Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

IWi, október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a KÉPERNYŐIÉ ELŐTT Az elmúlt hét műsoráról a krónikás azt írhatná som­másan, hogy a tv-filmeK hete volt. A recenzens azonban, aki nemcsak tu­domásul vesz, de egyben értékel is, hozzá teheti: a jól sikerült tv-filmek hete. Még csak fele részben lát­hattuk ugyan az NDK Te­levízió többrészes filmjét, a dr. Schlütert, de máris megállapíthatjuk: igényes vállalkozás és igényes meg­valósítás. A legjobb erők fogtak össze — az állami­díjas Egei, a televíziós mű­faj kitűnő ismerője, Achim Hübner és a Deutsche» Theater rangos művésze, Ottó Mellies — hogy egyet­len tudós életútjában meg­kíséreljék ábrázolni a né­met lelkiismeret drámáját. Számunkra azonban ennél is több izgalmat, gondot, problémát és gondolatot hozott a Cserhalmi Imre forgatókönyvéből készült Zsurzs Éva — produkció. S amit hangsúlyozni sze­retnék, művük még koránt­sem ért véget. „Érdekeltek” és kívülállók, szakmabeliek és laikus érdeklődők pró­bálnak magyarázatot keres­ni az erős kezű, gazdasági reformer-igazgató tragédiá­jára. Elkerülhető lett vol­na-e, ha igen, hogyan; ha nem, miért nem. Kinek van főrésze abban, esetleg kik a felelősek, hogy Sárhely Gyapjúfonójában ide jutot­tak a dolgok, méginkább idáig mentek az események. Az Utón tehát ízig-vérig mai témát ölel fel, s olyan pillanat­ban, amikor egész gazda­sági mechanizmusunk ro­hamosan készül az újra. Olyan fogalmak kerülnek szóba — termelékenység, gazdaságosság, a termelés gazdasági haszna — melyek igazi tartalma most van ki­alakulóban. Éppen ezért a fővárosból érkezett, új szel­lemben dirigáló vezetőben árgus szemekkel figyeltük az új típusú vezető voná­sait. Ilyen lenne? — kér­deztük magunkban, vagy egymástól. Ilyen is. Aki nyilván rendet és fegyelmet teremt az üzem házatáján. Aki nem tűri, hogy meg­szegjék a munkavédelmi előírásokat, s aki határozot­tan állja útját a veszélyes méretű italozásnak. A gyár­ban dolgozni és nem alud­ni kell — vallja. Kiváló szakember, képzett és sok­oldalúan művelt. Pillanatok alatt kijavítja az új gép­sor beállítási hibáját, s ba­ráti kettesben Madáchot is idézni tudja. Korszerű gép­sorral új technikát honosít meg. Biztos kézzel fogja a Gyapjűfonó kormánykere­két és szédületes tempót diktál, vagy talán a mese­mondó nagypapa-igazgatóé­hoz hasonlítva, szokatlant. Mindezek helyességéhez aligha férhet kétség. — S mégis az út végén — film­beli kockáin — kétségbe­esetten jajdul fel a mentő­autó szirénája — tragédiát jelez. Ez lett hát a „fél­lámpás száguldás” vége? Nem is lehetett más. Ugyanis ebben a félelmetes ..tempóban” csak a cél előtt derült ki, hogy az igazgató mennyire egyedül maradt megszállottságában. A ke­gyetlen tréfa pillanatában azután rá is szakad ez a magányosság: felesége ölé­ben roskad össze. Mikor tragédiáját hírül veszik az üzemben, csak annyit je­gyez meg a munkások egyi­ke: Ki bántotta? Én ugyan nem! De igazában így van-e? Kik lázadoztak az új gépsor ellen, értelmet­lenül — anélkül, hogy el­képzelték volna az új tech­nológia következményeit? A demagógia légpuskáival kik lövöldöztek mindunta­lan a „góréra”? Kik