Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1967. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túlkorosok túlerőben Három hétig van nyitva a szolnoki Damjanich János Múzeumban a térképkiállítás. Fotonk a kiállított mű­szerekről készült Négy év után a harmadik helyen — Tessik mán mondani, hogy járjon a gyerek isko­lába, mikor mán megnősült. El is költözött Kőtelekre. így állított be egy ci­gányasszony a tiszabői ál­talános iskola igazgatójá­hoz. Ebből is látható, hogy nem valami könnyű a dol­ga az ottani tantestületnek. A tanulók 20—25 százalé­ka cigány. Átlag kilencen laknak egy-egy putriban. A legutóbbi tanévben öt­venkét tanuló bukott meg. A diákok fele túlkoros. Az átlagos tanulmányi ered­mény most, a tanév végén 3,3 volt. Van néhány közép­iskola, mely a tiszabői ok­tatási színvonalat ismerve elzárkózik az ottan végzett diákok felvételétől. Minderről részletesen szó esett a törökszentmiklósi járási tanács vb legutóbbi ülésén, ahol megállapodtak abban, hogy a statisztika tükrözte helyzet a tantes­tületben dúló viszályok kö­vetkezménye is. Mondhat­nánk úgy is: jórészt annak tudható be az áldatlan ál­lapot. A járási tanács vb el­határozta. hogy bizottságot küld ki a tiszabői oktató- nevelő munka elemzésére, s annak alapján megfelelő intézkedéseket foganatosít. Nincs szándékunkban a bi­zottság dolgát elvégezni, csupán néhány megjegyzést fűzünk az esethez. Mindenekelőtt azt, hogy a tanulók ötven százaléká­nak „túlkorossága” nem pillanatnyi mulasztás, ha­nem hosszú évek érdemte­len munkájának következ­ménye. Ez nemcsak arra vall, hogy a tantestület nem állt hivatása magas­latán, hanem azt is tanú­sítja hogy a járási tanács vb művelődésügyi osztályá­nak ellenőrző-irányító mun­kája is távol állt a kielégítő szinttől. S ha már az iránvító szervekről szó esik, utóla­gos tanulságul említsük meg hogy számukra a ta­nulóifjúság oktatása, neve­lése kell, hogy olyan fon­tos legyen, mint akármelyik nevelő egyéni érdekének, vagy vélt érdekének védel­ök is a vörös október útján indultak. Az első szövetkezők. Semmijük nem volt nagy hitükön kívül. De tudták, a vörös október útjra győzelemre visz. Ta­lán ezért is adták az első szövetkezeteknek a forra­dalom jelképeinek nevét: Vörös Október, November 7, Lenin, Október Ütja. Kinn esős, hideg, rossz Idő van. Itt benn a régi emlékek hevítő ereje mele­gít. Farkas Miska bácsival beszélgetünk. — Azt mondják, maga volt az első tsz-elnök Kun­hegyesen. — Jól mondják. Jövőre már húsz esztendeje. Mikor­ra hazakeverődtünk a há­borúból, nekünk már nem jutott föld. Tizenketten dolgoztunk a kubikos csa­patban. Tizenöt esztendeje jártunk már együtt, mint a testvérek. Én voltam a brigádvezető. Akkor ősszel azt mondják nekem egy es­te a DÉFOSZ-ban Kuczera Pista bácsiék: meg kellene próbálni a szövetkezeiét. Lehet róla szó. Másnap em­lítem a fiúknak. Kérdezik, mire, hát hol van nekünk földünk? Ne törődjetek ve­le. majd kapunk. Adtak is. A Komáromi tanyát 54 holddal, a madarast oldalon. Elneveti magát. — Farkas Mihály Tsz- nek neveztük. De nem ró­lam hanem az akkori hon­védelmi miniszterről. Ebből me. Mert a nevelő testü­letért néha túlságosan is kiálltak. Volt olyan eset például, amikor a felső ta­gozatban nevelői felesleg, az alsóban pedig hiány volt, egyszerű átcsoporto­sítás helyett mégis inkább az alsótagozatos nevelői lét­számot növelték. Ugyanakkor a tantestü­letben dúló személyi viták, áskálódások megszüntetése érdekében — tehát az ok­tató-nevelő munka egyik alapvető feltétele érdekében — már korántsem tudtak ilyen gyorsan és hatéko­nyan közbelépni. Pedig jog­gal várható a járási tanács­tól, hogy ha az egy tantes­tületben dolgozó nevelők között szubjektív okokból annyirn elmérgesedik a vi­szony hogy egymással nem is beszélnek, akkor áthelye­zéssel, vagy egyéb radikális megoldással állítsa helyre a tantestület egységét. A tapasztalatok megbeszélése, eszmecsere nélkül lehetet­len az oktatói-nevelési célokat elérni. Igaz. közben járási osz­tályvezetők jöttek, mentek, de a helyzet javításához ígért járási segítség alap­vetően mindmáig hiányzik. Ezért vár és joggal vár most már a tiszabői közvé­lemény határozott intézke­déseket és nemcsak ígére­teket a járási tanácstól. Utóvégre mindennél előbb- revaló az ifjúság nevelése. A tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben tavaly kezdtek hozzá a pulykatar- táshoz. Kísérletképpen há­rom ezret neveltek fel. Ér­demes volt, megtalálták rajta a számításukat. Az idén 10 ezer pulykát neveltek. A szövetkezet fő- agronómusa tapasztalatból mondja: az új termésig ab­rak gondunk van. A puly­kának sem kell több ta­lett is sok mulatság, hogy engem is pont úgy hívtak. Akkor őszön elvetettük a vetőmagot, amit kaptunk, de csak dolgoztunk tovább. Együtt a brigád, kerestünk zsákolással a földművesszö­vetkezetnél. Télre aztán be­ütött a baj. Mondták a já­rásnál. kapunk négy ökröt. Benn laktunk a falviban mindnyájan, de senkinek se óla, se istállója. Hova te­gyük? Azt mondtuk Fehér Gábornak költözzön ki a tanyára. Ő nagy családdal van. etesse az ökröket. Ügy is lett. Tizenegyen zsákol­tunk tovább. A keresetet tizenkét felé osztottuk. A tizenkettedik rész lett a Fehér Gáboré, amiért az ökröket gondozta. Tizenketten voltak. Far­kas Mihály az elnök. A Fehér testvérek: László, Gábor, Károly. Aztán Bo­tos Bálint, Nagy Ferenc. Nagy Imre, Tamasi Sándor, Kovács Károly, Antal Pál, Sánta Imre, Lódi Károly. — Volt már akkor a Dózsa is. De azok csak rizs­re fogtak össze. Kalla Já­nos meg a Rákosi Tsz-t alapította meg. Az Űj Éle­tet Fazekas Márton. Az elnökség se úgy ment még akkor. Nekem is a lajbi- zsebben volt az iroda. Köz­gyűlést könnyen tartottunk. Na, emberek, gyújtsunk rá, mondtam a föld végén. Az­zal megkezdtük a gyűlést. Aratni kimentünk vasárnap Néhány tiszabői nevelő felteheti a kérdést: „Ne­künk mondják, hogy min­denekelőtt való az ifjúság nevelése? Tudjuk ezt, hi­szen ez a hivatásunk”. De kérdem én: teljes ez a hi­vatástudat mindegyiküknél? Ha igen, akkor miért jár­tak a tanulók hosszú időn át a másfél kilométerre lévő gyakorlókertbe, ami­kor az iskola mellett jó- néhány száz négyszögöl te­rület volt, — csak azt a pedagógus föld mellett ma­guknak tartották fenn a nevelők? Hogy lehet az, hogy nevelési problémákat egvik társukat „tolmács­ként” használva vitatnak meg egymással nem beszé­lő nevelők? Lehet így ered­ményesen dolgozni? Teljes így a hivatástudat? Jól tudom, nem az egész tantestület marasztalandó el a kialakult helyzetért, ha­nem csak néhány nevélő. Tény az is, hogy a napközi hiánya, a hátrányos hely­zetű gyermekek tömege nagy terhet jelent a tiszabői nevelőknek. Talán több itt a gond, nagyobb erőfeszí­tést igénylő a munka, mint máshol. De nagyobbak a mulasztások is, melyeknek részletes feltárása a járási tanács vb dolga. A tanul­ság pedig a tiszabői peda­gógusoké. Remélhetőleg mindkettő­ről beszámolhatunk - ' :- zeljövőben. S. B. karmánv kicsi koráig, mint a csirkének. összességé­ben: egy kilogramm hús előállításához fél kilóval kevesebb takarmány kell. Ezenkívül exportra is ke­lendőbb a pulyka. November eleién meg­kezdik a szöllősi pulykák átadását a baromfifeldol­gozó vállalatnak. Az áru­jukért 1—1,3 millió forint árbevételre számítanak. este. és csak a jövő szom­baton jöttünk haza. Kinn aludtunk a keresztek tövé­ben. De jól osztottunk, 49- ben aztán lettünk is negy- venketten. összevonták a sok kis szövetkezetei. Belőlük ala­kult meg 1950-ben a nagy Vörös Október. — Miért ezt a nevet ad­ták? Nyugodt tempójú, fekete ember Farkas Mihály. A községi tanácsnál dolgozik most. — Hát vita volt azon. Az egyik a Sztálin nevet akarta. a másik a Micsu­rint. Áz öreg tizenkilence- sek Göblyös Sándor, Szűcs Péter, Fazekas Márton — fele se él már — azon vol­tak ne emberekről nevez­zük el. hanem a forrada­lomról. így lett aztán Vö­rös Október. Még ebben az esztendő­ben se volt baj. Azt mond­ja Harmat Imre bácsi, a székház udvarosa. — Osztottunk búzát, hízót, miből mi jutott. Jött is ide a tag. befelé annyira. Már háromezer holdja volt az Októbernek. Hanem aztán a beadás agyonnyomta. Ott volt a sok búzánk három nagy raktárban. De rajta a lakat, ősszel nem maradt még vetnivaló se. Ügy hoz­tak Tomajmonostoráról 700 mázsa búzát, októberben a pocsolyába szórtuk el a magot. Hatvan kiló búza A 7-es AKÖV jászberényi üzemegysége és a városi vasútállomás forgalmi és kereskedelmi dolgozói kö­zös, MÁV—AKÖV komplex brigádot alakítottak 1963- ban. A brigád akkor vál­lalta, hogy növeli a kezelt vagonok számát, csökkentik az engedélyezett rakodási időt és a MÁV bírság jel­legű költségeit. A megalakulást követően azonban az eddiginél is ne­hezebb idők következtek a brigádra. Akkor kezdték el jutott fejenként egész évre. Ügy éltünk, hogy a tsz vett minden nap két mázsa ke­nyeret. Ezt este osztottuk a tagoknak kifelé. Az ka­pott belőle, aki dolgozott aznap. Nyáron felállott az üzemi konyha, itt főztek idebent, hordták kifelé a kocsisok az ebédet. Harmat bácsi is az elsők között lépett be. — Megtermett a sok jó minden. De ugyanígy jár­tunk a jószággal is. A.nnak se maradt ennivalója Brigádvezető voltam a szi­getben. 80 hold herét ka­száltunk. Levágtuk, szé­pen bekazlaztuk. Három gyönyörű szép kazal here. Meglátja az elnök; mit csi­nál maga szerencsétlen, hál nem kérdez senkit sem­mit. Mondom neki; mit kérdeznék, úgy szoktuk azt. mikor megszárad, berak­juk. Azt mondja, azonnal rakassam szét. Nem ra­kattam. Hát az elnöknek lett igaza. Egy hét múlva mind be kellett vinni, be­adásba a vásártérre. Mink mep vettük a sok rossz szé­nát. Tartottunk akkor há­romszáz hízót. Nem tud­tuk meghizlalni potom áron kótyavetyéltük el Jött a gyapot is. Annyi lett az adósság. látták az em­berek, aki tudott húzódon aztán elfelé. Hallgatom, lesem az emlékezek minden szavát. — ötvenegy karácsonyán szegény ünnepre néztünk. Járt nekünk cukor a répa után, de nem küldte ki a gyár. Befogtunk 15 lovas­kocsit, úgy mentünk Szol­nokra. Elindultunk péntek éjfélen szombat reggelre értünk oda. Rissz-rossz lo­vakkal. nagyon lassan ha­ladtunk, vasárnap értünk haza. Esett a hó, az eső. Esőkabátunk se volt. Sza­korszerűsíteni a vasútállo­más rakterületét, világítá­sát Az akövösöknek nem volt megfelelő gépparkjuk sem. A kitartó, fáradtságos munkával azonban az Idén mégis elnyerték a brigádok közötti verseny harmadik helyét! Az oklevelet a MÁV és AKÖV igazgatóságok, a vasutas és közlekedési dol­gozók szakszervezetének képviselői ünnepség kere­tében adták át a brigád tagjainak. párfalunál lesántult két lő. Azokat az árokban vezet­tük, mi meg toltuk a ko~ csit a többiek után. Odavoltunk Tiszaföldvá- ron agitálni. Kilenc hétig Mondtuk az ottaniaknak- lépjenek be, jöjjenek el. nézzék meg, hogy élünk mi. Este meg jött a levél írták az asszonyok, gyertek haza, baj van, nem ka­punk semmit. Lássa oszt mégis mi lett ötvenhatban Hordtuk a répát a Sziget­ről. Nagy csoportokban. A faluban megtámadták a kocsisokat, leverték a kocsi táblát, mert rajta volt, Vö­rös Október. Féltek az em­berek, mi lesz. — Mi lenne? Veszi az átvevő a répát? — Az veszi. — Akkor úgy mentek, egyesével. Azt mondjátok mindenkinek a saját répá­tok. Csak az átvevőnek mondjátok meg az igazat. Este már várt az elnök. Őrség kell, már vannak olyan emberek, akik húz­zák szét a közös vagyont. Haza se mentünk. Nagy bo. tokát vágtunk. Nevettük is, mit csinálnánk azzal. Éj­félkor jött három bicikli?: nézzétek, az anyjuk jóisle- nit, még mindig a kolhozi védik. Elmentek. Azt mondja Katona Gyula utá­na: — Silbakolunk halljátok, majd jól ráfizetünk. — Hát már mindegy, csak nem hagyjuk a tsz-t. Lett egy gyűlés. A köz­ségi forradalmi tanács kö- yetelődzött, váltsuk le az elnököt. Zúgott a nép: nem engedjük. Nem ig enged­tük. Azért csak sokan ki­léptek. De kétszázan nem mozdultak. Jöttek volna aztán vissza, de bennünk tartott az indulat; nem kellettek. Hót mi lesz ve­Hépfront alscié cs Szolnok megyei fcivctüiban Figyelemre méltó és igen hasznosnak ígérkező vállal­kozásba fogott a Szolnok megyei népfront bizottság. Népszerűsítő és köznyelvre fordított kiadványokat je­lentet meg, s ad közre a falusi lakosság körében a termelőszövetkezeti tago­kat érintő új intézkedések­ről, törvényekről. Az első brosúra október végén hagyja el hatezer példány­ban a szolnoki nyomdát. Ez az új nyugdíjrendelettel, a szövetkezeti tagok szocális ellátásaival foglalkozik. — Példákkal, esetekkel köz­napi nyelven magyarázna meg ki mit kaphat, milyen alapon, s mekkora mérték­ben. Vagyishogy mikortól jár nyugdíj, milyen ese­tekben táppénz és mennyi. A kiadványokat a nép­front elnökség mellett mű­ködő jogi munkacsoport tagjai készítették társadal­mi munkában, dr. Juhász Károly, a csoport vezetője irányításával. Különösen so­kat dolgozott rajta Palán ki Zoltán, az SZTK megyei központjának munkatársa. A következő kiadvány az új tsz-törvényt és a föld­törvényt magyarázza majd. Végül a harmadik, az új Munka Törvénykönyvét. A népfront bizottság munkatársai azt tervezik, hogy miután a brosúrákat eljuttatják a termelőszövet­kezetekbe, brigádgyűlése­ken, falusi népfront esteken ismerkedhessen velük a la­kosság. A cél az: minden emberhez eljussanak a IX. kongresszus határozatainak megfelelően született új törvények, s az emberek meg is értsek azokat, hiszen a törvényszöveg nem egy esetben bonyolult megfo­galmazásban íródott lünk? — sopánkodtak. El­mentek a Csillagba, a Le­ninbe. No, aztán csak visszafogadtuk őket. Harmat Imre hirtelen másra vált; Kunhegyesen van egy új utca. Úttörő utcának hívják. A szövet­kezetiek mondogatják, ne­vezzék el Vörös Október­nek. Ezeket az új házakat mind az ő tagjaik építet­ték: Endrődi Márton, Há­zi János, Cicze István, Lo­vász András, Csörgő Gá­bor, Apostol István. Ko­csis János, Szűcs József, Kovács Bálint Ty. Szabó Sándor, Kovács István, Ozsgyán Mátyás. Másik mai jelkép: az Incze családé. Incze Józseí régi tsz-tag, öt «’-erekét so­rolták fel. Józsi motorsze­relő, Laci traktoros, Gyur­ka bognár. A szakmát mindhármuk kezébe a tsz adta. Kati könyvelő, tech­nikumi végzettséggel és Ica növénytermesztő. De ugyan­ez a Gerőcs a Földes, a Szabó, a Kolozsvári, a Já- kó. a Katona, a Fehér csa­lád története is. A régi szövetkezők gyerekeiből a közösben lett ember. Csak ez a kettő is menv- nvire beszédes bizonyíték: hosszú küzdés után révbe ért a Vörös Október, öreg Harmat Imre ' 'esi csen­desen azt mondja: — A mi dolgainkat meg aztán lassan el Se hiszik a mostaniak. Én lenyűgözve hallgat­tam. A történelem mindig megkapó, magával ragadó­A történelmet pedig nem­csak hadvezérek, nagy ál­lamférfiak csinálják. Borzák Lajos Vörös? Október útián Kunhegyesen negyvennyolcban kezdték Tízezer pulyka Tiszaszöllősön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom