az is, ha valaki a hegyre feljutott, de azok­nak, akik ugyancsak a hegyre szeretnének mászni, hasznosabb és izgalmasabb lehetne azt a küzdelmes útszakaszt felvillantani, mely a csúcs felé vezet. — Amiben talán kevesebb a csillogás, de több az élet. A leg-ek után ideje volna, hogy a Halló végre meg­találja új hangját, tarta­lomban és formában is megújhódjék. Különben még azt hiszem, hogy a zsindely, amelyről Aradsz- ky énekelt a Halló házát fedi, s a pókháló (Lovas— S. Nagy) a Halló ablakát lepi. ELSZÓR 4 KOZTA TOTT Tabi László Kutyasze­rencse című televíziós víg­játéka. Ha nem is valami friss módon, de mégis mu­latságos formában tette ne­vetségessé társadalmi éle­tünk egy-két torz jelensé­gét, amelyek valóban pel­lengérre kívánkoznak. Az utóbbi időben sok szó esik a kritikátlan ide­genimádatról, különösen ha az idegen idegenbe sza­kadt hazánkfia. Divatos betegség lett a kultúr- sznobság — egyes körök­ben, s társadalmi sikk a „dörgölőzhetném”. A sza­tíra görbe tükrében ezeket a fertőző és ragályos je­lenségeket láthattuk vi­szont. A legtöbb derűt mégsem ezeknek az egyér­telműen negatív jelensé­geknek a karikatúrája okozza, hanem a nyugdí­jas Müncz Mihály oktondian furfangos kálváriája a vá­ratlanul beköszöntött sze­rencsével. Az alakok rajzát tekint­ve is övé a legteljesebb, s talán egyedüli vígjátéki fi­gura, akinek a jelleméből fakad komikuma. A töb­biek kisebb, nagyobb szere­pükben résztvesznek a ko­médiában, s korántsem jellemük szerint cseleksze­nek. Egy-egy komikus helyzet kellékei, vagy je­lenség illusztrációi. A szer­teágazó és mozaikszerű drámai cselekményt nem sorolhatjuk a vígjáték eré­nyei közé. Néhány szelle­mes rendezői megoldás ré­vén (Seregi László) és Rajz János nagyszerű komikai teljesítményével a Kutya­szerencse mégiscsak kelle­mes perceket szerzett. BOSSZANT OTT viszont a Dukla—Honvéd kézilabda mérkőzés közve­títésé felvételről. Mi értel­me Volt több mint fél órán át azzal „szórakoztatni” a néző-szurkolót, hogy egy számára megalázó vereség képeit lássa, mikor már az utolsó percek egyenes közvetítésében ízelítőt kap­hatott a játék lehangoló képéből s a végeredmény­ről is. Ettől a bosszúság­tól a tévé megkímélhetett '•olna bennünket V. M. SZENVEDÉLYES PÉNZGYŰJTŐ Hegedűs Lászlót, a szol­noki városi tanács közel­múltban nyugdíjazott ipari előadóját sokan ismerik a megyeszékhelyen. Vannak akik szerénységéért, köz­vetlenségéért, mások a szor­galmáért, a köziért vállalt fáradozásaiért — tanács­tag, s a népfront-mozga­lomnak is tevékeny mun­kása — tisztelik, becsülik. Érdekes, hogy még a szen­vedélye is olyan, amiről csak elismeréssel szólha­tunk. Gyermekkora óta gyűjti a pénzt Persze nem a for­galomban lévő fizető esz­közöket, hanem a ritkaság­nak számító ezüst dénáro­kat, krajcárokat és papír­pénzeket. Laci bácsi hir­telen számát sem tudja, hogy mennyi pénze van. Amikor rakosgatja, rendez­geti, újból és újból rádöb­ben : történelem sugárzik az érmékről, a papírban­kókról. Lajos dénárok — Rákóczi polturásai Gyűjteményének legré­gebbi darabja az 1517-ből származó II. Lajos dénár, amelyet Körmöczbányán ezüstből vertek, a másik Lajos dénár dátuma 1526, a mohácsi vész éve. Az 1600-as évekből való a III. Zsigmond hat krajcárosa, I. Lipót egy polturása. Sikerült szereznie egyet- kettőt II. Rákóczi Ferenc 1704—1705-ben kiadott pol- turásaiból is. Találhatók gyűjteményében ugyancsak az 1700-as évekből szár­mazó lengyel krajcárok, bajor garasok is. Az az öt krajcáros szintén ritkaság­nak számít, amelyet I. Fe­renc Gyulafehérváron ké­szíttetett. Általában ekkor az úgynevezett osztrák ve­retű krajcár volt forga­lomban. Kossuth bankó — A direktórium koronásai Az 1848—1849-es szabad­ságharc emlékét idézik a különböző címletű Kossuth- bankók, Kossuth Lajos alá­írásával. Érdekesek az ugyancsak ebben az idő­ben közkézen járt egy, há­rom és hat krajcárosok, amelyek bronzból, illetve ezüstből készültek. Űjabb jelentős történel­mi dátumra emlékeztetnek az 1918—1919-ben kiadott pénzek. Laci bácsi birto­kában egyetlen „fehér pénz” van, egy huszonöt koronás, amely 1918-ban készült. Csak az egyik ol­dalán van szöveg, a hát­lapja tiszta. Szükségpénz­ként adta ki Sopron város azt a 10 és 50 filléres utal­ványt, amely 1918. május 1-től 1919. június 30-ig volt érvényes. Féltett kincsként őrzi La­ci bácsi azt a két koronás papírpénzt, amelyet 1919. május 7-én Moson várme­gye Direktóriuma bocsátott ki. A direktórium körbé­lyegzője és három tagjának aláírása szerepel a pén­zen. A Szombathelyi Ta­karékpénztár R. T. szintén a szombathelyi városi és Vas-vármegye direktóriu­mai megbízásából adott ki öt és tíz koronást 1919 májusában. íhező milliomosok A Vörös Hadsereg pénze Az 1920-as években for­galomban lévő különböző címletű korona, majd a Horthy-érában használt pengő után olyan pénzeket nyújt át a gyűjtő, amelyek egy keserves időszakra, az inflációra emlékeztetnek. Milliomosok voltunk, s majdnem éhen haltunk, mert; a mill-pengők, bili­pengők értéke rohamosan csökkent — mondta Laci bácsi, majd talán, hogy a rossz emlékeknél ne sokat időzzünk. újabb boríték után nyúlt. Abban olyan pénzek vol­tak. amelyeket még soha nem láttam. A Vörös Had­sereg parancsnoksága adta ki egytől- ezer pengős cím­letekben a Magyarországon használt pénzt, azért, hogy a népen segítsen. A dátum rajtuk 1944. A jó forint, a piros szá­zas, a régi külföldi pén­zek, s a különböző emlék­érmek mind megtalálhatók Hegedűs László gyűjtemé­nyében. Kossuth, Táncsics, Petőfi, Liszt Ferenc, Gu­tenberg, Jókai portréját ábrázoló érem mellett gaz­dagítja a gyűjteményt az első Szegedi Szabadtéri Játékokról, vagy a mező- gazdasági kiállításról ké­szült, s még sok egyéb érem is. A család, a barátok, jó ismerősök, más pénzgyűj­tők segítsége mellett egy életen át végzett szorgalmas gyűjtőmunka eredménye mindaz, amiből csupán csekélyke ízelítőt adhat közre a krónikás. N. K. Téli gépjavítás a Középtiszai Állami Gazdaság 1. számú kerületében, Bánhalmán — (Foto: Nagy Zsolt) Áz árak és a gazdasági fejlődés A gazdaságirányí­tás új rendszerének be­vezetésével egyidejűleg ár­rendszerünk is megválto­zott. Korábban a termelői, a mezőgazdasági, a külkeres­kedelmi és a fogyasztói árgk .többsége hatósági ár volt s a piaci feltételekét, a fogyasztó értékítéletét tükröző szabadárak csak szűk körben érvényesültek. A hatósági árakat a stabi­litás, a gazdasági változá­sokkal szembeni merevség, érzéktelenség jellemezte. — Ezek az árak nem tájékoz­tattak sem a költségviszo­nyokról, sem a piacon vég­bemenő változásokról; nem befolyásolták sem a terme­lés, sem a fogyasztás össze­tételét. A termelői, a kül­kereskedelmi és a fogyasz­tói árak egymástól is el­különültek. A hatósági árak tehát alkalmatlanok voltak az értékarányok ki­fejezésére, állandósították a társadalmi és a vállalati ér­dek ellentétét, nem adtak információkat a gazdasági döntésekhez, nem segítet­ték a gazdaság belső arány­talanságainak felszámolá­sát. végső soron a fejlődés ütemét is fékezték. A gazdaságirányítás új rendszerének az a legfőbb célja, hogy meggyorsítsa a gazdasági fejlődést Nyil­vánvaló, hogy ez a cél csak erre alkalmas árrendszer segítségével valósítható meg. Ebből az összefüggés­ből az is kitűnik, hogy az új árrendszer nem egyike a számos mechanizmus­elemnek, hanem azok leg­fontosabbika, amely nélkül nem kapcsolható össze a tervszerű központi irányí­tás és a piaci mechaniz­mus. Mi jellemzi az új árakat? A termelői árak álta­lában a társadalmi ráfor­dításokat — tehát az érték- viszonyokat — veszik ala­pul. Szerves kapcsolat léte­sült a külkereskedelmi és a termelői árak között; a vállalatok exportból szár- mazó bevételét és az im­porttal kapcsolatos költsé­geit a külső piacok érték­ítélete, a deviza-ár szabja meg. Megváltozott a fo­gyasztói árrendszer is. Ed­dig a lakosság árualapjá­nak mintegy 10 százaléka került forgalomba az érték­nek megfelelő áron; a fo­gyasztási cikkek és a szol­gáltatások zöme a közgaz­daságilag indokolt árnál drágább, vagy olcsóbb volt. A fogyasztói árreform (éves szinten 3.8 milliárd forin­tot kitevő árcsökkentéssel és 2.4 milliárdos áremelés­sel) szerény mértékben ki­szélesítette a fogyasztói, valamint a külkereskedel­mi és a termelői árak kap­csolatát; azaz a fogyasztói árakat a társadalmilag szükséges ráfordításokhoz közelítette. Ám mindez — az új ter­melői árak kialakítása, a fogyasztási cikkek jelentős részére kiterjedő ármódosí­tás — még nem árreform, csupán nagyszabású árki- igazítás, amely létrehozta a pillanatnyi helyzetnek megfelelő célszerű árará­nyokat. A mostani árválto­zásokhoz azonban új ár- mechanizmus is társul, amely lehetővé teszi a piaci feltételekhez igazodó ármozgást. A piaci mecha­nizmus — a műszaki fej­lődés, az igények, a keres­let-kínálat árszabályozó ha­tása — a legteljesebb mér­tékben a külkereskedelmi és a termelői árak kapcso­latában érvényesül. De je­lentős szerepe lesz a belső piacon is a termelők és a felhasználók, a termelés és a fogyasztás egymásra ha­tásában. Mennyiben segíti az űj árrendszer és az árak sza­bályozott mozgása — az ár- mechanizmus — a fejlődés gyorsítását? A helyesebb arányok s a társadalmi ráfordítások­hoz igazodó árak reálisabb választ adnak — mind nép- gazdasági, mind vállalati szinten — az olyan kérdé­sekre: mennyibe kerül, mit ér, mennyi ráfordítást (költ­séget) igényel és mennyi jövedelmet biztosít? De az új árrendszer és a piaci ha­tásokat tolmácsoló ármec­hanizmus nemcsak tájékoz­tat, hanem a termelők és a fogyasztók magatartását Is tevőlegesen befolyásolja, a termelés és a fogyasztás összetételére is hatni fog. Utalnunk kell arra, hogy nemcsak az -árrendszer és az ármechanizmus változik, hanem az irányítás eszkö­zei és a vállalati gazdálko­dás lehetőségei is újak s egymással összhangban ér­vényesülnek. Ebben az ösz- szefüggésben: az árak egy­részt informálnak, de a nyereség-érdekeltség révén egyúttal kényszerítenek is arra, hogy a vállalat ter­melését, gazdálkodását a piaci feltételekhez, tehát a fogyasztók, a felhasználók szükségleteihez igazítsa. Az új árrendszerben — a fix áraktól eltekintve — nem lesz eleve garantált vállalati nyereség; annak mértékét egyaránt befolyá­solja a piac értékítélete és a tényleges termelési költ­ség. Az új árrendszer s a nyerségérdekeltség termé­szetesen egyéb vonatkozás­ban is (gyártmányfejlesztés, választék, minőség stb.) a termelés és a fogyasztás egyik fő szabályozója, moz­gató rugója lesz. Az árak nemcsak jelző- rendszerként működnek, hanem a keresletnek, a piaci értékítéletnek megfe­lelően a különféle gazda­sági folyamatokra is hat­nak, ott hozzák létre a na­gyobb fejlesztési alapot és teszik kifizetővé a beruhá­zást, ahol a termelés gaz­daságos, vagy ahol a ter­melés még nem elégíti ki a társadalom, a piac szük­ségleteit. • * Összegezve megálla­píthatjuk, hogy az új ár­rendszer és ármechanizmus a gazdasági struktúra aránytalanságainak folya­matos megszüntetésével — amiben természetesen a tervszerű központi irányí­tásra is sok feladat hárul — a kiegyensúlyozott és gyorsabb gazdasági fejlő­dést segíti. Garamvölgyi István Szolnok megyei Tanács V. B. Egészségügyi Osz­tálya 500-as kulcsszámú építészmérnököt keres főmérnöki munkakörbe 1968. február 1-i belépés­sel. Mérnöki oklevéllel és legalább 5 évi gyakor­lattal rendelkezők jelentkezését kérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom