Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
GYERMEKNEVELÉS Pedagógiai tanulmány három I. fejezet Elég jó nap volt Málnásné azzal fogadott? — Hogy viselhetsz Ilyen rikító ruhát? És mi az tulajdonképpen, ami a fejeden van? Ez kalap, vagy a frizurád? Ügy látszik, mégsem nézek ki olyan rosszul, ha Málnásné ilyeneket mond. A főnök bejött a szobánkba, körülnézett és mintegy véletlenül megjegyezte: — Végre megjött a tavasz, igaz? — És kiment, úgy téve, mintha nem venné észre az új ruhámat. Nem nézhetek ki olyan rosszul, ha a főnök úgy tesz, mintha nem venne észre, és a tavaszt emlegeti. Elvégre mégiscsak férfi, ha objek- tívan nézzük. Elég jó napom van ma. Nem tudom miért, de a számítások is kijöttek. A tavasz, vagy mi a csoda. Az üzletben volt vaj, a férjem nem volt otthon, kiülhettem az ablakba és elálmodozhattam arról, hogy mi mindenről álmodoznék, ha lenne időm álmodozásra. A gyerek valami kettesről motyogott. Kettest kaptál? Hát már az is baj? Miféle diák is lennél, ha sose kapnál kettest? Persze, hogy nem mondom meg a papának, ő nem érti meg az ilyesmit, elfe- Jei tette, hogy ő is volt fiatal. ha ugyan volt egyáltalán. Egészen más a te anyukád, igazi pajtás- anyuka, nincs jobb egy ilven szép fiatal anyukánál. igaz, kincsem? Nesze 5 zloty, vegyél magadnak valamit, nem látod, micsoda szép tavasz van? TT. fejezet. Közepes nap Reggel mintha még sütött volna a nap, de azóta beborult és Málnásné sonkás zsemlét tízóraizik, — könnyű az ilyennek, kö- rtilhízelgi a főnököt, aztán tei'k neki sonkára. Másrészről viszont a főnök mégis csak rendes ember, azt mondta nekem: — Ne idegeskedjen. ha elrontotta a számfejtést, előbb utóbb majd kijön, nem lottó az, hogy sose jöüön ld. Szóval egész derék fickó. és még rám is mo-' solygott. A harisnyámon leszaladt a szem. Vaj volt, de margarint nem kaptam, a férjem otthon ült és türelmetlenül várta a vacsorát, mondtam neki, hogy „nem az én asztalom” és bevonultam a fürdőszobába. Ha vendéglőben képzeli magát, hát legalább legyen meg az illúziója, mert ami a választékot illeti, úgy sem lesz más, mint rántotta. A gyerek itt lábatlanko- dik körülöttem, már megint akar valamit. Édes fiam, ha minden szeszélyedet teljesíteném, akkor otthagyhatnám az állásomat és kereshetnék egy olyan férjet, aki pénzt is hoz a hájhoz, nem úgy, mint apád... • Tudod te egyáltalán, milyen életem van nekem? Érdekel téged az anyád, mint ember? Folyton csak ezt adják, azt adjak, de hátha már nincs mit adnom? Hátha már puszta üresség lakik csak bennem?! Erre persze nem gondolsz! Mi? Hogy csak 2 zloty kell füzetre? Hát akkor miért nem beszélsz világosan, te kis mafla, csak 2 zloty, drága kis mókus- kám, no itt van, adj egy puszit, tudod, hogy Anyuka szereti az 6 kis maf- lácskáját. III. fejezet. Rossz nap Micsoda nap! Málnásné azt mondta: — Milyen ízlésesen öltözködsz, te, drágám. Nyilván úgy nézek kJ, mint a saját nagynéném, a fene egye meg, el kellene menni a kozemtikus- hoz, de miből? A főnök megjegyzést tett a számfejtésre: — A számfejtésnek néha azért sikerülni is kellene, elvégre nem góllövés ez. Lám, milyen szellemes. Szellemeskedjen otthon a feleségével a parázna disz- pó, bezzeg rám sem néz, Málnásnéhoz meg odament kezet fogni, és közben majd felfalta a szemével. A villamos késett, a férjem nem, ott ül az asztalnál és idegeskedik, hogy nem hoztam semmit, vaj biztosan nem is volt, bár nem néztem meg, miden olyan hülyén jön ki ma. A gyerek nyivákol valamit biztosan beteg, bezzeg ő fütyül arra, hogy én egészséges vagyok-e vagy sem. — Maradsz rögtön csendben? — szólok rá elég lejcxetben erélyesen. Használ is, csakhogy most bőgni kezdett, az ördög vinne el mindent, bár egyszer elmehetnék innen, sose jönnék többé vissza. Mit bőgsz? Mi? Hogy ötöst kaptál? És ezért bőgsz? Mars a sarokba, teljesen meg vagy te őrülve?! Az ember itt töri magát, feláldozza érte az életét, ez meg bőg, amiért ötöst kapott. Micsoda nap! (Ford.: Murányi Beatrix) — Aljas tolvaj. És én még azt hittem, hogy tisztességes szándékai vannak A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 408. csípés Vándorol az asztal — Ugyan, mennyit fizethetett a pincérnek? Egy értekezleten hallottuk — Kicsit hosszúra nyúlt az előadásom — mondja az előadó a soronkövetke- ző felszólalónak. — Miből gondolod? — kérdé az udvarias gesztussal. — Abból, hogy a hallgatóságból egyesek feltűnően nézegették órájukat... — ö, igen, ez nagyon kellemetlen lehetett. Szerencsére azt nem láttad, hogy egyesek rázogatták órájukat, vajon nem állott-e meg? Szoba kiadó Egy fiatalember bútoro zott szobát akar ki bérein és azt szeretné, ha az ú tulajdonosnő kedvező b< nyomást szerezne róla. — Ezért tehát így szól: — Amikor a régi laké sómat elhagytam, a laká: adónő sírt. — Ez nálam nem törtér hét meg — mondta a 1 endő szobaasszony —, me itt a lakbért dőr» kell f zetnl. A 7 HUMORA Tévedés — Mióta dolgozol ebben a hivatalban? — Amióta megfenyegettek, hogy kidobnak, ha nem dolgozom. ☆ Egy nemzetközi járat hálófülkéjében az ellenőr egy nőt és egy férfit talál, akik nem tudnak megfelelő személyi iratokat felmutatni. — Ha ez a nő nem az ön felesége — mondja az utasnak, úgy 2000 forintig terjedhető büntetést szabhat ki a szabálysértési előadó. — Ha ez a nő nem volna a feleségem — felelt, a férj — szívesen fizetnék négyezer forintot is! ☆ — Milyen az ön családi állapota? — Elviselhetetlen! ☆ — Ha holnapig nem tudok ötezer forintot szerezni, agyon kell, hogy lőjem magam. Segítsen rajtam! — Sajnálom, de nincs revolverem. ☆ — Mondd meg nekem Emil, hogy hol születtél? — A közkórház szülészeti osztályán! — Ez meg is látszik. — Hogy érted ezt? ■ — Nagyon beteges a kinézésed! ☆ — Hallottál már ilyet? Ilonka a titkárnő vén disznónak nevezett. — Gyalázat, hiszen egészen fiatalnak látszol. ☆ — Az én anyukám nem tud gyereket nevelni, — panaszkodik egyik gyerek a másiknak.— Miért? — Este, amikor egészen friss vagyok lefektet, viszont reggel, amikor álmos vagyok, azt mondja: kelj feli — Ez nem a fiam menyasszonya, hanem a lányom új fiúja.,.
