Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-17 / 245. szám
1967. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hunya István, a MEDOSZ elnöke és Badari László jászsági születésű veterán, a MEDOSZ alelnöke Látványos vasárnap Szenttamáson Á kereskedelem és a piac igényei szerint Jól szervezett, s ezért kitűnően is sikerült szak- szervezeti napot tartottak a Szolnok megyei állami gaz. daságok Szenttamáson. Az immár hagyományosan, — évenként sorrakerülő állagyes fogatok versenyét Nagy Ferenc nyerte, 33 perc alatt tette meg a távot. Kettős fogattal pedig Németh János 26 perc alatt ért körül. — Mindketten szenttamásiak. A délután nagy száma a lovasverseny, a díjugratás, lovasparádé volt. Hihetetlen sokan nézték meg Szolnokról, s Törökszent- miklósról is az egész délután tartó lovasversenyt. A díjugratást — 120 centiméteres magasság — Oláh Mihály hortobágyi lovas nyerte, s a kitartásos verseny győztese is hortobágyi csikós, Csige Ferenc személyében, aki 160 centimétert ugratott lovával. Kedves meglepetés volt a Mezőtúri Állami Gazdaság dolgozóinak Tiszántúli lakodalmas menete, valamint Szilvás Lajos hortobágyi és G. Nagy Ferenc szenttamási csikósok mutatványai. A szabadban felállított sátrakban az állami gazdaságok szakácsai vetélkedtek a vendégekért. Ugyanis szakácsversenyt hirdettek. A nagy tömeget megmozgató kulturversenyen akadt nívós szám is. — A tánczenekarok győztese a Törökszentmiklósi Gépjavító Állomás együttese lett. A legjobb szavaiénak Nagy Lajos, a Tiszasülyi Állami Gazdaságból, s a legjobb táncdalénekesnek Koiláth Ilona bizonyult a Nagykunsági Állami Gazdaságból. Parodizálásban Antal- fia Emil mezőtúri felsőfokú technikumi hallgatóé lett az első díj. Az új gazdasági mechanizmus fontos alapelve: az üzemek fokozottabban alkalmazkodjanak a kereskedelem és a piac igényeihez. Termelésük gazdaságos legyen. Azok boldogulnak jobban, akik idejekorán felismerik ezt — Kísérletezünk mi is — vélekedik Toró Árpád, a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz főmezőgazdásza. — Az idén bevezettük az aprómagvak termelését. A hazai és a külföldi piacon egyaránt biztos az elhelyezése. Az ipari növényeknél kevesebb munkával, kisebb területen és alacsonyabb szállítási költséggel állíthatjuk elő. Ezért 15 holdon termeltünk aprómagvakat. Paprikamag az olaszoknak A szövetkezet hat holdon kötöző-salátamagot, öt holdon pedig hagymamagot termelt. Az előbbit 4500, az utóbbit kilencezer forintért veszik át mázsánként. A salátamag 18 ezer, a hagymamag 23 900 forint holdankénti árbevételt „hozott” a szövetkezetnek. A gazdaságossághoz tehát nem fér kétség. — Egyik sem munkaigényes növény. Háromszor kellett kapálni. A betakarítással együtt holdanként 20 munkanapot fordítottunk rájuk. Kevesebbet, mint a cukorrépára. A szövetkezetiek most takarítják be az olaszoknak termelt óriás .paprikát, a Jalo-Grossot. A narancs- sárga színű, 30—35 dekós, húsos paprikának csak a magját szállítják el a megrendelőknek. Hazájában ez a fajta félkilós nagyságúra is megnő, s holdanként 250—300 mázsát terem. Tiszaszöllősön jégverés érte, de így is meglesz a 150 mázsa holdanként. Ebből 150 kiló magot nyernek. — Érdemes-e termelni? Nyilvánvaló, hisz 13 500 forintot kapunk egy mázsa magért. A hüvely szállítására a budapesti konzervgyárral szerződtünk. A gazdaságok eddig nem voltak érdekeltek az exportra szánt zöldségfélék szállításában. Ugyanis a felvásárlási ár és az exportár különbözete az átvevő vállalaté maradt. A jövö évtől a szövetkezeteké lesz, legalábbis bizonyos hányada. — Erre a Hungarofruct vezetőivel folytatott tárgyalásainkon ígéretet kaptunk. Jövőre nekik termelünk soroksári fajtájú, óriás piros paprikát, A paradicsompaprikáéval azonos árat fizetnek érte. Erre jön még az exportárrés. Tudjuk. hogy nagyobb lesz a felelősségünk is, de vállaljuk. Megfelelően osztályozzuk majd a termékeinket. Új paradicsomfajla : a Cz 1-es Űj paradicsomfajtát termelnek jövőre a tiszaszöl- lősiek. — A gömbalakú, meggypiros színű, kemény húsú, kapás művelésű paradicsom salátának való. Exportra termelik a Hun- garofruct-nak. A vállalat kísérleti üzemében egy-egy tőről hét kiló exportárut szedtek le. Tehát bőven termő. Az előzetes megállapodás szerint tíz holdon (a körzetben összesen 30 holdon) termelik. A szövetkezet az ipari paradicsom árát, plusz 1,50 forint export felárat kap érte. Munkaigényesebb térmék. de megéri. Az előzetes számítások szerint holdanként 40 ezer forint árbevételt hoz. Feldolgozó üzem szövetkezetközi vállalkozásban Tiszaszöllősön az idén tíz holdon termeltek szamócát. Jövőre 3 holddal bővül a terület. Eddig a két centinél kisebb gyümölcsöt 'jóval olcsóbban, ipari célokra vették át. A szövetkezeti vezetők ezért egy feldolgozó üzemet akarnak létesíteni. Az apróbb, egyébként jóízű gyümölcsből szörpöt állítanak elő. Feldolgoznák (savanyítanák) az exportra nem alkalmas paprikát is. Piaca is van: termékeiket átveszi a helyi, a karcagi és a balmazújvárosi fmsz. A feldolgozó üzem — a környező gazdaságokkal társulva — szq- vetkezetközi vállalkozás lesz. Ez ügyben már több gazdasággal tárgyaltak. A hatvanas évek elején a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ről csak rosszat halottunk. A járás leggyengébb szövetkezete volt. A gazdaság vezetői, tagjai most bizonyítanak: nem törvényszerű dolog a mérleghiány. Máthé László Hasznon úszik a kakaó 1 Kunszentmártonban. a több ezer lakosú községben egyetlen hely van, ahol reggelizni lehetne. Az étteremmel szemközti tejboltot építkezés miatt kellett bezárni, s külön orvosi engedéllyel sikerült csak a kakaó és kávéárusítást ideiglenesen az étteremben megoldani. A reggeli árusítás a pulttól 6-tól 9 óráig tart, tehát az üzletnyitás előtt. így az étkezési forgalmat nem zavarja. Viszont, bosszantó, hogy nyolc óra körül már alig lehet kapni valamit, Fél kilenctől pedig már teljesen reménytelen a helyzet. Hegy miért? Egyszerű a magyarázat: a korábbi 140—150 liter kávé és 20—30 liter kakaó helyett az átköltözés óta naponta csak 40 liter kávét és 5—6 liter kakaót főznek. Az fmsz szerint nem is nagyon igényelnek a fogyasztók többet, mert itt drágábban mérnek. A valóság erre az érvelésre rácáfol: naponta sokan kénytelenek reggeli nélkül eltávozni. De vajon miért lett drágább a kakó és a káv4? A válasz: ez főkönyvelői „rendelet!” Ugyanis a tejboltban a nyersanyagértékre csak 30 százalék rezsit, az étterem pulti értékesítésében pedig 50 százalék rezsit kell felszámítani. Ha ülő kiszolgálás lenne, akkor ez a kulcs 70-re emelkedne. Hogy a fogyasztó így egyik napról a másikra csupán helyváltoztatás miatt egy bögre reggeli italért többet fizet? Ez úgy látszik nem akadt meg a szövetkezeti anyagi érdekeltség „szűk látókörében”. — Mert a szövetkezetnek, most nagyon sok a problémája, forgalma csökkent, magas az adókulcs, kell a pénz... A reggeli biztosítása üzemidőn kívül történik, s így az étterem reggelente egy rendes szabadértékesítő boltegységnek fogható fel, tehát 30 százalékos rezsikulcs lenne az indokolt. Kunszentmárton járási székhelyen naponta töbn ezer ember fordul meg a központi téren. Sokan közülük olcsón és jól szeretnének reggelizni, f — petres — Nagy közönségsikere volt a lovasszámoknak mi gazdasági seregszemlét 10 órakor nyitotta meg dr. Bozsik Tibor megyei főosztályvezető. Röviden Hunya István, a földművelő emberek munkásmozgalmi veteránja, a MEDOSZ elnöke szólt a sportpályára felvonulókhoz. Utána nyomban el is kezdődött az ügyesség, s az erő összemérése, amelyből győztesen a Héki Állami Gazdaság futballcsapata, a szenttamási férfi, s a Középtiszai Állami Gazdaság női röplabda csapata került ki. Gránátot Gyertyános Júlia, a Jászsági Állami Gazdaság dolgozója dobta legtávolabbra és a súlyt is ugyancsak ő. — A férfi súlylökés győztese Dósa István, a szenttamási, a férfi gránátdobás első helyezettje Csató Imre, a Héki Állami Gazdaság doL gozója lett. Székely Mária palotási lány futott be elsőnek a 100 méteres célba, s a 400 méteres férfi futás győztese is a palotási Fodor lett. Már ezzel egyidőben sok nézőt vonzott a négyes és kettes fogatok versenye. — Tíz kilométeres pályán hajtottak a fogatok. Ez kettős szenttamási győzelmet hozott, Ugyanis a néA tanító ár kincse A kis törökszentmiklósi helytörténeti múzeum az első pillanatban olyannak tűnik, mint a többi hozzá hasonlók. Vitrinek. tablók, bronzkori leletek, középkori kardok, régi használati tárgyak, — érdekes, de szabvány múzeumi kép Így csal a látszat. A gazdag anyag egy tartalma» élet fáradhatatlan kutató gyűjtőmunkájának eredménye. — Nem vagyok tudós, nehogy azt írja rólam! — kezdi a beszélgetést Buty- ka Béla, a múzeum alapítója. — Tanító vagyok, negyvenhárom évig itt tanítottam Törökszentmikló- s on. — És a gyűjtés, a mú zeum? — Ez egyet jelent azzal, hogy tanító vagyok Másképpen nem tudom elképzelni a hivatásomét, csak így. Ezért nagyon dühös vagyok olyankor amikor úgy mondják, hogy nyugdíjas tanító. Ez nem igaz: aki tanító, az sosem megy nyugdíjba, az mindig tanít, élete utolsó percéig. Nekem ezt így hagyták örökül tudós profesz- szoraim, köztük dr. Ecsedi István, a Nagykollégiumban. — Tehát debreceni örökség— — Igen, az. Dr. Ecsedi a történelem tanárom is volt a képzőben. Mindig azt mondta: a szó, tárgyi fogalom nélkül üres valami a gyerek számára. Amiről beszélünk, azt meg is kell mutatni! Még akkor is, ha előbb meg kell találnunk. Együtt is jártunk gyűjteni hosszú évekig ki a tíorto- bágyra. a Sárrétre. Aztán, amikor idekerültem tanító, nak, itt folytattam. Előbb a zsebemben, majd az ágyam alatti ládában volt a múzeumom. Végignézek a polcokon, csak itt a restaurátor műhelyben, ahol beszélgetünk, több ezer régiség van. — Már az első évben „kinőttem’’ a ládát — folytatja —. teli lett az egész lakásom edényekkel, csontokkal, szerszámokkal. Több tízezer darab volt már otthon is. Hogy most mennyi van? Azt nehéz lenne így megmondani. Csak az ókorból több mint kétezer tárgy, mind egytől egyig a Törökszentmiklós környéki lelőhelyekről származik. Az ajtófélfán két öreg citera van felakasztva, a restaurátor asztalon egy régi nyereg, fölötte a polcokon famozsarak. A legújabb szerzemények. — Mindig akad valami. Hol egyik, hói másik volt tanítványom lep meg ehol- e tanító úr, a padláson találtam, o nagyapámé volt.... Így aztán elég gazdag a néprajzi anyag is. Tisztelettel veszem a kezembe ezeket a régi eszközöket mert mindig az embert érzem mögöttük, a munkát. Nézze meg ezt a dagasztótek- nőt; 'keményfába vájták, micsoda fáradság lehetett! Közben egy iskolás csoport érkezik, ötödikesek, az ókorról tanulnak. Ne haragudjon. — mondja — első a gyerek! Kimegy, megmutatja a kincseit a gyerekeknek. — Itt a múzeumban mindig én beszélek, a határban meg csak kérdezek, és ha jól kérdezek, választ is kapok arra, amit meg akarok tudni. Megme- séltetem a földet, aztán amit megtudok, elmondom a gyerekeknek. En nem a tudományé vagyok, hanem a gyerekeké, mert övéké a tudományom. Akkor voltam talán a legvidámabb, amikor 1955-ben odaadhattam a gyűjteményemet a gimnáziumnak. — Most már ugye a megyei múzeumok igazgatóságához tartozik a gyűjtemény? — Két éve kaptam meg ezt a házat, két kiállítóterem van, meg három raktár, de már gz is kicsi. Van olyan ládám, amelyet harmincöt évvel ezelőtt zártam le és azóta vagy nem volt időm felbontani, vagy nem tudom hová tenni a tartalmát, az. olyan leleteket, amiből több van. kiadom a falusi iskoláknak. • vwwwvww Hadd. legyen mindenhol egy-egy kis szekrény, hely- történeti anyaggal. E nélkül az eredményes tanítás elképzelhetetlen. Forrás minden tárgy a tudás forrása. — 1906 óta Törökszent- miklóson él a muzeológus tanító úr, ismer biztosan minden talpalatnyi helyet. — Dehogy — legvint nevetve —mindig újabb és újabb meglepetések érik az embert. Hogy csak egyet mondjak; beszélgettem az utcán, aztán lenéztem a lábam elé. És láttam. hogy ott van valami csont. Hazavittem, s kiderült, hogy egy neolit- kori csontsímitó. Megtisztogattam és csak aztán volt nagy a csodálkozás: latin nyelvű felirat volt rajta; „Szeretlek, kedves". Egy amulett volt, valamelyik középkori vitéz hordhatta a nyakában, Űjabb csengetés az ajtón, egy másik iskolából jönnek a gyerekek „helyszíni” történelem órára, A tárlatvezető a muzeológus-tanító úr, aki sosem megy nyugdíjba... ►— romi