Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-12 / 293. szám

1967. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Futás hősben történt Schiriliával — Moszkváig II. A magyar—szovjet határon Mire Debrecenbe ért Schirilla, nyak- és válliz- mai elfáradtak. Egy kerék­páros kísérőnek azonban jó ötlete támadt: menet­közben masszírozta meg a futót. Aztán következett Nyíregyháza. Éppen egy esztrádműsor kellős köze­pébe futott be, felismerték, s az énekesnő égy dalt kül­dött neki. Űtját egy dara­big közlekedési út­törők kedves cso­portja biztosította. Majd egy állami gazdasági alma­szüretbe csöppent futás közben, a lányok 1—1 al­mával ajándékozták meg, eltartott egészen Moszkyá- ig a sok finom gyümölcs. Kisvárdán kis gimnasztiká­ba fogott, de az érdeklő­dők annyira körülfogták, hogy alig tudott szabadulni gyűrűjükből. De adjuk át ismét a szót Schirilla Györgynek: — Záhony—Csapnál lép­tem át — a szó szoros ér­telmében — a magyar— szovjet határt Itt álltunk át az ottani időszámításra, ami mínusz két órát jelen­tett. Uzsgorodon egy Bra­un Henrik nevű újságíró nagyon ügyesen segített, szervezett, hálából végig tudósítottuk a Kárpáti Igaz Szó című lapot. Innen­től kezdve az egyik gépko­csi állandóan tele volt vi­rággal. A legtöbb község­ben kis. helyi zenekarok, magyar szövegű feliratok fogadtak, ezzel kedvesked­tek. Sőt. egy jóleső, meg­ható emléket is idézni sze­retnék: koromsötétben, zu­hogó esőben egy félkarú marathoni futó tartott ve­lem 20 kilométeren keresz­tül. Örömömre szolgált, hogy a hegyi emelkedőket nagyon jól ...bírtam. Lvov­b an kellemetlen csalódás ért, azt hittem, megérkez­tem, s még 16 km volt hátra. Csaknem 100 kilo­métert futottam aznap! Egy volt Vasas-atléta, egyete­mista fogadott, a szállóban pedig a vietnami harcban kitüntetett hősökkel talál­koztam. Innen Szása And- ruh volt a tolmácsunk, aki elkísért egészen Szocsiba. A 630. kilométerrel itt véget ért utam legnehezebb sza­kásza. — Rovnóba érkezve hírül adták, hogy három ott tar­tózkodó artistanő szeretne velem megismerkedni. A bemutatkozásnál kiderült, hogy mindhárman — lilli- putiak voltak. Reggel egy fiatalember keresett fel az­zal. hogy kislánya szüle­tett, és az én lányom nevét szeretnék adni a csöppség­nek is. Persze boldogon tel­jesítettem kérését. Egy kis­fiú a képeimmel telera­gasztott albummal várt, szobámba pedig bemásztak a gyerekek, almát, jelvényt hoztak nekem. 150 kolléga kürtőit Kijevben — A nagy futás egy ko­moly állomása volt Kijev, az ukrán főváros. Itt már tudtam, hogy sikerül tel­jesíteni vállalásomat, ide­geim. izomzatom átállt a megerőltető mozgásra, min­dig frissem ébredtem. Százötven taxi gyűlt össze, a kollégák harsány dudá­lással üdvözöltek, a válla­lat igazgatója Lenin-emlék- plakettet nyújtott át. Egy pihenőnapot tartottam itt, kétórás úszóedzést közbe­iktatva, majd alaposan megvizsgáltak a Sporttudo­mányi Kutató Intézetben. Azután induláskor két szovjet marathoni futó csatlakozott hozzám Moszk­váig, színesebbé tették a magányos futást. A legna­gyobb tömeg egyébként Őreiben várt, a hatóságok alig tudták fenntartani a rendet. Az olimpiai bajnok Pjotr Bolotnykov emlékér­met nyújtott át. Tulában kis ezüst szamovárt kap­tam ajándékba. — Moszkva előtt egv szovjet kollégám önindító­ja zárlatos lett, én segí­tettem neki betolni a ko­csit az állomásra. A 20(1,1. kilométert elérve Bolotnyi- kovék feldobtak a levegő­be, ásványvízzel koccintot­tunk a sikerre. A moszkvai taxisofőrök is köszöntöttek. órát adtak, de kaptam tás­karádiót, fényképezőgé­pet is. Á befutás November 2-án érkezett meg Schirilla György Moszkvába, s november 4- én rendezték meg a diszíu- tást a városon keresztül. A Vörös-téren a Komszo- mol vezetői üdvözölték a kiváló sportteljesítmény végrehajtásáért, majd meg­koszorúzta a Lenin Mauzó­leumot A Lenin Stadionba 117 000 néző üdvrivalgása közepette futott be. Itt Mé­hes Lajos, a KISZ Közpon­ti Bizottság első titkára ad­ta át a magyar fiatalok jó­kívánságait. Megtekintette a Moszkvai Szpartak—Ki­jevi Dinamo labdarúgómér­kőzést, majd... — Részt vehettem a nagyszabású, impozáns, fe­lejthetetlen jubileumi ün­nepségsorozaton, melyen többek között 5200 külföl­di meghívott is jelen volt. Nagy örömet okozott, hogy még a stadionban hazánk nagykövete. Szipka József elvtárs fogadott, s munka­társaival egyetemben szív­ből gratulált sikeres meg­érkezésemhez. — Másnap meghívtak a Moszkvában tartózkodó magyar párt- és kormány- küldöttség fogadására, ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Kádár elvtárs személyesen kezet szorított velem és érdeklő­dött a futás körülményei, egészségi állapotom felől. November 7-én este a Ho­tel Junoszty dísztermében a külföldi ifjúsági delegá­ciók részére adott fogadá­son voltam, ahol Pavlov, a Komszomol első titkára beszédében külön méltatta futásom jelentőségét, er­kölcsi és snortértékét. E fo­gadáson egyébként a világ­hírű szovjet űrhajósolt (Beljajev, Nyikolajev, Tye- reskova) is megjelentek, odajöttek hozzám és sok kérdést tettek fel. (Folytatjuk ) Selmeczy Attila 4 könyvsorsjáték tőnyereményei Vasárnap délelőtt húz­ták ki Budapesten a Könyvklubban a XXV. Könyvsorsjáték nyertes számait. A főbb nyeremé­nyek: Skoda személygépkocsi: IV. sorozat — 12 420. — 10 000 forintos vásárlási utalvány a Corvin áruház­ba: XVII. sorozat — 6004. Egyszemélyes, 8 napos londoni u+azás: XXIII. so­rozat — 8819. Egyszemé­lyes, 8 napos svájci uta­zás: IX. sorozat — 11 987. Egyszemélyes, 9 napos tö­rökországi utazás: VI. so­rozat — 19 382, Sigma te­levízió: XI. sorozat — 1825. Delta televízió: XX. soro­zat — 6252. 5000 forintos vásárlási utavány a Cor­vinba: XTX. sorozat — 10 207. Egyszemélyes, 8 napos üdülés Riminiben (Öle •■wrc-rí <;) — X. sorozat — 3012. Tranzisztoros mag­netofon: IV. sorozat — 8724 és III. sorozat — 12 705. Egvszemélves. 10 napos üdülés Duhrovnik- ban (Jugoszlávia) V. soro­zat — 6978. Ezen kívül még több száz kisebb nvereményt húztak ki. A tejies nveremény- jegyzék szerdától kezdve megtekinthető az összes könyvesboltban, s ugyanitt átvehetők a k’sebb nyere­mények. A főnyereménv- utatvánvokat uavancsak szerdától az Állami Könyv- terjesztő Vállalat Deák Ferenc u. 15. számú köz­pontjában vehetik át a nyertesek. Korunkban a rák, szinte népbetegséggé vált. A kuta­tók évtizedeik óta keresik az ellenszerét és bár rész­leges eredmények vannak, ma sem állíthatjuk azt, hogy a rák bármely stá­diumban gyógyítható. — Olaszországban egy orvos, dr. Aldo Vieri bejelentette, Decemberi délelőtt Milyen férfiről álmodnak a nők ? A férfiak milyen tulaj­donságai gyengítik el vég­legesen a gyengébb nemet? Amerikai pszichológusok egy csoportja évekig ta­nulmányozta ezt a fontos kérdést, és most már pon­tosan tudjuk a választ is: A nők rajonganak az erős és titokzatos férfiért. A férfi legyen öntudatos és ne legyen könnyen ki­ismerhető. A nők szeretik, ha udvarias hidegséggel kezelik őket, és ha a férfi mindig tudja, mit akar. — s ha főleg őt, a nőt akar­ja. Nem szabad butának lennie és szóba sem jöhet a vékonydongájú csak — értelmiségi, a túl elvontan gondolkodó férfiakról azt tartják, hogy a szerelem­ben is túlságosan sokai lelkiznek. A férfiak magassága ér­dekes módon mellékes té­nyező; a nők vannak oly nagy művészek, hogy fel­néznek a férfira, —ameny- nyiben akarnak, — ha az két fejjel kisebb is, mint ők. Mindent összevetve s pszichulógusok úgy vélik hogy erős, képzett, jómodo­rú „barlang-ember” a nők ideálja. Sűrű köddel és dermesz­tő hideggel köszöntött a téli reggel a városszéli lak­tanyára. A fákon dérből nyíltak csipkés virágok s úgy tűnt. hogy még az ud­vart körbefogó szögesdrót is kirügyezett. Zúzmara tö­rékeny kristálya fehérlett a rozsdás huzalokon. Hi­deg volt kegyetlenül. Amikor a század kifutott a fakó hajnali fényben a reggeli tornához, egyszerre centiméterekkel lett kisebb mindenki, összehúzták ma­gukat a katonák. Görnyedt testtel, aprókat lépve fu­tottak és még a torna meg­kezdésekor sem mertek teljesen kinyújtózkodni. A nyirkos hideg minduntalan a ruha alá kúszott. — Mi­re a gyakorlótérre me­gyünk talán kiderül — re­ménykedett Adamecz Imre honvéd. Nem szerette a hi­deget, itt a laktanya egy­hangú világában meg kü­lönösen szenvedett tőle. Amint azonban reggel! után szétoszlottak a gya­korlótéren, kitűnt, hogy semmit sem javult az idő. — A fegyverfogásokat fogjuk gyakorolni állóhely­ben — mondta hangosan a rajparancsnok és a követ­kező percben mindenütt fel­hangzottak a vezényszavak. Vállra! Lábhoz! Mintha d( namó egyenletes zümmögé se indult volna meg. olvan zaj keletkezett a gyakorló­téren. Monoton zúgássá ol­vadt össze a sok vezényszó s a szüntelen hangzavar nyomasztó érzést keltett. A nap nem törte át a ködöt, a hideg nem szűnt, sőt talán még fokozódott, s ahogy Adamecz honvéd fogta a géppisztolyt, egyre jobban érezte, hogy a hi­deg átjárja a kezét. Előbb még fájt egy kicsit, az'ón elkékült s már alig érzett valamit. Akkor riadt csak meg, amikor az egyik ve­zényszónál megcsusszant kezében a fegyver. Azt hit­te. hogy szorítja. hogy erősen fogja, le lám, még­is elmozdult az élettelen tárgy. Átfázott, elgémbere­dett ujjai már nem enge­delmeskedett akaratának. A rajparancsnok figyel­mét nem kerülte el a vé­letlen mozdulat. Az órájá­ra nézett, egy pillanatig té­továzott. aztán vezényelt tovább. Gyorsabb, élénkebb mozdulatokat követelt. ez azonban már nem sokat használt. Nem oldódott Adamecz honvéd merevsége akkor sem, amikor végre szünet­re került sor Az egyik kö­zeli csenevész fához lépett és hátát nekivetve lehuny­ta a szemét. Azon tűnő­dött. hogy lám, nehezebb az újoncélet. mint gondol­ta. Szürke, egyhangú és fá­rasztó a kiképzés. aztán mindig csak vezényszava­kat hall az ember Arra riadt fel. hogy valaki meg­érintette a karját. A rajparancsnoka állt mel­lette, — Fázik a keze, Ada- mecz elvtárs? — kérdezte barátságosan. — Igen, fázik — hagyta rá Adamecz. — Adja csak ide, majd megmelengetem — lépett közelebb az őrvezető és a fegyvert a deres fűre fek­tetve, már a tenyerébe is fogta a katona elgémbere­dett. kékre puffadt kezét Erős. határozott mozdula­tokkal súrolta. paskolta, miközben bátorítóan mo­solygott és aPásko’ó sza­vakkal tanácsokat adott, hogy miképpen lehet az át- fázást elkerülni. Amikor pedig érezte, hogy a har­cos keze lassan ái meleg­szik, hirtelen oldalt ugrott kezeit maga elé emelte és játékos kedvvel nógatni kezdte Adameczet. — Csináljon úgy. mint­ha repülni akarna Csap­kodja a testéhez a karját. Gvorsan és szaporán! Bátortalanul, tétován ment bele a katona a játékba Később azonban, ahogy a többiek is köréjük gyűl­tek. lassan belemeiegedett. Testében lassan felenge­dett a merevség, az őrve­zető jókedvéből valami rá is átragadt. Mikor pedig társai lelkesítő, együttérző buzdításba kezdtek, valam5 jótékony és megnyugtató melegség áradt szét a lel­kében is. — Lám, törődnek velem, talán szeretnek is. Akarják, hogy ne fázzak, hogy vidám legyek. Kifulladva, megpirosod­va hagyták abbs a játé­kot. Adamecz már nem fázott Ballagó László Beszé’getfem egy Venus-Iakóval Egy ügyes csaló lázba hozta a tudósokat — Venus-lakók vannak köztünk. Repülőtányéron ereszkedtek le Földünkre, s ma már hetvenhéten él­nek az Egyesüt Államok­ban. — Ezt a merész kije­lentést tette Frank F. Strages volt bűnügyi tiszt­viselő, pap, a filozófia, pszichológia és teológia doktora a Quick nyugat­németországi hetilap új­ságírójának. íme a nyilat­kozat: — Beszéltem egy Ve- nus-lakóval. Az eset még 1959-ben, a Pentagonban történt. Az idegen 190 cen­timéter magas volt, szeme barna, haja vöröses. Pil­lantása a vesékig hatolt. Erősen, határozottan meg­szorította a kezem, s így üdvözölt: ,-Halló, Frank, hogy van?”. Ügy viselke­dett, mintha évek óta ba­rátok lennénk. — Elmondta, hogy ar­ról a bolygóról jött, ame­lyet a biblia esthajnal­csillagnak nevez, azaz a Venusról. Azt állította, hogy a neve Valiant Thor. Amikor megismerkedtünk, már elegáns. kényelmes földi öltözéket hordott. Én azonban láttam az űrru­háját is, olyan volt, mint a folyékony napfény. A tudósok szerették volna megállapítani összetételét, de nem sikerült nekik. — Először olyan hőmérsék­letre helyezték, amelyen az acél is megolvad, de az anyag még csak meleg sem lett. Erős savba mártották, de nyoma sem maradt a maró folyadéknak. Gyé­mántfúróval akarták fel­darabolni, de nem sikerült. — Igen érdekes, hogy a Venus-lakóknak nincs ujj­lenyomatuk. Az is igen meglepett, hogy milyen fo­lyékonyan beszélt angolul. Amikor ezt megmondtam neki, közölte, hogy olaszul, görögül, spanyolul és hé­berül is tud. Bármilyen nyelvet gyorsan megtanul, a gondolatátvitel segítsé­gével. Azt is elárulta, hogy 1957. március 16-án Virgi­nia államban ért földet. — Kísérője azonnal visszare­pült a repülőtényérral a Venusra. ö azért maradt itt, hogy segítsen az embe­riségen, átadja az űrhajó­zásban és űrmedicinában szerzett tapasztalatait. Per­sze nincs egyedül. — Ed­dig 76 társa követte. Ki­létét azonban nem szeret­né felfedezni, mert attól tart, hogy a Földön pánik törne ki. A Quick szerkesztője a beszélgetés után megkér­te a lap amerikai tudósí­tóját, hogy érdeklődjön Stranges kiléte után. A válasz hamarosan megér­kezett: Mr. Stranges nem doktor, nem is lelkiatya. Kaliforniában nemrégiben elítélték diplomahamisítá­sért. Vieri nem gyógyítja a rákot hogy megtalálta a rák gyógyszerét. A hír nagy fel­tűnést keltett, de az ellen­őrzésikor vita támadt. Zse­niális felfedező-e Vieri — vagy csaló? Az olasz lapok még ma is vitatják a kér­dést. Az alábbiakban kivo­natot közlünk a VieNouve című olasz lap ezzel fog­lalkozó cikkéből. KICSODA ALDO VIERI? Vieri doktor talán Itália legismertebb orvosdoktora annak ellenére, hogy csak 39 éves korában szerezte meg ezt a címet. A remény orvosának hívták és embe­rek ezrei úgy gondolták, ő az az ember, aki előáll (tót­ra a rák gyógyszerét. Ren­delőiét betegek százai ke­resték fel a világ minden részéből, házának lépcsőin lesoványodott, — szenvedő emberek támogatták egy­mást és abban remény­kedtek, hogy elkerülik a halált. Bastianelli professzor 1946-ban javasolta,hogy egy bizonyos számú betegen próbálják ki a „Vieri mód­szert”, miután meggyőző­dött arról, hogy a gyógy­szer jórészt olyan növényi anyagokat tartalmaz, ame­lyekkel hosszú idő óta kí­sérleteztek és amelyek nem ártalmasak. Bastianelli a Fizioterápiai Intézetek fel­ügyelőjének azt jelentette, hogy „három betegnél csök­kent a daganat, de ez a csökkenés egyik esetben sem volt jelentős... Lehe­tetlenség határozott véle­ményt mondani a kezelés hatásáról, azért is, mert Vieri kijelentette, hogy leg­alább kilenc hónap kell ahhoz, hogy a maximális eredmények jelentkezze­nek”. A „Regina Elena” intézet igazgatója (ott folytak a kí­sérletek) 1947-ben félreért­hetetlenül lezárta az ügyet, „Meg kell mondanom, hogv senkinél sem állapítottam meg a daganat megszűné­sét, jóllehet a betegek nagy­részénél a fájdalmak szinte teljesen megszűntek”. Moretti professzor véd­nöksége alatt <ő követte Bastianellit a „Regina Ele­na” igazgatói tisztségében) Vieri úira elkezdte a kísér­leteket és a rendelést. Az elmúlt év márciusa óta ti­zenötezer beteg járt nála. Az első vizsgálat tízezer lí­rába került (kb. 400 forint), később minden injekció háromezerbe. tIgaz, néhány­szor előfordult, hogy dok­tor Vieri nem fogadott el pénzt. A betegek közérzete néha javult, de ez önszug- gesztióval magyarázható. A sajtó mindig hangsúlyozta, hogy doktor Vieri mennyi­re titokban tartja orvos­ságát. Gyakran megígérte, hogy felfedi összetételét és a gyógyítás módját, de mindig csak akkor, amikor módszere sikeres volt. Minisztériumi vizsgálat indult, kirobbant a bot­rány. A Vie Nouve tizen­négy kérdést intézett Vie- rihez az üggyel kapcsolat­ban. A doktor a kérdése­ket Intelligensnek tartotta, úgy vélte, hogy szakember készítette őket, ezért ha vá­laszolna, a Vie Nouve ol­vasói nem értenék meg. A vizsgálatok kiderítet­ték, ' hogy a „gyógyszer” nem használt, sőt egyes esetekben negatív hatása volt a betegekre. Az orvosi ellátás és a tu­dományos kutatás krónikus betegségben szenved Itáliá­ban. Vajon hány félbema­radt kutatás anyaga hever a laboratóriumokban s a jegyzőkönyvekben ennyi az indoklás: „nincs rá fede­zet”. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom