Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

19ST. november T. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tanyasi gyerekek voltak.. VISNYEVSZKIJ: Optimista tragédia A Szigligeti Színház bemutatója A tornácon a napos fo­gad, barnaszemű, csupa egészség kislány. Udvaria­san érdeklődik, hogy kit keresünk, bólint, igen, azon­nal és végigvezet a folyo­són. Lábunk alatt vastag szőnyeg simul, ragyog a tisztaság, kórházi folyosó­nak is beillene, csak sokkal hangulatosabb. A falon fényképek: talicskázó, ge­reblyéző fiúk, virágot ül­tető lányok. A tabló felett kedves, gyerekes betűkkel a felirat: „Sokat fáradoz­tunk, de megérte, szép lett az otthonunk!” — Két évvel ezelőtt még az udvari kis lakásban szűkösködtünk, negyvenhét gyerekkel — mondja az iro­dában Rácz Jánosné, a túr- kevei tanyai ' kollégium igazgatója. — Aztán meg­kaptuk ezt a nagy épületet. Ez már egy kis palota. Jöj­jön, nézzen szét... A hálószobák ajtaján egy- egy név, az úttörő őrsök nevei. Ugyanal jan a kö­zösségben élnek itt a kol­légiumban a gyerekek, ame­lyikben az iskolában. Jól bevált ez a módszer, így sokkal eredményesebb a ne­velő munka. A hófehér kis ágyak egy­másutánja példás rendsze- retetről beszél. Talán egy kicsit zsúfoltak a hálók, *— hiába sok még a tanya, rengeteg a jelentkező a kollégiumba. — Ebben a tanévben már nincs tanítás a Túrkeve környéki tanyasi iskolák fel­sőbb osztályaiban. Száz szá­zalékos a városban a szak- rendszerű oktatás! Az idén majdnem százhúsz jelentke­zőnk volt, de csak harminc gyereket tudtunk felvenni, sajnos nincs több helyünk. _ .Mi a tapasztalat,- ho­gyan mutatkozik az emlí­tett szakrendszerű oktatás eredménye volt a tanyasi gyerekek tanulmányi átla­gában? — Sajnos általánosítható, hogy az első félévben min­denütt viszzaesés következik be, de öröm­mel mondhatom, hogy ná­lunk ez nem így van. A gyerekeink javítanak tanul­mányai eredményeiken. — Csak néhány példát mon­dok: Eenedek Sanyi 3,6-ról 4,1-re, Teleki Feri 3,4-ről 4,4-re, Nyitrai Lali 4,0-ról 4,8-ra javított az első fél­év után. Ez is nagy dolog, de talán még többet érő az a változás, amin a gyere­kek átmennek, a kollégium­ban töltött első év alatt. Viszonylag rövid idő után levetkőzik az elmaradottsá­gukat, városi gyerekekké válnak, — de addig bizony nehéz az út. Nézegetjük a takaros kis ágyakat, a hideg-melegvizes fürdőszobát és közben a tanyasi gyerekkuckók vilá­gára gondolunk. — Az újonnan jött gye­rekeink közül sok most fek­szik először ilyen ágyban, most húzott először magára pizsamát, először vette ke­zébe a fogkefét. Magam is megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy némelyi­kük csak most látott eme­letes házat, hidat neonlám­pát. Csaknem 40 százalé­kuk nem ült addig vona­ton, amíg be nem költözött ide, a kollégiumba. A tele­vízióról csak úgy hallomá­suk volt a gyerekeknek. Szeptemberben a nyitó va­csorán többen nem ették meg a sülthúst, mert nem tudtak bánni a késsel, vil­lával és kézzel meg szé­gyelltek hozzányúlni... — A beilleszkedés mi­lyen? Nagyon nehéz? — Néhány hónap után már csak a félszegség ma­rad meg. Megismerkedünk az út­törő otthon-tanács tagjaival. Az önkormányzat funkcióviselőt titkos szava­zással választják. Ez a szerv irányítja a kollégium belső életét, természetesen a ne­velők javaslatai alapján. Az otthon-tanács most az 50. évfordulóra készít kultúr­műsort. • — Sok kisgyereknek ez lesz élete első nyilvános szereplése. Jönnek be a szülők is a tanyáról, de még a nagyszülők is — mondja az igazgatónő. Az egyik fotelben egy kisfiú olvas, nem zavarjuk, az igazgatónőtől érdeklő­dünk:-T Szűcs Feri októberben öt könyvet olvasott el. Van egy jó, hatszáz kötetes if­júsági könyvtárunk, renge­teget olvasnak. S az újsá­gok...! Nem tudunk annyi lapot rencR^,' hogy ne ol­vasnák minden nap laskára azokat. — Amikor hazamennek, nem húzza őket vissza a régi környezet? — Fordítva van. Bizony sok kis lakónk takarít, mos otthon, és zsörtölődik a szülőkkel. Késsel, villá­val kell enni, két tányérból, mondják. S viszik haza a hálóinget is. Meg a könyvet is vasárnap délutánra. Esténként sétára indulnak a gyerekek a nevelőkkel. Az újonnan jöttéknek még rengeteg a látnivaló. Minden lépésük új megcsodálni valót ad és rengeteg kérdést a nevelők­höz: az milyen autó, hogy működik a mozigép, miért fütyül a vonat?... Tanyasi gyerekek voltak, — lassan kitárulkozik előt­tük is a világ. „A forradalomnak csal: akkor van értelme, ha a kojnmunizmus és a barát­ság, az őszinteség és a be­csület ügyét látjuk benne.'’ Ez Visnyevszkij hitvallása. Ez a forradalmi humaniz­mus tölti meg az Optimis­ta tragédiát is, amely ép­pen ezért nem az esemé­nyek epizódszerű feleleve­nítése. nem is egyszerűen történelem a színpadon, ha­nem a történelmet formáló emberek drámája. „A régi irodalmakban az életet mint a sorssal való küz­delmet fogták fel. Ez a tragikus momentum igen erős volt, sokáig tartotta magát — mondta Visnyev­szkij. — Én optimista tra­gédiát akartam írni...” Visnyevszkij, aki maga is részt vett a harcokban, szá­zakat — közöttük bátra­kat és jellemes, igaz embe­reket — látott elpusztulni a polgárháború harctéréin. F. személyes élmény hatására volt képes a forradalmat is úgy felfogni, mint tragédi­ákban' fogant lehetőségét a jónak és nemesnek, a hu­mánum győzelmének. Az ő hősei nem elbuknak, ha­nem áldoztaul esnek. Ez egyéni sorsuk tragédiája. De haláluk által is az élet az ember győz a harcban. Ezért optimista ez a tra­gédia. Október győzelmének öt­venedik évfordulóján talán nem is lehetne jobban, méltóbb módon áldozni á színháznak, mint e darab bemutatásával. Mert a hős komisszámő drámája egy nagy ember — nem nagy történelmi személyiség, ha­nem egyszerűségében, kom­munista emberségében nagy hős — tragédiája. És éppen ezért nem is csupán egy ember drámája, hanem egy népé, amely az emberiség történelmének legnagysze­rűbb forradalmában vérét áldozza a világ átalakításá­ért, s közben, temérdek szenvedés és megpróbálta­tás után maga is átalakul, a születő új társadalom ma­gasztos eszményeihez ha­sonul. Shakespeare tragikus hő­sei. bármilyen fenkölt esz­mékért küzdöttek is. tör­vényszerűen elbuknak a környezetükkel való össze­ütközésben. Erkölcsileg di­adalmaskodhatnak, kivált­hatják ezzel késő századok embereinek rokonszenvét és csodálatát, de ez nem vál­toztat azon. hogy harcuk többé-kevésbé eredményte­len volt. Bukásuk azt a mély igazságot tükrözi, hogy a magányos hős láza­dása, harca nem szabhcl új irányt a történelemnek. Visenvvszkij hősei nem ilyenek. A hős komisszár­nő, Vainonnen a finn, vagy az öreg pétervári kazánko­vács hús-vér emberekként is jelképek, a forradalmi nép megszemélyesítői. A nép pedig az egyetlen tör­ténelmi erő, amely megvál­toztathatja a világ képét. E gondolatok művészi megfogalmazásához igen al­kalmas a darab cselekmé­nye. Annak bemutatása, hogyan lesz az anarchisták homlasztó befolyása alatt ál'ó balti tengerész külö­nítményből rendezett, regu­láris ezred. A 'szerző ennek a forrongó eseménysornak egv-egv epizódiát állítia a színpadra, nem törekedve az epikusán hömpölygő esemén-vmesélésre; inkább csak felvillantja, önállóké­pekben fogalmazza meg an­nak iellemzően sokat mon­dó pillanatait. Markáns, egy tömbből faragott mégis szinte cizelllátan árnyalt jellemeket alkot. Hőseit a belső fűtöttség és pátosz emeli olvan magaslatra, ahol sorsuk egy a forradal­mi nép sorsával, jellemük a néo forradalmi humaniz­musának szimbóluma. A harmincas években született Optimista tragé­dia, mint más, gyorsan klasszikussá érő remekmű­vek előadása, magában hor­dozza azt a veszélyt, hogy színrevivői a korábban, másutt bevált sablonokkal éljenek. Ennél a drámánál a külsődleges eszközök — az álpátosz, az álromanti­kus érzelgősség, vagy a szájbarágó színpadi agitá­ció — is jobban kísértenek. A rendezők Berényi Gá­bor és Laczkó Mihály mind­ezt elkerülve, a színház leg­jobb hagyományaira emlé­keztető előadást teremt#t-r tek. A drámában rejlő ál­talános emberi igazságok kaptak hangsúlyt, s talán, éppen ezért vált számunk­ra is érthetőbbé, rokon­szenvesebbé és szívünkhöz oly közelivé a komisszár­nőnek és társainak legen­dás története. A komisszárnőt Andaházy Margit, a színház Jászai- díjas művésznője formálja remekbe, klasszikus egy­szerűséggel és tömörséggel. ' Bátor, határozott és ke­mény, ha a helyzet úgy kí­vánja. Ugyanakkor meleg­szívű asszony is. Nem akar a konvencionális amazon­szerepben pompázni, de azt is elkerüli, hogy valami­lyen proletár Szent Johan­nát vigyen a színpadra. Egyszerű kommunista hős, akit a történelmi helyzet, a rendkívüli feladat emel mind magasabbra. Jó Halász László Vajnon- nenje is. Végig elhisszük neki a kis finn tengerész magával ragadó naivitását, azt, hogy ez az egyáltalán nem hősi alkat kezdettől a komisszámő mellett áll, mert hite így diktálja. Igen érdekes és mindvé­gig feszültséget teremtő írói megoldás, ahogyan a darab két pozitív hősével szemben a rontás két ör­dögét, az anarchista vezért és famulusát a Rekedtet rajzolja meg a szerző. Az anarchisták vezetőjét belső embergyűlölet, könyörtelen gonoszság jellemzi, de ez egyben konok keserűség is, amely abban gyökerezik, hogy ez a föld már régen nem „Oroszország anyánk”, hanem a cárizmus börtöne volt ennek a népnek. A ne­héz feladatot Baranyi Lász­ló nem tudta maradékta­lanul megoldani. A szifili- szes Rekedt cinikus, her­nyószerű figuráját Horváth Sándor kiérlelt színészi já­téka teszi elfogadhatóvá; A kitűnő színésznek ahhoz is van eszköze, hogy e szörny­nek emberarcot formáljon. A komisszámő mellett a darab másik központi figu­rája Alekszej, a hármóni- kás. Kezdettől ő érte folyik a harc, hisz ő személyésiti meg a becsületes, de inga­dozó, még nem elég tisztán látó, de a jóra, nemesre vágyó matrózokat. Nagy utat tesz meg a komisszár­nő első brutális támadójá­tól az igazi hősig. Alek- szejt Kránitz Lajos alakítja gazdagon, színesen és sok­oldalúan. Visnyevszkij a sok jól ár­nyalt figura mellett kissé halványabban festette meg a volt cári tiszt hajóparancs­nokot. Upor Péter mégis remekül formálja meg ezt a boláevikokkal nem ro­konszenvező, de nemes, be­csületes gondolkodású, s mindenek előtt a hazáját szerető katonát. Jó part­nere, a „múltból hozzánk vezet az útjuk”-féle embe­rek jellemzésében Dömsödy János fedélzetmestere. A sok kisebb szerepet jól megformáló Tatár End­re, Vajda László, Benyov- szky Béla, Hollósi Frigyes, Tolnai Miklós. Juhász Já­nos, Czakó Jenő,. Berta András és Galambos Rika mellett kiemelkedő epizód­alakítást láttunk a két, fog­ságból hazatérő tiszt szere­pében Kertész Pétertől, aki körül néhány mondat után az előadás egyik legdrá­maibb jelenete alakult ki és Czibulás Pétertől, valamint a tábori lelkészt alakító Győző IAsZlótól. A darabhoz Sulyok Ta­más írt kísérőnezét, elke­rülve ő is azt a kísértést, hogy „korhűségre” töreked­ve, csupán néhány népszerű forradalmi dal megszólalta­tásával törekedjen könnyű sikerre. Zenéje a dráma mélyebb és általánosabb tartalmának kibontakozta­tásához teremtett hangula­tot. Csakúgy, mint Fehér Miklós ezúttal is szigorú művészi ökonómiával meg­tervezett. egyszerű díszletei. A Szigligeti Színház elő­adása tartalmas és méltó, magas művészi színvonalú hozzájárulás ahhoz az ün­nepségsorozathoz, amellyel a Nagy Októberi .Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek ötvenedik évfordulóját ünnepeljük. Varga József • ■— tiszai — Az írók közül Berkesi, a költők közül Radnóti a legkeresettebb Nehéz zavartalanul be­szélgetni Kisújszálláson a szövetkezeti könyvesbolt dolgozóival, a vásárlók sű­rűn „megzavarják” a be­szélgetést. Varga Róza bolt­vezető és Mészáros Emília eladó elsősorban velük fog­lalkozik, az újságíró számá­ra csak a lélegzetvételnyi szünetek maradnak. — A számszerű adatok alapján ki a „legkapósabb” író Kisújszálláson? — kér­dezem Varga Róza boltve­zetőt. — Berkesi. Az „EB—86” című regénye 300, a „Ma­gány” 250 példányban fo­gyott el­— Kit lehetne még meg­említeni rrfellette? — Dallos Sándor élet­rajzi regénye. „A nap sze­relmese” másfél hónap alatt száz példányban kelt el. de Németh László „Iszony” cí­mű regényéből is eladtuk már az ötvenedik példányt. — A költők közül kiknek a köteteit keresik legin­kább? ^ — Radnóti Miklós köny­veit állandóan kérik, sajnos néha nem tudjuk kielégí­teni az igényeket. A leg­utóbbi időben pedig sok Arany-kötetet adtunk el, de ez összefüggésben van a közelmúltban tartott Arany János emlékünnep­ségekkel és a szobor lelep­lezésével. — A mai magyar iroda­lomról még kevés szó esett. — Itt nincs olyan állan­dó kereslet, mint a klasszi­kusoknál. Néha egy könyv divatba jön, mint például a „Rozsdatemető” vagy a „Húszóra”. aztán is­mét visszaesik a vásárlási kedv. EgV-egy író—olvasó találkozó előtt és után rendszerint sokan keresik a nálunk járt író, vagy költő könyveit. December 3-án Fekete Gyula iön hozzánk. „Az orvos halála’’ című re­génye korábban is könuv- siker volt most még töb­ben keresik. — Jellemző-e a városra, hogy az értelmiség a köny­vek legfőbb vásárlója? — Ennek a megállapítása nem könnyű. Van ugyan egy vásárló törzsközönsé­günk, akik közül sokakat is­merünk személyesen is. Őket tájékoztatjuk az új kiadványokról és ők a so-' rozatok, lexikonom leggya- koribb megrendelői. — Azt hiszem. a tájékoz­tatók és a „fülszövegek” mellett mégis a személyes élmény alaDián tudják leg­inkább ajánlani a könyve­ket. 1! — Igen. Állandóan olva­j sunk, így jobban meg tud- ! juk mondani, hogy miért 1 ajánlunk egy-egy könyvet Legutóbb Bihari Klára „Manányosok” című köny­véből sokat adtunk f”y el. B. A, Komisszár: Lélegezzetek szabadon emberek ... (Ko­misszár: Andaházy Margit,Alekszej: Kránitz Lajos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom