Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

1968. Január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 • • Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok ? Megakadályozzák a lakóépületek idő előtti pusztulását X háború ötödik évében a Monarchia kormányának újévi ajándéka egy új rek- virálási rendelet, amely Szolnok megyének 400 000 mázsa termény beszolgálta­tását írja elő. Az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt Szolnok megyei szervezeté­nek lapja, a Függetlenség lehetetlenségnek tartja, hogy ennek csak a tized- részét is be lehessen gyűj­teni a megyében, akár a legerélyesebb rekvirálási eljárással is. A liberális Haladás szerint azonban „rengeteg az eldugott gabo­na vármegyénkben” — de „ha a requiráló bizottság azt hiszi, hogy az eldugott gabonakészletet a kisgaz­dáknál fedezheti fel, nagy tévedésben van. A nagybirto­kos titkol el ma mindent.” A háborús készletgazdálkodás azonban nemcsak a mező- gazdasági terményekre ter­jed ki: „A fa és faszén készletekben beálló válto­zásokat” is be kell jelen­teni. A beszolgáltatott élel­miszer azonban nem jut el mindig rendeltetési helyére. A Haladás hírt ad arról, hogy a Szolnoki Haditer­mény Kirendeltség címére beszállított három sertésre a város polgármestere rá­tette a kezét, így azokból a mészárszékekbe, a lakos­sághoz csak a fej és a csü­lök jut el „mert a többi a városházán elkallódik. Oda­kerül a zsír, a szalonna, a sonka, a töpörtő”. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze. A vasutasok is fosztogatják a szolnoki állomáson a vonatokat. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter pedig nem ennek a megakadályozására tesz lépéseket, hanem sajtópert indít a Haladás ellen, amely ezt megírta. Pedig;; maguk a vasúti fő tisztvise­lők jelentették ki, hogy; „jól s teszik a vasutasok, ha lopnak, miért nem fizeti őket jobban az állam”. — Persze azért intézkedés is történt: a szolnoki vasúti csendőrség létszámát 24 fő­re emelték, s ezek most nap mint nap felváltva, hol ka­tonákat, hol vasutasokat ér­nek lopáson. A közbizton­ság különben is gyenge lá­bon áll. Rablógyilkosságot is elkövettek: egy 30—35 éves ember teljesen kifosz­tott hulláját találták meg a katonai lőtér mellett. A bajokat, a korrupciót, a háborút megelégelt em­berek a szabadságharc esz­méihez menekülnek, még akkor is, ha a magát nevé­ben Kossuth utódjának valló párt csak látszateilen- zéke a Monarchiának és a háborús kormánynak. „Ti­szaiföldváron a községi elöl- iárósáa választásánál az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt nagy többséggel győzött, egytől-egyig e párt jelöltjeit választották meg.” Háborúellenes propagandá­jával a feminista mozga­lom is több ezer embert mozgat meg és január 6-án zsúfolt teremben tartja meg előadását Szolnokon Glück­lich Vilma, a mozgalom or­szágos ügyvezető elnöke „A nő és a munka” címmel. A háborús bajok, a poli­tikai életben zajló harcok mellett az emberek élik mindennapi életüket. Szol­nok egyetlen mozija „óriási attrakciók” bemutatását ígéri a jövő hétre. A mű­sorból: a pánik (Psylan- derrel), A szerelem rabja (ugyancsak Psylanderrel), A múlt (Mia Mayvel), A rettegés („fantasztikum 4 felvonásban”) és az ősi hír­adó: „Hős honvédeink harca a