Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-02 / 285. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LABA Ara t 50 fillér XVIII. évfolyam, 285. szám. 1967. december 2., szombat. Megkapják a pénztárku!csot is (5 A lakóhelyi kö­zösségben élő ember — aki mindennapos tapasztalatai­ból tudja, hogy é’-etét alap­vetően befolyásolja a te­lepülés is, ahol lakik —, természetes jogának tekin­ti a beleszólási, döntési le­hetőséget a helyi ügyekbe. Úgy tűnik, erről viszony­lag kevés szó esik mosta­nában, bár az új gazda­ságirányítási rendszer alapelveinek kialakítását megelőző vitákban sok fon­tos elvi kérdést kellett ez­zel összefüggésben eldönte­ni. A tanácsi demokratiz­mus tartalma természete­sen nem lehet vitakérdés; hiszen köztudomású, hogy tanácsaink népi önkor­mányzati szervek, amelyek egyesítik az államhatalmi és az igazgatási funkciókat. Ám hogyan valósítható meg a tömegek hatékony beleszólása, ha figyelem­mel kell lenni arra is. hogy a tanács természete­sen nem lehet független az ország, a népgazdaság ha­talmi és igazgatási irányí­tásától? A korszerű államigazga­tás és a helyi gazdálkodás irányítása sajátos szakér­telmet kíván; és ennek se­gítségével érvényesül a de­mokratizmus is, mert a demokratizmus tartalmi, lényegi erősítése azt jelen­ti, hogy a helyi lakosság e választott szervei valóban minden, a területüket érin­tő lényeges kérdésben dönt­hetnek és döntési szférá­jukba kerülnek a területi fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök is. Ami az önállóság ez utóbb említett sarkpont­ját az anyagi eszközöket illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az elmúlt évek vál­tozásai lényegében már elő­készítették a jövő évtől várható nagyobb anyagi önállóságot. A tanácsok mind jelentősebb összegek­kel gazdálkodtak, amit a tanácsi költségvetések gyor­san bővülő keretei jelez­nek; 1957-ben például 7,4 milliárd volt országosan a tanácsi költségvetések ösz- szege. amely 1966-ban mái 18.8 milliárdra emelkedett Ezen belül különösen gyor< ütemben nőttek az úgy­nevezett község fejlesztési alapok — amelyek felhasz­nálásáról a tanácsok eddig is teljesen önállóan dönt­hettek; 1957-ben 322,2 mil­lió forint volt p2 az ösz- szeg. 1960-ban ned’g elér* te az 1338,9 milliót. Min des azonban csak azt jelzi, hogy a tanácsi gazdálkodás jövőévi válto­zásai nem minden előz­mény nélkül valók. Kétség­telen azonban, hogy 1903- tól nem egyszerűen a ko­rábbi tanácsi hatáskörben levő összegek bővítéséről, hanem ennél sokkal több­ről: elvi változásokról van szó. Eddig a helyi érdekeket igazán befolyásoló ügyek egész sorában az úgyneve­zett ..kettős iránvítás” el­ve érvényesült. Ez azt je­lentette. hogv bár formai­lag a választott tanács — és ügvírtéző szerve; a vég­rehajtó bizottság — vezet­te a tanácsapoarátus osztá­lyait. ugyanakkor azonban ezek az osztálvok saiát ágazati minisztériumoknak — illetve „magasahbfokú”. tehát járási, mepvei kerü­letekkel szemben pedig: városi tanácsoknak is köz­vetlen felelősséggel tartoz­tak. Ilyen módon az ága­zati, minisztériumi irányí­tás Budapestről döntött a2 ipari, a kereskedelmi. a munkaügyi kérdések több­ségében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ahol a pénz — és hozzá: a magasabb szintű hatáskör — ott az érdemi döntés lehetősége is: márpedig ez eddig a mi­nisztériumok kezében volt így alakult ki az a sajá­tos munkamegosztás, hogy — némi túlzással szólva — az Igények összegezése, te­hát a kérés tartozott a he­lyi emberekre, de másnál volt a „pénztárkulcs”. Igaz a tanácsok ez­után sem gazdálkodnak „nyitott’’ pénztárcából. Ám a kettős irányítás elve jog­szabályi döntéssel meg­szűnt: 1968-tól a választott tanács felelős a tanácsap­parátus munkájáért és a minisztériumok csak a ta­nácson keresztül irányít­hatják a szakigazgatási osztályokat is. Az új kormányrendelet szerint, a tanácsok éppen úgy mint az üzemek, ma­guk dolgozzák ki hosszú és középtávú — ötéves —, va­lamint éves terveiket. A megyei tanácsok részt vesz nek az országos tervezés­ben is, ami módot ad ni ágazatok, Iparvállalatok te­rületpolitikájának össze­hangolására. Mindehhez já­rul a korábbitól elvileg különböző anyagi önálló­ság. a tanács — bevételei­ből és az állami hozzájá­rulásból — fejlesztési ala­pot képez. amire akár bankhitelt is felvehet. Ami — látjuk — alapvetően kü­lönbözik a „pénzkérés” módszerétől; ez már való­ban gazdálkodás. Fontos új tényező továb­bá, hogy a tanácsok általá­ban ötéves időszakra — most átmenetileg; 1970-ig — előre tudják, milyen összegekkel gazdálkodhat­nak. s így hosszabb Időre szóló, jelentősebb fejlesz­tési előirányzatokat valósít­hatnak meg. Gazdálkodá­suk . jelentős eleme, hogy az illetékességi területükön működő állami és szövet­kezeti vállalatok nem él veznek majd — mint ed­dig — szinte „teljes terü­letenkívüliséget”, hanem meghatározott kommunális adót fizetnek a tanácsnak, amely később az adókulcs „mozgatásával” vonzóvá te­heti, vagy ha szükséges, nehezítheti úi vállalatok telepítését, illetve a koráb­biak bővítését, a helyi igé­nyeknek megfelelően. Kétségtelen, hogy mindez — és egész sor fon­tos részletszabály még — azt jelenti, hogv a helyi la­kosság választott szerve; a tanács valóban érdemben irányíthatja a gazdálko­dást. a fejlesztést. Termé­szetes azonban, hogy az említett elvek megvalósu­lásának elsőrendű feltétele a pénz, az anyagi lehető­ség. Ahhoz pedig, hogy a helyi ieénvek kielégítésé­hez valóban elegendő ösz- szegek álljanak rendelke­zésre. bizonvos időre van szükség. Ám a gazdaság­irányítási reform tanácspo­litikai elvei — hosszabb távon — ebbe az Iránvba mutatnak, a helvi döntések lehetőségeit tágíHák! Tábori András M e g n ö v e k e d e 11 a bútorvásárlás Újra feltöltik a raktárakat Előjegyzést is felvesznek A megye állami és föld­művesszövetkezeti üzleteit járva tapasztaltuk: alaposan megcsappant a bútorkész­let, jelentősen romlott a választék. Ugyanakkor a kereslet egészen hihetetlen mértékben megnőtt az utób­bi néhány hét alatt. A ke­reskedők a kiürült raktára­kon kívül alig tudnak mit mutatni a vevőknek. Utána jártunk, miért tűntek el a bútorok a piacról. A megyei tanács vb ke­reskedelmi osztályánál az idei. illetve a múlt év azo­nos időszakának forgalmi adatai iránt érdeklődtünk. A kapott információ szerint az állami és földművesszö­vetkezeti kereskedelem a múlt évben január—szep­tember 30. között 6o millió forint értékű bútort érté­kesített, míg ebben az év­ben 68,1 milliós forgalmat — 13,1 százalékkal többet — bonyolított le. (Hadd je­gyezzük meg, hogy az össz­forgalom 30 százalékának erejéig kedvezményes hitel­levéllel vásárolt bútort a lakosság.) Márk István, a megyei ta­nács osztályvezetője elmon­dotta, hogy az év hátralévő részében