Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
1967. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az új gazdasági mechanizmus körülményei között, amikor valóságossá válik a szövetkezeti gazdaságok önállósága» ennek megfelelően nő a gazdasági vezetés cselekvési lehetősége, s ezzel együtt felelőssége — óhatatlanul megnő a tervezés szerepe is. A tsz-vezetőknek a gazdasági döntések és üzemi tervek elkészítésekor a lehetséges változatok sokaságából kell kiválasztaniok az adott üzem sajátosságainak, természeti és köz- gazdasági adottságainak legjobban megfelelő változatot. Helyesen választani viszont csak akkor lehet, ha megalapozott elemzésekre, széleskörű információkra támaszkodnak a tervek készítői. Az irányító szervek információs rendszereinek már komoly hagyományai vannak. A termelőüzemek, a tsz-ek olyan jellegű tájékoztatásában, mint amilyet az új helyzet megkövetel, még szinte egyáltalán nincs tapasztalat. Pedig a tsz-tc evezésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a tervezők időben tájékozódjanak a piaci helyzetről» a mezőgazdasági termékek iránti keresletről, a termelési eszközök beszerzési lehetőségeiről, a beruházások alakulásáról és egyéb, a mezőgazdaságot érintő gazdaságpolitikai döntésekről, a partnerek elgondolásairól. A tsz-eknek azonban arra is szükségük van, hogy egymás elgondolásai!» fejlesztési, termelési elképzeléseit is megismerjék. A termelőszövetkezeti szövetségek sokat segíthetnek,--■ifliififtni<- -»»»ittirtfr a termelési programok egyeztetésében, azonban ezt a feladatot sajátos helyzetüknél fogva, csak viszonylagos szűk körben tudják elvégezni. A népgazdaság! terveket, az általános országos méretű előirányzatokat közli a sajtó, a rádió. De fontos, hogy a tsz-ek tájékozódhassanak a szövetkezeti gazdaságok elgondolásairól és ennek birtokában határozzák meg saját gazdasági tevékenységüket. A mai információs lehetőségek mellett csak utólag» amikor a gazdasági döntések már visszavonhatatlanok, derül ki, hogy a szövetkezeti gazdaságok hogyan, milyen irányban fejlesztik gazdaságukat, mit kívánnak termelni Ez is hozzájárul ahhoz az elég gyakran tapasztalt jelenséghez, hogy amíg bizonyos termékekből nem lehet kielégíteni az igényeket. más termékekből fölös készletek halmozódnak fel, vagy mennek tönkre. Ezért olyan nagy jelentőségű a Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdaságtan i Kutató Intézete által készített tájékoztató, amely a termelőszövetkezetek 1968. évi termelési és pénzügyi előirányzatairól nyújt tájékoztatást. A tájékoztatás néhányszáz tsz elgondolásait összegezi, elemzi. A gazdaság irányítóinak nyújtott információ mellett a szövetkezetek vezetői számára lehetőséget teremt előzetes elgondolásaik pontosítására, adott esetben — ha például az derül ld, hogy valamilyen mezőgazdasági termékből kevesebbet, vagy az igényeknél többet kívánnak termelni — az elötervek módosítására. A tsz-ek beküldött válaszaiból kiderül, hogy a szövetkezetek vezetői miként reagáltak a mezőgazdaság fejlesztésére hozott központi döntésekre; lemérhető, hogy mennyiben élnek az új lehetőségekkel, hogy milyen mélyre hatolt a gazdaságirányítás új rendszerének szelleme. A mezőgazdasági ár- és pénzügyi intézkedések, a változó közgazdasági feltételek már éreztetik hatá- sukat. Ezeknek az elgondolásoknak a realitását támasztják alá a termelés műszaki- és takarmánybázisának megteremtését szolgáló tervek. A tsz-ek beszerzési és beruházási szándékából világosan kiderül» hogy a gépesítés mellett első helyen a szarvasmarha-, a sertésistálló építése iránt jelentkezik a legnagyobb érdeklődés. Bizonyos fokú előrelépés várható a szántóföldi takarmánytermelés fejlesztésében is. A tsz-ek a szálas és lédús takarmányok jelentős növelése mellett az őszi árpa termelésre fektetnek nagy súlyt az előirányzatokban. A tanulmányozott termelő- szövetkezetek többsége az állatállomány növelését irányozta elő. — A szarvasmarha-, a tehén-, a sertés-, a juh- és a baromfi-állomány volumenében és arányaiban is növekszik. Megfigyelhető, hogy a szarvasmarha-tenyésztés» a lótartás, a szálastakar- mánytermelés, a zab- és a burgonyatermelés rovására, esetenként az ipari növények kárára fokozódik. A tsz-ek jelentős része a következő évben határozottan növelni kívánja a mák-, a rizs-, az étkezési borsó-» a siló-kukorica- és a búzatermelést. Ugyanakkor több fontos gazdasági és kereskedelmi növénynél: a kukoricánál, a zöldségféléknél, a napraforgónál, a cukorrépánál, a burgonyánál, a dohánynál — hanyatlik a tsz-ek vállalkozó kedve. Érdekes tapasztalat. hogy bár újabb tsz-ek tervezik a zöldség- termelés bevezetését, ez nem ellensúlyozza a termelést csökkentő törekvéseket. A termelőszövetkezetek a részesedés és a szövetkezeti jövedelem növelésére számítanak. Figyelemreméltó, hogy a jövedelem- növekedés forrásai között nagyobbrészt a hozamok tervezett emelkedéséből, a termelési szerkezet változásaiból származó bevételek szerepelnek. Ebből korántsem teljes, a következő évre szóló gazdasági program vázlatos ismertetéséből is világosan felismerhető, hogy a vizsgált tsz-ekben figyelembe vették az üzemek sokoldalú adottságait és a széleskörű állami intézkedésekre támaszkodva» a népgazdaság számára is kedvező irányba fordították — néhány terület kivételével, mint például a zöldségtermelés — termelésüket. D. L. Teljesítette éves tervét a tiszaföldvári szövetkezeti kiskereskedelem A tszaföldvári általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet december első napjaiban teljesítette éves kiskereskedelmi tervét Az áruforgalom 67 millió forint, s év végéig 11 százalékos túlteljesítésre számítanak. Az összforgalomnak 32 százaléka élelmiszer, 34—35 százaléka tartós fogyasztási cikk, a többi ruházati termék. A szövetkezet július 15- én nyitotta meg új, korszerű bútorüzletét. Eddig több mint 2 millió forint értékű berendezést értékesített Cikkünk nyomán Aladdin és a csodalámpa Szolnok megyében Az elmúlt hónapban „önzés, vagy mulasztás” címmel cikket jelentettünk meg arról, hogy három alföldi színházunk — a kecskeméti, a békéscsabai, és a szolnoki — vezetőinek megegyezése ellenére sem láthatnak a kisiskolás korú gyerekeink az életkori sajátosságaiknak megfelelő színházi előadásokat. Szóvátettíik, hogy az elmúlt színházi évadban csak egy gyermekelőadást tartottak Szolnokon, pedig a gyermekpszichológusok véleménye szerint az összes művészetek között éppen a színház — a maga összetettségével — gyakorol a legnagyobb nevelőhatást a kisgyermekekre. Felvetettük azt a gondolatot is. hogy színházaink a leendő közönségük nevelésének leghatásosabb módjáról mondanak le, amikor nem tűznek műsorukra mesejátékokat, ifjúsági darabokat. A kecskeméti és a békéscsabai színház szándékáról még nem tudunk, de arról örömmel számolunk be. hogy a szolnoki Szigligeti Színház nagyon dicséretes módon belátta a gyermekelőadások szükségességét. Karácsony másnapján, december 26-án délelőtt fél tizenegy órakor Hauff: Aladdin és a csodalámpa című mesejátékának tapsolhatnak a szolnoki gyerekek. A mesét Hárs László alkalmazta színpadra, az előadást Győző László rendezi. A főbb szerepeket Sebestyén Éva, Győri Márta, Halász László, Juhász János és Bara- nyi László játsszák. A mesejátékot — a megyei tanács művelődésügyi osztálya segítségével — egyes tájhelyeken is bemutatják. így Aladdin premierje előreláthatóan december 23-án Tiszafüreden lesz. Egy mesejáték tehát már ebben a színházi szezonban is lesz, de ez bizony még nagyon t kevés. A pedagógusok, a szülők és a gyerekek öröme akkor lenne teljes, ha a színház- igazgatók megvalósítanák az 1966. szeptemberében felvetett elgondolásukat és a szolnoki színpadon láthatnánk már ebben a szezonban a békéscsabai és a kecskeméti mesejátékot. — ti — Vasárnap nyílt a Téli Tárlat A Damjanich Múzeum immár szép múltra tekintő hagyománya az évenként két ízben megrendezett képzőművészeti seregszemle, a Tavaszi és Téli Tárlat. Míg a Tavaszi Tárlat sajátja, hogy csak a Képzőművészek Szövetsége Területi Szervezetének tagjai vehetnek részt a kiállításon, a Téli Tárlatra anyagot küldhetett minden Szolnok megyében élő és dolgozó festő, szobrász és kerámikus. Függetlenül attól, hogy hivatásos alkotó vagy amatőr. A beérkezett anyagot a Képzőművészeti Lektorátus zsüribizottsága válogatta és különböző szempontok szerint ítélte kiállíthatónak, vagy utasította el. Ez a tárlat tehát azért született, hogy keresztmetszetet adjon megyénk képzőművészetéről, bemutassa azokat a művészeket, akik körülöt tünk élnek, s akiknek alkotásait ez a táj, az Alföldnek ez a speciális darabja inspirál munkásságukba n. A Tisza festői vidéke, az Alföld sík határa, s szorosabban véve a Tisza—Zagyva találkozásának közvetlen szomszédunkban fekvő megragadó képe közel százhúsz esztendő óta vonzza a művészeket. A szolnoki művésztelep a legrégibb hagyományokkal rendelkező kolóniánk, s kétségtelen, ennek legerősebb oldala a festészet. A táj vonzása azóta sem csökkent, annak ellenére, hogy a látvány jelentősen változott. Ma már a fákkal körülölelt, elszórt tanyák, poroszkáló lovas- szekerek, földbebújt házak mellett a hatalmas síkokban terülő géppel művelt vetéscsíkok. konstruktív, monumentális gazdasági épületek a megváltozott gazdasági élet jellemzik az Alföldet. S a szolnoki festészet történetében sem csak kizárólag a táj ábrázolása volt hangsúlyos, inkább az itt élő emberek viszonyainak, életének kritikus hangú művészi megragadása. Gondoljunk csak Fényes Adolf Szegény ember sorozatára, Szüle Péter paraszt- figuráira. Aba Növák ViT- tfios világról alkotott véleményének groteszk fintorára, vagy tágabb körben mozogva Tornyai János, Koszta József, Révész Béla a parasztság életével foglalkozó mélységesen átér- zett, kritikus munkásságára. Ez a parasztsors, ez az életforma gyökerében megváltozott. Ennek az új világnak, a külső és belső változásoknak művészi fogalmazását várjuk mai képzőművészeinktől. Arra a kérdésre várjuk a választ, mit jelent ma alföldi művésznek lenni, melyek azok a megváltozott gondok, problémák, amelyek a ma itt élő képzőművészeket foglalkoztatják az elmúlt nemzedékek művészi problémáival szemben. S azon a szoros körön túl, amelyet megyénk természeti fekvése, az alföldi ember sorsa mutat, tágabb értelemben az egész magyar megváltozott valóság művészi érzékelése és értékelése kell, hogy kiáltó különbséggel szóljon az elmúlt nemzedékek és a mi nemzedékünk művészetéből. Ma, amikor a hírközlés modern eszközei a legtávolabbi falvakba is eljuttatják a világ politikai és gazdasági eseményeit, természettudományos és technikai eredményeit, ma. amikor minden területen soha nem tapasztalt, fejlődést, forrást mutat a világ — nem elégséges a puszta környezet közömbös ábrázolása. Ahhoz, hogy valaki jó művész legyen, a kor hangulatának alapérzésének meg kell mutatkoznia valamilyen áttételes formában művészetében. El kell döntenünk, hogy ezekre á kérdésekre ad-e választ és milyen mértékben az idei Téli Tárlat. Kétségtelen, vannak jó alkotások, a művésztelep alkotóitól látunk néhány igazán szép művet. Egészében véve azonban több mondanivalót, frissebb, gazdagabb anyagot vérűnfc képzőművészeinktől. Egri Mária A vekkel Ki ne gondolna olykor az idő gyors múlására? Ki ne tűnődnék néha el azon, hogy azok a karonülő gyermekek. akiknek csak nemrégiben csipkedtük meg az arcocskájukat, egy délben táskával a hónuk alatt mint másj- öikos gimnazisták jönnek velünk szembe, s aztán szinte minden átmenet nélkül azt halljuk lóluk. hogy házasságot kötöttek, sőt, már az első gyerek érkezését várják. Hajh, hajh — mondogatjuk ilyenkor mélabúsan —, hogy múlik az idő... A szomszédék Piroskája is milyen hirtelen lett nagy lány. Tegnapelőtt még kezicsókolommal köszönt nekem, ha a lépcsőházban találkoztunk. tegnap már én köszöntem neki kezicsókolommal,. akárcsak a kedves mamának, akivel együtt lakik mellettem az ötödik emeleten, egyszobás lakásukban. Tegnapelőtt még óvodába járt, tegnap érettségizett, s ma már dolgozik. Hajh, hajh... Minden reggel Piroska járt az eszemben, minden áldott reg gél háromnegyed öttől kezdve egvfolytában egészen hét óráig. Mert az időtájt minden reggel háromnegyed ötkor ébredtem Hétig Piroskára gondoltam, minden reggel áttekintettem gyermekkorát. sok-sok apró filmkockát idéztem fel az életéből, csak hogy az idő mennél gyorsabban teljék el hétig Láttam őt magam előtt, amint babakocsijai tolja, amint osztálytársaival vi- horászva jönnek szembe velem az utcán, vagy amint udvarlásával csókolózik a sötét kapu aljban, kapuzárás előtt néhány perccel. De most már itt az ideje, hogy elmondjam; miért töltöttem ébren az időt reggel háromnegyed öttől hétig, s miért éppen azzal töltöttem az időt. hogy Piroskára gondoltam. Nos, a dolog egyszerű. Háromnegyed ötkor azért ébredtem fel, mert csengett a vekker Hétig azért elmélkedtem, mert hétkor kell kimásznom az ágyamból, ha fél kilencre a szerkesztőségben akarok lenni, ahoi dolgozom. S Piroskára azér* gondoltam minden reggel, meri r.err az én vekkerem keltett fel. hanem az övé. Az ő vekkere csengett minden reggel háromnegyed ötkor a szomszédban, üdén csilingelt a vekker a vékony falakon át. hogy a csudába ne ébredtem volna fel! A magamfajta érett korú férfi már nem alszik olyan mélyen reggel felé. Sajnáltam eleinte Piroskát hogy olyan korán kell neki ébrednie. Ki tudja, hová jár dolgozni? Bizony sajnáltam azt a szép. törékeny kislányt. G sem gondolta volna akkor, amikor még a babakocsit tolta. hogy egyszer majd minden reggel háromnegyed ötkor kell ébrednie-•• No de — fűztem hozzá később, rövid néhány nappal utóbb —, miért kell nekem olyan korán ébrednem? Mégiscsak kényelmetlen dolog, hogy azért, mert 6 messzire jár dolgozni, nekem hajnalban kell ébrednem, akármilyen későn tértem is nyugovóra, akármilyen édeset álmodtam is éppen... De hát nem tehettem semmit. azon kívül, hogy igyekeztem minél korábban ágyba kerülni. Mit is tehettem volna? Nekem is egyszobás volt a lakásom, az övék is. Nekem sem volt kedvem elköltözni a vekker miatt, őket sem szólíthattam fel arra, hogy szedjék a sátorfájukat. Tűrtem hát hosszú ideig, nyeltem a keserűséget férfiasán A legjobb kártvapartiból is felkeltem éjfél előtt. „Korán kell ébrednem — mondtam barátaimnak ilyenkor —. háromnegyed ötre van beállítva a vekkerMár vagy négy hete futottam végig Piroska gyermekkorán gondolatban minden reggel, amikor egvszer az az érzésem támadt. hogy szervezetem a korai ébredést megsínyli. Piroskára ekkor már régen mérsékelt rokonszenwel gondoltam gyermekkorát is úntam. Beláttam hogy valamit tennem kell. ha nem akarok elpusztulni időnek előtte. nyomorultul. Szoktam volt a mamájával találkozni néhanapján a liftben, elhatároztam hogy a legközelebbi alkalommal szóvá teszem a vekker ügvét Nem erélyesen, inkább kedvesen. kedélyesen, de azért persze félreérthetetlenül. Végtére is szóból ért az ember. Meg aztán ők nem is sejthetik, hogy az az átkozott vekker engem is felver. — Asszonyom — mondtam, amikor egy szombat délben s liftben csakugyan összefutottam a nyájas és halk szavú özvegygyei —, most elárulok önnek egy államtitkot... Tudja-e ön és a kedves lánya, hogy engem minden áldott hajnalban pont háromnegyed ötkor felver a vekkerük csörgése? — Ezt komolyan mondja, szerkesztő úr? — álmélkodott zavart mosollyal az egyébként tiszteletreméltó hölgy. — Csakugyan? — Esküszöm a szent Haba- kukra és az ébresztőórák istenére — feleltem sziporkázó humorral, hogy lássa, nem kívánok nagy ügyet csinálni a dologból. — Erről sejtelmünk sem volt, szerkesztő úr. elhiheti... — Efelől nincs is kétségem asszonyom... Remélem, nem veszi szemrehányásnak, hogy szóvá tettem-.. — Ó, a világért sem.., a világért se! Sőt! Hálásan köszc nőm... Nagyon kérem, amikoi felébred, dörömböljön át a falon, mert az a lány velem ©gyütl olyan mélyen alszik, hogy mindennap elkésik a munkahelyéről... Hetekig dörömböltem minden reggel, amíg végre sikerült Piroskának egy másik állást találnom. Tabi László k / r ■■■ ff Mit ígér a jovo — 400 tsz tervei alapján
