Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-14 / 243. szám

1967. október 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Á tizenhármas is

lehet szerencsés

Vihar lógott a levegőben. A taggyűlésre igyekvők már tudták: Veres János nem vállalja. A község vezetői csupán azt kérték tőle; menjen el a szövetkezetbe, s mondja meg a szemükbe. Veres János a falu alatt igyekezett a kastélyszékházba, hogy ne is találkozzon senkivel. A család lelkére kötötte, ahogy kilépett a kapun: Jani, rá ne vetesd magad. Este volt. A nagy teremben vágni lehetett a cigarettafüstöt. — Egymás után kértek szót a párttagok.

— Együtt dolgoztunk a cséplőgépnél, együtt voltunk részesaratók. Segíts rajtunk, Jani.

— Nem várunk csodát. Ha három év alatt mozdítasz a szövetkezeten, meg leszünk elégedve.

Veres János ült az asztalfőn. Egyre riadtabban hallotta belülről: hogy merje azt mondani, nem. Akkor felállt Bátori Árpád. Földszomszédok voltak Veres Jánossal.

— Hogy lettél te ennyire felvági, János? Tán már le is nézel bennünket, mi?

Nem bírta tovább.

— Hogy vághattál így oldalba, Árpád? Hát így ismertek? Rendben van. Akkor elkezdhetjük. De azt tudjátok, hogy a gazdaságban is nagyon szigorú vezető voltam.

Az emberek örömmel széledtek szét a gyűlésről. Csak egy valaki nem. Té- pelődve indult haza. Édesanyja majdnem sírva csapta össze kezét.

— Mit csináltál, fiam. Hát tudod te, minek vágsz neki?

Másnap megjöttek az állami gazdaságiak: tizenkét évet húztál le nálunk. Az üzemegységet példásan vezetted. Még nem késő. A közgyűlésig még visszavonhatod. Veres János már ingadozott. De a beszélgetésnek fültanúja is volt. Marika, a tizenhét esztendős kisújszállási kiszista diáklány.

— Apu, ne légy jellem- telen.

Veres János ránézett a lányára. Szemében őszinteséget, felháborodást, féltést látott. S akkor azt mondta:

egymás szavába vágva mondták:

— Azelőtt minden zárszámadáskor visszafizettünk hat—hétszáz forintot. Nézzen szét a szérűn. Az ott, tavalyi széna. Ezek a szép kazlak az ideiek. Ugyanazok az emberek rakták össze, akik régen is itt dolgoztak. Mégis akkor a félbemaradt kazlakat vágta mindig az eső.

V. Tóth János sertésgondozó újságolta, hatszáz forinttal több a havi keresete. S az elnöktől tudom: egymillió forintot szeretnének most tartalékolni. Mint amennyi hiánnyal indultak. s még hozzáteszi: Azt azért magam se hittem hogy ilyen gyorsan idáig jutunk. Hiába,

szorgalmas nép

ez.

Kérdezem tőle, mivel alapozta meg nagy tekintélyét?

— Becsületesség őszinteség, igazságosság. meg szigorúság is. Aztán sokszor nem is gondolja az ember, mivel. Azt mondta a múltkor Somodi Gábor, egykori summás cimborám; birkózzunk. jani. Ráálltam. Bár tartottam tőle. De láttam a sok embert, összeakaszkodtunk. Éreztem, hogy megy. Előbb hagytam egy kicsit Somodi Gábort, aztán földhöz csaptam. Mikor feltá- pászkodott. elém állt; mi az isten van tebenned, elnök elvtárs, hogy senki nem bír veled.

Veres János pedig nevetett magában. Arra gondolt; azért az a tizenhármas szám se mindig szerencsétlen. Az embereket és a földet kell szeretni hozzá. a szövetkezet gróf Nemes János egykori kastélyában székel. Veres János ott cselédeskedett. A grófot mindig virággal kellett várniuk.

s p7. még sokszor eszébe Jánosnak.

Borzák Lajos

Mi lesz veled, Rézpikul

Réz Miklós alacsony, kis ember. Sok családos. Próbára tette már az élet. Nehéz <terheket rakott a vállára. ivott is. Sokat és rendszertelenül. A hajdani, valamikori nyomorúság béklyói szorították.

Ott laktak Kunhegyesen, közel a Porcsíny utcához. A megroggyant kis ház híven szolgálta a csoládot, egészen mostanáig. Az ide- jét-múlt nádtető, a dülede- ző falak még őrzik a portát. Csak a lakókat nem. Ők hűtlenek lettek a régi házhoz, a megszokott, kopott környezethez. Réz- piku is.

— Sok minden történt az elmúlt hónapokban.

Igen. Talán azzal kellene kezdenünk, a télen riportot írtunk Réz Miklós családjáról. Nem a legjobban éltek. A gyerekek sem érezték mindig a szülői szeretetet. Gyakran hiányzott ez is. az is. Ismét felkerestük a családot. Mi van velük, hogyan boldogulnak?

— Amikor kiírtak az újságba, altkör nagyon haragudtam — mondja Rézpi- ku. — Éppen engem? Volt elég bajom amúgy is. Később lehiggadtam. Még később elvonókúrára jártam. Leszoktam az italról. Azóta nem kell. Rendesebben élünk.

Így igaz. Réz Miklós nem iszik. Hetenként jön-megy a vonattal Budapestre, mint korábban. Hazahozza keresetét. Az ÁFORT-nál dolgozik. havi 1200 forintért.

— Én sem vagyok hitványabb ember a másiknál. Mindig csak rajtam nevessenek, mert iszom, a család meg nélkülözzön? Hát nem.

Október van. Hidegre fordul az idő, s a kis ház sem melegít már többé. Nem könnyű a sokcsaládos emberek élete. A Ré-zpikué

sem. Nagyon megöregedett a szülői ház. Megrepedeztek a falak. És most ott is kellett hagyniok. Kiköltöztek tanyára. Szükséglakásba. A gulyanyomáscn túl, a községi tanács egyiK tanyájába.

— Az egész család ott van. Anyám, gyerekeim, és a testvéremék is. Tizenhármán lakunk kint. Jószágot tarthatunk, csakhát messzire van. Jön a hideg idő. A gyerekeknek nehéz lesz bejárniuk az iskolába, óvodába, de mit tehetnék. Egyelőre várnunk kell. Tavaszig. vagy nyárig.

Mert lebontják a régi házat, leszedik a nádtetőt, szétverik a falakat. S tavasszal új ház épül a helyén. Legalábbis így szeretnék Réz Miklósék.

— A tanácson megígérték, segítenek. Anélkül nem tudom felépíteni a házat. Segítség nélkül. Pedig jó lenne. Addig az asszony sem mehet el dolgozni, mert a gyerekeket nem hagyhatjuk egyedül a tanyában.

Réz Miklósék élete jobb útra fordult. Megtették az első lépéseket. De az útnak még nincs vége. Az elején tartanak. Szívós kitartásra. erős akaratra lesz szükség. Hiszen a legkisebb házat sem adják ingyen. Az övékét sem.

A gyerekek kicsik. Hűségesek és ragaszkodók. Érdemes értük fáradozni, sőt értük kell élni, fáradozni.

— Nem adnám oda a gyerekeimet semmiért. Felneveljük őket. Becsületes, munkásembereket szeretnék belőlük. .Különbek legyenek mint én.- s többre vigyék.

Tudom, most már fgv gondolja. Sokszor napok alatt éveket megélhet az ember, megérthet. Percek, órák alatt egész életre ható elhatározások születnek. Ez történt Réz Miklóssal is A tegnapi, tegnapelőtti embert kicserélték. Bízunk benn», bosszú, nagyon hosz- szi'i ik're.

Sz. Lukács Imre

Még felét se Tetettük el a kenyérgabonának

Megyeszerte nagy a lemaradás

(Tudósítónktól)

Szolnok megye az utolsók közötti az országban ke- lyérgabona vetésben. Ez országos értékelés. Alátá- nasztják azok a számada- ;ok is, amelyek a járási, városi tanácsok mezőgazda- ági és élelmezésügyi osz- ályvezetőinek szolnoki ér- ekezletén elhangzottak Dénteken. Itt derült ki: a negye 176 700 holdas ke- íyérgabona vetési tervéből nég csak 81 227 holdat, vagyis 46 százalékot telje- iítettek. Jóval a megyei át- ag alatti a törökszentmik- ósi termelőszövetkezetek

irédménye. Még csak 30 izázaléknál tartanak. Nem lókkal iárnak előbb a törökszentmiklósi és a kunszentmártoni járás közös gazdaságai sem. A legjobban Túrkevén halad a kenyérgabona vetés. ahol majdnem 60 százaléknál tartanak. A járások között pedig a jászberényi a legjobb, 54 százalékos teljesítményével.

A pénteki értekezlet úgy foglalt állást: a búza vetés optimális ideje most van. Könnyelműség e napokat ki nem használni. S a kenyérgabona vetési terv — egyedüli kötelező tervszám a mezőgazdaságban — teljesítése kötelesség. Az ország kenyeréről gondoskodni kell.

— vágási —

téli oktatásra ment a Petőfi Tsz-be. Akár tanácsülés, akár pártnap, akár külpolitikai tájékoztató, a végén mind odalyukadt ki: mi lesz a tsz-szel? Most is felállt egy ember;

— Meddig megy még ** így? Adjátok vissza a 2 holdamat, majd én megmutatom, mi van a földben.

A párttitkár nem tudott mit válaszolni. Hiszen az emberek nem a szövetkezetei szidják. Itt van a szomszédban a tiszaderzsi Kossuth; az abádszalóki Lenin, kiváló gazdaságok. Innen is Zetor hordja a tomajmosotoriakat a Leninbe dolgozni. És egyre gyűrűzik: egyesítsenek bennünket Abádszalókkal.

Pedig milyen szorgalmas nép volt ez. Veres János ismerte. Mi kezdődött itt el a juttatott földeken. Egy dolog meghökkentette, ö a tizenharmadik elnök. Nem volt babonás ember, dé a lezüllött szövetkezetét nézve, nem is kellett ahhoz előítélet. Az első napok gazzal teltek; új munkarendet dolgoztak ki. Nincs tovább óradíj, teljesítmény után jár a munkaegység Bevezették: hajnalban a

vezető legyen az első ember a majorban és este az utolsó is.

A régi szakvezetők

bíróság elé kerültek. Oj főagronómus, párttitkár, fő könyvelő, könyvelő, pénztáros került a közösbe. S az emberek kezdték mondogatni; nahát. amazoknak hetekig sokszor a színét se láttuk.

Az új vezetők hozták a gépeket. Erre megijedtek a tagok. Nem lesz ebből baj, ki fizeti meg maid azt a sok gépet? Épült az új

gépműhely. Aratás után már a tagok hozakodtak elő.

— Vegyétek a gépeket, az istenfáját. hadd dolgozzanak.

Az emberek is „kicserélődtek”. Kétszerannyian kijártak a munkába, s ami a iegérdekesebb, egy-egy ember kétszer annyit dolgozott mint azelőtt. Még sok volt a baj Megmaradt

a régi felfogás

Ha már az ember kimegy a határba, ne jöjjön haza üres kézzel. Ha csak egy karót is hoz haza naponta, mennyi lesz az esztendő múlva. Az elnök felállt egy közgyűlésen.

— Ismerjük egymást. Segítség nélkül meg tudjuk írni a másik életrajzát Nagy szégyen lenne. egymástól lopnj.

Kevés tagja van a pártnak Tomajmonostoron. Hu- «onegynéhányan, köztük a

szövetkezetiek. De a kis pártszervezet agy emberként mondta: segítsük az új vezetőket, ezekben van valami. Az első zárszámadás — az idén — után szinte gyerekesen örült a falu. Negyvenkilenc óta először fizette ki a tsz azt a munkaegységértéket, amit tervezett. Cukorrépaszedő asszony csapattal találkoztam. Vízi Etelka, Kun Pál né, Kontra Józsefné. Somodi József né. Gál Jánosné

Szolnok megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista F orradalomban

Nagy idők tanúi emlékesnek ...

5.

S aki regényt írt a magyar internacionalisták harcairól, életéről s — mint [ az aranyvonat egykori kísérője — a vonat útjáról is, Pogonyi Antal író („Ketten a sok közül” címmel 1961- ben a Kossuth Kiadó jelentette meg e művet) életének néhány évét maga is később megyénkben töl- 1 tötte. Itt dolgozott Szolnokon. A Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságon teljesített szolgálatot 1949-től rendőralezredesként. „Nagyon sok pártnapon voltam előadó a város különböző gyáraiban, vállalataiban, sőt i a megyei pártbizottság megbízásából Szolnok megye i más városaiban is" — írja Pogonyi Antal egy 1968.

, március 26-án kelt, az MSZMP Szolnok megyei Bizottság Archívumának gyűjteményében lévő levelében.

Pogonyi Antal e levelében a „Ketten a sok közül” l című önéletrajzi regényében megrajzoltakon túlme- i nőén újabb értékes adatokat bocsátott a megyében folyó helytörténeti kutatások rendelkezésére Bányai | Kornél oroszországi tevékenységére vonatkozóan.

„Amikor mi Kraszno- jarszkba érkeztünk, ott ja- I vában dühöngött Kolcsak admirális fehér terrorja, —

írja Pogonyi Antal. Nemcsak Kolcsak kémelhárítói és büntetőosztagosai, hanem a fehér cseh légió beépített provokátoréi is veszélyeztették minden megmozdulásunkat. Mindezek ellenére a hadifogolytáborokban igen erős kommunista propagandát szerveztünk meg. Két, kézzel írott lap jelent meg a táborban: a „Jenyiszei” és az „Ember”. A „Jenyi- szei”-t Dukesz Artur, Ludvig Kálmán. Forgács Dezső és Dornbusch Richárd szerkesztette. az „Embert” pedig Sugár Béla, Bányai Kornél, Dornbusch Richárd és én. A szerkesztés munkájában részt vett Zalka Máté is.

Azt nem lehet állítani, — folytatódik a levélnek e része — hogy az „Ember” marxista lap lett volna, hiszen mi akkor még elég keveset hallottunk a marxizmusról. viszont igen haladó lap volt. Ami Bányai Kornél szerepét illeti, 6 minden megbeszélésünkön jelen volt.. Még ma is nagyon pontosan emlékszem rá; fiatal férfiszépség az arca harmatosán sima. fekete szemei mély értelmet sugároztak, a haja simára fésült, dús. fekete, — szabályos férfias szája fölött picinyke, fekete bajusz angolosan nyírva. Ruházatára sokat adott, mindig kínosan tiszta volt. Emlékszem Bányai Kornél egy versére, amely az „Ember”-ben jelent meg. A címe volt: „Megsimogatom a fákat”. Akkor nekem kissé idegennek tűnt fel a témája, de azért később megszerettem, mert Bányai a békés, sohasem háborúskodó, szelíd fákat simogatta meg. Érdekes, hogy Bányainak pontosan ott jutott eszébe ez a gondolat, ahol sohasem láttunk fái. se zöldet, csak szomorú, sivár barakokat... Ügy tudom, Kornélt nem üldözték a cseh ellenforradalmárok, nekem azonban merekülnöm kellett...”

Pogonyi elvtárs Bányai Kornéllal a nyári kraszno- jarszki vérengzés után találkozott újra. Bányai Kornélnak ekkor már egy egész kis. vaskos füzete volt kézírással, versekkel teleírva. Bányai Kornél azt tervezte, nem jön haza az ellenforradalmi Magyarországra, hangm Németországba megy s ott kísérli meg verseit német nyelven kiadni.

Krasznojarszk 1920. januárjában szabadult fel az ellenforradalmárok megszállása alól. Megalakult Varga István nagyar internacionalista harcos parancsnokságával egy internacionalista ezred. .,Bányai Kornél nem lépett be a hadseregbe. Nem szerette a katonaságot Viszont a kommunista pártba belépett, gyönyörű agitációs beszédeket tartott a hadifoglyok között Sugár Bélával együtt. Ma már lehetetlenség ezeknek a beszédeknek költői szárnyalású szövegére visz- szaemlékezni” — írja Pogonyi Antal.

A pártagitátor és pártpropagandista Bányai Kornél alakját, tevékenységének emlékét idézi fel a

Kossuth Kiadó által publikált visszaemlékezés-gyűjteményben Bernáth József internacionalista harcos is, aki Gyulán volt bevonulása előtt tanító s 1920-ban

együtt dolgozott Bányai Kornéllal. „A Bolsevik Pártba 1920 január elsején léptem be. Élőbb komiszszár, aztán sajtó- és agitációs feladatokra osztottak be... Hat hetes

agitátorképző pártiskolát szerveztünk. Krasznojarszk- ban 5 ilyen kurzus volt 1921 februárjáig, egyenként 25— 30 hallgatóval. A pártiskola előadásait Szántó László, Szántó Zoltán, Szentgyörgyi Lajos. Bányai Kornél és én tartottuk. Naponta 5 óra előadás. 5 óra szeminárium. Két hét után naponta tervszerű gyakorlati agitáció az üzemekben és a hadifogoly- táborokban... A párt magyar szekciója hetenként tartott taggyűlést, melyet a folyó ügyeken kívül egy- egy idpolóniai előadás bővített ki. Ezerkilevcszázhu- szonegy februárjában a párt az irkutszki vártiskola megszervezésével bízott meg", — írja Bernáth József. Feltehetően fgv kerül Bányai Kornél is ekkor Tr- kutszkba.

(Folytatjuk)

Dr Császtval Istváa

»

elnök leszek

Most döntöttem végleg.

Tavaly történt ez, májusban, A tomajmonostori Petőfi Tsz félmillió forint mérleghiánnyal zárt. Másik félmilliót a hiányzó vetőmag tett ki. Ismerte a szövetkezetét. Itt járt el minden este a Középtiszai Állami Gazdaság László-ma- jorjából. Látta, hogy januárban törik a kukoricát, a gazdaságban már kapálnak, amikor itt még a vetés járja. Az aratnivalót a kubikosoknak adták ki. — Hordásra, cséplésre Kunmadarasról hoztak fuvarosokat, cigányokat. A vezetők egymásnak adták a kilincset. Valahogy úgy: — majd csak kibírom egy-két évig, addig megszedem magam,

A mostani vezetőség se ér semmit. Eljárnak iszogatni az újszentgyörgyi kiskocsmába. A főkönyvelő szépen tollasodott. Aztán mikor az ügyészség utána nézett, kiderült: bűnszövetkezet és sikkasztás. Az emberek kedvtelenek. Nyolc- kilenc órára járnak be, fél tízig elveszekednek a központban. Óradíjra dolgoznak. Minden órahossza után 15 század munkaegység jár. Annak is, aki zsákol, annak is, aki csak udvart söpröget. S az ügyeskedők járnak jobban. Nem azok, akik a munkában ügyeskednek. Elkeseredett, panaszos hangulat mindenfelé.

Fagyai Sándor

községi párttitkár