Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
1WT. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II » A DAKSZLI No Jóm, ilyen I» van. Nem égi vonatkozásban, sokkal inkább köznapi értelemben. A ház kapujára kirajzszegeit kis papíron; „Figyelem} Egy dakszli kutya találtatott. Etetés és gondviselés megtérítésé- vei Igaz Tulajdonosa azonnal átveheti itt a ház- felügyelőnél." Mi sem természetesebb. hor,V azonnal bementem a házba, hiszen mégiscsak alkalmam lesz találkozni a gondviselés ,,intézményével". A konyhában nagytermetű, közepes korú férfi ült az asztalnál, ugyancsak termetes feleségével együtt, éppen vacsoráztak. Az asztal előtt sóvár várakozással lesett a falatokra a szóbanforgó fiatal, barna dakszli. Hanem ezt az iszonyúan hős zszútestü kutyát abban a szempillantásban. amint beléptem, felkapta a háziasszony és belódította a szobába. Rácsukta az ajtót, majd gyanakodva megkérdezte; — A dakszli miatt jött, ugye? — Igen... — váltottam meg, — ha lehetne — a jeletf — vágott közbe. — Tessék azonnal megmondani, milyen jel Van rajta? Lám, máris észrevette, hogy nem én vagyok az „Igaz Tulajdonos A férfi jóindulatúan segíteni akart nekem; — Nohát, tessék már mondani... a kutya farkán... miféle folt van? — Lajos, hát a szájába rágod? — mondta haragosan a házmesterné. aztán félém fordult; — Szép dolog, mondhatom! Inaz, nem ön az első, aki ezzel megpróbálkozik... — Kérem. én... — kezdtem magyarázni, hogy miért is jöttem; de n termetes asszonyság nem engedett: — A jelet! Tudja vagy nem tudja?! A férfi biztatóan félém hunyorított s ujjúval apró kört rajzolt az asztaliamra. — Egu kerek... izé... foltocska — nyögtem ki végre nagy zavarban. Az asszony legyintett * megindult a kutyáért; férje meg a tenyerembe csapott. — Tetszik tudni, megúntam ezt a mogorva állatot. Majd egy hete várjuk már a gazdáját. Nagyon rossz természete van. De ön, úgy látom, kutyakedvelő ember. Gondoltam vigye h&t el... — Viheti — jelentette ki a kutyával visszatérő asszony. — hogyha kétszáz forintot lefizet... Elismerem én a dakszli kiválóságát. dehát eszem ágában sem volt elvinni a másét. Mégcsak nem is tetszett, a kutya ellenszenvét a magam részéről fokozottan viszonoztam is. Azért valami ördög arra késztetett, hogy megmondjam; — Drágái, lom ezt a tartásdijat. — Olyan sokat evett néhány nap alatt? — kérdeztem. — Rengeteget, uram. — Mégis, kétszáz forint... Egy kis kutyakosztért. — Hát a gondviselés? — kiáltott az asszony felháborodva. _ A z tán nem ér meg annyit? Oly nagy hirte. len távoztam a lakásból, a.,Gondviselés Hajlékából”, mintha a huzat, csapott volna ki. Féltem. hooy még rám uszítják a dakszlit... Barát Endre Kozmikus enciklopédia A Szovjet Enciklopédia kiadó megjelentette az „Űrhajózás” című, egyszerű, világos nyelven megirt és’ a nagy közönségnek szánt egykötetes enciklopédiát. Az „Űrhajózás” választ ad rengeteg kérdésre: milyen az űrhajó szerkezete, milyen technikai eszközökkel bocsátják fel, s vezérlik pályájára, hogyan biztosítják a Holdra való sima leszállást, hogyan teremtik meg óriási távolságokra a megbízható kozmikus rádióösszeköttetést, stb. A könyv rengeteg értékes információt tartalmaz a csillagászatról, az asztrofizikáról, a geofizikáról, a kozmikus berendezések hajtóműveiről, a navigációról, az űrbiológiáról és űrorvos tudományról, a kozmikus kutatások módszereiről és eredményeiről, az űrjogról és az űrhajózás történetéről. Az olvasók megismerkedhetnek a különböző országokban folyó űrkutatási munkálatok tervezésével, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán, az NSZK űrkutatási programjával. Egerek a tudomány szolgálatában * 9 9 ínyenc fa'tit — Gyógyszer — Űrkutató A sokoldalú tudományos kísérletek névtelen alanyáról, a háziegérről így ír Brehm, a kiváló zoológus; „Általában 8—10 cm hosszú állat, farkán 180 pajzsgyúrü van, bundája többnyire szürkés-fekete. Meg kel\ azonban jegyezni, hogy színe változik aszerint, hogy milyen környezetben él. A legnagyobb gyorsasággal fut a földön, kitűnően kúszik, meglehetősen nagyoltat ugrik és gyakran hosszabb ideig szökdécsel. Rendkívül torkos kis állat”. A házi egeret í. e. 1400- ban különféle vallások, szertartásokhoz tenyésztették. Írásos emlékek — amelyek szintén ebből az időből származnak — arról tanúskodnak, hogy a kínaiak és japánok a szakácsművészet számára is tenyésztették. Hippokratész és tanítványai szemölcsök és különféle bőrsérülések gyógyítására egérvért használtak. A XII. században Európában epilepsziát gyógyítottak a háziegerek vérével, egy XIII. sz.ázadból származó írásos emlék pedig olyan fertőtlenítőszerről tesz említést, amelynek alapanyaga 24 háziegér véréből készült Aki ezt a szert szedte, állítólag nem kapta meg a fekete himlőt. A múlt század utolsó évtizedeiben már igen sok országban tenyésztettek kísérleti célokra nagytömegűén háziegereket, Angliában ebben az időben az „Bgértenyésztők Klub”-ja évenként kiállításokat is rendezett, itt azonban esztétikai szempontok szerint folyt a zsűrizés, tehát az egér színe, formája, nagysága, alakja szerint adták ki a díjakat. A háziegerek, különösen a fehér albínók, rendkívül érzékenyek mindenféle betegségre, és egyéb’ külső hatásra. Fölöttébb _ érzékenyek pl. a gázolaj szagára. ezért használták fel őket' az első világháborúban tengeralattjárókon a légkondíció ellenőrzésére. (A megnövekedett gazolingázra hangos visítozással reagálnak.) Napjainkban a bakte- orológiai, közegészségtani, gyógyszertani laboratóriumok, orvosi, fizikai, biológiai kutatóintézetek nélkülözhetetlen kísérleti állatkái. Kitűnően alkalmazhatók orvosi kutatások céljaira, mert, rendkívüli érzékenységük miatt hordozó és megőrző „tartályai” a különféle baktériumoknak és vírusoknak. Az oltásokra jól reagálnak, a rákkutatásnál beoltott daganatsejtek rövid idő alatt fejlődnek kJ náluk. Kistermetű állatkák, tartásuk egyszerű és olcsó. Háziegereiket a legfiatalabb tudomány, az űrkutatás is széles körben használ fel kísérletei során. A kutya és a majom mellett az egér volt az első állat, amely kijutott a világűrbe. Napiaink csillagok felé törekvő embere pedig a Holdra és a többi égitestekre is maga előtt küldi majd a fehérszőrű kis állatokat. fényező Sugár-vihar közepette született az ember? Amerikai geofizikus új hipotézise Az amerikai geofizikusok szövetségének 1967. évi gyűlésén dr. Bruce Heezen egy új hipotézist terjesztett elő az ember keletkezésének körülményeiről: 700 000 évvel ezelőtt egy kozmikus katasztrófa óriási változásokat hozott magával földgolyónk történetében. Ennek a sorsdöntő eseménynek naplóját maga a Föld írta meg. Lapjait és ezeknek följegyzéseit az óceán mélyének lerakodásai Őrzik, és a tudomány assan-lassan kibetűzi őket Hapló az óceán mélyén Mindenki ismeri azt a* egyszerű iskolai kísérletet amikor egy elektromágnesre papírlapot helyezünk . _____— — ,^.1 álr/v f errAs r unk. Ezek rögtön összeszaladnak a mágnes erővonalai mentén, a két pólus között Ugyancsak tudott dolog, hogy bármilyen gyengén is, de mindegyik részecske átveszi a mágnesességet és ez a tulajdonsága akkor is megmarad, ha a mágnest eltávolították. Ugyanígy történt ez a földgolyónkon is. Millió és millió éven keresztül a folyók köveket, homokot, iszapot sodortak az óceánok felé A kövek és az ezekben levő mágneses anyagok — magnetit és hematit — a tengerekbe kerültek. Ott egy ülepedést folyamat állott be: a nehezebb darabok gyorsabban. a könnyebbek lassabban merültek el. Mindegyiknek volt azonban elég ideje ahhoz, hogy hozzáigazodjék a Föld mágneses Ilyen nagy időtávlatok között körülbelül 10 000 éves szünetek voltak, amikor a Földnek nem volt mágneses mezeje. Mi a kapcsolata azonban ennek a problémának az ember keletkezésével? Az, hogy a mágneses erőtér megvédi a Földet az intenzív kozmikus sugárzástól. A Föld körüli mágneses mezőből kialakult az úgynevezett Van-AUen övezet, amely felfogja a nagy energiájú kozmikus sugarakat, protonokat és elektronokat. Amikor a Földnek neun volt mágneses mezeje, nem volt ilyen védelmi övezete sem, és az óriási energiájú részecskék a Földre zúdultak. Minden napkitörés után bolygónkon valóságos sugárvihar dúlt. Mi történt közben az élőlényekkel, amelyek ekkor már életben voltak? Minden asszony szívesen csinosítja a konyha ablakot horgolt „vitrázzsal”. Ennek munkamenete az alábbi: Anyaga gyöngyfonál 2 Var es tűvel dolgozunk. Az alap láncszemsor megborgolásával a keretnek számítunk 54 láncszemet, ezután annyiszor 20 szemet, amilyen szélesnek akarjuk és ehhez még 18 szemet adunk. Ez 112 láncszemmel kezdődik (vagyis keret 54, kétszer 20 az 40, egyszer 18, összesen 112 szem). 1. sor: Laza láncszemsor, melyet végig behorgolunk egyráhajtásos pálcával. 2. sor; 4 láncszemmel fordulunk. Utána 2 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, rövidpálcával leöltünk a 3. pálcára, 3 láncszem egyráhajtásos pálcával leöltünk a 3. pálcára, 3 láncszem rövidpálcával leöltünk a 3. pálcára, 3 láncszem egyráhajtásos pálca a 3. pálcára, 3 láncszemet rövid pálcával leöltünk a 3. pálcára. 3 láncszem után 7 egyráhajtásos pálca. (Ez a keretrész). 3 láncszem rövidpálcával. 3 láncszem egyráhajtásos pálcával. 3 láncszem rövidpálcával, 3 láncszem egyráhajtásos pálcával, 3 láncszem rövidpálcával. 3 láncszem után 3 egyráhajtásos pálca. (Ez a Ém™&m ■ -*m* n”*?"!1 -vW-^í-íM "•wív,. ■ -~ :;##iÍ^MÍÜ mm* H &&»% ipif^ fy%Y^<C. Ablakfüggöny középrész.) Ezt ismételjük és utána ismét a keretrész következik. 3. sor: 4 láncszemmel fordulunk. 2 egyráhajtásos pálca, 5 láncszem, egyráhajtásos pálca az egyráhajtásos pálcára. 5 láncszem egyráhajtásos pálca az egyráhajtásos pálcára, 5 láncszem, 7 egyráhajtásos pálca, tovább haladunk az 5 láncszem egyráhajtásos pálcás leöltésekkel és a 3 pálcára mindig 3 pálcát öltünk. 4. sor: A * sor ismétlése. 5. sor: 4 láncszemmel fordulunk. 2 egyráhajtásos pálca. 3 láncszem rövidpálcával átfogjuk a két 5 láncszemes ívet. ismét egy rövidpálca, 3 láncszem, egyráhajtásos pálca az egyráhajtásos pálcára, 3 láncszem, 2 rövidpálca az láncszemes ívek átfogásá- val, egyráhajtásos pálca a pálcára, minden egyráhajtásos pálcára egyráhajtásos pálca, a hétre hét, és a háromra három. Munkánkat a 3.. 4., és 5. sorok ismétlésével készítjük. Befejezésül 10 láncszemet ráhajtás nélkül öltünk le. végig a soron. Éhbe fűzzük a függönyrudat, ha kimosva, kivasalva a függönyt az ablakra tesz- szük. erővonalaihoz, mielőtt a tengerfenéken más anyagok betakarnák. A lerakodásokban tehát millió és millió „mágneses iránytű” maradt fenn, amelyek a földmágnesesség viszonyait mutatják. Elvben ennek legalábbis így kell lenni. Amikor az északi pólus délen volt A gyakorlatban a dolog másképpen áll. A lerakodások felsőbb rétegeiben ugyan tényleg találhatók magnetit darabok, amelyek a geomagnetikus Északisarkot „mutatják” de a mélyebb, régebbi rétegekben egészen más irányt mutatnak — néha a Délisarkot — bizonyos esetekben pedig egyáltalán nincsen mágneses tulajdonságuk. Ez csak azt jelentheti, hogy az idők folyamán a Föld pólusainak helye megváltozott, mi több volt idő, amikor a Földnek nem volt mágneses mezeje. Olyan nyomokat is találunk, amelyek arról az időszakról tanúskodnak, amikor a Földnek nem volt mágneses erőtere. Hétszázezer évvel ezelőtt a mai geomagnetikus északi pólus déli pólus volt — 900 000 évvel ezelőtt északipólus — 2 000 000 évvel ezelőtt déli pólus, azelőtt pedig ismét északi sarok. A kozmikus sugárzós hatása A választ a biológiai kutatások adják meg, Ha az élőlényeket intenzív sugárzásoknak vetik alá, megnő a mutációk gyakorisága, a leszármazottak új és örökölhető tulajdonságokat mutatnak fel. Feltehető. hogy a sugárzások AJ állat- és növényfajták keletkezését segítették elő. És ez elég könnyen bizonyítható. A tengerfenék talajának vizsgálata kimutatta, hogy rétegenként új és új növényfajták nyomai találhatók. Ezzel kapcsolatban még egy szenzációs megfigyelés történt A tudások észrevették, hogy '' különösen sok állat és növényfaj akkor tűnik el, sok más pedig akkor jelenik meg, amikor a lerakódások azt bizonyítják, hogy a Föld mágneses mezeje megfordult Ekkor azonban — mint már említettük — egy körülbelül 10 000 éves „szünet” állott be, amikor a Földnek nem volt egyáltalán mágneses tere tehát — védő övezet híján — teljesen ki volt téve ■ kozmikus sugárzásoknak. Ez a periódus segíthette elő az élő világ továbbfejlődését.
