Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

1868. január 3.

SZOLNOK MEG

"'■"LAP

3

TV

KÉPERNYŐJE ELŐTT

Szilveszter 1967

a tizedik a televíziós szilveszterek sorában. Volt már jobb nála, de akadt gyengébb is. Szórakoztató, kellemes este volt. Kaptunk egy eredeti ötletből kiinduló tévé-paródiát. — Részt vehettünk a bácsik, nénik részére készült igényes Halló első összejövetelén. (A második ismét tíz év múlva),. Láthattunk egy hagyományos humorú komédiát, a Napóleont. Sok-sok jó muzsikát hallhattunk, s elvétve politikusnak mondható kabarészámra is sor került Tehát a választékkal. nem lehetett túlságosan nagy baj.

A felsorolásból is kitetszik, hogy ezen az estén a kabarét képviselő Tar-ka- baré bizonyult a legerőtlenebbnek, mondhatni szürkének. Dicsérni csak Mikes György bevezető kon- feranszát lehet — az új mechanizmusról. A vértes- szöllősi illendőségű vadember Kabos sajátos humora ellenére sem tudott felvidítani — szakállas, ó- problémákat képviselt, elcsépelt formában. Kárpótlásul ezen az estén a vécés nénit kaptuk — Kiss Manyi megszólaltatásában; ez a figura méltán sorakozik oda a sikeres vadember, a Majoros bácsi, valamint a Koblenc néni (takarítónő) sorba. De ezt is Kellér Dezső Hallójában kaptuk. — Rendkívül mulatságos módon tudta bemutatni az öregedés, illetve öregség testi, lelki tüneteit, valóságosakat és elképzelteket egyaránt. S bár a kitűnően komédiázó Feleki Kamill jóvoltából a hangsúly a szexuális élet pikánsabb kérdéseire tolódott, itt-ott felbukkantak e jelentős réteg szociális gondjai és b~ü is — ha másként jnem, áttételesen. És hogy I« Halló bácsik! Halló nénik! elemeiben az ifjúsági Halló paródiáját is felfedezhettük — az csak az író-műsorvezető Kellér kifinomult stílusérzékét bizonyítja. Ebből a rendezői- leg is rendkívül összefogott programból Alfonso nem túlságosan invenció- zus jelenete azonban kilógott.

A televízió szinte valamennyi dolgozóját és munkatársát hozta mozgásba, esetenként lázba Kapossy Miklós bombaötlete, —

amelyből született a Közkívánatra. Meg kell szüntetni a tévét — sírtak a bemondók, s elkezdődött az igazi rumli: általános

végkiárusítás és munkaerő átszervezés. Szerencsére Kalmár András, a rendező ekkora felfordulás közepette sem veszítette el a fejét, s energikus, dinamikus kézzel tudja összetartani a sokfelé húzó szálakat. A műsor írógárdája, a „főkolomposok” egy-egy röpke pillanatban is kerek egészet tud adni. és ígv a likvidálás művelete zökkenő- mentesen zajlott. Öröm volt látni azt is, hogy népszerű ismerőseink milyen önfeledten adták át magukat a szanálás következtében rájuk osztott szerepnek. Igaz, új szerepkörük nem esett messzire a régitől — „rokonszakmára” leltek; A bemondókból idegenvezetők lettek, a tudós előadó (őslénytan) eladó egy hentesüzletben, a sportriporter jeget árul az utcán és így tovább. Az alapötlet tehát gazdag lehetőséget biztosított az önparódia kiélésére, de éppen mintha ettől a bőségtől mámorosodtak volna az alkotók — szinte ötletzuhanyt szabadítottak ránk — s némiképpen fárasztó volt.

