Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1967. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Belépés a Néplap olvasóinak Magyarország villanyszám Iája Láfogatás az Országos Energiaelosztó Központban Van Budán, a Várban egy öreg műemléképület, ahonnan kilátás nyílik az egész országra, sőt bepil­lanthatunk a környező ál­lamokba is. Ahogy belé­pünk a kapun, lifthez ve­zetnek, amely lassan eresz­kedni kezd velünk lefelé. Bizonyos idő után kiszál­lunk, s kanyargós folyosó­kon egy másik lifthez me­gyünk, amely ismét csak lefelé veszi útját. Ezután egy lépcsőn haladtunk, — ugyancsak a mélybe, majd egy széles folyosóra jutunk, amelyből kétoldalt ajtók nyílnak. Az egyik nyitott ajtón mintha napfény szű­rődne ki. De hiába is ke­ressük az ablakot, hiszen csaknem ötven méter mé­lyen vagyunk a Várhegy gyomrában. Fénycsövek „ke­verik ki” a természetes vi­lágítás jó utánzatát. Szavazás importárammal Meglehetősen hosszú séta után jutunk el útunk cél­jához, a központi kapcsoló­teremhez, amelynek egyik falát teljes egészében mű­szertáblák foglalják el, s középen kapcsolókkal, mű­szerekkel, telefonközpon­tokkal egybeépített diszpé­cserasztal mellett végzik munkájukat, azok, akik az egész ország energiaellátá­sát irányítják. Kísérőnk Bozsik Ferenc. az Országos Energiaelosztó Központ vezetője. — A televíziónézők egy alkalommal már beleshet­tek hozzánk — emlékeztet a „Riporter kerestetik” ve­télkedőre, amelynek során a nézők lámpagyújtással szavaztak; s az eredményt a központi kapcsolóterem egyik okos műszerének se­gítségével állapították meg. Hogyan jutott el idáig a szombathelyi, pécsi, debre­ceni nézők lámpaoltogatás- sal jelzett „szavazata”? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, meg kell ismerni az országos energiarendszer irányítását. — Ez volt az a bizonyos műszer — mutatja meg a diszpécser asztalba beéoí- tett ielzőszerkezetet. Fölöt­te egy számlálóberendezés látható. Ez, akár csak a lakásokban működő áram­mérő óra, fogyasztást mu­tat, méffned'g azt, hogy mennyi elektromos áram érkezik külföldről. Amikor a nagy szavazást „tartották” legalább fél­millióan meggvújtották a villanyt. Az ehhez szüksé­ges elektromos energiát külföldről kellett kérni, — mégpedig annyit, amennvi már látvánvosan kimozdí­totta a jelzőszerkezet mu­tatóját Röv;dTÓr!at Pagonyán A szemközti falon lát­ható az ország elektromos hálózatának modellje. Az egyes erőműveket vonalak kötik össze. Ezek a vona­lak tulajdonképpen veze­tékek, amelyek összekötte­tést biztosítanak az erő­művek között. Ha Szolno­kon kigyullad az utcai vi­lágítás, nem lehet tudni, hogy nyugat-ukrajnai áram, vagy éppenséggel a kelen­földi Hőerőműből érkező energia táplálja a fényfor­rásokat. Amikor még nem épí­tették ki az országos rend­szert, akkor egy-egy erőmű a „környező” fogyasztókat látta el árammal. S ha üzemzavar miatt leálltak s dinamók elsötétedett minden, és amíg a hibát küavitották. nem dolgoz­hattak a gyárak sem. Baj­ba jutottak akkor is, ha a fo­gyasztók több áramot kértek, mint amennyit a helyi erő­mű termelni tudott. Az egységes energiahálózat mindezt kiküszöböli. Min­den erőmű egy közös „kasszába” dolgozik, s on­nan osztják el az áramot, az ország vidékei között. Egyik nap például egyik oillanatról a másikra leállt a tiszapalkonyai erőmű. — Zárlat keletkezett az el­osztósínekben, ezért a védő- berendezés automatikusan kikapcsolta az összes dina­mót. Ha a Fradi vesztésre áll... Azt mondtuk, hogy innen kilátás nyílik az egész or­szágra. a kapcsolóterem a föld alatt van ugyan, mé­gis tudni lehet, ha a sza­badban hirtelen beborul az idő. A műszerek jelzik, hogy megnőtt a fogyasztás, mivel egyik percről a má­sikra sok helyen felgyújt­ják a villanyt. Péntek este hatvan megawattal keve­sebb a fogyasztás, mint át­lagosan. Szünetel a tévé­adás, az egymillió tévé ké­szülék tehát nem igényel áramot. Ha a Fradi vesz­tésre áll, 1 kap egy újabb gólt, szinte látni innen, ahogy dühös kezek kikap­csolják a készüléket. A té­vé színházi közvetítéseinek szünetében az emberek fel­állnak a készülék előtt, lámpát gyújtanak, kávét főznek a konyhában, s ez is érezhető a kapcsolóte­remből. Nemzetköii energiabank A fogyasztás grafikonjai­ból azt is meg lehet álla- pitani, mikor kel az ország. Legtöbben reggel hat és hét óra között indulnak munkába, s kezdik a ter­melést a gyárak. A szocialista országok nemzetközi energiaközpont­ja Prágában működik. A központ ügyeletesei, a tag­államok — a környező szo­cialista országok — szak­embereiből kerülnek ki. Felhívtuk a prágai közpon­tot. ahol éppen magyar mérnök töltötte be a disz­pécser szerepét — Mennyi a tartalék a szocialista országok „ener­giabankjában?” — Akár kétszeresére is emelkedhetne a magyar fo­gyasztás, nem lenne zavar akkor sem — mondta a magyar ügyeletes. Benedek B. István Világszerte nagy a zsivaj', lárma Svájci szép szokások — Tévézés csak fülhallgatóval A bérház neveli a csecsemőt — A ruha nyeli a hangot A kapualjban meglepetés: este kilenc után haza jövet papucsba bújnak az embe­rek — és lábujjhegyen köz­lekednek a lépcsőházban. Az ajtócsapkodás ismeret­len fogalom, még a kulcsot is nesztelenül forgatják a zárban. Rádiózás, tévézés? Ilyenkor már csakis fülhall­gatóval. — No, nem Szolnokon, hanem Svájcban terjedtek el ezek a szép szokások — mondja dr. Lohr Ferenc hangmérnök-kandidátus. Kortünet a munkazaj A sűrűn lakott metropo­lisok velejárója a kellemet­len hangáradat A gyárban: egész nap zúgó-dübörgő gé­pek, a hivatalokban: katto­gó írógépek — kortünet a munkazaj. A munka után? Az utcán zakatolnak a gép­kocsik, csikordul a fék. S odahaza? Visszhangzik a ház, mert a földszinten megindult a lift, a vékony falakon áthallatszik min­den nesz, s a hajnalt üres tejeskannák csörömpölése jelzi. Utcán, gyárban — világ­szerte nagy a zsivaj, lár­ma... A zaj, s a káros zajok leküzdésének szándéka új tudományt szült: az épület- akusztikát Feladata rövi­VADASZAT — MADARRAL Az idomított ragadozó madarakkal történő vadá­szat (vadfogás) több évez­redes eredetű. A régészek számos olyan leletre buk­kantak. amelyek a vadász öklén ülő madarat ábrá­zolnak, de írásos emlékek is szép számmal bizonyít­ják: a betanított ragado­zó madarak sokszor he­lyettesítették a fegyvere­ket Nálunk az elmúlt év­sasfaj. a szirti-, « héja- és a törpesas. Ezekhez a madarakhoz vadonfogva, vagy fészekből kiszedve juthat a vadász. A madarak befogása meg­nyirbált szárnyú galamb­bal történhet; a nehézke­sen repülő madárban a ragadozó könnyű prédát sejt és lecsap rá. A lak* mározni kezdő, kevésbé óvatos vadmadár háló se­Bevetésre kész a vadász-sas — (MTI foto — Kovács Sándor felvétele) századok során nagy kincs­nek számított egy-egy só­lyomfészkelő hely birtok­lásai Idomítható madarak A vadászatra betanítha­tó vadmadarak közül első­sorban a különféle sólyom­fajok jönnek számításba: a vándor-, a kerecsen*, a kabasólyom A héja-félék közül a héja és a karvaly idomítható jól, és néhány gítségével ejthető fogság­ba. Szokás még különféle csapdákkal is rabul ejteni a madarakat. A befogás után azonnal fel kell „szer­számozni”, sapkázni az ál­latokat, csak így nevelhető belőlük később kiváló va­dászmadár. Kezdő sólymá- szok részére alkalmasab­bak a fészekből háromhe* tes korukban kiszedett és otthon felnevelt fiókák. Felsyerelés A vadászmadár felszere­léséhez tartozik a sapka (a szemeket elfedő bőrsüveg), a lábszíj. s a két lábszí­jat összekötő forgókarika a pórázzal és a két mogyo­rónagyságú csörgő, amely az erdő sűrűjében zsák­mányával birkózó madár nyomára vezeti a vadászt. A sólymász felszerelései közül legfontosabb a fél­könyökig érő ötujjas erős bőrkesztyű. Hadárfogás —• radászmadárral Legismertebb az úgyne­vezett körözős vadászási mód („pedziés”). A sóly­mász kesztyűs kezébe veszi a felsapkázott madarat, lábszíjairól lecsatolja a forgókarikát és a pórázt. De csak akkor veszi le a sapkát és a kar előrelendí- tésévsl bocsátja útjára a sólymot, amikor a vadász társaságában levő kutya a lapuló szárnyasvad rejte- kére bukkan. A madár egyenletesen körözve mind magasabbra emelkedik, a sólymász pedig a megbúvó zsákmány kiugratására in­dul. A felrebbenő áldozat sorsa néhány pillanat alatt megpecsételődik: a sólyom csapásától törött gerinccel hull alá. Ekkor a sólyom újabb kör leírása után rá­ereszkedik a legyőzött vad­ra. A jutalomfalat elfo­gyasztása után a sapka visszakerül a sólyom fejé­re és ism^t elfoglalt^ he­lyét a vadász kesztyűs ök­lén. Talán mondanunk sem kell. hogv mennyire kitar­tó munkába kerül, amíg Pontosan az történik, amit leírtunk. A vadmadarak idomítása nem könnyű fel adat A sólyom áldozatai közé sok számvasvadat sorolha* tünk: fácánt, foglyot, vad­kacsát. Am a varjú a szarka a aém. sőt még a kánva is merkeseriili a só- lvommal való találkozást. A sólyom—kánya légiharc sokszor hosszú percekig Is eltart, de kimenetele alig­ha kétséges: a sélvom győ­zelmével végződik. — A számvasok mellett a földi kártevők, a rágcsálók szá­ma Is megritkul ew egy vadáeccőlvom „működési területén”. den ennyi: csökkenteni, megszüntetni a kellemetlen hanghatásokat, s az előadó termekben fokozni a kelle­meseket. — Mitől szenvedünk a legtöbbet? — Ha minden áthallat­szik a szomszédból — foly­tatja dr. Lohr Ferenc, aki a Középület Tervező Vál­lalat akusztikus tervező mérnökként dolgozik — nem kell vásárolnunk rá­diót. megteszi a szomszédé is. Ilyenkor a bérház együtt neveli az újszülött csecse­mőt, és esténként kollektív boldogság tölti el a lakókat, ha a csöppség valahára el- szenderül... Pedig az „áthallásvéde­lemnek” nemzetközileg is­mert szabályai vannak. Ingyenes megoldás — Ezeket már a tervké­szítés kezdetekor figyelembe vesszük: számításokat vég­zünk. minden hangélményt befolyásoló tényezőt ismer­nünk kell Gyakran már a tervezés során eldől: lesz-e zaj vagy sem? Az ingyenes megoldás: a lépcsőház kö­ré tervezett úgynevezett „vizes blokk”... vagyis mellékhelyiségek, amelyet folyosók, előterek, vagy kamrák választanak el a lakószobáktól. Néha kettős falakat épí­tenek. Mások megfelelő hangelnyelő falfelületeket képeznek ki, hogyományos építőanyagok és korszerű műanyagok felhasználásá­val: egyebek közt például: salak, gyapot-paplannal. — Drága mulatság lehet! — Legfeljebb négy-öt szá­zalékos költségtöbbletet je­lent az egész építkezésben. És nyugodtabb, pihentebb. teljesítményképesebb embe­reket... A hangversenytermekben, a színházakban, a mozikban fokozottan kell ügyelni a hangzás minőségére. A szöveges előadótermek­ben személyenként mintegy négy légköbméter teret kell számítani egy hallgatóra, szimfonikus zenéhez kilenc­tizet is. Legkisebb térigé­nye a moziknak van. Ám a textilanyagok, a ruhák hangnyelő tulajdonságával is számolni kell: ezért hangzik másképp a terem ha teltház van, és ezért „kong az ürességtől”. Az épület-akusztikusok közvetlen munkatársai a fizikus-akusztikusok. — A hangok utózengését mérik: előadótermekben, színhá­zakban ez az egyik legfon­tosabb minőségi ismérv. A visszhang tréfája A visszhang gyakran a művészt is megtréfálja. A Vígszínház egyik előadásán a színház ifjú hősszerelme­se debütált. Nem tudta — arm pedig ott köztudott, — hogy a színpadnak két pontjáról „visszhangként’' zeng a szerelmes sóhaj is... S a nagyjelenetben hir­telen megdermedt — azt gondolván, hogy a nézőtér­ről szól valaki, dadogva kérdezte: — Te.„ tessék? Nem... nem értem! Még szerencse, hogy víg­játékban spontán rögtön­zésnek tűnt a szöveg a nézők előtt... Napjainkban az egész vi­lágon az akusztika tudo­mányának újjászületését látjuk. Az épület- és te­rem-akusztika nálunk is megtette az első lépéseket Remélhetően hamarosan követi e tudomány többi ága: a munka, — telepü­lés, — és élettani akusztika — és talán a mindennapi építészeti gyakorlat is. Szőke Sándor Veszélyes növények Az ősz is a kirándulások ideje, a kiadós gyalogtúrá­ké, amikor virág- vagy lombcsokor tarkállik a ha­zatérők kezében. Nem min­dig veszélytelenek ezek a csokrok; kevesen tudják, hogy a sokszor lenyűgöző szépségű virágok egyike- másika mérgező. A kertből és a virágkereskedésekből is számos mérgező növény jut el az otthonunkba, mint például a sisakvirág, a pünkösdi rózsa és a szarka­láb. Több szobanövény al­lergiás bántalmakat okoz­hat. Nem véletlenül tiltják a kórházakban, hogy a be­tegeknek cserepes növény­nyel kedveskedjünk. Baleset általában csak akkor történhet, ha a gyer­mekek csipegetik, szájukba veszik, lenyelik a veszélyes növényrészeket. Szerencsére ritkán fordul elő ilyen bal­eset, ám mégis hasznos tájékozódnunk a kellemet­lenségek forrásai felől. A gyermekek épségére féltő gonddal vigyázóknak tudniuk kell, hogy a leg­több növénymérgezés nem a virágok és zöld növények révén fordul elő, hanem inkább a magvak által. A növények zöld része ugya­nis többnyire kellemetlen fzű, a gvemnek csak kivéte­lei aaetbeo tágja meg, nyeli le. A mérgező húsos termések sem kellemes ízűek, s így ritkán jutnak a szájba, s az emésztőrend­szerbe. Ellenben a magvak általában ízetlenek, ezért nincs riasztó hatásuk. Milyen mérgező növények magvai kerülhetnek a gyer­mekek kezeügyébe? Falun, ahol a maszlag nagy feke­te magvai szétszóródnak a növény tokjából, a játsza­dozó kicsinyek szájukba vehetik, lenyelhetik azokat, s ez súlyos mérgezést idéz­het elő. Nem kevésbé ve­szélytelen a ricinus magva sem, amelyből a hashajtó­nak használt olaj készül (az ipari feldolgozásnál hő­kezeléssel elpusztítják a mérget!). A ricinus magja babnagyságú, szép márvá­nyozott rajzolatú, a gyer­mekek szívesen játszadoz­nak vele. Néhány szem ricinusmag lenyeléséért életével fizethet a gyer­mek. Mi tehát a teendő? A csokrokból nem érdemes száműzni a mérgező növé­nyeket, de elővigyázatos­nak kell lennünk. Viszont a maszlagmagra és a rici­nusmagra gondosan ügyel­jünk, tartsuk távol köz­vetlen körnvezetürktől, ne­hogy végzetes tragédiát okraizftnak]

Next

/
Oldalképek
Tartalom