Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

1967. október 19, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Thalia ereklyéi A magyar színjátszás csaknem ötezer értékes rekvizitumával; korabeli plakátokkal, a színpad nagyjainak emléktárgyai­val. makettekkel, levelek­kel gyarapodott a közel­múltban a Színháztudomá- nyi intézet. A párját ritkító színháztörténeti gyűjtemény egyébként kis híján száz­ezer relikviát őriz. ame­lyeknek egy részét időről időre a közönségnek is be­mutatják. az új szerzemé­nyeket viszont még a szek­rények mélyébe rejti; kö­zülük mutatjuk be a leg­érdekesebbeket. Szirmai Albertnak — a közelmúltban elhunyt ne­ves zeneszerzőnek — 70 „kottalevele” került az in­tézet birtokába. Történetük igen érdekes. 1964-ben fel­kérték szirmait, hogy kom­ponáljon zenét az akkor felújított ,, Tündérlaki lá- nyok”-hoz. a betegeskedő mester nem vállalta a hosszú utazást, — New Yorkban élt —. így azután, hogy a kérésnek is eleget tegyen, zenéjét folytatásos „kottalevelekben” küldte ei Innocent Vincze Ernőnek, aki később az intézetnek ajándékozta azokat. Egy másik új szerzeményük Pauli Mariskának, az egy­kori híres operaénekesnő­nek legyezőjej a korabeli hölgyek elengedhetetlen to­alettdarabját híres embe­rek eredeti dedigram jai dí­szítik, köztük a legendás sza­badsághős — garibaldi kato­na Türr István, két neves ze­neszerző Delibes é* Mas­senet, valamint az ismert költő, F. Coppe aláírása. Igazi színháztörténeti rit­kaságnak számít az 1904— 1918 között működő — * korában erősen haladónak Számító — Thalia Társaság teljes iratanyaga. Az ala­pító-levél' szerint a társa • ság célja. rámairodalmi. vagy egyéb előadható olyan réai és új műalkotások időnként Való bemutatása, amelyek a fővárosi színhá­zak játékrendjében nem szerepelnek, amelyek azon­ban nagy művészi vagy kul­turális értékkel bírnak”. A dicsérendő színházi ars poé­tikát háromtagú bizottság — Bánóczn László. Lukács György és Benedek Mar­cell — igyekezett megvaló­sítani, s itt bontogatta szár­nyait a legnagyobbak kö­zött emlegetett ..színház­tudó” Hevesi Sándor. A VETŐMAGTERMELŐ ÉS ELLÄTÖ VÁLLALAT MEZŐTÚRI ÜZEMÉBEN ÉVENTE MINTEGY 560 VAGON FAJTABORSÖT, 25 VAGON BABOT ÉS 70 VAGON RIZST TISZTÍTANAK KI. EBBŐL 300 VAGON BORSÓ EXPORTRA KERÜL, MÍG A TÖB­BIT AZ ÜZEMBEN TÁROLJÁK MT—2 gépekkel végzik az előtisztítást A fajsúly osztályozó géppel az utolsó munkafolyama­tot végzik (Foto: Nagy Zsolt) A FELADAT: egymillió tonna olaj, három milliárd köbméter földgáz Ülésezett az olajipari párt-végrehajtóbizottság Az új gazdasági mecha­nizmusra való felkészülés­ről tanácskozott szer­dán Szolnokon az olajipari párt-végrehajtó­bizottság. A tanácskozás alapja a megyei pártbi­zottság ipari osztálya által összeállított írásos anyag volt, amelyet a pártbi­zottság munkatársai és a vállalat szakemberei kö­zösen készítettek. A felmérés kiinduló­pontja az MSZMP IX. kongresszusán elfogadott határozatnak az a része volt, amely szerint az ország energia ellátásában a szénhidrogén arányát öt év alatt 9—11 százalékkal kell növelni, s 1970-re el kell érni a 37—39 száza­lékot. Ennek a feladatnak a megvalósításához az Al­földön 1970-re kőolajter­melésben az egymillió ton­nát, a földgáztermelésben pedig 2,5—3 milliárd köb­métert kell biztosítani. A két szolnoki vállalatnál — az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnél és a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál — már a IX. kongresz- szus tiszteletére tett versenyfelajánlások tel­jesítése is jelentős si­kereket hozott, az eredmények jórészt biztosították a feladatok végrehajtásának alapját. Az újabb sikerék érde­kében a fúrási üzem az idén négy üzemegységére decentralizálva igyekszik megvalósítani feladatait. — Ezért a kutatást főleg Sze­ged térségébe összpon­tosították. Az előző öt év alatt a termelő vállalat teljes termelési értéke csaknem megkétszereződött, és 1966- ban meghaladta az 500 millió forintot. Idei első félévi eredményük még ezt is túlszárnyalta. Ugyanezt állapíthatták meg a fel­mérés során a termelő vállalat ténykedéséről is, hiszen ott csaknem 150 millió forinttal haladták meg a tavalyi első félév termelési értékét, ez év első feléiben. Mindezek további bizto­sítékot jelentenek a köte­lező feladatok teljesíté­séhez. Közben pedig az új gazdasági mechaniz­musra való áttéréssel járó teendőkre is gondot fordí­tanak az olajos vállalatok. A fúrási üzemnél pél­dául közgazdasági és költségelemző osztályt hoztak létre, hogy töké­letesítsék az információk rendszerét. A nagyfokú anyagigé­nyességre való tekintettel — vállalati és kívülálló szakértők közreműködésé­vel — átszervezik a kész­letgazdálkodást és az anyagnyilvántartást. — A kutatásban egyre fonto­sabbnak tartják a szén- hidrogén készletek gyors feltárását. Ezt segíti az a szervezeti intézkedés, hogy a két vállalat geológiai osztályából egységes, al­földi földtani részleget alakítottak. Ezzel elkerü­lik az eddig előforduló párhuzamos kutatásokat. Jelentősek a műszaki és közgazdasági irányítás színvonalának emelésére hozott intézkedések. Rész­ben ösztöndíjak biztosítá­sával az idén és a követ­kező két évben összesen harminckét mérnökkel és hatvan technikussal növelik a műszaki apparátust. Hat­van ember pedig fúró szak­munkástanfolyamon sze­rezhet szakképesítést. — Kidolgozzák az állóeszköz kihasználás elemezésének módszereit is. Ugyanak­kor szorosabb kapcsolatot teremtenek a minisztériu­mi és egyéb gazdasági szervekkel, a legfrissebb tapasztalataik kicserélésé­re, elemzésére. Mindkét vállalatnál nö­velték az üzemegységek önállóságát is, elsősorban bizonyos döntési jogok át­engedésével. Többek kö­zött például a bérezési, premizálási és jutalmazási kérdések­ben adtak nagyobb ön­állóságot. Sok. csak a jövőben tisztázható és főleg más sízervek állásfoglalásának, intézkedéseinek ismereté­ben rendezhető kérdés is felmerült a párt-végrehaj- tóbizottság ülésén. Nehe­zen várják és sürgetik pél­dául az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt intézkedé­seit. Nagy építkezéseket kell többek között megva­lósítaniuk ahhoz, hogy a tervezett olajtermelési fel­futást biztosíthassák. Az a feladat, ami az alföldi kőolajfúrókra és kőolajtermelőkre vár —, mindenütt és mindenkitől ütemes, pontos munkát kíván. Ezért a párt- végrehajtóblzoittság ez­úttal is messzemenő fe­lelősségvállalásra és önál­lóságra kérte a vezető és beosztott szakembereket. Újszerű, a jelek szerint nagyon jól bevált népmű­velési formát valósított meg a törökszentmiklósi városi művelődési ház a szocia­lista brigádok számára. A városban, — iparban és a mezőgazdaságban — dolgozó huszonöt szocialis­ta brigád májusban levelet kapott a művelődési háztól, azzal a feladattal, hogy a feltett kérdésekre a brigád, ugyancsak levélben, kollek­tíván válaszoljon. A társadalom és ter­mészettudományos kérdés­felelet játék így indult népszerű útjára egy fél­évvel ezelőtt, és azóta már öt levélváltás történt, az­az öt fordulót bonyolítot­tak le. Annak ellenére, hogy a vetélkedő egyes kérdéseinek megválaszolá­sához az illető szakiroda- lom bővebb tanulmányozá­sa szükséges, még egyetlen szocialista brigád se mu­lasztotta el a válaszok ki­dolgozását. A napokban lezárult ötö­dik forduló eredményének értékelése után a döntőt október 28-án tartják a városi művelődési házban, ahol a szocialista brigádok­nak élőszóval, nyilvános műsor keretében kell ösz- szesnérniük a tudásukat Vörös október utján A túri sziken küzdelmes az élet Másfél évvel ezelőtt a mezőtúri Vörös Október Termelőszövetkezetből el­ment a főmezőgazdász. El­nöknek hívták Törökszent- miklósra a Petőfibe. A fele­sége törökszentmiklósi lány. Ott kitűnő lakást kaptak. A fiatal agrármérnökre 16 aranykoronás, zsíros jó föl­dek vártak. A mezőtúri takra-barka szik 5 arany­koronás. Emitt... Az új el­nök jól is kezdett. A török­szentmiklósi szövetkezet úgy áll. hogy játszva tudna negyven forintot osztani. A mezőtúri a huszonkettőt is nagy erőlködéssel. Az elnö­köt Nagy Zoltánnak hívják. Sokan ismerik Törökszent- miklóson is. Meg is hök­kentek. mikor bejelentette, lemond és visszamegy Me­zőtúrra. Debrecenből, a fő­iskoláról kikerülve Mező­túron kezdett. Hét évig volt főmezőgazdász a Vörös Ok­tóberben. Nagyon a szívé­hez nőttek azok az embe­rek. Mint kezdő több dol­got „elszúrt”. Akkor az évtizedek óta túri földeken élő parasztemberek oda­mentek hozzá. Ne bánkód­jon. Nagy elvtárs. A túri föld olyan, hogy nehezen hagyja kiismerni magát. Itt van a Sós-tanya is. A ré­giek még ismerték Sóst. Dunántúlon adott el tíz hold földet, vett rajta nyolcvan holdat Mezőtúron, örült a jó üzletnek. Aztán megbukott. Ilyen a mező­túri föld. Aki gyors sikert akar rajta, búcsúzzon tőle. Aki megismerte, azt nem engedi el. — Én is így jártam — mondja Nagy Zoltán. — Nagy ott a küzdelem. Mé­gis, hogy kitartanak az em­berek. Anyagiakban az a tsz nekem soha nem tud sokat adni. De annyi em­berséget sehol nem talál­nék, mint ott van. Még la­kás se vár ott. De mit mondtak? Nem baj. Zoli, van bontási anyagunk, ösz- szeállunk, felhúzzuk a há­zadat. Megpróbáltam bepillanta­ni a közösségbe, amely a kényelemből, a küzdelem­be vonzotta vissza Nagy Zoltánt. Varga Lajos bácsi­val, a pártMtkárral indul­tunk el az aranyló rizs­földekre. Szabó Lukács bá­csival, a rizsőrrel beszélget­tünk először. Magas, szikár ember. Tizenkilenc eszten­deje rizses. Az első évtől kezdve. — Ügy vagyok én már a rizzsel meg a szövetkezet­tel, mint a szózat. Áldjon vagy verjen sors keze, itt kell élnem. Az első években el akart menni. — A postás lebe­szélte. Azt mondta neki: ne mozduljon maga a szö­vetkezetből sehova. Magá­nak hat gyereke van. Csak a tsz-be tud kapaszkodni. Szabó Lukács itt nevelte fel a hat gyereket: kettő mérnök, kettő tanár, kettő technikus. A mezőtúri határban nemrégen még messzire el lehetett látni. Puszta volt. Rossz terméskor három­négy mázsa búzát adott Kukoricát semmit. Jó idő­ben öt-hat mázsa búzát. A Vörös Október idei búza­termés átlaga 13 mázsa. A rizsföldeket nagy gyümöl­csös zárja. Szilva, alma, körte. Roskad a fa a sok pirosló, sárgálló gyümölcs alatt. A Körös egy kis ka­nyarulata ez, s a szövet­kezet rácsapott. Furcsa, de Mezőtúrról Kecskemétre is szállítanak almát, a gyü­mölcs hazájába. Így változott a táj. Vele az ember is .Véha Károly bácsi hetedik esztendeje jár ide. Azelőtt is volt néhány gyümölcsfája a tanya kö­rül. De kertész csak itt lett belőle. Mint Szabó Lukács is rizstermesztő szakmun­kás. Ezt a szövetkezetei Sőrés Zsigmond és Kádár Imre szervezte tizenkilenc esztendeje. A rizsre fogtak össze. Nem nagy sikerrel, 1960-ig egyfolytában mér­leghiánnyal zártak. Küzdel­mes 19 év van mögöttük. Elmernünk Varga Lajos bácsival az Ötöles úti ta­nyai iskolához. Negyvenkét éve épült. Zörgettünk, de zárva. Az Ötöles út vezetett be a tanyákból a városba. Most nemigen használják. Párhuzamosan vele kőút fut a szövetkezeti majorba, s az állami gazdaságéba. Azon közlekedik minden reggel az iskolabusz, hogy a városba, s az összevont tanyai iskolába vigye a gyerekeket. Ökrös Jusztika is azzal jár. Apja tehenész a Vörös Októberben. Két és félezer forintot keres havonta. Még a felesége is megtoldja ezt a háztáji állatok utáni jö­vedelemből. Fiatal ember, itt élt mindig a tanyán. — Éppen mondja az asz- szony mennyire hanyagolom az itthoni munkát. Felkelek négy órakor, nyolcig a ma­jorban dolgom van. Utána lepihenek vagy halászok délutánig. Akkor megint négyórás munka. Hát, egyé­ni korunkban nem így volt. Akkor is felkeltünk négy órakor, de bizony végig­gürcöltük a napot. Sokszor alig feküdtünk le. Gyenge a szövetkezet, de kultúrál­tabban élünk. Akkor a földre kuporgatott mindenki. — Most bútorra, ruhára köl­tünk. Gyenge szövetkezet a Vö­rös Október. Hatvannégy óta állandóan belvíz bánt­ja őket. Tavalyelőtt a ku­koricájukat el se tudták vetni. Annak a „levét isz- szák” most is. A műit év­ben 14 700 forint volt a dolgozó tagok évi jövedel­me. Nem sok. Mégis erős közösség ez naivon. Elme­séltek egy történetet. A belvíz tönkretette Rácz János és Kirják József há­zát. Közgyűlés elé terjesz­tették az ügyet. Senki nem azon vitatkozott. segítse­nek-e, hanem azon, elég lesz-e az a segítség, amire gondoltak. Nagyon sok nyugdíjadul«- van. A két­száznégy dolgozó tagra száznyolc. Ahogy tudják, segítik őket. Kimondta a közgyűlés: a tagok özve­gyeinek is háztáji földet adnak. Évek 6ta minden nyá­ron hatvan embert ország­járó körútra visznek. Az idén a Mátrában jártak kéf napig. a személyenkénti 325 forintot a tsz fizette. Most csak az mehetett, aki hétszernél többet még nem volt. Mezőtúron új határt lát az ember, a Tula beret ivó1, a Vörös Október földjeit járva, a Szabó-telepen hét mérgesen dohogó talajja­vító gép markolja, hordja a földet, ötszáz holdat ja­vítottak már meg. Folytat­ják további hatszázzal. A mezőtúri keserves sziket megjavítják a Vörös Ok­tóberben. Nagyon megdol­goznak é ?. Még sokáig eltart. De sikerül és bő­vebben terem a föld. S ha még nem is a legjobb a szövetkezet, a nehezén túl vannak, a visszatérő elnök. Nagy Zoltán biza­kodik: — Ha nem tudnám. mi­re lehet eljutni azokkal az emberekkel. azért csak nem vállaltam volna. Csi­nálunk mi még a Vörös Októberből jó szövetke­zetei. Borzák Lajos Levelezés öt fordulóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom