Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP löst, december 3. A NYUGATNÉME VASUTAK RÉME Jártak központi lapja a Nhan Dán minden nap közli a legfrissebb hadijelentéseket. Képünkön: Hanoi egyik újságárusa A zsaroló egyre többet követel' A nyugatnémet rendőrség egy óriási különítménye több éve eredménytelenül nyomoz a vasutak réme után, aki rendszeresen robbanóanyagot helyez a szerelvényekbe és az áílomá- »ok csomagmegőrzőjébe. Eddig 9000 különböző nyomon indultak el, de egyik sem vezetett a tetteshez. — A zsaroló 1300 levelet küldött a vasútigazgatóságokhoz, és bűnügyi dossziéja 14 tekintélyes kötetre szaporodott. A rendőrség előbb 10 000, később 20 000 márkát ígért annak, aki megbízható adatot közöl róla, de eredmény nélkül, 1959: Az első zsaroló levél Amikor a hamburgi vas- útigazgatóság 1959. június 24-én kézhez kapta az első levelet, amelyben a zsaroló (Roy Clark néven) 30 000 márkát követelt, senki sem gondolta, milyen óriási méreteket fog ölteni az ügy. Nem vették komolyan a fenyegető levelet, és Roy Clark hét évig nem is tett semmit. 1966-ban azonban újra jelentkezett azzal, hogy aláaknázza a Hamburg— Bremen vasútvonalat, ha nem kap 50 000 márkát Ha hajlandók fizetni, a Bild nevű napilap első oldalán közöljék a következő jelet: R. C. 5. w. g, 1966 szeptemberében Roy Clark már 100 000 márkára növelte az összeget. A vas- útigazgatóság nem fizetett, és nem is történt semmi. Egy hónappal később a merénylő értesítette a Hamburger Abendblatt szerkesztőjét, hogy 15 perc múlva bomba robban a hamburgi állomáson. A pokolgépet nem sikerült megtalálni, de szerencsére csak kisebb rob. bánás történt. Másnap a merénylő 120 000 márkát követelt, azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem kapja meg, valami borzasztót tesz. 1967: Holtponton a nyomozás 1967. május 13-án az ismeretlen merénylő gerendát helyezett a Benderkes— Bremenhaven vasútvonalra. Emberáldozat nem volt, — mert a személyszállító vonatot egy tehervonat előzte meg. Az óriási mozdony szétmorzsolta a gerendát és kisiklott. Nem sokkal később Roy Clark bejelentette. hogy ezután bombát használ. Szeptember 16-án a Hamburg—Harburg vonalon egy szerelvény kifeszített drótkötélnek futott. Roy Clark bejelentette, hogy ez is az ő műve volt. Aztán két bomba robbanj a hamburgi állomás csomagmegőrzőjében. Az egyik megsebesített egy embert. 1967 októbere: 700 000 márkát kérek Szeptember 24-én Clark telefonon 250 OOo márkát kért — Ellenkező esetben — mondta —, ötven kilogrammos bombát helyezek az egyik vasútvonal alá. — Október 2-án a Hamburg— Bremen vonalon valóban bombára futott egy szerelvény. Szerencsére a robbanás kisebb mérvű volt, és csupán egyetlen ember sebesült meg. Október 8-án Clark már 700 000 márkát követelt telefonon. — Hangját akkor magnetofonszalagra vették, és valamennyi rádióállomás közvetítette. A hallgatók közül senki sem ismerte fel. A nyomozás folyamán rengeteg embert letartóztattak. Egyet egy nyilvános telefonfülkéből cipeltek el. Egyikük sem volt azonban azonos a merénylővel. A nyomozás folyik. 4b „Olaszországban • sajtószabadság nem az újságírók szabadsága vagy azoké, akiknek van mondanivalójuk, hanem azoknak a szabadsága, akiknek elég pénzük van hozzá, hogy mondjanak vagy inkább mondhassanak valamit. Gyakorlati!ag tehát (nagyon kevés kivétellel) a legnagyobb gazdasági vagy hatalmi csoportok szabadsága, más jelöl azoknak a fájdalma, akik — kevés pénzűk és kevés hatalmuk lévén — hősiesen erőfeszítéseket tesznek az életben maradásra. A helyzet csak súlyosbodott az utolsó években, mert az újságok előállítási költségei egyre emelkednek, mialatt az olvasók száma különböző okokból korlátozott maradt.’’ (A bolognai L’AVVENIRE d’ITALIA című katolikus napilapból.) A gyémántkirály és egyéb ékszertorténeíök Mikor az amerikai Joseph Ascher ékszerész el akarta vágni a valaha is ismert legnagyobb gyémántot, a 3106 karátos „Cullinan”-t, elhivatott a művelethez egy orvost és két ápolónőt. Az ékszerész ugyanis szívbeteg volt és attól tartott, hogy az elvágásnál jóvátehetetlen hibát követ el és szívrohamot kap. De tapasztalt szeme és biztos keze nem hagyta cserben. A „Culli- nan”-t elvágása mesterien sikerült, és így roppant mértékben növelte az ékszerész vagyonát. A megrázkódtatás miatt Ascher így is három hónapig nyomta az ágyat. Mindez az évszázad elején történt. Ma viszont a szakkörök újabb gyémánt elvágását lesik, a rendkívül értékes „Golflabda” nevű angol darabot. Az értékes követ hatalmas rendőri fedezettel hozták Európából New Yorkba. A gyémánt „sebészeti” kezelésére nagy előkészületeket végezlek, négy kisebb darabot készítenek belőle összesen egymillió dollár értékben. Hogyan találták a Golflabdát? A „Golflabda” története igen érdekes és tanulságos. A France Presse hírügynökség johannesburgi tudósítója 1967 júniusban a következő hírt továbbította Párizsba: Basutoföldön szokatlanul szép 601 karátos gyémántot találtak. Nagyság tekintetében ez a világ hetedik gyémántja”. A tudósító hozzátette, hogy a szerencsés megtaláló Petrus Ramoboa, 38 éves bányász. Petrus a drága kinccsel az ország fővárosába utazott, autóstoppal, mert nem volt pénze útiköltségre és letétbe helyeze ott a gyémántot. A johannesburgi ékszerkereskedők megrohanták Ra- moboat és kecsegtető vásárlási ajánlatokkal bombázták. Végül is a szegény néger, akinek így ölébe pottyant a szerencse, eladta a gyémántot 100 000 font sterlingért A vásárló tulajdonképpen egy amerikai kereskedő volt a Daily Telegraph szerint Harry Winston, a világ leggazdagabb ékszerésze, számos Kém mindé más gyémánt és ékszer birtokosa. övé a 726 karátos Jonker nevű gyémánt, — amely valamikor egy francia királynő tulajdonában volt és 1887-ben tartott árverésen 1 100 000 dollárért kelt el. Winston most a „Golflabdá’ megvásárlásával 700 000 dollár nyereségre tett szert A darab szétvágása és csiszolása után ilyen magasra emelkedett a szegény néger bányász által talált kincs. A 7/311 Street Journal cikksorozatot szentel a gyémántüzletnek és kifejtt hogy a gyémántipar keretében működik a legnagyobb kartellek egyike. A gyémántkereslet a világpiacon egyre növekszik. A drága ásvány 80 százalékát az ipari világ vásárolja meg. A megmaradt mennyiség alig fedezi az ékszerek igényeit A The Diamond News and S. A. Jeweller című lap szerint Oppenheimer nevű délafrikai milliomost nevezik „gyémántkirálynak”. ki vásárolhat Miért olyan drága és keresett árucikk a gyémánt? Azért mert a gyémántleletek igen ritkák. Átlag öt tonna földet kell megszitálni, hogy egy karát vagyis 0,2 gramm gyémánthoz jussanak. Más szóval, ahhoz, hogy egy gramm gyémántot találjanak, két és fél vagon földet kell megszitálni és mindezt primitív eszközzel, tehát nagy fizikai megerőltetéssel. Általában a gyémántok útja nem azonos a „Golflabda’’ nevű gyémánt út- jával. A Dél-Afrikában. Brazíliában, és még néhány más államban talált havi mennyiséget havonta megküldik Londonba, a „Diamond Trading” nevű gyémánt kereskedelmi központba. Ez zárt jellegű kiállítást rendez, amelyre a világ 300 ékszerészét hívják meg. Ezeket bevezetik egy kivilágított nagy helyiségbe, ahol a különleges világítás kidomborítja a kövek fényét és alakját. A gyémántokon feltüntetik azok jellegzetességét és árát és csoportonként adják el és a vevők nem alkudozhatnak és a csoportból nem kérhetnek egy-egy darabot. Ezek a szabályok még a múlt századból származnak és aki azokat megszegi, törlik a meghívandók listájáról. A japán gazdaság válaszúton Szato japán miniszter- elnök fáradhatatlanul járja a világot. Szeptemberben 11 nap alatt öt országot látogatott meg: Burmát, Malaysiát, Singaporet, Thaiföldet és Laoszt. Októberben Indonéziában. Ausztráliában. Új-Zélandban és a Fülöp-szigeteken járt. Novemberben megismételte számos washingtoni látogatásának egyikét, s Johnson elnökkel tárgyalt. Természetesen a japán kormányfő körutazásai elsőrendűen politikai jellegűek — de a nagy vendégjárásban a gazdasági diplomácia nem elhanyagolható szerepet játszik. Szuperhatalom ? Az utóbbi években Japán valóságos gazdasági ..szuperhatalommá” vált, amelyet sokan az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett a harmadik po- tUfirífllif Világhatalomként emlegetnek. Japán több acélt gyárt, mint Anglia. Több elektronikus számítógépet használ, mint az Egyesült államok kivételével bármely tőkés ország. Japán gyártja a világ új hajóinak felét. Az ország járműipara a harmadik a világon — s a japánok a társadalmi termék kétszer akkora hányadát fordítják beruházásokra, mint az angolok, vagy az amerikaiak. A japán nemzeti jövedelem átlag négyszer olyan gyorsan emelkedik, mint az amerikai. Közismert, hogv ebben az előretörésben óriási szerepe van a japán külkereskedelemnek. Az utóbbi tíz évben a japán export évenként 16,4 százalékkal emelkedett, holott a világexport növekedése ebben az időszakban nem volt magasabb évi 6.5 százaléknál. Ebben az előretörésben már aerrvsak olyan hagyományos tényezők játszottak szerepet, mint az alacsony exportárat lehetővé tevő, a nyugateurópai átlaghoz képest továbbra is rendkívül alacsony munkabér. Döntő szerepe volt a gépesítés rendkívül gyors elterjedésének (az említett évtizeiben a munka termelékenysége évenként csaknem 10 százalékkal emelkedett) valamint az exportstruktúra átalakításának. A hagyományos japán export iparcikkek (textil, porcelán stb.) helyét a legkorszerűbb iparágak: műanyag, irodagép, gépkocsi, rádió- technika és az elektronika termékei foglalták el. ^ereszkedés Délkelet-Ázsióban A japán gazdaságnak és a japán exportnak ez a fejlődése világgazdasági és világpolitikai következményekkel is járt. Ma már Délkelet-Ázsia legtöbb országában igen erőteljes a japán gazdasági jelenlét, s erősödik az aggodalom egy esetleges japán gazdasági uralom kialakulása miatt. Japán a hagyomány«« politikai okoktól áttekintve egy sor gazdasági ok miatt is óriási figyelmet szentel Délkelet- Ázsiának. Először: a Japánban egyre emelkedő munkabérek miatt a nagyipar az olcsóbérű délkeletázsiai országokban keres alvállalkozókat, tehát közvetve ki akarja aknázni az itt található olcsó munkaerő tartalékot. Másodszor: éppen a legmodernebb új exportiparágak (elektronikus számítógépek stb.) szempontjából a japán ipar még nem mindenben tud megfelelni az amerikai vagy nyugat-európai piac igényeinek. Ezért úgynevezett „átmeneti exportpiacot” keres. Délkelet-Ázsiá- ból akarja kiszorítani p- amerikai és nyugat-európai konkurenseket. Noha ez az előretörés erőteljesen érinti az amerikai monopóliumok érdekeit. Wash in trónban — politikai okokból — támogatja Japán gazdasági terjeszkedő politikáját. 1967 első felében fordult elő első ízben, hogy a Délkelet-Ázsiába irányuló japán kivitel meghaladta az Egyesült Államokba irányuló exportot. Ezzel párhuzamosa« rohamos ütemben nőtt a délkeletázsiai országoknak nyújtott japán technikai segítség — nem beszélve az átlag ötévenként megduplázódó japán tőkebefektetésekről. Ugyanezt a célt szolgálják a délkelet-ázsiai mezőgazdaság fejlesztésére előirányzott különleges hitelek, amelyeket Japán az úgynevezett „Ázsiai Fejlesztési Bank” útján folyósít Az USA támogatásával Japán délkelet-ázsiai gazdasági terjeszkedése mindenekelőtt azért felel meg Washingtonnak, mert a vietnami háború miatt a közvetlen amerikai befolyás terjeszkedését Dél- kelet-Azsia majd minden országa bizalmatlanul szemléli. Japán viszont — Washington megítélése szerint — szilárd szövetséges. ezenkívül egész sor japán iparágban igen erős az amerikai tőke jelenléte. Ezt fejezte ki legutóbb Rusk amerikai és Miki Takeo japán külügyminiszter közös nyilatkozata. amely szerint a két ország „közöse« törekszik DélketeéAzsia gazdasági fejlesztésének előmozdítására.’’ Japán tehát kétségkívül a világ egyik legdinamikusabb gazdaságával rendelkezik. Jelenleg azonban kapcsolatai még meglehetősen egyoldalúak: az exporthadjárat elsősorban a japán—amerikai gazdasági kapcsolatokat növeli, másodsorban — a délkeletázsiai gazdasági behatolással — közvetett amerikai célokat szolgál. Japán csak a legutóbbi időszakban tett komolyabb kísérleteket ennek az egyoldalúságnak a felszámolására, mindenekelőtt a Szovjetunióval fenntartott gazdasági kapcsolatainak bővítésére. A lehetőségek itt rendkívüliek, de egyelőre csak kezdeti erőfeszítésekről lehet beszélni. (A Szovjetunióba irányuló japán kivitel a japán összexportnak mindössze 2,8 százalékát teszi ki — aránya kisebb, mint a Thaiföldre menő exporté!) A gazdaságilag igen komoly eredményeket elért Japán gazdaságpolitikája csak akkor játszhat pozitív szerepet a világban, ha erőtellesebben folytatja egyoldalú lekötöttségeinek felszámolását.