gyanú- sítgatják alaptalanul? Lakatos igazgató nem ezért élt-e gyógyszeren; hó­napok alatt nem ezért öre­gedett-e éveket, s éjente nem ezért forgolódott-e ál­matlanul. Ezért is. No meg azért is, mert két cselekvés közötti percében, álmatlan éjszakáin gyötörte a másik kérdés: „vajon megérte­nek-e engem?” Az azonban már nem jutott eszébe, hogy egyáltalán megérthe­tik-e. A katonásan paran­csolgató igazgatót, az el­lentmondást nem tűrő fő­nököt, a mindenáron ered­ményekre törő gazdasági vezetőt. Aki gyötrött pilla­natában maga vallja be, hogy bár fájó szívvel, de munkásokat gyilkol. Az Úton tehát a meg nem értés drámájává válik. A sziréna sikoltásából ezért is érezhettük ki az írói szándékot, melyet a Záró- kodaként odaillesztett dal is hangsúlyoz: tanuljunk meg emberül. Diktáljunk emberi tempót, s beszél­jünk közös nyelven. Ame­lyet Lakatos igazgatónak és munkatársainak nem sike­rült megtalálniuk. A nagy dolgok igazságát sohasem szabadj függetleníteni a kis dolgokétól, melyekben oly gyakran ismerszik meg a demokrácia és maga az em­ber. Végtére is a világot úgy kell alakítanunk, hogy ne csak általunk, hanem értünk is legyen: embere­kért. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat gazdagon tá­masztott Zsurzs Éva tévé­filmje, mely különösen a drámai részek megjeleníté­sében jeleskedett. Gyors felütéssel indított filmjé­ben biztos kézzel tartja ke­zében a dráma fonalát, ké­peink erejét még jelké­pességük is fokozza. Az éj­szakai „gyilkos” hajsza, félig kivilágított kocsiban szinte magába sűríti az ed­dig megtett út feszültsé­gét. A színészi teljesítmé­nyek közül ezúttal Gábor Miklóst kell kiemelnünk, akinek nagy része van ab­ban, hogy a sematizmus veszélyét az Üton-nak sike­rült többé-kevésbé kike­rülnie. Röviden Hasonló szempontokból, mint a fenti Ütpn — érde­kes volt Korompai Márton dokumentumfilmje három derecskéi asszonyról, helye­sebben asszonysorsról. — Rendkívül komponált, gon­dolatokban ugyancsak gaz­dagnak bizonyult a tegnapi, mai és a jövendőbeli asz­szonyélet összehasonlító vizsgálata. A francia Don Quijote is elindult magyar televíziós útjára. A nép­szerű regényhős és hű kí­sérője máris derűs perce­ket szerzett, a folytatás re­mélhetőleg méltó marad Cervantes mester szelle­méhez. V. M. Építkeznek a Tiszaszöllősfek A tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben az idén 400 ezer forint értékben vásároltak új gépeket. Az amortizációs alapjukból ez­után csak 150 ezer forint maradt. Ám a körülmé­nyek egyéb beruházásokat, építkezéseket is szükséges­sé tettek) A gazdaságban befejez­ték egy 30 férőhelyes ló­istálló építését Kibővítet­ték a javítóműhelyt és 509 ezer forintos költséggel 11 hold dohány termésének szárítására pajtát építettek. 1968-ban már 800 ezer fo­rintra növekszik a szövet­kezet amortizációs alapja« Befejezodik a község villamosítása A közelmúltban jelentős határozatot hozott a fegy- verneki községi tanács. Ám a határozat meghozatalát több mint egy évi munka előzte meg. Ennyi idő kel­lett arra, hogy szót értse­nek a falu lakóival, mind- annyiuk közös ügyében. A községi tanács ugyanis éveken át lényegében a községi vízmű fejlesztésé­re fordította községfejlesz­tési alapjának jelentős ré­szét. Más egyéb feladatok­kal tehát elmaradtak. — Ezért határoztak úgy, most már a lakossággal egyet­értésben, hogy az évi köz­ségfejlesztési adót 220 fo­rintról 300 forintra emelik fel 1968. január 1-től. Jogos a kérdés, mi épül a felemelt közsésfejleszté- si hozzájárulásból Fegy­ver neken? Elöljáróban annyit, hogy a következő három évben több mint négy és fél millió forintot fordítanak a falu fejlesztésére. Ebből mintegy 900 ezer fo­rint lesz a társadalmi munka értéke; Ebből a pénzből befeje­zik a falu teljes villamosí­tását. Tovább építik a víz­hálózatot. A Táncsics, a Martinovits, az Engels, a Hunyadi utcákban 5419 fo­lyóméter vízhálózatot épí­tenek. Járdát is létesíte­nek, jelentős mennyiség­ben. A következő három évben 9000 négyzetméter járda épül a faluban. A község vezetői fontos­nak tartják, hogy a követ­kező három évben meg­oldják az egészségügyi gon­dokat. Ezért több mint egymilliós költséggel hat munkahe­lyes körzeti orvosi ren­delőt építenek. Terveik között szerepel Ünnepi hangverseny Szolnokon A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából az Országos Filharmónia, az évad első, bérleti estjeként, ünnepi hangversenyt ren­dezett hétfőn este Szolnokon a Szigligeti Színházban. A minden szép élményért hálás szépszámú hallgató­ság hosszas fapsokkal köszönte meg az ünnepi műsor­ban elhangzott müveket. Erkel Ferenc Ünnepi nyitánya volt a műsor első száma. Ezt a nyitányt, mely Erkel Ferencnek egyetlen különálló szimfonikus alko­tása, 1887-ben, a Nemzeti Színház fél évszázados ju­bileumára írta. Az alkotó­nak és korának hitvallását kifejező mű, akkor nem­zeti tett volt. Ezt a hatást fokozza a nyitányban fel­hangzó Szózat-idézet és a Himnusz befejező zenei gondolatának megszólalta­tása. Népünk haladó ha­gyományait őrző, s nagy mesterségbeli tudással meg­írt kompozíció kissé muzeá­lisán hatott. Az elmélyült- ség nélküli, elnagyolt meg­szólaltatás most nem tu­dott emelkedetten ünnepi hangulatot teremteni. Erkel Ferenc, nemzeti operánk megteremtője s zenei életünk nagy alakja, maradandót, példamutatót operaköltészetével terem­tett, s ezt a művét a nagy alkalomra, az ügy iránti gesztusból írta. — Akkori hangsúlyozott aktualitása a mát, az évforduló érzelmi aláhúzását ezért nem fe­jezte ki maradéktalanul. Szabó Ferenc Emlékeztető­je, mely mű a forradalom gondolatköréből nőtt, hí­vebben tükrözhette volna az évforduló mondanivaló­ját. A. Dvorák: h-moll gor­donkaversenye volt a hang­verseny második száma. Dvorák, a XIX. századi ro­mantikus zeneszerző, a cseh nemzeti zene Smetana mellett legfontosabb kiala­kító mestere. „Újvilág” szimfóniája; szláv táncai és az elhangzott gordonkaver­seny a zenei irodalom nép­szerű darabjai. Művészeté­nek minden alkotása a cseh népzene világán épít, idéz­ve a hazát, a népet, annak minden gondját-baját. Még Amerikában töltött éveiben is mindig cseh nemzeti ze­neszerző maradt. Mező László kitűnő gor­donkaművészünk a roman­tikus fogantatású müvet magas művészi színvonalom szólaltatta meg. Remekül, érző szívvel fogalmazta meg a szélesen ívelő, me­leg dallamokat. Szép pilla­natokat jelentett a szóló hangszer és a zenekar szel­lemes párbeszéde, ahol a sikerben a kitűnően kísérő zenekar is osztozott. Való­ban ünnepi, élménygazdag percek voltak. A percekig tapssal ünneplő közönség megérdemelt volna egy szí­ves ráadást, kedves Mező László! D. Sosztakovics világhírű szovjet zeneszerző. IX. szomfoniája a Nagy Hon­védő Háború alatt készült (1945-ben készült el) és a nagy honmentés hősiessé­gének állít lírai emléket. Bár a mű nem hangsúlyo­zottan program zene, még­is érezhető, hogy a II. és IV. tétel elégikus, tépelődö, borongás hangulata az V. tételben bizakodó optimiz­mussá nő: a megpróbálta­tások válsága után győz az emberség, az igazság. Bár, o termékeny Sosztakovics XI. szimfóniája, mely a forrongó Oroszországot idé­zi teljes egészében, jobban csatlakozott volna a hang­verseny ünnepi célkitűzésé­hez, mégis örömmel üdvö­zöltük a nálunk első ízben elhangzó művet. A tolmácsolás méltó volt az alkalomhoz. Főként a lírai részek megszólaltatá­sa volt maradéktalan. Az utolsó tétel hajszoltsága, ingerült rohanása azonban erősen vitatható. A kar­mester a tempónak áldozta fel a zenei mondanivalót. Örömmel hallottuk a ki­tűnő budapesti MÁV Szim­fonikus zenekart. Külön el­ismeréssel dicsérjük a ki­tűnő fúvósokat, itt is a nagyszerű fagott szólót. Szeretnénk sokszor talál­kozni ezzel a nagyszerű zenekarral. Németh Gyula kitűnő karmesterünk. Annak tart­juk annak ellenére, hogy ezen az esten néhány do­logban vitatkoztunk vele, s most tőként türelmét hiá­nyoltuk. • - ' K. A. Bővül a vízhálózat Lesz orvosi rendelő is Fegy verneken egy húsz személyes állandó bölcsőde létesítése is. — Égető szükségük van a böl­csődére, hiszen napjaink­ban százharmincöt kisma­mára vigyáznak a terhes­gondozáson. (Egyébként éveken át a faluban szüle­tett gyerekek száma nyolc- vanöt-kilencven volt.) S ugyancsak a mamák, s a gyerekek érdekében akar­ják a jelenlegi idényböl­csődét hetven személyes óvodává átalakítani. Mivel a megyei tanács az állandó bölcsőde építésére 540 ezer forintot ígért a községnek, így lesz pénzük arra, hogy az óvodát is megépíthes­sék. Az elmondottakon kívül sok minden kellene még Fegyvemeken: ravatalozó, s különböző kulturális lé­tesítmények. Ezek megva­lósítása azonban csak a negyedik ötéves terv fel­adata lesz. Ha Fegyvernek fejleszté­séről írunk, akkor a felso­roltakhoz hozzá kell tenni, hogy a megyei tanács jövőre 300 ezer forintot ad a községnek a belvízgon­dok megoldására. Végezetül néhány szót arról, hogy a község lakói forintjaikon kívül milyen jelentős társadalmi mun­kát végeznek a falu épí­tésében. Fegyverneken 4700 választópolgár él, s közü­lük az idén már eddig 3900-an végeztek társadal­mi munkát, 300 ezer forint értékben. Jelenleg három aranyérmes és tizennégy ezüstérmes társadalmi mun­kásuk van. Ám ha így dolgoznak továbbra is, nem kétséges, hogy a megyei ta­nács által kitüntetettek száma növekedni fos Fegyverneken is. V. V. Túl a nehezén... Tizenkét éven át egyet­len hálószobabútor-típust gyártott a jászberényi asz­talosipari vállalat. Hagyo­mányos forma. hagyo­mányos kivitelezés, fénye­zés — ez kellett a kereske­delemnek. Megrendelés bő­ségesen volt, így érthető­en nőn sokat törték a fe­jüket, a „választék” bőví­tésén. Megunta a kereskedelem Tavaly megfordult a koc­ka. mert az öreg garnitú­rák helyett a BÚTORÉRT korszerűbbet kért. Októ­berben, alapos előkészí­tés után, áttértek a poly- eszter fényezésű, modern vonalú hálószoba bútorok szalagrendszerű termelé­sére. Az átállás nem ment zökkenőmentesen. Az új technológiához szükséges felszereléseket, szerszámo­kat házilag készítették el. Bár igyekeztek jól felké­szülni a sorozatgyártásra, menetközben számos mű­szaki problémát kellett megoldaniuk. További gon­dot okozott a vezetőknek a dolgozók egy részének át­képzése. Egyszóval a kez­det nagyon nehéznek bi­zonyult. A vállalat 1967. évi szál­lításra 600 hálószobára szó­ló szerződést kötött a ke­reskedelemmel. Az első félévben a gondok ellenére is sikerült megbízható par*. nemek bizonyulnia, hiszen a megállapodásnak megfe­lelő volt a késztermék ki­szállítása. De garnitúránként 1794 forint volt a ráfizetés. Sőt a béralapot is túllépte a vállalat, mert begyakorlási pótlékot fizetett a dolgo­zóinak. garanálta további átlagkeresetüket, az új bú­tor az első félévben 185 ezer forint veszteséget okozott, így az a vállalat jászárokszállási telepén kép­zett jövedelmet is felemész­tette. Élesztgették a bizakodást Ennek ellenére nyoma sem volt az elkeseredés­nek. A vezetők, a kommu­nistái: tartották a kollektí­vában az erőt. erősítették a bizalmat, élesztgették a bizakodást. A munkások látva, hogy a vezetőség mindent megtett azért, hogy jövedelmük ne csökkenjen, s türelemmel kivárják, amíg ők az új tapasztala­taikat hasznosítani tudják: kettőzött erővel igyekeztek dolgozni. A kitartásuknak, szívós­ságuknak a harmadik ne­gyedévben érett be a gvü mölcse. Elérték a tervezett 4 százalékos nyereséget, le­dolgozták a tanulópénzt, azaz a ráfizetést is. Sőt az év első kilenc hónapja együttesen már jövedelme­ző volt. némi többletnyere­séggel zárult. \ Most már a kollektíva túljutott az új feladat ne­hezén. Megvan a kellő gyártási tapasztalat, a mi­nőség jó, a termelés gaz­daságos. A jövő? A BO­TORÉRT ezer garnitúra hálószobát rendelt, de a vállalat kapacitása 720-nál nem bírt el többet. Erre a mennyiségre megkötöf- ték a szerződést. Az 1968 évi kapacitás 85 százalé­kán szállítási szerződésük van. Az új újabbakat vonzott A konyhabútorok iránti kereslet csökkent, ezért új termékeket kell kínálniuk. Már elkészült a gyermek- szoba garnitúra prototípu­sa. a hálófülke bútorok e1- ső darabjain az utolsó si­mításokat végzik. Novem­berben árubemutatót tar­tanak a kereskedelem szí­ne előtt. Mint ebből is kitűnik, az új az újabbakra való tö­rekvést bontakoztatta ki a vállalatnál. Tizenkét évig egyetlen bútor típus jelen­tette a választékot, most egy év alatt hárommal ruk­koltak ki. Ez már biztató, ígéretes változás. A veze­tők számolnak a jövővel, a piaccal. Jól tudják, arra 1968-tól nincs remény, hogy egy termékkel évtizedig versenyképes maradjon a vállalat. Nem véletlenül mondta a műszaki vezető: „Nekünk már az év elején a sar­kunkban volt az új mecha­nizmus”. Idejében vettél: észre. így 1968 nem tarto­gat számukra nagyobb meglepetést, megalapozták a vállalat jövőjét. k F. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom