Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
Házibuli Divatbemutatón — Most pedig nézzék meg tavaszi kalapújdonságunkat Naiv orvos Mikor a karácsonyi csömörből alapos népnevelő munkával, valamint szódabikarbónával kiápoltuk magunkat, röpgyűlésre jöttünk össze — mi, új, emeleti szomszédok. És így szóltunk. — Régen csak grófok, királyok osztályrésze volt a házibuli. Ma már ez is a dolgozóké. Tegyük hát ösz- sze, amink van elvtársnők, elvtársak, és háztáji buli keretében üljük meg a szilvesztert. A mikro-értekezletet nagy egyetértés, majd tett követte. Mindenki kiszámolta, hány rokont, havert hív meg és ennek megfelelően vásárolt bort, égetett szeszt, továbbá pezsgőt. A szendvicsek kiteltek a karácsonyi maradékból. Persze azért történt egy kis felújítás kaviárral, sajttal, meg savanyúfélékkel. Ebből is látható tehát, hogy nem államköltségre, hanem saját bukszára ment a szervezés. Ennélfogva azt sem kellett írásba foglalni, hogy márpedig sztriptíz nem lesz. Erre nem is gondolt egyikünk sem. Házas embereknek megvan erről az egyéni felfogásuk és tapasztalatuk. Az év utolsó délutánján éppen vidéki útról tértünk haza Vaskuti szomszéddal, a tanárral. Lóhalálban rohantunk lakunkba, s tíz perc múlva a kuka-kasztroj mellett találkoztunk. Azt mondta. — Nem tudod, hogy is lesz hát a buli? — Hát nem emlékszel? Közösen. — Jó, jó, de a részletekre lennék kíváncsi... A feleségem a fodrásznál ül, ki tudja, mióta. Csak egy cédulát hagyott: „Fűts! Takaríts! Nyisd fel a szardíniákat! (Baltát Magvarék- tól kérj hozzá!) — Máshoz hozzá ne nyúlj!” — Én se vagyok jobban tájékozva. Rám is csak a hamuzást bízta az asszony, meg a kávédarálást. Nagy nehezen megengedte, hogy a zsúrkenyér szeleteket kifaragjam. A vajazást azonban szigorúan megtiltotta, mikor a vajat már másodszor ejtettem a padlóra. Mikor így kipanaszknd- tuk magunkat, visszatértünk a munka dar-táríába. A búcsúzásnál még belestünk Szappanoséi ablakán: Vaion ők hol tartanak a buli-rendezéssel? Hát Szappanos szomszéd éppen a kisfiát pelenkázta. Aztán már csak ünneplőben találkoztunk. Haláli jót elmélkedtünk mi férfiak azon, hogy mit össze nem kézimunkáztak azasz- szonyok csabaiból, halból, vajból, uborkából, paradicsomból, felvágottból, sültből, mustárból, tojásból, sajtból s egyéb cicomából. Mindegyik úgy készült, mintha kiéhezett vendégekre számított volna. — Rossz volt látni ezt a kajavetélkedőt. Persze azért minden falatot úgy dicsértünk, mintha sose ettünk volna olyan finomat. így volt ez a boroknál is. Magasztaltuk egymási ízlelőképességót, több szólamban cuppogtunk: „Isteni ez a tiszakürti, helvéciai, szelei, egri. balatonmelléki!” Ekkortájt már az asszonyok is napirendre tűzték a zsabók, krinolinok, bole- rók, loknik, szőrmék, nyakláncok, függők, harisnyák önkritikus értékelését. Mi férfiak fölényes nyugalommal tűrtük, hadd szédítsék egymást. Ittunk. A pohár üvegén keresztül nem látszott annyira, hogy mi egészen mást tartunk szemre- valónak az asszonytársakon. Mikor a kis Kabos ízes angol nyelvjárásában, villámló arcjátékában gyönyörködtünk a TV jóvoltából. majd Gobbi Hilda ma- skek-filozóf iáján merengtünk — már erősen viszketett a talpunk. Működésbe léptek a zeneforrások, s olyan kedvünk kerekedett, hogy még a hallgató nótákra is twistet táncoltunk. A vendégek zsebéből előkerült a konfetti, szerpentin, zsirárdi, cilinder, hegyes bohóckalap, így azontúl virtigli szilveszteri toalettben roptuk az esztendő utolsó perceit. Ezek természetesen átnyúltak az újévre, de akkor már „Ki mit tud?” mutatványokba csapott át a buli. Bukta kartárs mindössze egvszer indult neki és kitalált az ajtón. Bennem úev fellángolt az ifjonti HÉV, hogy ötven kilómban rejlő energiámmal a csacsacsa izrató ritmusára próbáltam vállra emelni nejem nyolcvan kilogrammos tömegét. Hajnalban kitűnő bablevest ettünk. esett legjobban az ünnepi kosztból... Meg az, hogy az asszonyok másnapi mérlegelése szerint én viselkedtem a leg- illedelmesebben. De ez már — sajnos! I. — Nagyon kérem, doktor úr, jöjjön ki hozzánk mielőbb, mert vakbélgyulladása van a feleségemnek! — mondja izgatottan c telefonba Mr. Schmidl. — Ostobaságot beszél, Síp! — kiáltja dühösen az orvos, akit éjszakai álmából vertek fel, — hiszen tavaly én távolítottam el neje vakbelét. Ki hallott még olyat, hogy valakin kétszer hajtsanak végre vakbélműtétet! ( — De arról talán hallott, hogy valaki kétszer nősült. — Ha otthon felejtette az iratait, sajnos nem adhatok szobát! Honnét tudjam, hátha csak randevúzni akarnak Mit hoz önnek az új esztendő? Újév táján, régi szép népi szokások szerint, mindenki vár valamit, többet, szebbet, jobbat, mint az elmúlt évben kapott, reménykedik valamiben, sikerben, boldogságban, nyugalomban. Hát reménykedni azt lehet, de hogy lesz-e valami a dologból, az majd az alábbi tesztből tűnik ki. Tudniillik, hogy ön megérdemli-e és megkapja-e azt, amit vár. 1. Elhatározta-e, hogy most aztán tényleg megjavul? Igen, ezúttal keményen: 0 Javuljanak meg a többiek!: 20 2. Vár-e fizetésemelést? Hát ideje lenne már... Újévre küldtem a főnökömnek egy malacot: 3. Hisz a csodákban? Ugyan, kérem!: Az isten és a felettesek mindenhatók: 4. Szereti-e embertársait? Családját, munkatársait, szomszédait? Igen: Azt, aki megérdemli: Nemigen, de ha kell, jól meg tudom játszani a szeretetet: B. Ki az, akit legjobban tisztel és becsül? Élettársa: Munkatársa: Vállalati pénztárosa: Befolyásos pártfogója: 6. Milyen ember ön? Komoly, megbízható, igazságszerető: Vicces, társaságkedvelő, alkalmazkodó: 7. Van-e erős akarata, tehetsége, szorgalma? Igen: Ilyesmi nincs, de vannak jó összeköttetéseim: 0 20 0 20 0 10 •- 20 0^ 5 15 20 0* 20 0 . 20 100—180 pont. Nyugodt lehet, önnek előbb-utóbb minden vágyát teljesíti a sors. 50—100 pont. ön nem reménykedik hiába, de ne feledje tovább gyarapítani érdemeit, nehogy neglepe- tések érjék. 0—50 pont. ön nem kap semmit az új évben, mert aki ilyen, az nem is érdemli meg, hogy kapjon valamit! (Kiss) Tovább szélesítik ebben az évben a bedolgozórendszert Kiiac — Na mesélj, milyen volt? Mechanizmus morzsák A buszmegállónál, a szolnoki fodrász ktsz kirakatában néhány napja látványos képek hívják fel magukra a figyelmet: részletek a Szigligeti Színház Aladdin és a csodalámpa című mesejátékának jeleneteiből. Ahhoz képest, hogy mesejáték, meglehetősen gyér irántuk a gyerekek érdeklődése s űgyúszólván csak a nagyobbacskákra — a tizennyolc év körüliekre korlátozódik, s közülük is főleg a fiúkra. Ám nem így viseltet a képek iránt a felnőtt korosztály. A buszra várakozás jó ürügy s percekig elbámulják a közel-keleti bajadérok hiányos öltözékében kacéran lencsébete- kintő színésznőt. A jelmeztervező ötlete, a jeleneteket beállító ren- dezőjé, vagy a legapróbb részleteket is rafináltan kiemelő fotosé? Ki tudja? Így mindenesetre biztosított a telt ház és az apukák népes részvétele is az előadáson. 0 Ellentétben a népi hittel szilveszter és új év tájékán nem szeretek kéményseprővel találkozni. Persze nem azért, mintha nem bíznék abban, hogy szerencsét hoz. Miért ne hozhatna? Sőt naptárt is hoz, ami viszont bizonyos okok miatt nem nevezhető szerencsének egy hármas és egy kettes ünnep után és néhány nappal fizetés előtt. Ilyen értelemben ebben az évben némi szerencsém volt, mindig sikerült elmennem hazulról, mielőtt még a kéményseprő csengetett volna. Tegnap azután mégis meglátom a konyhában ki- rajzszegezve a naptárt, — mely markáns arcú kéményseprőt ábrázol a szokásos kellékekkel s felirattal: Boldog új évet kívánnak a Szolnok megyei Kéményseprő Vállalat dolgozói. — Hát ez hogy került ide — kérdezem a fiam, aki feltehetően lebonyolította a nehéz ügyletet. — A kéményseprő bácsi hozta. — Na és? — És boldog új évet Is kívánt. — És te? — Én viszont kívántam neki és megajándékoztam egy Néplap naptárral. Remélem nem sértődött meg a kéményseprő. Az új mechanizmusban egyenlő értékek cserélnek gazdát. Pala Kérdés — Szeretnék venni irodánk részére egy órát. — Kérem, faliórát, vagy ébresztőórát parancsol?
