Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
1967. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Bokros László: SZÖVÖNÖ Rádiós medvék A Föld lakatlan teiile- tein életmódja és vándorlása terén sok még a tisztázatlan kérdés. Például a jegesmedvék hosszú vándor- utakat tehetnek a sarkvidék jégvilágában anélkül, hogy ezekről pontos tudomásunk lenne. Nincs azonban már messze az az idő. amikor meghatározott számú jegesmedve olvan nyakörvvel e’látva fog vándorolni. amelyből rádióhullámok indulnak ki egy mesterséges hold felé A tervek szerint 1969 ben körülbelül 50 jegesmedve fogja rádió útján közölni mindenkori helyzetét egy Nimbus típusú mesterséges holddal. llonepi kiadványok A budapesti Athenaeum illetve a Kossuth nyomdában elkészült a Szépirodalmi Könyvkiadó két ünnepi kiadványa, amelyek az októberi forradalom 50. évfordulójára jelennek meg. Cyurkó László „Lenin, október” című művét régóta várja az olvasóközönség; már a Kortárs című folyóiratban közölt kisebb szemelvények igen élénk érdeklődést váltottak ki évekkel ezelőtt. A nemzetközi Lenin-irodalomban újszerű, sőt egyedülálló könyv szakít a szokásos életrajzok hagyományával. Gyurkó a tudományos adatfeltárás. a történetfilozófiai meditáció, a lélektani elemzés módszerét ötvözi össze és modem esszé-stílusban írott művében az eleven Lenint mutatja meg. A kötet anyagának újszerűségére jellemző példa, hogy levéltári kutatások nyomán Gyurkó László először közli annak a Központi Bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét, amelyen Lenin és a bolsevikok vezetői a fegyveres felkelést elhatározták és időpontját megállapították. A kötet mintegy 50 oldalnyi fényképet is tartalmaz, nálunk jórészt eddig ismeretlen felvételeket. A Lenin október borítólapját és tipográfiáját Lenayel Lajos Kossuth-díjas művész készítette. Illés Lajos, több kiváló, népszerű összeállítás szerkesztője válogatta az Űj kor nyitánya című antológiát. A kötet magyar íróknak és költőknek az októberi forradalomról, Leninről, a Szovjetunióról, a szocializmus térhódításáról szóló legszebb verseit, novelláit, legérdekesebb emlékezéseit, vallomásait, jegyzeteit foglalja magába. A forradalmat üdvözlő versek nyitják meg a sort, majd a Tanácsköztársaság idején született, illetve magyar internacionalisták harcait idéző művek következnek. A két ünnepi kiadvány a közeljövőben kerül a könyvesboltokba. és helytelen orientációhoz vezethet a tudományos propaganda-tevékenységben A szerző megjegyzi, hogy a burzsoá országokban az egyházi intézmények és vallási szervezetek társadalmi funkcióját és ideológiáját végeredményben a kapitalista társadalom legfontosabb pilléreinek megőrzése és megszilárdítása határozza meg, s egyben elismeri: ez nem zárja ki azt, hogy az egyház a burzsoá osztálypolitika folytatásakor ne legyen bizonyos fokig önálló és rugalmas. Feltétlenül egyet kell értenünk a szerző alábbi, elvi jelentőségű következtetésével: egyik-másik vallási doktrína konkrét tartalmának módosítása, az, hogy e doktrínák hirdetői bizoAmikor a hívők olyan elvek mellett foglalnak állást, amelyek lényegében szocialista elvek, ez nem vallásos világnézetükből ered, hanem a kapitalista társadalom felbomlásából és a kommunizmus vonzó erejéből. E körülményt / számításba véve, a szerző ugyanakkor hangsúlyozza: jóllehet a vallási ideológia nem játszik „forradalmáéi kárt okozhat a hívő tömegekkel folyó gyakorlati együttműködésnek. nyos körülmények nyomására pozitív eszméket hirdetnek, és az egyház sok vezetője korunk időszerű kérdéseiben becsületes és józan álláspontra helyezkedik, nem szünteti meg a vallásos világnézet reakciós jellegét. Jellemző, hogy a „megújhodás” hívei háttérbe igyekeznek szorítani az egyházat kompromittáló skolasztikus, .,transzcendentális” dogmákat, s olyan népszerű és életbevágóan fontos kérdéseket helyeznek előtérbe, mint például a humanizmus, a társadalmi jólét, a nemzeti függetlenség és a harmadik világ problémái. sító” szerepet, de ma már nem is lehet akadálya a kommunisták és a hívők haladó, humánus eszmékért vívott közös harcának. A mai körülmények között ehhez kétségtelenül kedvezőbbek a lehetőségek, számos társadalmi és politikai okból, s annak folytán, hogy az egyház vezetőinek egy része kénytelen megváltoztatni a politikai irányvonala# A mai katolicizmus fejlődése messze nem befejezett folyamat. Erről tanúskodik VI. Pál pápa ez év március 28-án közzétett Populorum progressio című enciklikája. Tartalmát tekintve, ez az igen fontos dokumentum sokkal „bal- oldalibb”, mint XXIII. János Mater et magistra és Pacem in terris című encik- likái. VT. Pál felhagy a katolikus egyház hagyományos álláspontjával, amely szerint a magántulajdon „istntől való”; elismeri, hogy a társadalom érdekében jogos a magántulajdon elidegenítése, elítéli a ko- lonializmust, elismeri, hogy a népeknek joguk van meg- dönteni a zsarnoki rendszereket, vagyis elismeri a népek forradalomhoz való jogát. Nem meglepő, hogy VI. Pál legutóbbi encikliká- ját a nemzetközi reakciós sajtó ellenségesen fogadta, s kijelentette róla, hogy majdnem marxista, vagy majdnem kapitalista-ellenes. A katolicizmus kebelén belül tovább folytatódik az irányzatok harca. ősszel Rómában összeül a katolikus egyház zsinata, amelynek határozatai jelentős befolyással lesznek e harc menetére. L R. Griguljevlcs A kapitalizmus védelme — rugalmasabban A közös harc nagyobb lehetőségei AZIZ DiESIIS i * Házat akart építeni G yermekkorától fogva tisztában volt azzal, mit jelent bérlakásban lakni, s bármi áron is, de saját házában akarta leélni életét. Ide-oda költözködésekre emlékezett leginkább gyermekkorából. — Szülei minden egyes költözködés alkalmával mérgelődlekK veszekedtek. A törékeny tárgyakat, tányért, kanalat, puha helyre, matracok közé kötötték. Anyja a vas- háromlábat, kályhacsövet újságpapírba csavarta, és bedugdosta mindenféle aprósággal együtt a nagyobb csomagok közé. A bútorokat kétlovas kocsira rakták, anyja pedig a lyukasfenekű konzervdoboz-cserepekbe ültetett muskátlit, szegfűt, haranglábat, gólya- orrott igyekezett elhelyezni itt-ott a kocsiban. Sohasem tudta elfelejteni gyermekéveinek bútor- szállító kocsijait, melyekről jókora cserépedény látszott, meg madzaggal átkötött szekrény. Mire megérkeztek az új lakásba, addigra rendszerint összetört néhány tányér, lámpa meg pohár. Az olivaolaj, anyja házikészítésű gyümölcslevéi és az ezerjófűolaj kifolyt az üvegből, és a fehérnemű összepiszkolódott. — Szegénység! Gyalázat! ... kiabált az apja. Ez aztán újabb ok volt arra, hogy szülei veszekedjenek. Isztambulban bárhová menjen is, minden kerületben talált olyan házat, amely számára emlékezetes volt. Mélyen bevésődött agyába apjának egy mondata: — E világon házad legyen, túlvilágra hited vigyen!... 1930-ban, mikor a gimnázium befejezése után kikerült az életbe, már nem élt sem az apja, sem az anyja... Túl jól ismerte már a bérházakat, ezért nem akart addig megnősülni, amíg saját házat nem szerez, öt évig egyetlen öltönyben járt; nem kapott rá a dohányra és nem ivott; színházba nem járt, nem is csavargóit, úgy élt mint egy szerzetes, mint egy fakir. A szájától is megvonta a falatot, s így az ötödik év végére sikerült kétezer lírát összeraknia. A hozzá hasonlók szemében ez nagyon nagy összegnek számított. Ennyi pénzért, sőt már ezer líráért is volt eladó ház, csak éppen nem olyan, — amilyet szeretett volna. Roskatag viskók. „Inkább telket veszek, s magam építek rá házat” — gondolta. A tengerpartra tervezte, szép kilátással, nagy kerttel, közel a főútvonalhoz. Ha már épít, jót építsen... A kívánt helyen, a feltételeknek megfelelően két telket is talált. Az egyikért háromezret, a másikért háromezerötszázat kértek. — Ezer líráért is lett volna jó nagy telek, de alatta maradt a feltételeknek. Gyűjtenie kellett még egy ideig. 1937-ben, zsebében megtakarított néryezer lírájával, gyönyörű szép telek reményében nekilátott a keresésnek. Elment arra a telekre, amelyikért háromezerötszázat kértek. A fele már elkelt, villa épült rá. A másik feléért ötezer lírát akartak. Elment arra a telekre is, amelyikért régebben háromezer Urát kértek. Most már hatezerért adták. Elment 'arra a telekre is, amelyik legkevésbé tetszett neki, és amelyikért ezer lírát kértek. Most már négyezerötszázba került. Bankba rakta a pénzét, és még takarékosabb lett. Agyontalpalt cipőt, folt hátán folt ruhát hordott. A tengerpartról már lemondott. A város valamely jobb helyén keresett telket. Telket vesz, házat épít, bútort vásárol, megnősül, gyermekei lesznek — gondolta. 1943-ra csak ötezer lírája gyűlt össze. Bármilyen keveset költött is, olyan drágaság volt, hogy nem tudott többet félrerakni. A négyezer lírás telken azóta négy ház épült. Egy kis darabka üresen maradt. De ezért is hatezret kértek. Már rég lemondott arról, hogy a város belsejében vegyen telket. Azt se bánta volna, ha valahol a város szélén kap. De hol? Már nem is egyszerűen takarékos, de fösvény és zsugori lett. Se nem evett, se nem ivott, csak pénzt gyűjtött. Előléptették. A fizetése is emelkedett. Több pénzhez jutott, mint régebben, de 1950-ig mégiscsak hétezer lírája lett. Hétezer líráért telket? — kinevették. A város legszélén is túl, nem hogy egy házhelynyi. de még egy bó- dényi telket sem adtak ezért a pénzért. Annak a teleknek egy huszadrésze, amelyet valamikor kétezerért árultak, mag üres volt, eladó. Negyvenezer líráért adták. Nem maradt más választása, ha telket akart vásárolni, tovább kellett gyűjtenie. Üj lendülettel látott neki a gyűjtésnek. Sőt a házat is megtervezte. Török és angol WC is lesz benne. Egy háló, egy vendégszoba, egy ebédlő, egy szalon és egy szoba a születendő gyerekeknek... ötszobásat akart. Régebben kétemeletes házat szeretett volna, de megváltoztatta szándékát. Megöregedett, földszintes házat akart. 1954-re tízezer lírája lett. Egész Isztambult bejárta telekért. Ennyi pénzért csak a város külterületén Csek- mendzsében vagy Kartálban találhatott volna helyet. Még jobban összeszorította a fogát, még beljebb húzta a nadrágszíjat, "pénzt kellett gyűjtenie. Házzal együtt venné a telket... Lemondott az öl szobáról. A török és az angol WC-ről is lemondott Egy szoba is elég csak legyen hol lehajtania a fejét... Alighogy meglesz a ház, első dolga lesz, hogy megnősül. 1956-ban nyugdíjba ment. Bármilyen keveset eszik is. a nyugdíjból már nem lehet félretenni. Húsz évig gürcölt garast garasra rakva, s az eredmény tizenkétezer líra. Ennyi pénzért nem adtak telket sem városon kívül, sem városon belül, se tengerparton, se ahegyoldalban. Húsz éve ment el házhelykereséssel. Apjának a mondása csengett fülében: „E világon házad legyen, túlvilágra hited vigyen!” Ezen a világon már nem lesz háza. A túlvilággal kell gondolnia. Egy este amikor holtfá- radtan tért haza a telekkeresésből, útközben meglátott egy temetőt. Bement. Milyen szép is volt ez. Ügy. mint megálmodott házának kertjében, gyönyörű virágok. amerre csak néz, zöld pázsit... Ahooy meglátta a? üde zöld és a tarka virágok közötti márványsírokat, felkiáltott. — De szeretnék egy ilyen gyönyörű temetőben pihenni! Ügy is meg kell halni, nem? Itt kell sírhelyet ven. nie, és még most, amíg egészséges, olyan sín kell választania, amilyet szeretne. A temető egy dombon volt, a tengerhez közel. Hűvös ciprusok árnyékában nyugodni az életnél is szebb talán. Másnap reggel elrohant a temető-igazgatósághoz. Sírhelyet akart vásárolni. — Abban a temetőben mát nincs hely — mondták, — De ha akarja, valamely másik temetőben húszezer líráért jófekvésű sírhelyet találhat Szégyenkezve mondta: — Olcsóbb, valami nekem való nincs? Volt. Tizenötezerért, tizenkettőért. tizenegyért is volt. Gondolkozott... Volt már némi tapasztalata a telekkel kapcsolatban. Másnapra a ' sírhelyek ára is felszökik, s ezért a pénzért sírhelyet sem kap. Még aznap megcsináltatta a szerződést, s kifizette, anélkül. hogy látta volna. Azután elment és megnézte. Zárt, rossz fekvésű, málladozó sírkövek között volt. De ennek is örült — Öóóóóh, ez az enyém, az enyém, az enyém — mondta csillogó szemmel. Mostantól fogva minden reggel, éppen úgy, ahogy régebben munkába járt. korán reggel kiment a temetőbe, s ott ült boldogan, hogy végre neki is van egy darabka földje, kihuzigálta a gyomot, virágot ültetett és boldogan várta a napot, — amikor végre új lakóhelyére költözhet. örsi Ágnes fordítása * Aziz Nesin (ejtsd: Neszin). a mai török szatirikus irodalom kiváló képviselője, 1915-ben született Isztambulban. Katonai iskolát végez, majd festészetet tanul. Kezdetben verseket, pár soros glosszákat írogat, később Törökországban egyedülálló szatirikus folyiratot ad ki nagy sikerrel. Eles társada- lombírálata miatt többször bebörtönözték. 1956—57-ben Olaszországban eoymásután kétszer elnyeri az „Arany Pálma” irodalmi díjat. — Rendkívül termékeny író Harmincnál több kötete jelent meg. A magyar közönség előtt sem ismeretlen. „Szabály az szabáltf’ és ..Fordítások és ferdítések” címmel jelent meg nyelvünkön két kötete. 1966-ban Magyarországon is járt.