jelentős mennyi égő im­port és hazai gyártású bútort szállít mér az fiz­ietekbe a nagykereskede­lem, Arra is kíváncsiak vol­tunk, a kereskedelem vét­kes-e abban, hogy mondhat­ni üresek a boltjai. A Szol­nok megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat lsazga-i tójától a készletek alakulá­sáról kértünk felvilágosí­tást. A következőkről győ­ződtünk meg: Augusztus elseje és no­vember 15 között átlagosan 80 százalékkal volt nagyobb a vállalat bútorkészlete, — mint tavaly. A forgalom el­érte a 45 millió forintot. A szállítmányokat folyamato­san küldte a BÚTORÉRT, így november közepéig az árusításban nem volt fenn­akadás. A vállalat november 15- én 3,1 millió forint értékű bútort tárolt a raktáraiban. Ez a készlet 75,8 százalék­kal haladta meg az elmúlt év november tizenötödikit. Az utóbbi két hétben vi­szont valóságos vásárlási láz ütötte fel a fejét a piacon. A szolnoki üzletben egy nap alatt 700 ezer forint ér­tékű bútort vettek meg hi­tellevélre. a készpénzforga­lom 105 ezer forint volt. Ez a rendes forgalomnak sok­szorosa. A vevők néhány nap alatt a vállalat teljes bútorkészletének kétharma­dát megvásárolták. A földművesszövetkezeti üzletek készleteinek alaku­lása hasonló volt az állami kereskedeleméhez — A MÉSZÖV illetékes főosztá­lyán tájékoztattak így ben­nünket. Egyszóval a megye bútorüzleteit Szinte teljesen „kifosztották” a Vevők. Kiderült tehát, hogy az átmeneti hiányt az egész­ségtelen és ugrásszerűen megnövekedett vásárlás okozta. Érthető, hogy ak­kora készlet tartalék nem áll rendelkezésre az amúgyis raktárhiánnyal küzdő bútorüzleteknek, — amely ezt a ‘vásárlási hul­lámot kibírta volna. Még egy kérdés maradt hátra: Mikor lesz vajon több bútor az üzletekben? Decemberben a szokott választékban 3,5 millió forint értékű bútort kap az iparcikk kiskereskedel­mi vállalat, és jelentős mennyiségű árut várnak a földművesszövet­kezetek is. Egyszóval újra megtelnek a raktárak. Nem kell félni, lesz bútor. Emellett az állami üzle­tekben előjegyzést is fel­vesznek a vevőktől az 1968 első negyedévi import és hazai szállítmányok ter­hére. — f — p A MSZMP Szolnok mt gyei Bittó t t»ágá nak ülése Tegnap kibővített ülést tartott a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Szolnok Megyei Bizottsága. Az Ülé­sen Vaczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatót a párt Köz­ponti Bizottsága 1967. no­vember 23-án és 24-én megtartott ülésén előter­jesztett beszámolókról és a hozott határozatokról. A megyei pártbizottság tudomásul vette a tájékoz­tatót és jóváhagyta az in­tézkedési tervet, amely tar­talmazza. mikor, hogyan és milyen fórumokon tá­jékoztatják a pártszervek a tagságot és a pártonkí- viilieket a Központi Bizott­ság üléséről. Több munkalehetőség nőknek Korszerűbb üzemek 1970-re Mezőtúron Aki a felszabadulás előtt ismerte Mezőtúrt, ugyan­csak elcsodálkozik a város húsz éves ipari fejlődésén. A hajdani téglagyár, szövő­gyár és néhány kisiparos mellett ma már három ta­nácsi vállalat és hat kis­ipari szövetkezet jelenti a város iparát. Huszonegynéhány évvel ezelőtt még alig két-há- romszáz munkás dolgozott az iparban, s ma már csaknem kétezer mezőtúri talál odahaza megélhe­tést az említett vállala­toknál, szövetkezetekben. Termelvényeikpek híre túl­nőtt a város határain, sőt az országén is. Tavalyi ter­melési értékük több mint 140 millió forint volt. A szembetűnő fejlődés ellenére sem elégedetten azonban a város vezetői. — Tovább akarnak lépni, az eddiginél gyorsabb ütemben Miijén lesz ? Tegnap, december else­jén járt le a szolnoki fel- szabadulási emlékműpályá­zat beküldési határideje. Hat alkotó összesen tíz ter­vet nyújtott be. 'Az emlék­művek környezetének ki­alakításában a legtöbb esetben építészek is részt vettek. így tulajdonképpen alkotónárosok munkáiról van szó. A megyei és a városi tanács, valamint a Képző- művészeti Lektorátus kép­viselőiből álló zsűri körül­belül két hét múlva hirde­ti ki a döntést, hogy me­lyik pályamű alapján fog­ják felállítani a Tisza-ligeti lejáróban a felszabadulási emlékművet. Javasoljuk, hogy a szol­noki közönségnek tegyék lehetővé a benyújtott pá­lyamunkák megtekintését, hogy az elfogadott és fel­állított emlékmű mellett azt is láthassuk, hogy mi­lyen anyagból választották ki a nyertes művet. Úgy véljük, minden beérkezett alkotás képvisel olyan mű­vészi értéket, hogy ha dí­jat nem is kap, számot tarthat a közönség érdek­lődésére. fejlődni. E célból készítet­ték el a város iparfejlesz­tési tervét, amely több év­re előre megjelöli a felada­taikat. Többek között a női munkaerő foglal- kozt fásának javítását, a fi italok munkáhaáliítását tűzték ki céluL Ezzel párhuzamosan fára­doznak a lakosság javító­szolgáltató igényének minél jobb kielégítésén is. A feladatok végrehajtása érdekében a meglévő üze­mek korszerűsítését irá­nyozták elő. A korszerűsí­tés alatt nemcsak új gépek beszerzését értik, hanem a termékek műszaki színvo­nalának emelését, új termé­kek gyártását. A vasipari vállalat mezőtúri telepén például szeretnék, ha 1970- ig megkezdhetnék az ipari tv adóberendezések szerel­vényeinek gyártását. — A cipőipari ktsz-ben az ex­porttermelés növelését tart­ják elsődleges feladatnak. A városi tanács az emlí­tett és még több más tenni­valók végrehajtásához meg­felelő segítséget is ad. Anyagilag támogatja a vállalatokat, szövetkezete­ket, terjeszkedésükhöz t si­ket, megfelelő épületet biztosít. A „Szász”-féle malmot a ktsz-ek részére adja át, míg a „Gazdák“ malmát az fmsz-nek, ha azt kereske­delmi célra, a város lakói javára hasznosítja. Segítséget nyújt a tanács új létesítmények építéséhez is. A tervek szerint 1970-ig egy új téglagyár építését kezdik meg, s csaknem 9 millió forintos költséggel űj kenyérgyá­rat létesítenek. Ezenkívül tervezik a cipő­ipari ktsz üzemházának bő­vítését is. Mindezek követ­kezményeként a már emlí­tett 2000 ipari munkás lét­száma 1970-re másfélszere­sére emelkedik. Az összlét- szám mintegy 70 százaléka női dolgozó lesz. Elutaztak a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták A Szovjetunióban élő ma­gyar származású internacio­nalisták, — akik a Partizán Szövetség, a Honvédelmi Minisztérium és az MSZBT vendégeiként két hetet töl­töttek hazánkban, pénteken délután elutaztak Budapest­ről. Búcsúztatásukra a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent úszta Gyula altábor­nagy, honvédelmi miniszter­helyettes, Otta István vezér­őrnagy, a Hadtörténelmi In­tézet és Múzeum parancs­noka, Vágó Ernő, a Magyar Partizán Szövetség titkára. Kiss László, az MSZBT tit­kára, valamint a Külügy­minisztérium képviselője. Jelen volt a búcsúztatás­nál F. J. Tyitov, a Szovjet­unió budapesti nagyköve­te la

Next

/
Oldalképek
Tartalom