Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

1WJ. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Adatok Szolnok megye községeiről * Uj statisztikai kiadvány jelenik meg A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum jubileumi kiállítása a Műcsarnokban A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgató* sága előreláthatólag 1968 első negyedévében „Ada­tok Szolnok megye közsé­gedről” címmel kiadványt jelentet meg. Ebben meg­található lesz a községek közlekedési, oktatási, nép­művelési, egészségügyi in­tézményekkel való ellátott­sága, területi, népességi, illetve a főbb népgazdasá­gi ágak jellemző adata. A községek több szempont sze­rinti csoportosításban sze­repelnek. Az új kiadvány­ban fejlettségük szerint rangsorolják a lakóterüle­teket a megyén, illetve já­rásokon belül. Az új kiadvány mintegy 150 oldal terjedelmű lesz és várható ára, a rendelé­sek számától függően 100—200 forint. A Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum méreteiben is nagy műcsarnoki kiál­lítása a forradalom 50 esz­tendős útját, a Szovjet- ■unió és a szocialista világ- rendszer fejlődését foglal­ja össze múzeumi tárgyak, ritka dokumentumok, fény­képek és fegyverek, zász­lók és plakátok tárlatával; seregnyi olyan újszerű megoldással, amelyeket ed­dig kiállításokon nem látha­tott a hazai néző. Logikus folytatása, bete­tőzése volt a bolsevik harc a modem munkásmozga­lomnak, Marx és Engels az első proletár államnak, a Párizsi Kommünnek ál­lít emléket a kiállítás. Az imperializmus kiala­kulásáról szóló dokumen­tumokat követi Ejzenstein világhírű filmjének óriási­ra nagyított filmkockája,. amely a Patyomkin cirká­lót mutatja, világító diaso­rozatot az 1905-ös forrada­lomról, s elsötétített „ku­kucskálót” a Patyomkin útjáról. Lenin nagyméretű portréja után a világhábo­rú, a 17-es februári forra­dalom, az Ideiglenes Kor­mány és a kettős hatalom emlékei következnek, s Szolnok után Pesten tiszt grafikai és iparművészeti kiállítás a Nemzeti Galériában A Magyar Nemzeti Ga­léria, a Kultúrkapcsolatok Intézete és a Szolnok me­gyei Tanács rendezésében észt grafikai és iparművé­szeti kiállítást nyitnak hol­nap délután 16 órakor a Nemzeti Galériában. Meg­nyitó beszédet Hincz Gyu­la. a Magyar Népköztár­saság Kossuth-díjas érde­mes művésze mond. A kiállításon százhat­van alkotást mutatnak be. Mint az közismert, a kiál­lítás anyagát először Szol­nokon láthatták az érdek­lődők a közelmúltban. Az észt alkotások a szolnoki művésztelep tallinni tárla­tának viszonzásaként ér­kezett hazánkba. Tizennégy millió új tankönyv a diákok kezében A tankönyvkészítő nyomdák munkaversenyének eredménye Nyolcszázharminckét féle új tankönyv készült a nyomdákban az 1967—1968- as tanulmányi esztendőre, 3600 tonna papírt használ­tak fel az együttesen 14 millió példányban előállí­tott könyvekhez — így summázta Üjhelyi Szilárd, a Kiadói Főigazgatóság ve­zetője a tankönyveket gyártó nyomdák idei mun­kaversenyének tartalmát. Szerdán tartották a Műve­lődésügyi Minisztériumban a verseny eredményhirde­tését, s átadták a legered­ményesebben dolgozott nyomdák vezetőinék a versenyben kiírt — a mű­velődésügyi miniszter által adományozott — díjakat, serlegeket, elismerő okle­veleket és pénzjutalmakat. Első díjjal tüntették ki az Egyetemi, az Állami, a Franklin Nyomda, továbbá a Felsőoktatási Jegyzetel­látó Vállalat, a Zenemű­kiadó Vállalat nyomdász- kollektíváját, három cég osztozott a második helye­zésen : az Athenaeum, az Alföldi és a Szegedi Nyom­da. A harmadik helyre ke­rült — az előzőekhez ha­sonlóan ugyancsak azonos teljesítmény alapján — a Szikra Lapnyomda és a Zrínyi Nyomda. Külön jutalmat kapott a Szikra Lapnyomda azért a kooperációs tevékenységé­ért, amellyel a tankönyv­készítés „csúcsidőszakában” segítette a többi nyomdá­kat különféle részmunkála­tok felvállalásával és el­végzésével. tanításainak. „Kísértet jár­ja be Európát, a kommu­nizmus kísértete” — hirde­ti a Kommunista Kiált­vány mondatát az első térképfal felvillanó táblá­ja, s utána sorra világla- nak fel az országok a sti­lizált Európa-térképen. Az országokat ezúttal fényké­pekről, régi korabeli met­szetekből állították össze, s máris ott áll a néző a Téli Palota ostrománál: a terem közejpén lévő hatalmas tabló az ostromot mutat­ja S mást is: a kép előtt hatalmas makett, Pétervár fontosabb épületeivel, hát­rább egy vetítőernyő, s valahol — nem látni, csak hallani — egy magneto­fon. Peregnek az esemé­nyek: „1917. október 7. Le­A rekonstruált „lacsanka” gombbal, kigyúlladó lám- pácskákkal mutatja a pol­gárháború frontvonalait. — Épp olyan, mint az a hí­res, történelmi nevezetes­ségű villanyfényes térképi, amelyen Lenin hajdan a Goelro-tervet szemléltette. Erre. a gazdasági fellen­dülésre is érdekes tárgyak Petrograd — az események színhelye (makett) az automatikus felvillaná­sok sorrendjében válnak láthatóvá a kiáltvány ko­rának első nagy történel­mi megmozdulásai. Ezután az I. Intemacionálénak és VA TAS Amikor o „Leveli-béka” csárdát annak idején ünnepélyesen megnyitották, az ér­kező vendégek, ámulva néztek körül. A csárda a maga nemében csodálatos volt. A helyiséget nádasnak képezték ki, az asztalok tutaj]ormájúak voltak, a falakon elhelyezett stilizált békák szájából színes szökőkút csobogott. A pincérek békaem­ber öltözékben szolgáltak fel, az étlapon békacomb, csigapörkölt, kagylósült szere­pelt. A ruhatáros a blokkcédulával együtt egy-egy játékvitorlást nyújtott át a ven­dégednek. akiket vacsora előtt csónakázni vittek a csárda előtt létesített mesterséges tóra. A hattagú „Lidérc”-zenekar sejtel mesen muzsikált, a tavirózsa-jelmezbe öl­tözött portás mindenkinek köszönt. A „Leveli-béka” csárda hétköznapjai azzal kezdődtek, hogy a Béka és Csiga­ellátó Vállalat közölte: nem tud megfelelő szállítmányt biztosítani. — Sebaj — vigasztalódott az üzletve­zető, — amikor nem lesz béka, marha- pörköltet főzünk galuskával, azt legalább én is szeretem. — Már-már túróscsuszára is rászánta magát, amikor kopogtattak az irodaajtón. A főpincér lépett be komoran. Áthelyezését kérte. — Asztmás vagyok — jelentette ki —, nem bírom a békaember jelmezt. — Sebaj — veregette meg a vállát az üzletvezető —, maga csak vegye fel az öltönyét. A többiek pótolják. A többiek viszont másnap úszónadrágai vettek fel, de az üzletvezető rájuk paran­csolt, hogy zakót, ingei és hosszúszárú nadrágot húzzanak fölé. A játékvirtolás elfogyott és utánpótlásra nem futotta a reprezentációs keretből. Viszont rájöttek, hogy a „Lidérc”-zenekar összhangja jobb, ha a trombitást és a tangóharmonikást elküldik. A tutajasztalokból lefűrészeltek egy da­rabot, a szökőkút motorja elromlott, de ez nem volt baj. mert kiderült, hogy a vizet a mosogatóból vezetik el, ami ott bonyodalmakat okoz. A stilizált békák szájába citromot helyeztek, így is impo­zánsak voltak. Amikor három hét múlva a megnyitón részt vett vendégek bementek a „Leveli­béka” csárdába, kiderült, hogy a csárda a maga nemében egyszerű kisvendéglő. A helyiségben asztalok és székek voltak, a pincérek kiszolgáltak, az étlapon ételek szerepeltek. És senki nem köszönt senkinek. Bcnde Ibolya nin megérkezik Petrográd­ba, az Ugyelnaja vasútál­lomásra.” Mindez nemcsak hallható, látható is; moz­dul az első dia, mutatja az eseményt a vetítőernyőn, s ugyanakkor kivilágosodik a maketten is egy kis, pon­tos épület-más, a vasútál­lomásé. így mutatja tovább kép, hang és makett októ­ber huszonnégy legfonto­sabb eseményét, egészen a béke és a föld dekrétu­máig. Gombnyomással működ­tethető berendezések von­ják be a nézőt az esemé­nyekbe a második terem­ben is, amely a forrada­lom elterjedését, győzel­meit és harcait illusztrál­ja. Középen kis könnyű hintó áll, rajta géppuska, ez a „tacsanka”, rekonst­ruált pontos mása a pol­gárháború harci eszközé­nek. A terem másik sar­kában modem szoborcso­portra emlékeztető érdekes dioráma mutatja a polgár- háború egyik utolsó csatá­ját. Éppen a forradalom harmadik évfordulóján, november 7-én győztek Perekopnál a Vörös Had­sereg katonái, erről beszél ugyancsak a néző „vezé­relte” magnóról Kun Bélá- né hangja, — valamint Kun Béláról, aki ekkor a Déli Front katonai taná­csának tagjaként tevékeny­kedett. Hatalmas kivilágí­tott térkép ismét sok emlékeztetnek a harma­dik teremben, ahol a bé­kés építő munka, az első szovjet ötéves tervek, a Nagy Honvédő Háború tör­ténete villan fel. A többi között két téglát látni itt, vallatott partizán kínnal bekarcolt üzenetével: „Nem szóltam egy szót sem”, A negyedik terem fő fa­lát elfoglaló hatalmas tér­képen négy fázisban gyúl- ladnak ki a lámpák a mű­anyagfal alatt. Először a felirat: „Korunk fő tartal­ma a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal megkezdődött átmenet a kapitalizmusból a szocia­lizmusba.” A kommunista és munkáspártok 1960-as dokumentumából vett idé­zetet villanó térkép-orszá­gok illusztrálják: a Szov­jetunió és Mongólia hatal­mas vörös foltja; a máso­dik fázisban, a háború után szocialistává vált or­szágok piros alakzatai, és az ugyanakkor független­ségüket elnyerő gyarmati népiék fehér országai, majd néhány másodperc után a napjainkban felszabadult gyarmatok és a szocialis­ta Kuba vöröse, mint a nagy forradalom eredmé­nyei. Szocialista országok zászlai fogják körül a tér­képet, s körben a szocialis­ta népek életének fontos eseményei. Stilizált térkép szemlélteti a KGST orszá­gok gazdasági életét, ott fénylik rajta a kis „cső­folyó”, amely a valóságban a hatalmas Barátság Kő- olajvezeték. Nyolc méteres modem egyedi plasztika — stílusa emlékeztet a fiatal kzWJét művészek első évéi­nek korszerű emlékmű ter­veire — az űrkutatás nagyjait és hőseit köszön­ti, vitrinekben és tablókon áll a Szovjetunió mai éle­tének, munkájának, kultú­rájának látványos jele, — Déli-sarkot megjárt expie- díció — zászló, szovjet tu­dósok Lenin- és Nobel-díj diplomái, népművészeti tár­gyak, technikai érdekessé­gek. Tizedét sem mondtuk el a látnivalóknak, a muzeá­lis értékű fényképek szá­zának, szobroknak és ké­peknek —; a moszkvai For­radalmi Múzeum gyűjte­ményének ezer darabját ad­ta a kiállításhoz, s a ma­gyar társintézmény is mél­tó anyaggal egészítette ezt ki. Akárcsak további szer­vek, egyesületek: az egyik teremben bélyegkiállítást látni, címe: „1917—1967 a bélyegek tükrében”, mel­lette ,.A szocialista könyv útja Magyarországon” cíifi­méi könyvkiadóink mutat­ják be a múlt századtól napjainkig a forradalmi munkásmozgalom kiadvá­nyait. A szakemberek, mu­zeológusok a legjobbat nyújtották az évfordulóra. r. gy. A párizsi kóminünárok fala

Next

/
Oldalképek
Tartalom