Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-30 / 283. szám

1967. november 30, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ff Ladányi Mihály: Dobszóló Szinte törvényszerűnek tűnik már, hogy Ladányi Mihály kétévenként új kö­tettel lep meg bennünket. A Doboszló nem hoz meghökkentően újat sem tartalmi, sem formai téren, mégis mindkettőben előre lépett a korábbi kötetek­hez képest. Hangja egyé­nibb, érettebb, egyúttal őszintébb is. Eltűnnek az első kötetek határozatlan dühei, indulatainak oka és célja van. Teljes mértékig azonosul a külvárossal, ha környe­zetéből kiszakad, olyan ide­genné válik, mint a vers­beli három munkás a bel­városban: „Már megjaví­tották, (a nagyságosasszony­nál a klozetot,) s most mennek,) hogy baráti fröccs- re költsék (a civgár borra­valót.) Az utca közepén vo­nulnak, (mint egy tüntetés,) s a sárga kalapvirágok fel- borzolódnak (és az árcédu­lákon remegés fut át.)” Verseiben gyakran téma­ként bukkan fel a prosti­túció. A külvároshoz a gyár mellett a kocsma is hozzá­tartozik. Ladányi modern Villonként él ebben a vi­lágban, néhány versében tudatosan villoni hangon szólal meg (Halandók bal­ladája). A „kis" prostituál­tak mögött azonban min­dig ott állnak a „nagyokf\ akik nem a testüket, ha­nem a hitüket, a meggyő­ződésüket bocsátják áruba. Ladányi úgy látja, hogy a forradalom békés szakaszá­ban a megváltozott körül­ményekhez némileg azono­sulva újjászületik a régi, amit magának a forrada­lomnak kellett volna el­söpörnie. Aggódik az eszme tiszta­ságáért, a jövőért, köteles­ségének érzi, hogy legalább az legyen, aki ,,álmatlan forgolódik.” Élő lelkiisme­ret szeretne lenni, de úgy érzi hiába szól: „Ha üvöl- tünk a ház előtt (bent így szólnak: kutyák csak). Cson­tot dobnak ki, vagy követ (nem fontos ez se másnap). Az elkényelmesedés, a kö­zöny, a gyávaság háborítja fel legjobban. Egyre több okot lát a felháborodásra: „van valami virus a leve­gőben mióta (folyvást dög­lött katonák felől fúj a szél) ezt a szagot szeret­nénk (élvemaradva túlbűz- leni). A „kis” és „nagy" pros­tituáltak helyett a tisztasá­got keresi. Keresi a szere­lemben és az eszmékben. „De még a homály (táncol az utcakövön) a pályaud­vari melegedőben várlak, (hiszen) te is keresel vala­kit: (látom az átvérzett kö­tést) az életeden”. Amikor tiszta eszmékre szomjazik, munkásokkal be­szél a kocsmában, spirituá­lét idéz, Petőfihez vagy Leninhez fordul, „...annyi­szor kioktattak nevedben, (mikor beszélgetni szeret­tem volna csak veled.) ...Ügy fáj, (hogy éles han­god) hanglemezről hallha­tom ma már csak! Pedig ha visszajöhetnél) egyetlen napra is (a mi Jeruzsále­münk templomaiba!)” Ladányi valóságos ta­pasztalatok alapján aggó­dik. A jelenségeket azért nagyítja fel, hogy minél szembetűnőbbek, legyenek minél jobban felhívja rá­juk a figyelmünket, s ilyen értelemben túlzásai is ro­konszenvesek. — (Magvető 1987) Alstey András A vezsenyi háziipari szövetkezet kosárfonó részlegében a télre készülnek. Körbe falazzák a kemencét, hogy a fűzvesszőt főző edény topább tartsa a meleget Kiállítás Kenderesen A kenderesi mezőgazdasá­gi gépészképző Iskola de­cember elsején délelőtt ki­lenckor nyitja meg kiállí­tását a művelődési házban. Bemutatják a növendékek által készített munkaeszkö­zöket, szemléltető modelle­ket. A tablókon elhelyezett fotok az inézet életével is­mertetik meg a látogatókat. cA telepi emberkék ■ A VAJDA KÖZBELÉP ■ KÉT KÖNYV UGROTT 8 A LÁBAS ALÁ IS JÓ Hangos, komolykodó „jó­napot kívánok”-kal jönnek a gyerekek. Várják őket e könyvek százai; Grimm szí­nes világa. Benedek Elek fabulái, May Károly híres nyomkereső indiánjai. Ver­ne megvalósuló fantáziái — az atomok, az űrhajói, regényei, napjaink csoda­inváziója. Nagy a forgalom, fogy- nak-szaporodnak a köny­vek. Ezernél is több kis olvasója van a karcagi vá­rosi gyermekkönyvtárnak. Köröttük százegynehány „északi és déli telepi” gye­rek. Ruházatuk nagyjából olyan, mint a többié. Egy kislányon látok csak nagy kendőt, kopottas már, a nagymama is ezt viselhette. — Csak a tüzes fekete szemükről, meg a barira arcocskájukról látszik, hogy honnan jöttek — erősíti meg véleményemet Újvá­ri Istvánné gyermekkönyv­táros. — Évek óta ide jár­nak, a meséskönyv a min­denük... — Minden gyereknek az... — Nekik jobban. Az ő gondolatvilágukat erőseb­ben foglalkoztatja a mese, mint más, hasonló korú gyerekekét. — Hogyan szoktatta ide őket? — Még az elődöm mun­kája, méginkább a tanáro­ké, az iskoláé. Nem ment símán. ez is, az is tör­tént. Eleinte bizony meg­látszott a visszahozott könyveken, hogy mi volt az ebéd, a vacsora és, hogy milyen lábasból ették. — Más „baj” nem volt? — De igen. Levelet ír­tam a vajdájuknak, amikor már nagyon a szükségét éreztem. Rendes, becsületes munkásember. Kértem, hogy segítsen. Hozzák visz- sza határidőre mindig a könyveket. Nem tudom, mit csinálhatott, sikerült. Ezután már csak egy ese­tem volt. — Elmondaná? — Igen, de csak név nél­kül. Ez nagyon fontos. — Természetesen. — Akkor nevezzük csak a kis főhőst N-nek. Azt se mondjuk el róla, hogy fiú volt-e vagy lány. Annyit csak, hogy kilenc éves... Kiadtam neki két könyvel és amikor elköszönt, ki akart menni a könyvtár­ból, megláttam, hogy négy könyv van a szatyor jába-n. Odamentem hozzá, hogy senki ne hallja, s elkér­tem tőle... — Hogy viselkedett? — Sírt. S hónapokig nem jött felém se. Üzentem ne­ki az egyik unokatestvéré­től. akit titoktartásra kér­tem, hogy hozza vissza az eddig elvitt könyveket és nem lesz semmi baj. Har­madnap beállított négy könyvvel. Tudtam, hogy *z a négy hiányzik_ — S azóta? — Akár rábíznám az egész könyvtárat. Sosem említem neki az esetet, na­ponként itt van. Semmi baj sincs vele. De a töb­bivel sem. — Felnőttek nem jön­nek? — Azok jóval keveseb­ben. Egy virgonc, csokoládé- barna gyerektől még meg kérdezem, hogy „mi akarsz lenni?” Agronómus, mond­ja, és két Móra meséskö­tettel libben ki az ajtón. Megy haza a telepre, vi­szi az aranyszőrű bárányt — tiszai — őszi, téli hónapokban kü­lönösen nagy szükség van a fényszórókra, a gépkocsi „szemeire”. Nem merész a hasonlat, hogy ,,szem”-nek neveztük a fényszórót; pró­bálja csak meg valaki a koromsötét országúton ki­oltani a gépkocsija fényeit: minden további megtett méter csupán „vak” ta­pogatózás lesz! A külső világítás célja tehát az. hogy a rosszul vagy egyáltalán nem vi­lágított utakon a közleke­dési biztonságnak megfele­lő látási viszonyokat te­remtsen. Ezt a feladatot látiák el a fényszórók és a ködlámpák, a fényeloszlás­nak olyannak kell kell len­nie, hogy a vezető részére az úttest és annak környe­zete a nappali világításnál megszokott képet adia. Ha ugyanis a fényszórók fé­nyénél a látás nem test­szerű (térhatású), a vezető­nek nincsen támpontia a sötét háttér előtt a távol­ságok helyes megítélésére (előzés!). A fényszórólámoa-izzót naraboloid (homorú) tü­körfelületű ernvú gvújtó- nontiába helyezik el. A tükörfet fiiét a fen vsu ea ra­kat párhuzamos nyalábba „rendezve’’ veti a gépko­csi elé. kb. Ián méterre. A térhatású látáshoz a tük­rök által élesen kivetített fénvkéve alkalmatlan, ezért helyeznek bordázott üveglanot a fénv útiába, mely kis mértékű szóródást idéz elő. A látási viszo­nyok ezáltal lényegesen ja­vulnak. A gén iárm "veket kétféle világítással kell el'át.ni; or­szágúti fénnyel (távolsági világításra) és tomnított fénnyel, ametv rövid távol- sáeon ad világítást. Ez utóbbi lehetővé teszi a jár­művezető részére, hogv ta- tálkozásnál az országúi' fénv kikanesolásával ne za­varja a szem belövő kocsl- vezetöt de salát maga a vezetéshez mégis eleget lás­son. A KRESZ előírja, hogy I a fényszóró fényét a szembejövő járműiéi számított legalább 150 mé­A r I ■ ■» gépkocsi „szóméi Országos minősítő hangversenyre készül a jászladányi ezüstkoszorűs kórus tér távolságtól kezdve le­felé kell vetíteni (tompított fény). Ki ne bosszankodott volna már a7-on. hogy né­hány országúti „merénylő” fittyet hány erre az elő­írásra. A tompítatlan fény­nyel való szembehaladás súlyos baleseteket okozhat, hiszen az elvakított szemű vezető csak néhány má­sodperc elteltével nyeri vissza látását. Ha a szembejövő jár­mű lámpái tompított kap­csolás mellett is vakítanak bizonyos mértékig, helyte­len a beállításuk, a fény­szórók beállításának sza­bályai megtalálhatók a szakikönyvekben. E szerint a kocsival egy merőleges fal elé kell állni derék­szögben, attól öt méterre, és többszöri próbálgatással, méréssel, csavarállítással be kell szabályozni a gép­kocsi-típusnak megfelelő lámpaállást (a szervizállo­másokon a lámpák elé he­lyezett fotocellás beállító- készül ékkel végzik el ezt a műveletet). Az autósok és motoro­sok legnagyobb ellensége a köd Különösen veszélyes sö­tétben. amikor lámpával kell közlekedni. Ilyenkor csak ködlámpát vagy tom­pított fényt használjunk; a városi világítás nem meg­felelő (nem veszi észre a szembejövő), a tompítatlan fénv pedig káprázást idéz elő a szemben. A sárga, bordázott üvegű ködlám­pát a fényszóróknál mé­lyebbre kell szerelni. A ta­laj felszínén rendszerint ritkább a ködréteg, fgv messzebb hatolhat a fény­kéve. A sárga fény egyébként is jobban „áthatol” a ködön, mivel a vízcseppekben va­ló fénytörése más. mint a fehér fénysugaraké. Aki megelégszik azzal, hogy reflektorának a fény­teljesítménye mintegy 10— 15 százalékkal csökkenjen, az a fényszórókba is sárga izzókat (sárga üvegeiket) tehet. Az országúti vezetés így kevésbé f áraszt ja a szemet, és a szembejövő gépkocsik vezetői számára is „kíméletesebb” a sárga fény. „Legdrágább kincsünk a szemünk” — szoktuk mon­dani. Nos. a gépkocsi tel beállított, gondosan kar­bantartott „szemei” is ér­tékesek; a biztonságunkat „A szakszervezet nevelő szervezet, az összefogás, az oktatás szervezete: az isko­la, a vezetés, a gazdálkodás iskolája, a kommunizmus iskolája.” — Ez a Lenin idézet vezeti be a Mező­gazdasági-Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszerveze­te Szolnok megyei Bizottsá­gának kulturális munkater­vét és ez a gondolat vonul végig a MEDOSZ kulturá­lis célkitűzéseiben. A megye 50 állami mező- gazdasági üzemében tevé­kenykedő szakszervezet kö­zel húszezer mezőgazdasági dolgozó gondját-baját kép­viseli, s végzi — sokirányú tevékenységén belül — a legkülönbözőbb képzettségű emberek politikai és szak­mai oktatását. Az idén mintegy 80 he­lyen szervezték meg a szak- szervezeti politikai iskolát „Társadalmunk időszerű kérdései” címmel. Ebben az oktatásban az új gazdasági mechanizmusra való felké­szülés legfontosabb kérdé­seit vitatják meg — többek között — a szakszervezeti tagsággal. Hasonló temati­kájú a tisztségviselők tanfolyama is. természetesen magasabb szintű, amelyen háromezer szakszervezeti funkckmá­A már országos hírű jász- ladányi kórus szép sikere­ket ért el az elmúlt évek­ben. A helyi és a megyei rendezésű hangversenyek mellett 1966-ban a II. Or­szágos Minősítőn is kivá­lóan szerepelt, s megsze­rezte az „ezüstkoszorús” minősítést. Tavaly a Há­rom tavaszi ünnepiünk moz­galom keretében szerepel­tek jól. A „Fáklyavivők”, rius vesz részt. Az említet­teken kívül még számos más jellegű politikai kép­zés is van a MEDOSZ me­gyebizottság hatáskörében: a szakmai tanfolyamokon, munkásakadémiákon és egyéb előadássorozatokon mindenhol gondot fordíta­nak a világnézeti nevelésre. A szakszervezet által gon­dozott szakmai oktatás is igen szélesskálájú. A szak­munkásképző tanfolyamok egész sora működik jelen­leg is, így a 260 órás ál­lattenyésztő- és a háromhó­napos traktorosképző tanfo­lyam, valamint a tejházke- zelői tanfolyam, — hogy csak a fontosabbakat em­lítsük. Évente általában az össztagság 5 százaléka vé­gez el valamilyen szakmai tanfolyamot. Az elmúlt öt év alatt az állami mezőgaz­dasági üzemekben dolgozó fizikai munkások egynegyed része szakmunkás oklevelet szerzett! Hasonlóan örvendetes a helyzet, ha a MEDOSZ tag­ság általános műveltsége emelkedésének mutatóit vizsgáljuk. Az elmúlt évek­ben igen sok szakszervezeti tag végezte el az általános iskolát, a mezőgazdasági technikumot ég a felsőfokú technikumot. A Nagykun­sági Állami Gazdaságban például külön a „Békéért, emberi jogért” című estjük kiérdemelte a szakemberek elismerését. Az idén huszonnégy új fiatal énekessel gyarapod­va összesen hetvenen ké­szülnek új műsorukra. Bár­dos: Szeged felől című mű­vét tanulják lelkesen, hogy a III. Országos Minősítőn az ezüstkoszorús címhez méltóan szerepelhessenek. a tehenészek számára létesítettek általános iskolai osztályt. Negyven éven alu­li analfabéta így már nincs a szakszervezethez tartozó Szolnok megyei állami me­zőgazdasági üzemekben! Gondolnak a megyebi­zottság intézkedési tervében az állami mezőgazdasági üzemekben dolgozó szülők hátrányos helyzetben lévő gyermekeire is. Határozat született, hogy minden gaz­daság könyvtárába be kell szerezni az iskolai kötelező olvasmányokat, hogy a gye­rekek könnyen hozzájussa­nak. Karcagon a tanulók korrepetálását is megszer­vezték, szaktanárokat alkal­maz a MEDOSZ a gyerme­kek segítésére. Jelentős a szakszervezet előadásos-ismeretterjesztő tevékenysége. Ebben a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság és a Surjáni Állami Gazda­ság jár elől, a TIT előadói rendszeresen nagyszámú hallgatóság előtt tartanak előadásokat. Sikeres a KÖJÁL-lal körö­sen szervezett egészségügyi felvilágosító sorozat is. — amelyet elsősorban a tanya- központokban, majorokban tartanak szolgálják. B I. Egy program meg valósulása A MEDOSZ kulturális tevékenységéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom