Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
1968. január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Viharos zárszámadás Jászdózsán Szokatlanul kezdődött a Tarnamenti Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése Jászdózsán. A közös birtok ellenőrző bizottsága beszámolóra kötelezett elnöke ugyanis nem jeleni meg. Helyette a bizottság tagja, Bugyi János állított össze jelentést. Az emberek hangosan követelték az elnököt. Szavazás következett. A megjelent kétszáz- nyolcvanhét tsz-tagból harminchétén szavaztak csupán Bugyi Jánosra. A levezető elnök túltette magát ezen, s mégis Bugyi János tartott beszámolót. De az igazán furcsa dolgok még ézután jöttek. — Juhász Béla tsz-elnök próbált számot adni a múlt esztendőről. A végeredmény: a tervezett 35 forint helyett 28,50 forintot ér a munkaegység. Még a tavalyi szinten sem tudtak osztani. A szövetkezeti tagok átlagjövedelme is csökkent. A főkönyvelő szerint 600 ezer forinttal kevesebb jövedelmen osztoztak most a tavalyinál a Tarnamenti Tsz tagjai. A háttérről Mi történt hát Jászdó- zsán? Már az elnöki beszámoló is engedett következtetni valamire. Tavaly januárban még kukoricát törtek a szövetkezetben. Akkor még 200 hold kukoricaszár kint volt a földön, s még 700 holdat nem szántottak fel a mindössze 3613 hold közös területen gazdálkodó kis szövetkezetben. Aztán jött a belvíz, s jött a kapkodás. A baj ott kezdődött, hogy 1966 őszén 70 hold búzát például el sem vetettek. Noha az ellenkezőiét jelentették. Ezért a járási tanács másfélezer- másfélezer forintra büntette meg az elnököt és a fő- agronómust. Fellebbezés folytán — nem tudni miért — a bírságot elengedték. De akkor meg a KSH jelentette fel hamis adat közléséért az elnököt. S ezért a büntetést már ki is kellett fizetni. Ilyen előzmények után indult a tavaszi vetés. Háromszázötven holdon vetettek közös kukoricát, megkésve. Aztán következett a vita. A vezetők olyan munkadíjazási rendszert akartak keresztülhajszolni, amivel a tagok egyáltalán nem értettek egyet. A következménye az lett, hogy június 15-én még egyetlen kapavágás se történt a már gyomos kukoricaföldeken. Végül nyolc mázsásf!) kukoricatermést takarítottak be. S még egy másik adat. Száz holdon a napraforgó 2 mázsát adott átlagban. Nem a beszámolóból, hanem éppen ecikk írásakor kezembe került jászdózsai olvasónk leveléből tudom: a kukoricát meg sem kapálták tisztességesen. A spekuláció nem segített S aztán? tíivatkozott a beszámoló a száraz nyárra. De azt is elismerte, a szövetkezet öntözőberendezései mégsem üzemeltek. Leszerződtek értékesítésre ezer hízót. A szerződés- kötés aláírását már eleve megtagadta a főkönyvelő, a főagronómus, a főállattenyésztő. Mert tudták, a szövetkezet ennyi hízót nem tud leadni. Az elnök viszont arra spekulált, ha többet szerződnek, több takarmányt kapnak. Végül 5 és a párttitkár írták alá a szerződést. A bevételi tervben persze ezer hízót szerepeltettek. A malacszaporulat egyötöde elpusztult. A tehén- állomány háromnegyed része tbc-fertőzött. Ezért a hízómarha értékesítéskor a beteg állatokat a hatóságok elkobozták a szövetkezettől. Még tavalyelőtt át kellett volna adni egy sertésfiaztatót. Ma sincs készen. A története: a szövetkezet fuvarozásra szerződött az fmsz-szel, s mikor építőanyagért kellett volna menni, a járművek fuvarozni voltak. Már a járási tanács is közbeszólt. Erre felbontották a fuvarozási szerződést, de az épület sem készült el. Az ellenőrző bizottság jelentésében ilyen kitétel szerepel: „Szörnyű állapotok vannak a szövetkezetben”. Valóban: a takarmány szűkében lévő közös gazdaságban megtörtént, hogy lucernával almoztak, a lekaszált széna megvárta a második kaszálást a földön. A vitában sorra kértek szót a tsz tagjai. Bolya István, az ellenőrző bizottság tagja azzal kezdte, szemükre vetette a vezetőknek, hogy nem hallgattak az emberekre. Ré- dei János is kényes dolgot kezdett feszegetni, mi történt az 50 mázsányi vö- röshere maggal? Szikszai István gyalogmunkás nagyon bölcsen mondta: nem az időjárással van itt baj — hiszen az a környező szövetkezetekben is ilyen volt —, hanem azzal, hogy a tagok egyáltalán nem bíznak már a vezetőkben. Ö mondta, tavaly ugyan öt közgyűlést tartottak, de sohasem arról beszéltek, amiről kellett volna. Bella László bognár állt fel: miért váltották le a szakvezetőket? Ezzel szabadult el a pokol. Seres János párttitkár, Bugyi Pál főagronómus, Kónya Tibor főkönyvelő, majd később Juhász Béla elnök is úgy vádolták egymást, olyan vétségeket vertek egymás fejéhez, hogy csak hűledeztek az emberek. A hosszan dúló szóbeli párbajból — majd hét órahosszáig tartott a közgyűlés — egyet lehetett kivenni: az emberek hangosan tüntettek a főagronómus és a főkönyvelő mellett, akinek felmondott a vezetőség. Majd azt kezdték követelni, mindenki menjen a tsz éléről, akinek része van abban, hogy tönk szélére juttatták a szövetkezetét. Vizsgálat következik Nem lehet tudni, ml lesz az egyre jobban felizzott közgyűlés végkimenetele, ha Bálint Imre, a járási tanács elnökhelyettese egy nagyon ésszerű javaslatot nem terjeszt a közgyűlés elé. Tudniillik, hogy a közgyűlés kérje fel a termelőszövetkezetek területi szövetségét, folytasson vizsgálatot Jászdózsán. Tárja fel, ki mennyire vétkes és terjessze a közgyűlés elé. Ezt elfogadták. Ezután még szavazások következtek, — amelyek erősen kétes értékűek. Tudniillik az emberek egy része szavazott, a másik nem. Közte a zár1 számadás „elfogadására” is ilyenformán került sor. Végül abban maradtak az emberek: a vizsgálatig felfüggesztik a szakvezetőket. S a vizsgálattól függően döntenek majd sorsukróL Borzák Lajos „Vezető-e a művezető ?" tio x % á s s ó l á s a TV vitához Izgalmas, vitára ingerlő témát vitt képernyőre a televízió szerkesztősége „Vezető-e a művezető?” címmel. Nem egyszeri adásról van szó, hanem polémia sorozatról. amelyben a művezetők, vállalati igazgatók és reméljük majd a munkások is kifejthetik a véleményüket. Ülésezett a KPVDSz megyei bizo'tsága és a MESZÜV igazgatósága A két testület tegnap együttes ülésen jóváhagv- ta az új gazdasági mechanizmus első évében jelentkező együttműködésük célkitűzéseit, alapelveit. Megtárgyalták és jóváhagyták az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 1968- évi mim- kaversemy alapelveit. A vélemények egyeztetése alap>- ián meghatározták a „Kiváló Fmsz”-i cím elnyerésének feltételeit. Az együttes tanácskozáson részt vett és többek között felszólalt Nyíri Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Árvái István, az SZMT vezető titkára is. Az első alkalommal a művezetők kaptak szót. Alapjában véve közismert problémákat állítottak a vita kereszttüzébe. Aba Iván riporteri ügyességének, hozzáértésének köszönhetően a tv vendégei összegezték a művezetők fő gondjait. Azok sorrendjét követve „szállurík” be mi is a nyilvános beszélgetésbe. Rossz gyakorlat mondták, hogy a művezetők csak a javaslat- tevő szerepét játszhatják olyan fontos ügyekben, mint a béremelés, jutalmazás. fegyelmezés, munkásfelvétel és így tovább. Tökéletesen igazuk van. Valóban érthetetlen, hogy az a művezető, aki esetleg több százezer forint értékű anyaggal, milliós gépekkel szabadon gazdálkodik, több millió forintos termelésért teljes joggal felel: nem döntheti el kinek adnak tíz fillér órabéremelést, kit jutalmazzanak kit nem. Az új gazdasági mechanizmus egyik elvi alappillére, hogy minden kérdésben azon a vezetői szinten döntenek, ahol a legjobban informáltak. A vállalatok élvezik már új jogaikat, „szabadságukat” ezért méginkább szembetűnő ellentmondás, hogy egyes vezetők képtelenek üzemen belül ugyanezt az elvet alkalmazni. Különben is többhelyütt csak formálisan összpontosul az üzemvezetők kezében például az órabéremelés joga. Marton Ferenc, az ÉPSZER művezetője mondja, hogy javaslatait rendre elfogadja a főnöke. A szolnoki járműjavítóban, a kőolajfúrási üzemben szintén ez a jellemző: vagyis a művezetők javaslatait csaknem automatikusan jóváhagyják feletteseik. A dolgozók ennek ellenére úgy tudják, hogy közvetlen munkavezetőjük hatásköre csekély, hiszen mindennel „egy emelettel” feljebb kell mennie ahhoz, hogy teljesüljön az akarata. Ez pedig kétségtelen árt a művezetők tekintélyének, mert a beosztottak a függőségi viszonyát, érzését gyengíti. Pontosan olyan dolog ez, mintha az iskolában az osztályfőnöki intőt. vagy éppen a jeles osztályzatot nem az osztályfőnök. és nem a szaktanár, hanem az igazgató adná. Megítélésünk szerint tehát a művezetők hatáskörét feltétlenül növelni kell, felhatalmazni őket mindazokkal a döntési jogokkal, amelyek nélkül csak fél - kezűen és fél felelősséggel irányíthatják a rájuk bízott munkacsoportokat. A Goldberger Gyár és a Medicor Művek képviselője elmondotta, a jobb szakmunkások nem szívesen mennek művezetőnek, mert kevesebbet keresnének- Sérelmezik, hogy ugyanabba" a nyereségrészesedési kategóriába kerültek. mint a munkások, azaz a harmadikba. A munkások keresete 300—500. mfg a csoportvezetőké 200—400 forinttal alacsonyabb a művezetőkénél; Az ÉPSZER szakipari részlegeinél hasonló nagyságú az.eltérés, viszont egy elsőrangú ácsnak már sokkal több a jövedelme a művezetőjénél. A megye üzemeiben ismereteink szerint általában az egészséges bérarányok kialakítására törekednek. Egvszó- val az a tendencia, hogy a jóképességű művezetők keresetét a munkásokéhoz viszonyítva felemeljékEgyébként az is örvendetes. hogy a művezetőt több vállalatnál a nyereségré- ’ szesedést szabályozó kollektív szerződésben a második kategóriába sorolták. Az eddig említett vállalatokon kívül például a 7. sz. AKÖV-nél is- Ez a - lépés helyeselhető. A televízióban szereplő művezetők szerint sok esetben a társadalmi szervek túlzott jóhiszeműséget tanúsítanak egy-egy ember iránt: és ezzel a kollektívának ártanak. Van ebben a megállapításban igazság? Van. Nem állítjuk, hogy a társadalmi szervek általában és mindig lojálisak akkor is, amikor nem indokolt. De melyik üzemben ne tudnának példát rá, hogy az arra érdemtelen dolgozó mellett is kiálltak. (Rendszerint ez utólag derült ki, tehát nyilvánvalóan jóhiszeműségről és nem elvte- lenségről volt szó). Atv-ben lezajlott beszélgetésnek számos olyan részletkérdése volt, amelyre e cikkben nem tértünk ki. Meggyőződésünk, hogy mind az igazgatóknak, mind a művezetőknek érdemes lesz figyelemmel kísérni az eszmecsere további fejleményeit. Izgalmas, valóban vitára ingerlő témát bolygat a televízió. F. P. TEJESEK HAJNALA Egymás után gördülnek ki a kannákkal megrakott autók a jászberényi tejüzemből. A reflektorok „körbe kacsázzák” a közeli fákat, az udvar kerítését. Elindul a friss tej, hogy időben ott legyen az üzletekben. Irány a rákospalotai palackozó Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor van a legnagyobb „hajtás” az üzem. ben. De a hajnalban betérő kíváncsiskodó csak egykét dolgozóval találkozik A tejeskannákat még éjfél előtt megtöltötték, s azok nyomban katonás sorrendben fel is kerültek az autókra, hogy három órakor induljon a menet. — Ma 7600 hektolitert adunk át a kereskedelemnek. A rákospalotai palackozóba is 26 800 hektolitert küldünk A tej minőségével nincs probléma, hőfoka és zsírtartalma is megfelel az előírásoknak — „jelenti” Papp Sándor, az ügyeletes üzemvezető. — Itt Jászberényben a bej pasztőrözésén kívül tejtermékeket is készítenek? — Igen. Naponta átlagban 4000 liter tejet dolgozunk fel zsíros túrónak. Az egyik 5000 literes tartályban most is alszik a „tejtenger”. A fogyasztók nagyon kedvelik az egykilós csomagolásban forgalomba hozott túrónkat. — De a visszamaradó savónak is nagy a keletje: takarmányozásra viszik eh A rísösönben Miközben beszélgetünk és bekukucskálok a nagy kádba, lassan emelkedő „vízözön” veszélyeztet. — Már kapkodom a lábam; Kísérőm csak nevet. Az 6 lábán gumicsizma van. Meglepetés nem éri. A víz a pasztőrözőgép felől áramlik. Szatmári Károly pasztőröző a gép karbantartását végzi. — Két príma gépünk van. Egyenként ötezer liter tejet sterilizálnak óránként. Fertőtlenítés céljából a gépet naponta szétszedni túl bonyolult és időigényes lenne. De nem is szükséges, mert a gép öntisztításra van szerkesztve: 90 fokos szódás vizet áramoltatunk benne, s az alaposan kimossa a csöveket. A pasztőrözés szakmai magyarázatát bizony már csak futva hallgatom, úgy néz ki a terem, mintha csőrepedés történt volna. Végül is a laboratóriumban kapok menedéket. — Mészáros Mária laboráns barátságosan kínál helyet. A nap mint nap több mint 40 községből érkező tejet ő vizsgálja be, A laboráns titkos receptje — Veszünk 10 köbcenti- liter kénsavat, 11 milliliter tejet és 1 milliliter amilal- koholt. Összerázzuk, centrifugában öt percig pörgetjük, s a mozgás, valamint a 65 fokos vízfürdő hatására a zsír kiválik. Az üvegcső skálabeosztásán pedig leolvasható a zsír mennyisége — hangzik a recept. Mintha csak a rádió adását hallanám: végy egy kiló lisztet, tegyél bele... — Melyik község érdemel dicséretet és honnan kapják a legrosszabb minőségű tejet? — teszem fel a további kérdést.----Jászboldogháza bizony i parkodhatna egy kicsit: tőlük kapjuk mindig a legszennyezettebb tejet. Jász- kisér viszont a legjobbat küldi... Mire a rövidke beszélgetés véget ér, pirkad a hajnál. Az országutakon robognak a tejeskannákkal megrakott teherautók, s reggel 6 órától, ha csak „hóvendég” nem kedveskedik a sietőknek, mindenhol jó egészséggel fogyaszthatják a friss tejet. Petres Sándor Röntgenvizsgálat a határállomáson A külföldről hazánkba érkező vetőmagvakat a határállomásokon alapos vizsgálatnak vetik alá, hogy megakadályozzák a növényi kártevők és betegségek beszivárgását. A fontos munkát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának kirendeltségei látják el. Képünkön: a gyékényes! határállomáson ipari röntgenvizsgálathoz készítik elő a vetőmagot.