Ami azonban örvendetes: mindezt a látvány hullámhosszán juttatták el hozzánk. A műsor életeleme a kép volt, s nem a hang. Csak hallani mindezt — aligha kaptunk volna élményt: ezt látni kellett. A „végítélet” órájának

döbbenetét (bemondók arca), a rip-rop adjuramisten árverést, a tévé felfordult házatáját, Vitrayt ormótlan gumicsizmájában és a csíkos trikóban, Tenkest, — amint labancturistákat kerget, Benedek profesz- szort egy hatalmas velőscsonttal a kezében, a kritikus Abodyt apacsöltözetben ponyvaregényeket árusítani, stb. Vagy látni a közvetítőkocsit, amelyik házmesteri szolgálatba lépett, a készülékeket kutyaházzá átalakítva, a képernyőt pedig petroleumos de- mizsonuak használva (öveges professzor ötlete).

így bűnhődött tehát a televízió az elmúlt tíz esztendő rosszaságaiért, mi pedig jót mulattunk groteszk bűnhődésükön; mert tudtuk, a televíziót még játékból sem lehet megszüntetni.

Könnyed, hagyományos eszközökkel íródott színpadi komédia volt Somogyi Pál a Napoleon-konyak hatására épülő szerelmi négyszög játéka. A férj mesterkedik, s ő bánja. Aki másnak vermet ás, maga esik bele — jó magyar közmondással. A „Napoleon” őt teríti le, s nem feleségét, akit egy kellemes pásztoróra reményében szeretne legalább erre az éjszakára „félreállítani”. — Nem túlságosan fordulatos história, de alkalmat adott arra, hogy Márkus László és Váradi Hédi ízélítőt adjanak tehetségükből.

A Szilveszteri Randevúban új oldalukról mutatkoztak be legismertebb táncdalénekeseink _ hang

ulatosan és sikerrel énekeltek magyar nótákat.Egy mondatban: a televízió kellemes és szórakoztató módon búcsúzott az óévtől — s köszöntötte az újat.

Újév napján

A zene szerelmeseinek máris nagyszerű inter- és eurovíziós ajándékban lehetett részük. Berlinből élményszerű előadásban Beethoven monumentális remekművét, a IX. szimfóniát hallhattuk Vaelav Neumann energikus dirigálásában. Bécsből elbűvölő hangversenyt kaptunk Strauss műveiből. A hagyományos Strauss-matiné felszabadult játékos hangulata bizonyára a képernyő előtt ülő nézőket is meghódította. A zenére épülő koreográfia szintén ötletes, szép és elragadó volt.

Végre olyan beszélgetést láthattunk és hallhattunk

államférfival, amire már régóta vártunk. Személyes jellegű és közvetlen hangulatú beszélgetést. A két gyakorlott riporter imponáló szerénységgel közvetítette a nézők kérdéseit Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárához, aki közvetlenséggel, a kötetlen beszélgetés formájában válaszolt a logikusan kapcsolódó izgalmas kérdésekre.

Még egy hír; ez évtől kezdve hat nap sugároz műsort a televízió. Péntek lesz a hatodik. Ez úgy hisz- szük kedves „ajándék” minden néző számára.

V. M.

Mit várhatunk a szabad áraktól?

A JANTJÄR 1-ÉN élet- belépett árreform nemcsak abban áll, hogy a fogyasztási cikkek egy részének ára megváltozik, hanem abban is, hogy a hatósági rögzített árrendszert a fogyasztói áruforgalom felében kötetlenebb árrendszer váltja fel. A forgalomnak körülbelül 20 százaléka rögzített áron, 30 százaléka maximált áron kerül lebonyolításra. Megközelítően 27 százalékot tesz ki a bizonyos korlátok között mozgó áron, s mintegy 23 százalékot a szabadpiaci áron történő forgalom.

Eddig csak 14 százalék volt a szabad áron értékesített termékek aránya; csak itt érvényesült szabadon a piaci kereslet és kínálat játéka. Önként adódik a kérdés: miért indokolt hogy ezután ez szélesebb körben érvényesüljön? Azért, mert csak így képes a termelés és a fogyasztás részleteiben is igazodni egymáshoz. Csak így képes a fogyasztó hatást gyakorolni a termelőre, a piaci értékesítés a vállalati gazdálkodásra.

A termelő által kapott és a fogyasztó által fizetett árak eddig meglehetősen elszakadtak egymástól: több területen ez

történt a termelés és _ a fogyasztás összetételével is. Egyik termékből nagy készletek halmozódtak fel, mert a megszabott fogyasztói áron a megtermelt teljes mennyiséget nem vették meg, a viszonylag magas ár a keresletet visszaszorította, vagy nem hagyta bővülni, Ugyanakkor más termékek hiánycikkekké váltak, mert az aránytalanul alacsony ár a termelhető mennyiségnél nagyobb keresletet támasztott. A termelő vállalat ezekhez a piaci jelenségekhez alig tudott igazodni, mert egyrészt kötelező termelési tervszáma volt, másrészt a keresett (vagy éppenséggel hiány-) cikkek termelői árában sem volt több haszon, mint az elfekvővé váló termékekében. Holott az lenne a természetes, hogy a korszerűtlen, gyengébb minőségű

termékek gyártásából kisebb legyen a vállalat haszna (esetleg ráfizetéses legyen számára), a keresett árukból pedig nagyobb hasznot húzhasson; hadd bővíthesse a vállalat az ilyen cikkek termelései gyorsabb ütemben.

Közgazdaságilag teljesen bizonyított, hogy nincs más megoldás a termelés és a fogyasztás jó összekapcsolására, mint a piaci árrendszer, amelyben — az állam által meghatározott keretek között — a termelési költségek mellett a kereslet és a kínálat is alakítja a fogyasztói árakat. A piaci viszonyok változása az árváltozások révén hatást gyakorol a termelő vállalatok gazdálkodására, gyártmányaik összetételére és korszerűségére;

A SZABAD ÁRAK

rendszerét természetesen nem lehet egyszerre bevezetni olyan népgazdaságban, ahol másfél évtizeden keresztül termelő és fogyasztó egyaránt hozzászokott a kialakult árakhoz. Az eddig alkalmazott hatósági fix árak alapján alakult ki a meglévő fogyasztási áruszerkezet; A termelési tervek és fejlesztési beruházások ehhez a fogyasztási szerkezethez alkalmazkodtak. A szabad árak szélesebb alkalmazása alapjaiban módosítaná a fogyasztási szerkezetet. A megváltozó összetételű kereslethez azonban a gyárak nem tudnának kellő gyorsasággal alkalmazkodni, mert termelési kapacitásuk az eddigi fogyasztási szerkezet szerint alakult ki.

Sok olyan termék van azonban, amelynek a termelése különösebb nehézség nélkül növelhető, ha az ára emelkedik, s fogyasztása könnyűszerrel bővíthető, ha a gyártmány korszerű, divatos, jóminőségű. Ilyenek általában a divatcikkek, a kozmetikai cikkek, a műanyag fogyasztási cikkek, Ezek árát szabaddá lehet tenni; vagyis bizonyos törvényes előírásokat betartva — az a kereslet és a kínálat változása szerint alakulhat. Kötetlenebb árformákat lehet és kell alkalmazni azokban a termékcsoportokban, ahol gyors a szükségletek és az előállítási módszerek változása, nagy a divat hatása. Ilyenek az előbbieken kívül a rövidáruk, a bőrdíszmű-áruk nagy része. Az alapvető szükségleteket kielégítő tömegcikkek ára továbbra is fix vagy maximált lesz, mert ezek ára határozza meg alapvetően a fogyasztói árszínvonalat, a lakosság életkörülményeit.

AZT VÁRJUK a kötetlenebb árformáktól, hogy segítségükkel viszonylag rövid időn belül — egymásfél év alatt — megszűnnek az ismert bosz- szantó hiányok; a fogyasztók által keresett termékek zömét kellő mennyiségben és megfelelő választékban lehet majd kapni a kereskedelemben, ha némelyiküket kissé drágábban is, s ezek korszerűek, praktikusak, tartósak és divatosak lesznek. Vállalataink érdekeltekké válnak abban, hogy a több hasznot hozó termékeket gyártsák, te-’ hát termékeikkel a vevők igényeihez, szükségleteihez alkalmazkodjanak. — Ezt várjuk a szabad áraktól. Az áruellátás javulása az elsc félévben éppen csak megkezdődik, de 1968 második felében és a következő években már számíthatunk a kötetlenebb árformák kedvező hatásának széleskörű érvényesülésére.

Dr. P. O.

Malacra való rézpatkó

Az én tréfacsináló Béla bátyám különös egy ember, ismerek erős dohányosoikat. alkoholistákat. ö a „tréfitin’’ rabja. A dohányba»? nikotin van. a tréfában tréflim. Amíg azonban az előbbi csapás az emberiségre, az utóbbi áldás. Megnevetteti az embert és az életben azok a legszebb percek, amikor minden bajunkról elfeledkezve lötyögünk. Mindig azt hittem, hogy a mae- kójárású, komolyképű öreg székely góbé. De most kisült, hogy apjának, a pozsonyi cipészmesternek spanglija mellett ragadt rá a csirizzel együtt a humorérzék és a turpisság Életében az első tréfát is az apjától látta. így mesélte él:

— Szomszédunk volt a kegyetlenül smucig Drabek szabó mester. Három segéd és inas dolgozott nála. de csak egy hízót vágott mindig. A másik hízót élve eladták. Kora reggel le is bökte a legények segítségével; azután így invitálta őket:

— Gyertek be, iszunk egy kis Aforró feketekávét!

Apám meg a barátja a kerítés réstnin át. tanúskodott az ölésen. Egys^ercsak apám oldalba löki a komát.

— Gyere csak, ugorjunk át egy (pillanatra Drabek szomszédhoz. Megsajnáltam szegényeket, miért éhezzenek egész évben?

Azzal átugrottak, kiengedték az ólból a hízót, a leszúrtat pedig bevonszolták a helyére. Alighogy visszaértek, már meg is jelentek a „kecskék”.

— Mester úr. hogy szúrta le ezt a disznót hiszen él — kiáltott fel az egyik segéd.

Resteilte nagyon a dolgot a szabó, egykettőre el is kapták szegény állatot s a korai szürkületben egyetlen döféssel a másvilágra küldte Drabek. Csak dél felé jutott eszükbe, hogy az ólban levő hízót megetessek. Volt is jajveszékelés. Órák alatt híre futott a dolognak Pozsonyban.

— így tette nevetségessé az apám a smucig szabót. A suszterlegények mindig tele voltak huncutsággal,

— Martfűn mivel kezdte Béla bácsi?

— Nehéz arra már visszaemlékezni. Várjunk csak, azt hiszem a csikópörkölt volt az első.

— Mikor történt?

— Ezerkilencszáznegyvenötben a környéken gyűjtögettük a cipőgyárból elhurcolt javakat. Útban hazafelé Rákócziújfaluban megpihentünk. Kegyetlen meleg volt. a közeli utcába mentem, hogy valamelyik háznál vizet kérjek. A negyedik ház udvarán különös dolgot láttam. A kocsi rúdján egy fél csikó lógott. Szörnyen nézett ki. Sáros, piszkos

volt a hús, a legyek meg lepték. Szurtos. pipázó öreg cigányasszony egy kondérban főzte a csikópörköltet.

— Jó napot keresztanyám! — köszöntem cigányul. Egyébként perfekt beszélem a cigány nyelvet. Előadtam, hogy öten vagyunk az országúton, most jövünk fogságból és az éhhalál szélén állunk. Szánjon meg egy kis pörkölttel. A jószívű banya egy négyliteres lábast rakott tele a szörnyűséggel.

— Há nem élig. adok míg — mondta.

— Nekik így adtam elő a dolgot; képzeljétek, egy régi jó cimborámhoz tévedtem be és éppen lagziba csöppentem KéDzel- hetitek, teleraktam a bendőmet, de rátok is gondoltam. Finom sertéspörkölt. Olyan illata van, hogy elcsöppen az ember nyála.

Nekiestek, pillanatok alatt befalták.

— Gyerekek a kaja után két pohár bort ittam. Tudjátok mit? Ti vigyétek vissza a lábast és akkor biztosan megkínálnak benneteket borral. Elmagyaráztam, hogyan találnak oda;

— Meghoztátok az edínyt? Kéll míg belüle?

— A négy barátom összenézett, elsápadt, eldobták a lábast és rohantak ki az útra. Ott aztán négy felé fordultak és hánytak. mint a lakodalmas kutyák.

— Nem verték meg Béla bátyámat?

— Azok? — nevetett. — Alig

álltak a lábukon, úgy elgyengültek.

— Előfordult, hogy a tréfa után inába szállt a bátorsága?

— Bevallom, egyszer igen. Nagy darab útépítővel fogadtam, hogy a kertemben olyan paradicsom terem, amelynek a szárán a föld alatt burgonya van. El ne felejtse, éppen disznóólát meszeltem. nagyon rossz ruhában szutykosan, piszkosan. Deák Gézának abban az évben csodálni valóan szép paradicsom volt a háza előtt. Oda küldtem a nagy melákot, győződjön meg. hogy igazat mondtam. Húzzon fel néhány tövet — biztattam.

— Deák Géza az ablaknál állt, amikor az útépítő nézegette a „paraburt”. így mondtam a kétéltű növényt az emberemnek. A tulajdonos jólesően vette tudó másul, hogy idegenek is megcsodálják a paradicsomát. De a következő pillanatban az ember már a kert közepén állt és gyökerestől tépte a paradicsomot Odaugrott Deák és egy hatalmas pofont adott az útépítőnek, majd elzavarta.

— Közben én sem voltam ám rest. hazaszaladtam, megborotválkoztam. megmosakodtam rendes ruhát vettem, aztán kezemben egy aktatáskával a fogadás színhelyére ballagtam. Ott ült az „áldozat” és nagy nekikesere- déssel ivott Észrevett, gyanúsan méregetett, aztán vészt jóslóan odalépett.

— Hallja-e. a jóistenit magának, jól becsapott. De ezt nem ússza meg szárazon.

— Bocsánat, én magát nem ismerem. Most jövök a vonattól, de a vonaton sem láttam. Mi baja van. miért ilyen ideges?

A nagy mélák elbizonytalanodott. majd elmesélte, hogyan járt. Jót nevettem és mondtam, hogy az öcsém verte át. Az ilyen nagy kópé. Ezután bocsánatot kért és néhány nagyfröccsel próbált kiengesztelni, amiért összetévesztett vele.

Felszakadtak az emlékek zsilipjei. prokopecz Béla bácsi szenzációs tréfáin a nevetéstől köny- nyes lett a szemem. Sajnos rosz- szul fogtam a dologhoz. mert ebből könyvet kellett volna Írni. Fáj a szívem, hogy a történteknek ezred részét sem sikerüli leírnom. Hol van a rézpatkóval megpatkolt malac históriája, vagy az, amikor a keríész kettéharapta a patkánypiszkct. —> melyet előzőleg Béla bácsi megszárított és olajos ronggyal kifényesített — mert azt hitte ritka virágmag.

— Béla bácsi, hány b'.ugra- tást. hány tréfát eszelt ki?

— Nem tudom. Csak azt tudom, rosszul éreztem magamat, ha egy egész nap eltelt úgy. hogy senkit sem tréfáltam meg.

— Hogyan él a nyugdíjas?

— A nyugdíjas? Jól. Lábápolást végzek a földvári strandon. Orosz, lengyel és cseh nyelven tolmácsolok, cipőt javítok. PVC padlót ragasztok és lottót árulok. Azér mindemellett a tréfacsiná- lásra is bőven jut idő.

Bognár János