Piavenál. harctéri felvé-- tel”, az „Akik kétszer hal­nak meg” című dráma kí­sérőműsoraként. Á dupla feketék konkurrálnak egymással A Kossuth téri Csemege üzletben finom presszóká­vé illat kering. Egy dupla két forint ötven. Elsőosztá­lyú pörköltkávét használ­nak fel, mégis 50 fillérrel olcsóbb. A Tisza Szálló előcsar­nokában a hasonló minő­ségű kávé viszont már két forint nyolcvan fillérbe ke­rül. Az Árkád Eszpresszó­ban álló fogyasztás esetén 3,40, egyébként 3,80. — Az Utasellátó éttermében pe­dig 3,40, de a peronon csak 3 forintot kell fizetni érte. Ugyanakkor a dupla fe­ketéhez felhasználható el­sőosztályú pörkölt fekete­kávé elszámolói ára 93 fil­lér. A többin osztozkodni lehet.. i S mint a fenti felsorolás mutatja, a szabad árkalku­láció lehetőségével élnek is a különböző vállalatok­hoz tartozó kereskedelmi egységek. A feketekávé mi­nőségén az árcsökkentés miatt rontani nem lehet. De a kereskedelmi veze­tők mérlegelik, hogy üzleti szempontból mi az előnyö­sebb. A legokosabban a Csemege szakemberei dön­töttek. Azt vették figye­lembe, hogy a kávé már közfogvacTtási cikk lett. s bár a 2,50-es árban is meg­találják számításukat. — mégis az vezérelte őket, hogy a hasznot inkább az „odacsalogatott” vevők egyéb vásárlásaiból szár­mazó forgalomnövekedés hozza. A 90 filléres árkedvez­mény miatt bizonyára so­kan foennV tovább fáradni az Árkádtól a Csemegébe, ha csak énpen kávézni akarnak. (Aki naponta két duplát fowaszt. az már havonta közel hatvan fo­rintot takarít meri t A -„harc“- elkezdődött."—r Központi cél a fogyasztó megnyerése lett. — petres — Szolnokon tavaly jelen­tős mértékben növekedett az életveszélyessé váló épü­letek száma. A vizsgálatok arra engednek következ­tetni, hogy ez elsősorban az épületek kezelésének, karbantartásának elhanya­golása miatt következett be. A fokozottan romló épületállomány, annak idő előtti tönkremenetele a vá­ros lakásgazdálkodási szer­vét megoldhatatlan felada­tok elé állítja. Ezért a la-\ kosság és a hatóság számá­ra egyaránt fontos érdek, hogy a lakások állapotá­nak romlását minden erő­vel megakadályozzuk, a tulajdonosokat a karban­tartás elvégzésére kötelez­zük. Más esetekben az épüle­ték állagromlásának oka a bérlök magatartása. Nem Amikor Lajos bácsi, az idős, megbecsült gyári se­gédmunkás „tombolni” kez­dett, az udvaron átsiető dolgozók értetlenül álltak meg és rosszalóan csóvál­ták a fejüket Lajos bácsi teljesen bevörösödött, az ásóval hadonászva kiabált a művezetőre: — Szórakozzon mással, de ne velem! — Az embe­reik nem értették a dolgot A segédmunkást szerény, csendes dolgozónak ismer­ték meg. Aztán kiderült: Kovács művezető már a hatodik gödröt ásatta az öreggeW-. Be - hogyan! -Az. utasítás így szólt: Ássa le 80 centiméter mélyre, s akkor szóljon nekem! Ké­Közérdekű közlemény végzik el az őket terhelő karbantartási munkálato­kat, kezelési feladatokat, a lakást rendeltetésellenesen használják. Ennek meg­szüntetése is elsőrendű ér­dek. Ezért a városi tanács vb igazgatási, valamint építési és közlekedési osztálya felhívja a lakosságot, hogy 1968, március 31-ig jelent­sék be azokat az eseteket, ahol a tulajdonos vagy a bérlő jogellenes magatar­tása, vagy más ok (belvíz, közlekedésből adódó ráz­kódás) miatt az épület gyors leromlása, tönkreme­netele várható. Azokban az esetekben, ahol már ilyen bejelentés­sel korábban éltek és ha­tóságaink intézkedést tet­tek, annak bejelentését sőbb a lyukba belenézett, majd Lajos bácsival vissza- dobáltatta a földet. A se­gédmunkásnak akkor kez­dett elmenni a türelme, amikor a művezető ugyan­ezt már negyedszer csinál­tatta vele. — Mi ennek az értelme? Bolondoznak ve­lem? — morfondírozott ma­gában, míg egyre ingerlé­kenyebb lett. A művezető meglepődve bámult a tomboló emberre, ő sem értette, hogy mi hozhatta ki a sodrából az öreget. Hiszen fontos fel­adatot bízott rá: „fut” a gáz valahol, s eltűnt a gáz­vezetékhálózat ----térképük. M eg kell keresni, hogy hol kanyarodik el a fővezeték a szerelőcsarnok felé. Meg­magyarázta... A munkaidő rég lejárt, de a gyár udvarán Lajos bácsi még mindig ásoga- tott. Saját lyuk-tervet ké­szített. s addig nem ment haza, míg meg nem találta a vezetéket. Már a 16. göd­röt ásta, mikor végre cél­hoz ért, az ásó megakadt a fémcsőben. Ez megtörtént eset. De sorolni lehetne a ha­sonló történeteiket. Az ab­ban hasonlóakat, hogy az értelmes, gondolkodásra, — ésszerű munkára képes dol­gozókkal, tudatos munkát igénylő emberekkel sok­szor „értelmetlen” munkát végeztetnek Értelmetlent abban az értelemben, hogy a munkavezetők megtart­ják maguknak a gondolko­dást, s csak a tényleges munkavégzést bízzák a be­osztottakra. Sajnos előfor­dul az ilyen munkameg­osztás! í 4 több megélhetési kö­rülmények, a kulturáltabb életlehetőségek hatására az embereknek megváltozott a munkához való viszonya is. Idősebb szakmunkásokat hallva szinte elcsodálko­zunk, hogy milyen nagy szeretettel, szenvedéllyel beszélnek a saját szak­májukról, — munkájuk szépségéről, — arról ami egész életükben a minden­napi kenyeret jelentette. Fiatal, iskolából kikerült fiúk és lányok pedig szinte kivétel nélkül olyan igénvt támasztanak a jövendő munkakörük, munkahelyük iránt, hogy a napi nyolc órában ne egyszerűen csak sablonmunkát végezzenek, hanem érvényesíthessék képességeikéi, az üzem ve­zetősége „góndolkodó, alko­tó dolgozóként” vegye szá­mításba őket. Mindenki akkor dolgozik a legszívesebben és a leg­jobban. ha tudja hogy az ő munkájára szükség van, hogv az ő munkája részét alkotja egy nagy feladat­nak. Ha tudatosul benne az kérjük, hogy az elrendelt munkák végrehajtása meg­történt-e? Az érintett szakigazgatá­si szervek a bejelentése­ket a helyszínen, azok mennyiségétől függően, de legkésőbb három hónapon belül megvizsgálják és megteszik a szükséges in­tézkedést a további romlás megakadályozására. A fen­ti két osztály kéri mind a tulajdonosokat, mind pe­dig a bérlőket, hogy a fentiek szerinti bejelentést az adott határidőre tegyék meg, mert az életveszély beálltakor ennek elmulasz­tása részükre jelentős hát­rányt fog jelenteni, Szolnok városi tanács vb igazgatási, építési és közlekedési osztálya is, hogy azt az adott mun­kát ő tudja elvégezni a leg­jobban, akkor méginkább igyekszik, hogy jól megfe­leljen az iránta támasztott, s a munkával szemben elő­írt követelményeknek. Öröm hallani, hogy me- gyeszerte is már mind több vállalatnál — az új dolgo­zót a munkábaálláskor vé­gigvezetik az egész üzemen, megismertetik vele az egész gyártási folyamatot, s „el­rendezik őt” a nagy egész­ben! Hadd tudja, amit ő elkészít, amit ő legyárt, azzal a munkadarabbal mi történik, mi lesz annak a sorsa* S -ha rosszul meg­munkált félkészterméket kap. tudja, hogy kinél keli reklamálnia, vagy tudja azt is, hogy az ö felelőtlensége kinek, hol okozhat kelle­metlenséget. Gyakori eset az is, hogy a gyárakban a lehetőségek­hez képest olyan munka- csoportokat hoznak létre, amelyek a késztermék va­lamennyi gyártási fázisát maguk végzik el, s a vég­termékekért teljes mérték­ben maguk vállalják a fe­lelősséget. A minőségellen­őrzést is saját erőből old­ják meg. A tudatos munkához minden dolgozónak joga van! A jövőben pedig minden munkavezetőnek méginkább kötelessége lesz, hogy a ve­zetésbe. a „gondolkodásba” bevonja a munkát tényle­gesen elvégző egyéneket is. Ez a hatékony munkavég­zésnek egyik elengedhetet­len követelménye. Nem­csak nagyobb kedvvel dol­goznak. hanem aktívabban is! Nem passzív részesei a munkának, hanem ahhoz igyekeznek hozzáadni leg­jobb szellemi, gyakorlati tudásukat! Az utóbbi években szám­talan elemzés született az újításokról. Kevés az újí­tás, mert a dolgozók anya­giakban nincsenek eléggé érdekelve, mert bürokra­tikus az újítások ügyinté­zése — de kevés szó esett arról, hogy a passzivitást a tájékozatlanság, az adott munkafolyamat részletes ismeretének a hiánya is okozhatja. Ha a dolgozó tisztában van azzal, hogy mit, miért és miért pont úgy kell elvégezni, akkor nagvobb lehetősége van ar­ra, hogy elsősorban a saját maga érdekében könnyít­sen a helyzeten. Alkotmányunk ki­mondja: minden állampol­gárnak joga van a munká­hoz. Azonban e mondathoz mindinkább hozzátartozik a „tudatos” jelző Is. Petres Sándor A1SATOLIJ RUBAKOV t A feldarabolt hulla Gondoltam, írok egy jó kis kri­mit. Az ifjúsági magazin szerkesztő­je imigyen biztatott: — Lám, ez kell pékünk. — mintegy értésemre adva, hogy ko­rábban korántsem arról írtam, amiről kellett. A barátaim helyeseltek: — Ez sikerülni fog, — s ezzel arra céloztak, hogy korábban sem­mi sem sikerült. Az ismert „kalandíró”, a műfaj mestere figyelmeztetett: — Az eredeti téma és a meggyő­ző részlet a fontos — s egyben világosan kételkedett is abban, hogy egyáltalán képes vagyok-e kigon­dolni a fenti kellékeket. Elindultam a bűnügyi rendőr­ségre. A nyomozást vezetőn, egy Kö­zépkorú, göndörfürtű, testes embe­ren kívül volt még a szobában egy éltesebb ember, akinek szigorú könyvelő-arca volt — nyomozó ve­terán meg egy összehúzott szemű, pirospozsgás fiatalember, egy maga­sabb jogi képesítéssel rendelkező kezdő detektív. Olyan arcot vágták, mintha meg érkezésemig egy rablóbandára va­dásztak volna. S meg is fogták vol­na. Ha én aem zavartam volna közbe... _ ... _ Nem tartom fel Önöket sokáig, — közöltem szívélyesen. — A leghétköz­napibb dolgokat szeretném hallani s leghétköznapibb gyilkosságról. A főnök átvitte tekintetét a nyo­mozás veteránjára. Az azonban ha.ll- gatagon bámulta az asztal zöld Feldarabolás. — javasolta bá­rtanul a magasabb jogi képesi- il rendelkező kezdő detektív, s idóan tekintett göndörfürtű fö­lre. Van valami. egyszerűbb gyil- ág is, — nyilatkozott a főnök :, vérbő hangon, hogy elterel­je a figyelmemet a feldarabolásról... — Mi az, hogy feldarabolni? — kérdeztem, s arcom lángolt tudat­lanságom miatt. — A gyilkos feldarabolta áldoza­ta hulláját és különféle helyeken szórta szét... Megrázkódtam.,. — Valami egyszerűbbet szeret­tem volna... Mondjuk, valami hét­köznapi, véletlen, nem előre meg­fontolt gyilkosságot... — A hegedűs, — javasolta már magabiztosabban a pirospozsgás detektív, akinek magasabb jogi ké­pesítése volt, s még odaadóbban ve­tette tekintetét derék főnökére. — Van társadalmi alapon elköve­tett gyilkosságunk is. — erősítette meg nagylelkűen a főnök, — egy zenekar hegedűse, amúgy kulturált ember, összeakadt egy könnyű kis vöcskével. Az pénzt követelt. mert a hegedűsnek családja volt, meg gyerekei, meg nyaralója... Vesze­kedni kezdték, s a veszekedés he­vében megölte a nőt. — S aztán, aztán mi lett? — kér­deztem türelmetlenül. Úgy látszik, eredeti téma lesz. helyes nyomra akadtam. — Aztán, tudja, feldarabolta ás belegyömöszölte a hegedűtokba... — Feldarabolta? — Darabolta. A hegedűtök természetesen meg­győző részlet... Bár... — Elnézést, hogy feltartom önö­ket. de az ifjúsági magazin részére írok elbeszélést... A könnyű nöcske meg, — ugyebár — valahogy ké­nyes... A gyilkosság természetesen nem rossz, de valami olyan gyil­kosság kellene, ami közelebb áll az ifjúsági témához, pl fiatalkorú résztvevővel. Ez lenne a leamegfele- lőbb — fiatalkorú bűnözők. — AEROFLOT — mondta a kez­dő detektív, s összehúzott tekinteté­ben a hivatásos detektívekre jellem­ző fény lángolt — érdekes dolgot Ígért. — Van fiatalkorúval is. — mond­ta vidáman a göndörfvrtű főnök, — igaz, a tettes nagykorú volt. de a nyomokat fiatalkorúak tüntették el. — Nagyszerű! — kiáltottam. Ez az. ami nekem kell. Lehet, honit a fiatalkorúak nem. is tudták, hogy ök tüntették el a nyomokat? — Bizonyos, hogy .nem tudták, — erősítette mén a főnök. Eav fel­nőtt átadott nekik erru AEROFLOT útitáskát és még néhány csomagot, s megparancsolta nekik, hogy az egészet szórják szét a városon kí­vül. De. hoan mi volt a csomagban, azt nem tudták. — Fs mt volt <* csomagokban? — Hogyhogy, mi volt?! Kezek, lá­bak... — Feldarabolta? — De fel ám! Felálltam. Kissé forgott a fejem, de sikerült talpon maradnom, — Megengednék, hogy majd más­kor jöjjek vissza? A nyomozás veteránja vénre el­szakította tekintetét az asztalt borí­tó zöld posztóról ... — Azt írták, mintha Kuzmin nyi­totta volna ki, bár nem ő, hanem mások nyitották ki... Ahogyan a másokat mondta, világos volt. hogy éppen ő nyitotta ki. De. hogy mit nyitott ki. ki az a Kuzmin és hol írtak erről, fogalmam sem volt róla. — Előfordul, előfordul — motyog­tam. és az aitn felé indultam... Meaaondoltam a krimi írást, in­kább úay döntöttem hogv a fiatalok, munkára való neveléséről írok egy rövid dolaozatot. — Nnavrre sajnálom, ráncolta ősz. sse homlokát az ifjúsági magazin szerkesztőié. — Detektív históriai — ez kellett volna inazán. — Lám. a detektív sem sikerüli neked — szomorkodtak a barátaim. — A témát nem. tudtad kitapogat, ni. a részleteket meg nem sikerült összeszedegetni. — mondta a „ka- landíró”. a műfaj mestere. — De hiszen nekem van eay ere­deti. meghökkentő témám, megdöb- hen*s részletekkel — egy igazi szén. záció. ■— Hirtlafefdnrabolés? — Hí din feldarab olás! Ásítottak... Molnár Sándor fordítása Jog a tudatos munkához

Next

/
Oldalképek
Tartalom